Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-03 / 79. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. április 3., péntek Nemim hét Hobó Üvöltése (Fotó: Koncz János) („Mohácson meleg volt, Világoson sötét, 'Aradon úgy féltem, megléptem mielőbb. A Balaton 1 mellé stoppal jártam .sokat, Szárszón nem nyaraltam, jön a .tehervonat.”) Kis klubok zenekaraként alakult meg annak idején a Hobo Blues Band. Elsősor­ban a példaképnek tekintett nagy előadók számait tol­mácsolták magyar nyelven, amely addig szinte példátlan volt a magyar rockzenében. Saját dalaikon érződött a kor áramlata, a háttérbe- szorítottság, a „kopaszku- tyaság” érzése, s ehhez pá­rosult a „főnök”, Földes László — közismert nevén Hobó — irodalmi-történelmi érdeklődése, amely szintén meghatározta a zenekar szellemiségét. A rajongótá­bor növekedésével egyre in­kább a „szakadt” életforma vállalása került előtérbe. Hobóék tízezrek előtt léptek fel, többék között a legen­dás Fekete Bárány koncerten is. („Illatos út, illatszerbolt, illatos nője kinek nem volt? Rózsit -imádtam, de kirúgott, azt mondta, neki büdös va­gyok”) Azóta a szakadtak szét­szaladtak, a Beatrice, a P. Mobil feloszlott és a régi HBB-ből is csak Póka Egon zenél együtt Földessel. Meg­jelent a rocktörténeti ese­ményt jelentő Vadászat cí­mű dupla album, s ekkor látszott leginkább, hogy Ho­bó — mert ő a meghatáro­zó — a „csápolós” fesztivá­loktól végleg áttért a csen­desebb bulikra. Földes Lász­ló megítélése nem sokat változott az idők során. Né- hányan ütik-vágják szóban és írásban, mások nemzedé­ke egyik legjelesebb képvi­selőjének tartják. Ez utóbbi véleményt erősíti meg a legutóbbi HBB-lemez, az Esztrád, amely felfogható önéletrajzi indíttatású kor­képsorozatnak. („Munkaversenyt hirdet a Szedlacsek Jutka, így hatott egymásra a .sport és a 'mun­ka. Túl a Don-kanyaron, Isonzón, Mohácson, büszke most a magyar, zengik a világon: 4—2 a félidőben, a végén 6—3.”) Jelenlegi tevékenységé­ről, terveiről Földes László számolt be telefonon. — Mostanában adtunk egy emlékezetes koncertet a Bu­dapesti Tavaszi Fesztiválon. John Mayall és a Climax Blues Band előtt léptünk fel hatalmas sikerrel. Elő­reláthatóan április 7-én ke­rül boltokba az Üvöltés cí­mű megzenésített Allen Gins- berp.verseket tartalmazó nagylemez. Ebben a hónap­ban sor kerül a nem a mi hibánkból elmaradt egri hangversenyünkre is. Elké­szültek a Jim Morrison dup­la koncertlemez felvételei is, amelyen Do,ors-nóták sze­repelnek magyar nyelven. Saját dalainkkal is készü­lünk egy lemezre, amely mostani helyzetünket tük­rözné. E munka címe egye­lőre: Csavargók könyve. E- mellett játszunk szerte az országban, a sorban nagyon izgalmas dolgok várhatók, például tervezünk egy bajai koncertet. Szerencsére két éve nincsenek személyi változá­sok a zenekarban. Sikerült végre olyan emberekkel ösz- szekerülni, akik tudnak kö­zösen, egy célért dolgozni. („Lehettem volna vadász vagy hajtó, én a kiátkozott megrögzött csavargó, ki azt hitte, ha úton van, szabad. El- tapds a világ, ha útjában vagy. így lettem bolond, él­ni kell és lehet. Bocsáss meg nekem. Isten veled-”) (kovács) ★ A Népújság-hét mai ven­dége Földes László délután 16 órakor látogat Füzes­abonyba. A HBB frontembe­rével Hajnal Gábor beszél­get a közönség előtt. FALUSI KÖZMŰVELŐDÉS A kisközösségekre építve Dormándon Heves megye 117 településéből 113 a község, s csak nem negyven az alig több mint ezres lélekszámú. Helyzetüket meghatározza a földrajzi környezet, a gaz­dasági lehetőség, s a közigazgatási státus. A közmű­velődés terén azonban gondjaik nagyjából közösek: nagy többségükben jól-rosszul működő, hagyományos nagytermes művelődési házat örököltek. S emellett a kultúra terjesztésének mindenkori bázisa az iskola és á könyvtár. A többnyire tiszteletdíjas népművelők szű­kös anyagiakra támaszkodva, nehéz körülmények kö­zött dolgoznak. Milyen lehetőségek és eredmények jel­lemzik a mai falu közművelődését? Ezúttal Dormán­don tudakozódtunk erről. A Füzesabony felől érkező vendéget a Dózsa György úton az egykori kastély, ma művelődési ház komoran fo­gadja. Hétköznap délelőtt van, nem is várhatunk mást. A mozit, s a klubhelyisége­ket zárva találjuk. Az épü­let egyik végében a körzeti orvos rendel. A váró most is zsúfolásig megtelt bete­gekkel. Hátul a büfében ész­lelünk némi mozgást. Meg­tudjuk, hogy egy hónappal ezelőtt itt tűz pusztított. Azóta már a helyiséget rend­behozták, de a vendégek, szórakozni vágyók kulturált fogadására még nem alkal­mas. A falu központjában, az iskolában keressük fel Hor­dós Tibornét. Ö a közösség elöljárója, az alsósokat fo­gadó tagiskola vezetője, s 1984-től a „klubkönyvtár’' tiszteletdíjas igazgatója is. Bár korábban is magára vet­te a kultúra helyi gondját, de hivatalos megbízása csak három éve van. — Sajátos helyzetben va­gyunk — feleli érdeklődé­sünkre. — A hetvenes évek­től fogva, mióta a tanácsi irányítás és a munkahelyek nagy többsége Füzesabony­hoz köti az itt élők sorsát, nagyon nehéz olyan prog­ramot szervezni, aminek iga­zán közönsége van. Napköz­ben a településen csak az idősek, gyerekek maradnak, ■ s néhányon a szolgáltatás­ban dolgozók. A múlt esz­tendőben például kétszer szerveztünk „nagy” szóra­koztató műsort. Az operett- és nótaest előtt is tájékozód­tunk, megkérdeztük a helyie­ket. Az előadások mégis a száz férőhelyes nagyterem­ben félházzal mentek. Nagy­jából ez a helyzet a gyerek­műsorokkal is. Az egész is­kolát mozgósítjuk egy-egy mese-, vagy bábelőadásra, de hát összesen hatvan gye­rekünk van. Igaz, ilyenkor a felsősök is szívesen bekap­csolódnak. E rendezvények­nél inkább tartalmi kifogá­saim vannak. Általában a fővárosból érkező alkalmi színtársulatok sokszor igen költséges és színvonaltalan produkciókkal jönnek. A részletes műsorajánlat elle­nére is gyakran veszünk zsákbamacskát. — A mozinak van-e kö­zönsége? — Hetente kétszer vetí­tünk vasárnap és hétfőn, s néha délutánonként egy gyermekmatiné. A mozigé- pészüink helybeli, ő a nép­fronttitkárunk, a falu pos­tása. Játékos délután a gyermekklubban Simon Istvánné tanítónő vezetésével (Fotó: Tóth Gizella) Hordós Tiborné: Nehéz felmérni a valós igényeket Nagy előny, hogy az utób­bi két évben mi is használ­hatjuk a nagytermet. Ko­rábban a moziüzemi válla­lat elzárkózott ettől. Most már községi, iskolai ünnep­ségeket, óvodai évzárókat is ott tartunk. Mivel az iskolá­tól távol van, a fűtése té­len igen költséges, így nap­közben többnyire üresen áll. Az elmúlt évek gyakorla­tai és tapasztalatai azt mu­tatják, hogy az igényeket számba vevő ismeretterjesztő fórumokra, előadásokra, s a kisközösségei: munkájára kell energiát fordítani. — A TIT-előadásaink leg­többje családi, pedagógiai vagy egészségügyi témájú — folytatja beszélgetőtársunk. Néha bizony ravaszkodunk: szülői értekezlet után szervez­zük azokat, így van közön­ség. Sok segítséget kapunk e rendezvényekhez a közmű­velődési felügyelőnktől, s az orvosunk is készségesen vál­lalkozik ilyesmikre. Tartott már előadást a magas vér­nyomásról, vagy tanácsokat adott a kismamáknak. Leg­utóbb a mezőgazdasági könyvhónap megnyitóján volt két TIT-programunk, a ház-/ táji termelésről, a gyümölcs­fák metszéséről. Ehhez kap­csolva könyvvásárt is tar­tottunk. Régi hagyománya van a citeraegyüttesünknek. Évtize­dekig működött Kiss Kálmán vezetésével. Az ő halála után tavaly Rózsa Csaba vette át az irányítást, ö a füzesabonyi tsz-ben dolgo­zik, s mivel a többiek is el­járók, csak hétvégenként jut idő próbára. A többszörösen kiválóra minősített zenekar nehéz esztendőt élt meg. Most a felnőtt és a két „utánpótlás”-csapattal újabb fellépésekre készülnek. Jól megy a nőklubunk, melyet Kiss Istvánné tanácsi dol­gozó vezet. Praktikus isme­retekkel, például kötéssel, kézimunkával foglalkoznak, de gyakran járnak együtt kirándulni. A családi klub is ebből a közösségből ala­kult ki. Az újdonság, hogy ide a kicsiket is elhozzák Népszerű a gyerekklubunk. Hogy a fiatalok hol és ho­gyan szórakoznak, már csak a látogatás végén ke­rül szóba. Mint megtudjuk, o helyi KISZ-esek gyakran összejönnek beszélgetni, pingpongozni a művelődési házban. Nemrégiben akadt egy vállalkozó lemezlovas, így havonta diszkót is ren­deznek. S mivel a zene jó, ilyenkor a környékről is ide- sereglik a fiatalság. A könyvtár, melyet az is­kola másik helyben élő ta­nítónője vezet közel négy­ezer kötettel rendelkezik. A száznegyven olvasóból, mind­össze negyven a felnőtt, akiknek gyakran a gyereke­ik hozzák-viszik az olvasni­valót. Hogy pénzről még mind­eddig nem esett szó? Dor- mánd közművelődése sem rosszabb, sem jobb helyzet­ben nincs az átlagnál. Most nem is panaszkod­hatnak. Csaknem kétszáz­ezer forintot szán a tanács a művelődési ház tető fel­újítására. Egyébként a kul­túrára az idén évi harminc­ezret fordíthatnak. A citera- együttes nyári tiszakécskei zenei táborára mindig fut­ja. Propagandára viszont nincs keret, sem plakátra, se a hangosbemondó javítása nem érné meg azt az össze­get, amennyibe kerülne. Mindemellett a hallottakból úgy tűnik, a művelődés nem csak pénzkérdés. Ami jó és tovább folytatható? Az az erő, ami a kisközösségek összetartásában van. Jámbor Ildikó K/$$ DÉNES A GAUlilIIV III 3. — Jó, apu, akkor meg­mondom, mi az az inercia­rendszer. Fogd a könyvet, és ellenőrizd, hogy jól mon­dom-e! — Jó, ellenőrzőm... — fogta a könyvet, olvasta a bekeretezett sorokat, de nem vette őket igazán tu­domásul: „A Galilei-féle relativitási elv az, hogy az inerciarendszerhez képest állandó sebességgel haladó vonatkozási rendszer is iner­ciarendszer ..Lánya rá­nézett. — Még nincs vége, mjon- dom tovább. — Mondd!. .. „Az olyan vonatkozási rendszert, amelyhez viszonyított moz­gások mindegyike más test hatásának tulajdonítható, inerciarendszetrnek nevez­zük.” — Ugráltak a be­tűk a szeme előtt. Miféle rendszer dolgozik az agy­ban, a lélekben? Feledni kell, hogy megbocsássunk — hallotta a telefonban. — Paprikás csirke galuskával. Az én kis mukucs Gizikém úgy tudja elkészíteni, ahogy senki! Kitett magáért az én kis mukucsom ...” Ekkor csapta le Danai a kagylót. Csak állt. Nemsokára újra megszólalt a telefon, de mintha recsegett-katto­gott volna. Hagyta csenge­ni... — Apa, leírtam. — Anna cetlije mészfehéren világí­tott a szobában. — Köszönöm ... — forgat­ta, olvasta. A testek hatása, viszonya . . A telefon újra ' csengett. Hagyta. — Apa, nem hallod, cseng a telefon! — Hallom... — fejét lá­nya felé kapta. — Vedd fel, és mondd, hogy téves kap­csolás ... — aztán hirtelen mégis maga kapta föl a kagylót. Meg se várta, amíg a hívó beleszól, azonnal mondani kezdte: „Itt Andi. Varga András . . . Andiii!. .. Nem emlékszel rám, te lü- le mukucs?! ... — Hallotta a kagylóban a másik léleg­zését, de senki se szólt be­le. Hosszú pillanatok után kattanás hallatszott. A hívó letette a telefont. (Vége) magunknak, emlékeinknek? A fájdalmasakat el kell tün­tetnünk? . . . — Érted, apu? — Értem ... — lekonyult kezében a gimnáziumok második osztálya számára írt fizikakönyv. — Értem hát... — ismételte .. . Azon a forró szombati napon, a déli órákban alig volt forga­lom a főváros irányába. Vadul hajtott... És Dome éppen Andi húgát vette feleségül! Miféle rend­szer működik Dömé­ben?... „A másik test ha­tásának tulajdonítható...?’1 Megvalósulhat-e akár leg­szebb emberi eszme is, ha az ember maga önző és törtető marad ? . . . A lélek is a Galilei-elv szerint mű­ködik? ... Az emberi vi­szonyok is .. . — Apa, uoye tudom? — Igen, ötös ... — mondta halkan, és megsimogatta kislánya fejét. — Ej!... Tudod apu, a tanároknak nemcsak taní­tani, kérdezni is tudni ké­ne. Segítve. Hiszen én tud­tam! Csak azt nem, hogy mit kérdez. — Ez is az ineciarendszer. hez tartozik! — mondta hirtelen, és odaadta a köny­vet Annának. — Mit mondasz? — Semmit, semmit... Menj tanulni! Nem, várj csak! Írd le nekem a Gali- lei-elvet, jó? — Jó! Tényleg érdekel? — Hát persze... — Anna elindult a kis szoba felé. .. A ti mozgásotok abban a csöpp szobában, az enyém a világban, s Döméé!... Gondol-e arra Döme, ami Andival történt? Fölfogta-e. hogy ő volt az oka Andi ha­lálának? ... A telefonban Danai azt hazudta kurtán, hogy családi ügy miatt ro­hantak el. Döme, mintha nem is haragudna, zavar­talanul beszélt, hogy majd pótoljuk ... önmagára sem haragszik Döme? Danai a homlokát gyűrogatta. Ott a benzinkútnál ölelgették egy­mást, szevasz, szevasz! örültek egymásnak. S hány­szor van ez így az életben, amikor nem tudunk a másik dolgairól. „Még azt sem tudjátok, mi volt az dbéd BŐVÜL A KÍNÁLAT Filmek a videotékából Egyre nő a videotulajdo- nosok tábora. Ez a „házi­mozi” jó lehetőséget kínál arra, hogy érdeklődése, íz­lése szerint válasszon látni­valót maga számára a néző. A moziüzemi vállalatok igyekeznek lépést tartani ezzel a fejlődéssel: videoté­káikban kölcsönöznek külön­böző alkotásokat. A Heves Megyei Moziüzemi Vállalat is alapított Egerben egy ilyet, amelynek kínálatát ebben az esztendőben meg akarják kétszerezni. Az idén Hatvanban és Gyöngyösön is. lehetőséget biztosítanak a kölcsönzésre. Más változások is akad­nak: elsejétől új nyitva tar­tásban üzemel az egri video­téka. Hétfőtől csütörtökig délelőtt 10-től fél 6-ig, pén­teken 5-ig várja az érdek­lődőket. Itt a kazettákon kívül hangfelvételeket és közművelődési témakörű filmeket is kaphatnak a be­térők. A feltételek is mások: csökkent a díj, amennyiben otthoni vetítésre igénylik a műveket, illetve nőtt, ha nyilvánosság — presszó, diszkó — közönsége előtt mutatják be azokat. Szeret­nék elérni a moziüzemi vállalat szakemberei, hogy egyre inkább megismerjék a gazdagodó kínálatot, s in­kább ebből válasszanak a feketepiac gyakran kétes értékű „áruja” helyett.

Next

/
Thumbnails
Contents