Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-23 / 95. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 23., csütörtök 3«„AZT SZERETEM, HA NEM TUDOM FÉKEN TARTANI A KEZEMET .. Pörgő újlakkal... Verseny ürügyén a gyors- és gépírásról Február második (elében, majd március elején rendezték meg a gép-, illetve gyorsírók országos bajnokságát. Ha egyfajta sportteljesítménynek is hinné az ember, hogy vannak, akik percenként négyszáz leütésre képesek a gépírásban, vagy legalább ugyanannyi szótagot követnek diktálás- ra, nem felejthető: a résztvevők mindennapjaik munkáját mérik. Titkárságokon dolgozók és adminisztrátorok, értekezletek és bírósági tárgyalások jegyzőkönyveinek veze. tői. Fontos döntések lejegyzői. Mind-mind olyanok, akik a szó hitelét erősítik. Azzal, hogy írásban rögzítik a könnyen elröppenő gondolatokat. Abban, hogy mindig naprakészek lehessenek, nagy segítség egy-egy ilyen megmérettetés. S persze, kell bizonyos megszállottság is. Legalább akkora, mint az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola tanáráé, Orbán Joláné, aki a hazai gépírók versengésében legutóbb a nyolcadik helyet szerezte meg. Létbiztonság, jövedelemtöbblet, jó műszaki színvonal A hatvan—debreceni fúzió rejtett rugóiról Az utóbbi hetek során élénk beszédtéma volt Hatvanban a konzervgyár megingott helyzete. Akadtak, akik több száz munkásember jövő megélhetése miatt aggodalmaskodtak a lábra kapott pletykák nyomán, mások' különböző mulasztásokat emlegettek a megtorpanás mögött. Mi a való hely zet? Mi késztette a gyár vezetőit, hogy egy fúzió lehetőséi gével foglalkozzanak, s megkeressék Debrecenben a tizenhét éve létesült, máig legkorszerűbb Tartósító Kombinát vezérkarát? „Nyolcadikos diákként ott~ hon. Szilvásváradon többször vigyáztam a tanácselnök gyermekére. Mivel a közgazdasági szakközépbe nem vettek fel, az elnök felesége ajánlotta a kétéves gyors- és gépíró iskolát. Sikerült .. . Tanáraim közül imádtam Csonka Jenőt. Rengeteg versenyzési lehetőséget teremtett. Azt is éreztem, ő szívből tud örül~ ni, ha valaki tud valamit ...” — Versenyeket említett. Eredmény a diákidőből? — Szerénytelenség nélkül mondhatom, az ország legjobb tíz tanuló-gyorsírója közé tartoztam. — S az első írógép? — Kis fekete régi Erika. Könnyű járású gép volt. — Sokat számít, min dolgozik az ember? — Ahány gép, annyi eltérés. Különbség van a dőlésszögben, a betűtávolságban, a leütés mélységében. Természetesen az sem mindegy, meohanikus-e vagy villany az adott írógép. „Nehezen jutottam álláshoz 1960'ban. Végül az Egri Háziipari Szövetkezetbe vettek fel, az első fizetésem 800 forint volt. De én annak örültem leginkább, hogy a főnököm minden teketória nélkül behívott, s lediktált egy csomó levelet...” — Tényleg, a köznapi teljesítményekről még nem is esett szó. — Az átlagos gépíró 45— 50 ezer leütést teljesít naponta. Ki lehet számítani: Az ország új lakásainak 80 százaléka magánerőből valósul meg. Megyénkben jelentős az építőipari vállalatok munkája, de a meg. rendelők egyre több kisiparosnak. alkalmi társulásnak adnak megbízást családi házak építésié. A kalákákat nern,.-nélkülözheti a népgazdaság. A házilagos kivitelezésnél olyan ipari háttér szükséges, amelynél nem hiányozhat például a korszerű épímásfeles sortávolságban 2200—2300 fér el egy oldalon. — A gyorsírás viszont mintha háttérbe szorulna. — Csodálkozik? Akkor szedik elő a gyorsírni tudókat, amikor valamilyen többórás értekezleten kell mindent rögzíteniük. Ám nem válik a mindennapi munka részévé, s könnyen ki lehet esni a gyakorlatból. A felgyorsult élet nem engedi, holott így lenne gyorsabb. — Ez meglehetősen paradoxul hangzik. Nem tehetünk semmit? — Dr. Kappa György örökös gyorsíró bajnok mondogatja; addig nem lesz becsülete ennek a műfajnak, amíg a munkahelyeken rá nem jönnek az illetékesek, hogy az idő — pénz! Csak egy példát említek. A tárgyalás színhelyére autóban utazva is diktafonba lehetne mondani leveleket, határozatokat. Utána csak oda kell adni a kazettát az adminisztrátornak vagy a titkárnőnek. Időt takaríthatnánk meg. „Még 1960-ban elhívtak a Bélapátfalvi Cementgyárba, majd egy év után Kő~ rösi Mária nini kérésére a megyei tanács művelődés- ügyi osztályához mentem. Szép négy és fél évet töltettem ott. Jól bántak velem, segítettek a tanulmányaimban is. Kiléphettem a szokványos gép- és gyorsírói státusból, embernek éreztem magam. Versenyeken is indulhattam. Gépetőanyag sem. Erre az ;énvre alapoznak az liszak-magyarországi Kőbá- lya Vállalat egri üzemében, ahol eredményesen dolgoznak. A bázishoz képest túlteljesítették termelési és nyereségtervüket, a riolittu- fa bányászatán kívül burkolólapok gyártását irányozták elő. A tufából vájt falazóblokkok iránt akkora a kereslet, hogy az idén megduplázzák a termelésüket. lésben a hibátlansági kategóriában országos második lettem. Egy ankétot követően itt döntöttem el, hogy tanítói bizonyítványt szerzek.” — Azt mindig is sejtettem, nem lehet könnyű nap nap után az íróasztal fölött görnyedni. A fizikai megpróbáltatások mellett eszerint a lelki fájdalmak is meghatározóak... — Főleg az fájt, ha aránytalan volt a munka- elosztás. Napokig szinte semmi, azután egyszerre minden! Lelki bajt okozhat a monotónia is. — Talán ezért a nagy cserélődés ebben a szakmában? — Az marad meg tartósan ezen a pályán, akit megbecsülnek. Az erkölcsi talán fontosabb, mint az anyagi elismerés. Saját példámat mondhatom: volt munkahely, ahol ha elvégeztem a munkámat, akkor sem vehettem elő újságot vagy regényt. Jöttek más osztályokról, holott náluk is volt gépiró. Azzal „ismerték el” a gyorsaságomat, hogy még több tennivalót zúdítottak rám. Igaz, többen voltak, akik észrevették, hogy igyekszem igényes lenni. Földi Pál, Dienes Tibor. Velük nagyon jó volt együtt dolgozni. „A tanácstól a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságára kerültem. Aztán iskoláimat befejezve az Alpáriban oktattam, illetve oktatom a gyerekeket. Közben a nyíregyházi főiskolán tanítottam négy évig.” — Akár a fizetést, akár a munka milyenségét nézzük. nem igazán vonzó pálya ez a mai fiatalságnak77. — Kétségtelenül a kezdő fizetés meglehetősen alacsony. A gyerekek viszont nem nagyon tudják, mire vállalkoznak. Túljelentkezés van szinte minden évben. Külön el kell magyarázni a szülőknek, hogy jelen esetben készségtárgyakról van Tengely Sándor üzemvezető elmondása szerint a volumennövelést mindenekelőtt a lakossági építkezések mennyiségének gyarapodása tette indokolttá. Az építkezőknek ugyanis olyan falazóanyagra van szükségük, amely magas használati értékű, méretpontos, viszonylag olcsó, és megfelel a hő- technikai előírásoknak. Az egri üzem terméke — megfelelő vakolattal — kitűnően alkalmazható családi szó, ennek szellemében döntsenek. — Mennyire értik meg? — Nem túl biztatóak a tapasztalatok. Sajnos nem egy tanítványom volt már, aki kétszer járta az elsőt, s utána a másodikban is megbukott. Bizony, sokat kell tanulniuk ahhoz, hogy gyorsírásban eljussanak a percenkénti százötven szó- taghoz, s az áttételnél is betartsák a helyesírási szabályokat. Van, aki például így fordítja le a Vörösmarty nevet, hogy: Vörös Marti”! — A legjobbak hol tartanak gyorsírásban? — Az említett dr. Kappa György percenként ötszáz szótagot képes követni. — S ön? — Fokozódó sebességű diktálásnál százötvenen kéz-' dek és nyolc perc végén elérem a háromszáz szótagot. Annak idején 1975-ben a szófiai világbajnokságra menő csapatban a nyolcadik legjobb voltam a gyakorló gyorsírók között. — Apropó, versenyek! Heves megyében nem túl gyakran hallani ilyen rendezvényről. — Ehhez a feltételeket kellene mindenekelőtt megteremteni. Olyan villanyhálózat szükséges hozzá, hogy akár húsz elektromos gépen is foglalkoztatni lehessen egyszerre a versenyzőket. A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének észak-magyarországi regionális megbízottja vagyok múlt év decemberétől. A szervezés azonban nem könnyű. Tavaly a dolgozók versengését rendeztük meg, harminc vállalatot és intézményt kerestem meg levélben, ám igen kevesen jeleztek vissza. Azt hiszem, a szakszervezeti szerveK so- I kát segíthetnének. Ugyanígy hasznos lenne — ami célja is a szövetségünknek — megalakítani a mestergépírók szolgálatát, illetve beszéd- és gyorsíró klubokat létrehozni. Szalay Zoltán házak, melléképületek, termék- és gyümölcstárolók, valamint* pincék építéséhez. Nem véletlen, hogy nemcsak a környékbeliek vásárolják, hanem a szomszédos megyékben is. Az üzemvezető örömmel újságolta: arra számítanak, hogy az egri, a szarvaskői bányák mellett az egerbak- taiban is termelhetnek majd. Ésszerű kockázatvállalással ugyanis akár két műszakban is dolgozhatnak: bdnyászhatnak, illetve fal- és padlóburkoló lapokat állíthatnak elő. Mika István — Átmeneti gondot az okozott gyárunkban, hogy a szűk profil mellett nagy a nem rubelelszámolású export, ilyen formán a nyomottabb világpiaci árak mellett nagyon nehéz a veszteséget kigazdálkodni — mondotta bevezetőben Eperjesi László termelési igazgatóhelyettes. — Éppen ezért új vevőkör után nézve olyan partnert kerestünk, amelynek önálló export-import joga van. Ilyen szempontból Debrecen mutatkozott a legelőnyösebbnek, s az elmúlt héten, figyelemmel a mi „aranyfácános” emblémával piacon szereplő portékáink minőségére, s a fejlesztés lehetőségeire. mindkét gyár vállalati tanácsa az egyesülés melleit döntött. ■ér Amikor a további ügyintézés, az idei szervezési, termelési feladatok megoldása felől érdeklődtünk, az igazgatóhelyettes így fogalmazott: — Ma még természetesen csak jövő időben beszélhetünk e gondokról, mivel az egyesülés hivatalos dátuma május elseje, közös tervek pedig csak 1988-tól készülnek majd. Az idén épp ezért a már meglévő tervek ösz- szeegyeztetésére helyezzük a fő hangsúlyt, továbbá az új. nagyvállalat létrehozásával összefüggő struktúraváltozást. szerve-éti felépítést igyekszünk kialakítani. Ebben kezünkre játszik az e hét csütörtökjére nálunk összehívott szélesebb körű tanácskozás, amelyen a Debrecenből érkező Végh Csaba vezérigazgató-helyettes, valamint Bauer Kálmán vállalati tanácsi elnök és a mi vezető munkatársaink mellett jelen lesznek partnereink, a különböző gazdaságok szakemberei is. Velük együtt mérjük fel az idei esztendő várható mezőgazdasági terméseit, s tisztázzuk. hogy mit várnak tőlünk. illetve mit tud a gyár nyújtani. ét Később azt is kifejtette Eperjesi László, hogy a debreceniek jó gazdasági pozíciójából eredően olyan kifizetődő fejlesztést, új technikai és technológiai feltételeket tudnak a következő néhány évben megvalósítani Hatvanban, amit önmagukban képtelenek lettek volna elérni. Viszont: ez nyújt módot a profilszélesítésre is, ami alatt elsősorban a különböző gyümölcsökből gyártandó befőtteket, illetve ivóiét és üdítőitalt kell értenünk. Ugyanekkor ama híreszteléseknek szintúgy ellentmond az eddiginél korszerűbb technika, a jó exportlehetőség, amely szerint a hatvani gyárban, amely elsősorban aranyfácános márkajelű paradicsomsűrítményei révén jutott ki a világpiacra, ezután kevesebb munkásra, kevesebb emberi erőre lenne szükség. — Ellenkezőleg! — jegyzi meg hangsúllyal a termelési igazgatóhelyettes. — Bevonul gyárunkba a mikroprocesszoros, számítógépes termelés, amihez új és új szakemberekre, munkáskezekre lesz szükségünk. A várhatóan növekvő exportimport tevékenység, a termékszerkezet gazdagodása szintén az eddiginél magasabb munkáslétszámot kíván, amit a Damjanich Szakmunkásképző Intézettel való jó kapcsolat révén szeretnénk 10—15 százalékos növekedés határáig biztosítani. ■ér De milyen szociálpolitikai feltételek közepette? — Voltaképpen az egész egyesülési törekvés mögött hármas vezérelv irányított bennünket. Első a dolgozók létbiztonsága .. . Második a teljesítményhez kötött dinamikusabb jövedelemtöbblet . . Harmadik pedig az ütemesen megvalósítható, már korábban említett magasabb műszaki színvonal . .. ! Ám hangoztatni kívánom, hogy ez a programunk nem valósulhat még egyik hónapról a másikra. A határozott, a végiggondolt lépések azonban eljuttathatnak bennünket a minden eddiginél magasabb termelési, jövedelmezőségi színvonalra. És eljuttatnak egy olyan színvonalú üzem birtoklásához, amely változatlanul büszkeséggel töltheti el azokat, akik szívükön viselik szű- kebb hazájuk, városuk szellemi vagy technikai gazdagodását . . . Moldvay Győző Kőbánya az építkezőkért Cipők, Kerekharasztról A Duna Cipőgyár kerekharaszti gyáregységében már a tavaszi, nyári modellek készülnek. Sok színben, fazonban az idén 831 ezer pár divatos női és férfilábbeli kerül le n szalagokról. A gyártmányok közel 60 százalékát exportálják Angliába, Líbiába, az NSZK-ba, és a Szovjetuniót Dobosevici Dóra a bel. földre kerülő nyári gyermeklábbeliket csomagolja Kenéz Éva a technológiai folyamatot ellenőrzi (lent). (Fotó: Szabó Sándor) A „kismamaszalagon’' az Angliába készülő lábbelik felsőrészeit állítják össze (jobbra). Taba Mihál> a Duna Cipőgyár meo.osztály vezetője (balról) és Tardos Sztaniszlav a szovjet Raznoexport képviselője (jobbról) a végterméket ellenőrzi
