Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-21 / 93. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 21., kedd A Hunyadi-nyitánytól a Rákóczi-indulóig Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Ismétlésdömping HARMINCÉVES AZ EGRI HELYŐRSÉGI ZENEKAR Fennállásának harminc évét ünnepelte az Egri Helyőrségi Zenekar csütörtökön este azzal a hangversennyel, amelyet a Gárdonyi Géza Színházban rendezett. A katonazenészek, ez a folyton változó, létszámában mindig is megújuló, fegyelmezett gárda az 57-es kezdetektől állandóan és tevékenyen jelen volt és van a megye, különösen Eger életében. Az eltelt évtizedek során ott ültünk a közönség soraiban, ha a Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében, a várban, a városi tanács dísztermében játszottak. Az emberek zöme makacsul tartani igyekszik anyagi „hadállásait”, ráadásul többségük kedveli hivatását, így azrtán szabadidőben aligha bővelkedik napjaink átlagpolgára. Csoda-e, ha kívánja, sóvárogja az önfeledt kikapcsolódást, a mértékkel adagolt tartalmas szórakozást? Különösképp ünnepeken, illetve azok előtt, amikor végre elengedheti magát, amikor feledni óhajtja gondjait, bajait. Ezzel a teljesen érthető igénnyel számolni kell a televíziós műsorok készítőinek, összeállítóinak. Sajnos, ritkán gondolnak az egészséges kívánalomra. Példa erre a legutóbbi ajánlatlista. A nyitány még nem volt túl rossz, ugyanis az elmúlt héten legalább megleptek bennünket egy vérbeli olasz bűnügyi filmmel. Az eredeti csapdával, amelyet két egymás utáni estén sugároztak a 2-es adón. Élveztük — hazai terepen erre nincs módunk — az ötletes, a szellemes, a nem egykönnyen megfejthető, épp ezért fantáziaserkentő sztorit. az ezzel összefüggő sej- telmességet. a váratlan fordulatok sokaságát, a talpraesett, a lényeglátó rendezést, valamint a rájátszás ízeit nélkülöző színészi produkciókat. Ilyen rajt után nem véletlenül reménykedtünk. Sokféle szerepet játszik az életünkben a televízió. Híreket hoz a nagyvilágból, megmutatja az események hátterét, egyúttal házimoziul is szolgál, gyereknek és felnőttnek egyaránt. Nincs tehát irigylésre méltó helyzetben az, aki ennyifajta várakozásnak meg szeretne felelni. Ráadásul ez a sokféle „penzum” nem minden esetben felel meg a sajátos közegnek. A képernyőn mindent másként fogadunk, a moziban nagy érdeklődéssel figyelt, sikeres film is semmitmondóvá szürkülhet az eltérő méretek és a más körülmények miatt. A fotel, a fürdőköpeny és a papucs befolyásolja a közönség hangulatát, nemigen öltünk öltönyt és nyakkendőt még egy rangos színházi előadáshoz sem, ha az a saját szobánk sarkában megtekinthető. így aztán nagy szükség van az olyanfajta programokra, mint a csütörtöki Karinthy Ferenc-portré. A Drámaírók műhelyében című sorozat darabjaként egy igen érdekes személyiséget mutatott be a műsorvezető. Ungvári Tamás. A Dunakanyarban ültek le egy pohár ital mellé, a háttér tehát az alkotó kedvenc tája volt. Nem csoda hát, ha hamarosan kötetlenné vált az eszmecsere. s a régi barátság jogán tegeződésbe is fordult Emiatt bosszantó, hogy csalódnunk kellett. Újdonságra szomjaztunk, helyette azonban csak ismétlést kaptunk, ám azt minden mennyiségben. Alain Delont nem is olyan régen láttuk a Klein úr-ban, ebben a francia vállalkozásban. Találkoztunk Bródy Sándor, A medikus című színművének tévéadaptációjával is. Aztán következett a Waterloo, ez az olasz—szovjet mű. amelyek maradandó értékeit csak aláhúzhatjuk, méltán dicsérve a rendező. Szergej Bon- darcsuk átlagon felüli képességeit, s a Napóleont megjelenítő Rod Steiger mesterművű szerepformálását. Örömünket csak az zavarta. hogy ezt sem előszörre állapíthatjuk meg. E sorok írója — másokkal együtt — ötödik alkalommal adózhatott elismeréssel Reginald Rose kivételes adottságainak, valamint Sidney Lumet „karmesteri” leleményességének. A 12 dühös ember valóban emlékezetes alkotás. Mégis egyéb csemegére tippeltünk. Legfeljebb azok voltak elégedettek, akiknek tudatába még nem épült be ez a szellemi kincs. Kétségtelen: ők sincsenek kevesen, de az idősebb milliók hoppon maradtak. Jó lenne hinni, hogy utoljára . . . Pécsi István a beszélgetés. így egyáltalán nem vitatható ez a forma: nagyon udvariasan a .közönség előtt tisztázták, hogy több évtizedes barátság után nem magázódnak a műsor kedvéért. Egyáltalán nem zavarta ez a stílus a nézőt: Ungvári végig nagyon mértéktartóan. mégis bensőségesen vitte a szót. Kitért Karinthy személyes dolgaira, családi meghatározottságára — apja. Karinthy Frigyes hatására —, s úgy tárta elénk a drámaírói életművet. hogy végig érezhettük, milyen forrásokból táplálkozik ez a világ. Fordulatos, magával ragadó volt ez az összeállítás, s nem tűntek kiragadott idézeteknek a drámai betétek. Olyan jeleneteket vonultattak fel, amelyek így is meg- állták a helyüket, s néhány perc alatt a színpadi történés sűrűjébe vezették a szemlélőt. Történt már hasonlóra kísérlet, a Tv-híradó próbálkozott egy-egy íróhoz közel férkőzni. Ez azonban egykét perc alatt szinte lehetetlen vállalkozás, különösen, ha a lényeg — a művek ismertetése — kimarad. Ezért aztán inkább szerencsés ez a megoldás, ami csütörtök este barátunkká avatta Karinthy Ferencet. Gábor László De ha a Dobó téren, vagy akár a Líceum előtti útszakasz forgalomtól lezárt részén „fújták a rezet”, élveztük azt a szórakoztató zenélést. amellyel az alkotók gondolatait, érzelmeit tolmácsolták a közönségnek.S ha a magyar zeneirodalom nem nyújtott elegendő, fúvósoknak írt alkotást, akkor elővették az átiratokat, az operákat, az operetteket, mert a dallamok nemcsak szórakoztatnak, de össze is kapcsolnak ismerős és ismeretlen embereket. Ha csak egy néhány percre is, a közös élmény, a hangulat okából. Mint ez alkalommal is. A műsor kilenc száma testet, formát adott egy jó hangversenynek. Erkel Hunyadi Az egri Prizma mozi április utolsó napjaiban és május elején különleges bemutatókat tart. Válogatást nyújt át nemzeti és nemzetközi filmfesztiválok díjnyertes alkotásaiból. Az érdeklődők 24-én, pénteken a Misszió című fii- / met tekinthetik meg Robert De Niro és Jeremy Irons főszereplésével. A film 1986- ban Cannesban nagydíjat nyert, két hete pedig az Amerikai Filmakadémia a legszebben fényképezett film Oscar-díjával tüntette ki. Angliában a film zenéjéért Ennio Morricone részesült kitüntetésben. A rendkívül látványos alkotás cselekménye a XVIII. században játszódik Dél-Amerikában. A Missziót szinkrontolmácsolással vetítik. Vasárnap, 26László című operájából a nyitány hangzott el bevezetőként, majd a palotás idézte a múlt század romantikáját. Kodály Toborzója ugyancsak egy vissza veti tett kép a múltra, ahogyan a XX, századi szerző megélte a régi katonának állás szilaj mulatságát. És ha már a múlt század negyvenes éveinél tartunk, .ki sem maradhatott a Rákóczi-induló Berlioz feldolgozásában, ahogyan azt állandóan halljuk a rádió műsorában is. Lehárt és Puccinit énekelt a kitűnő Pász- thy Júla, az Operaház tagja és Ötvös Csaba — ugyancsak az Operaházból — a Kodály Toborzója mellé még elővette Bizet Carmenjéből Escamillo áriáját, azt a bizonyos torreádor dalt! án, Pat Garrett és Billy, a Kölyök című western kerül bemutatásra. A feszült cse- lekményű film érdekessége, hogy James Coburn mellett Bob Dylen játssza a főszerepet. A sorozat harmadik darabja az Élethalálharc, amelyet 29-én, szerdán láthatnak az érdeklődők. A francia sci-fi cselekménye egy óriási katasztrófa után játszódik. Mit tehetnek a túlélők? Erre a kérdésre válaszol a nagy hatású mű. A válogatást az elmúlt két év egyik legsikeresebb alkotása, A Pókasszony csókja zárja. Az amerikai-brazil film főszereplője 1985-ben Cannes- ben nyerte el a legjobb férfialakítás díját, majd 1986- ban az Óscar-díjat ugyanebben a kategóriában. Gounod Faustjából balettzenét is hallottak. Johann Strauss Éljen a magyar! polkáját felfrissítőnek, elevennek, lendületesnek, sodróerejűnek éltük át a katonák előadásában. Az ünnep hangulatának tartalma egyre nyilvánvalóbbá vált bennünk. A Hunyadi-nyitány, a palotás. Kodály Toborzója, Strauss polkája, fel Berlioz remek hangszereléséig átfor- rósította érzéseinket, sőt meglepte tudatunkat a felemelő, nemes indulat: amit mi itt hallunk, a zene. a dallam. a szavakban olykor nehezen megfogalmazható tartalom — pillérei gondolkodásunknak, hazafiasságunknak. kifejezései egy érzületnek, amely a reformkor és a romantika óta meghatározója gondolatainknak, elhatározásainknak, tetteinknek. Erkel operái, vagy a Rákóczi-induló futamai, Kodály elgondolkodtató zenei vallomásai, Bartók kemény akkordjai pillérként tartják a nemzet tudatát. Nemcsak kifejezik, de erősítik is az érzést, amellyel a sorsunkat viseljük ebben a hazában, S ha ezt a gondolatot kiváltotta az ünnepi hangverseny, az élmény túlmutatott a jubileumi dátum tényén és fontosságán. Az alaphangulatot talán az is felerősítette, hogy a zenekart az alapító Auth Henrik vezényelte két számnál; átvette tőle a karmesteri pálcát Korb József őrnagy is, aki „időközben” vezette ezt az együttest. Szerepet kapott a pulpitusnál a jelenlegi karmester, Kovács László hadnagy és helyettese, Mándoky Béla főtörzsőrmester is. És hogy az összetartozás a seregen belül természetes, felállt a karmesteri dobogóra Dohos László őrnagy is, aki ma a katonaságnál a legmagasabb zenei tisztséget tölti be. A kitűnő zenekarnak a megyei tanács Közművelődési díját Kovács Sándorné elnökhelyettes adta át. Eger szeretettel köszöntötte rokonszenves fúvósait. Farkas András Barátságban az íróval A Londoni Pantomim Színiláz Budapesten Noia Rae és John Mowart, a Londoni Pantomim Színház szólistái Shakespeare- össze- állításukkal léptek a nézők elé Budapesten az Egyetemi Színpadon. „A művek” című előadásukban részleteket láthattunk a Machbet- ből, a Hamletból, a Lear királyból, valamint a Rómeó és Júliából. A képen: Nola Rae és John Mowart T. ÁGOSTON LÁSZLÓ: Karambol Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette olasz gyártmányú, rendszám nélküli gyermekkocsiját Káposzta Alajosné, huszonnyolc éves gyed-alkalmazott. Járműve a zebrán fölborult, és hat hónapos Alajos Tádé nevű gyermeke keserves szirénázásba kezdett. Az esetet az éppen arra járó Kolbász Dénes kisnyugdíjas jelentette a hatóságoknak. Az anyagi kár meghaladja a százharminc forintot. Személyi sérülés nem történt, így a mentők és a tűzoltók beavatkozás nélkül visszatérhettek állomáshelyükre. A rendőrség nagy erők bevonásával megkezdte a nyomozást a felelősség megállapítására. Mindössze énnyit közöltek az újságok a tragédiáról. Mi időt és fáradtságot nem kímélve, feltártuk az eset társadalmi hátterét. Az előzmények a lakótelep tervezéséig vezethetők vissza. Káposzta Alajos, fiatal építész tervezte húsz évvel ezelőtt a Karfiol utcai lakótelepet. Széles utcákat, hatalmas, zöld parkokat rajzolt az áttetsző pauszpapírra. Meg játszótereket zöld lombú fákkal, kis piros padokkal, ahol a nagymamák kö- tögethetnek. A lépcsők mellé gyerekkocsi-lejárót álmodott, a zebrához emelkedő — süllyedő útszegélyeket. — Hülyeség! — Mondta tömör egyszerűséggel a főnöke. Kolbász Dénes főtervező. — Ez a lakótelep középkorú kádereknek készül. A játszótér helyére autóparkolót építünk, a lépcsők helyére liftet. Tíz év múlva már senki se fog gyalog járni. A felvonók a garázsokig járnak, és egy kis emelőszerkezettel helyezzük át a kádereket a kocsiba. Világos? Hinni kell a jövőben,, fiatalember! Külön építünk majd egy telepet a nyugdíjasoknak, egyet meg a fiatal házasoknak. Gyerekszoba nem szükséges, hiszen akkor már lombikban folyik majd az emberiség újratermelése. Tud követni, fiam? — Hogyne, főnök ... folytatom a gondolatmenetét. A lombikból méretarányos, teljesen kifejlett példányok lépnek színre a társadalom igényeinek megfelelő szakképzettséggel. E steril környezetben fogant egye- dek nem ismerik majd a betegségeket. így hát nincs szükség se óvodára, se iskolára, se orvosi rendelőre, se . . . — Ügy van, fiam. Mi lakóházakat építünk. A lépcsőre, meg a liftre is csak azért kell pénzt pazarolnunk, mert nem vagyok biztos benne, hogy a lombikembernek lesz-e szárnya. Évek jöttek, évek mentek, fölépült a lakótelep. Kiderült, hogy a lombikbébi sokba kerül, maradt hát a hagyományos módszer. Mivel sok volt a lakásigénylö, ide költöztették a fiatal házasokat, meg a nyugdíjasokat is. Kolbász Dénes nyugdíjas főtervező az ötödik emeleten kapott lakást, és naponta átkozta a liftszerelőket, mert többnyire gyalog kellett leballagnia a lépcsőn, hogy elsétálhasson a telep másik végébe utólag épített közértbe. Káposzta Alajos deresedő halántékkal szánta rá magát a házasságra, s mivel már ő sem hitt a lombikbébiben, maga gondoskodott a munkerő-után- pótlásról. Ök a második emeleten laktak. Még mindig csak osztályvezető-helyettes volt. Nem engedhette meg magának, hogy háztartási alkalmazottat meg nevelőnőt tartson, így Auláikénak személyesen kellett otthon maradnia a kis Alajos Tádéval. Azon a bizonyos napon éppen a közértbe igyekezett Amálka a csúszópénzen beszerzett olasz gyermekkocsit tolva. Szembetalálkozott a folyosó másik végében lakó fiatalasszonnyal, aki már messziről integetett neki, és fennszóval figyelmeztette: — Siess, Árnál, épp most érkezett tartós tej a közértbe! Ha ötödik sebességre kapcsolsz, talán még jut belőle neked is. Amálnak se kellett több, nekilódult. Aztán a zebránál megtörtént a baj. Leugratta járművét a járdáról, de a különlegesen edzett cső nem bírta tovább. Halk reccsenéssel összecsuklott, s a földre csúsztatta a kis Alajos Tádét, akj elégedetlenül szirénázni kezdett. Amálka kocsishoz méltó káromkodásba tört ki, megemlegetve a jármű ás a lakótelep tervezőinek le- és felmenő rokonságát. Éppen arra járt Kolbász Dénes, aki személyes sértésnek értékelte az elhangzottakat. Azonnal felhívta a rendőrséget, védelmet és nyugdíj- emelést kérve. Otthon aztán Káposzta Alajos is értesült a történtekről. Félórai mélabú után kijelentette, hogy levonja az eset tanulságait. Elválik Amálkától. Mégis csak disz- nóság, hogy ilyen illetlen szövegkörnyezetben emlegessék az édesanyját. OSCAR ’87 Fesztiváldíjas filmek a Prizmában
