Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-17 / 91. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 17., péntek DIÁKGALÉRIA A LENKEY KOLLÉGIUMBAN A KRITIKA ÁPRILISI SZÁMÁBAN A líra térhódítása Az írószövetség közgyűléséről Csaknem egy hónapja látható az a tárlat, amelyet az egri Lenkey Kollégium Diák- galériájában rendeztek Fátyol Zoltán festő, Vasas Károly szobrász és Holb Margit textiltervező alkotásaiból. Jó ideje, hogy Czinke Ferenc grafikáinak hatását méltattuk és éppen abból az alkalomból, hogy a Lenkey Kollégium Diákgalériájában állították ki azokat is. Most három művészeti ág kölcsönhatását teremtik meg azzal, hogy a festmények, a plasztikai munkák és a textilből készíthető művészi formák közötti összhanggal és feszültséggel mutassák be, mennyire léhet ez a látvány termékeny hatású, hogyan viszi közelebb egy ilyen műtárgyegyüttes a fiatalokat, egyáltalán a szemlélődőket a művekhez és a művész által teremtett világhoz. Mert van min szemlélődni, elgondolkodni ezen a kiállításon! Fátyol Zoltán festményei azt'a hegyvidéki embernek mindig is titokzatos alföldi világot, a vizek partját, a végtelen síkságot tárja elénk, ahol a szelek, viharok, eső, alkonyat, felhők, hajnalok, folyók, járásában, hömpölygésében, annyi és úgy történik, hogy a pillanat kifigyelhető: lekottázha- tó színiben, rajzolatban az a lelki állapot, amit megörökí- tendőnek tart a művész. Az ember. És itt az embert azért nyomatékosuk meg, mert Fátyol Zoltán mélyen átélt témái a rejtőző, befelé forduló, elgondolkodó ember lírája. Eszközeiben úgy egyéni, hogy örökségét sem tartja szégyennek. A kézmozgást, a stílus alapvető képleteit mintha már láttuk volna Lóránt Jánosnál. És mégis más ez a költészét, amit Fátyol Zoltán teremt. Nála is szétfőtt minden, nagy foltokban és csak valami távolról érzékelhető, átszűrt fényben látszik ez a világ, mint az Egerben is évekig működő mesternél, de itt a hirtelenül és tüzesen fellobbanó színek, az apró mozaikokból összeálló eleven tarkaság vallja, hogy a téma lélektani feldolgozása más, mint szakmai mentoránál. Érzelmileg önálló, sajátosan lírai ez a táj, ahová Fátyol Zoltán elvezet minket. A Madárijesztő hosszan ránk néz a tárlaton, a Festőasztal az a „csak- úgy-véletlenül megfogott és majdnem vázlat-téma” amit igen erős szálak fűznek a festőhöz. A Sebesült fiú, az öreg ház, a Don Quijote, az Egy régi konyha, a Nyomortelep nemcsak érzelmek lecsapódása, de mély részvét is. Résztvevős abban a környezetben, ahonnan ugyan az emberek hiányoznak, nincsenek a látványba belefestve, valahol mégis keressük, értjük őket, részvéttel vagyunk irántuk. A Munkácsy-díjas, érdemes művész Vasas Károly szobrai, többnyire absztrakt térplasztikák. A művész kiválaszt egy pontot a térben és köréje fonja, szerkeszti olykor bonyolultnak tűnő harmóniáit. Tud és akar is eleven embert ábrázolni, hiszen az Ünnepi őrségben akár köztéri szobor is lehetne — mint ahogyan annyi más műve köztereken áll — a csillogó fénjr harmóniája azonban mindig is élményt sugároz szobrain. Holb Margit sok hazai és külföldi kiállítás után ide is elhozta Faliképéit, két takaróját és négy falvédőjét. Ezek a szemérmességükben is finoman megmunkált gyapjú kéziszövések mintha puha érzelmi keretet is adnának ennek a tárlatnak. A kiállítást a nagyközönség is megtekinheti, csak fel kell gyalogolni a Bem téri laktanyáig. Megéri! Farkas András MA ESTE HATVANBAN Az elátkozott hivatal Előtte Czinke Ferenc tárlatnyitója Ma este fél 6 órakor Menyhárt László műtörténész, a Művészet című folyóirat főszerkesztő-helyettese nyitja meg a Hatvani Galéria új, gyűjteményes kiállítását, amelynek keretében Cziiike Ferenc Munkácsy-díjas, érdemes művéisz mutatja be grafikai termésének legjavát. A galéria mindkét szintjét betöltő gazdag anyag, híven tükrözi a most 60 éves mester csaknem négy évtizedes munkásságát, iskolateremtő törekvéseit A tárlatnyitást követően Moldova György humorban, szatírában bővelkedő írásművészetéhez kerülhetnek közelebb a galéria pódium vendégei. Az elátkozott hivatal címmel összeállított, a hivatal paekázásait kipellengérező műsorát, amelyben Papp István gitárművész is fellép, Kürti Papp László előadó- művész mutatja be, akinek Radnóti-estje tavaly már nagy tetszést aratott a hatvaniak körében. A Magyar írók Szövetsége 1986. november 29-én és 30-án tartotta közgyűlését a Pesti Vigadó dísztermében. Eseményei — a külföldi rádiók magyar adásai és a nemzetközi sajtó által is visszhangoztatva — különleges érdeklődést keltettek. Fokozta ezt. hogy az Élet és Irodalomban megjelent nyilatkozatok hírül adták: a történtek miatt tiltakozásuk jeléül, többen kiléptek a szövetségből, s Köpeczi Béla miniszter a Népszabadság 1987. január 31~i számában bejelentette, hogy a minisztérium a továbbiakban nem tekinti az írószövetséget az egész magyar írótársadalom képviseleti és konzultatív szervének. A közgyűlés egyes felszólalásait közölte az irodalmi sajtó, s a kilépők és bennmaradok nyilatkozatai is jelezték a történtek körvonalait. A máig sem szűnő érdeklődés, a szóbeszéd legendái azonban szükségessé teszik, hogy az események részletesebb képével szolgáljunk az olvasóknak. A Kritika 1987. áprilisi számá-Megjelent a Jelenkor áprilisi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat áprilisi számának élén Csorba Győző új versei, valamint Sőtér ' Istvánnak a költő Vissza Ithakáíba című verseskötetéről írott tanulmánya olvasható. A lírai rovat Károlyi Amy, Lakatos István, Dobai Péter és Erős Zsuzsa verseivel egészül ki. Folytatódik Szentkuthy Miklós és Pálinkás György regényrészleteinek közlése. A prózarovatban ezeken kívül Mészáros Sándor regény- részlete, Pályi András novellája, valamint Örkény István 1948-ban írt rövid esz- széje olvasható. Űj sorozatot indít a lap Varga Lajos Márton esszéjének közlésével: Az irodalom kérdései első részében a szerző a pályakezdő írókat fogadó közeg sajátosságait elemzi. A tanulmány-kritika rovatban említésre méltó Dérczy Péter írása Németh László Gyász című regényéről. A család két pillére: a férj és a feleség. Boldog együtt- létükről, esetleges civódása- ikról, veszekedéseikről rengeteg vicc forog közszájon. A megcsalt férj, a kikapós menyecske szinte az egész világon állandó szereplője, hőse, szenvedő alanya egy- egy csípős tréfának, viccnek. S ha még a barát, a barátnő, netán az anyós is színre lép, a nevetés elmaradhatatlan. Két barátnő beszélget. — Emlékszel — kérdi az egyik ■—, három héttel ezelőtt, amikor összevesztem Bélával, egy fűrészt kértem tőled kölcsön,, hogy kettévágjam a franciaágyat? — Persze, hogy emlékszem. És most mi kéne? — Enyv. Kibékültünk. ★ A feleségem a világ legaranyosabb asszonya. Amikor hazamegyek, kikészíti a papucsomat, a háziköntösömet és a gumikesztyűket. — Az meg minek, a kesztyű? — Hát abban szoktam mosogatni ! Kovács korholja a barátját: — Hát ezért nősültél meg? Te varród fel a gombot a kabátodra, mint legénykorodban ? — Tévedsz, öregem. Ez nem az én kabátom, ez a feleségemé! ★ Téli kocogás. Két futófeleség várja a mezőnyt. — Nézd, ott jön a férjed! — kiált fel az egyik. — És milyen szép piros nyakkendője van! — Az nem nyakkendő. Az a nyelve! ★ — Pali, tulajdonképpen hány éves a feleséged? — Erre nehéz válaszolni, mert mindig mást mond. Legutóbb két évvel volt fiatalabb a nagyobbik fiamnál! ★ — Ma van a házassági évfordulónk. Pincér, milyen bort ajánl? — Az attól függ, uram. Ünnepelni akar vagy felejteni? ★ — Mondd, Anna, a férjed még mindig futkos a nők után? — Amióta nyugdíjba ment, már csak hegyről lefelé! ★ A fiatalasszony pirulva és szemlesütve rebegi a férjének : — Drágám, nemsokára hárman leszünk. — Igazán, kedvesem? — kérdi megindultan a férj. — És biztos vagy benne, drágám? — Egészen biztos. Most írta a mama, hogy elsején hozzánk költözik. ★ — Már alig várom, hogy este legyen! — súgta oda az esküvői ceremónia után a fiatal feleség a férjének. — Mi az, a te lábadat is annyira nyomja az új cipő? — súgja vissza a férj. ★ — Engem mindig nagyon bosszant — mondja a feleség a férjének, —, hogy te mindig a te kocsidról, a te rádiódról, a te televíziódról, a te lakásodról beszélsz. Elvégre házastársak vagyunk, nálunk nem lehet „enyém”, hanem csak „miénk”, vedd tudomásul!. .. Egyébként mit keresgélsz ott a szekrényben? — Az alsónadrágunkat. ★ — Felháborító! — mondja a férj. — Éhesen jövök haza, szeretnék enni valamit, és nincs ebéd! Vedd tudomásul, megyek és vendéglőben ebédelek! — Csak még öt percet várj, drágaságom! — kérleli felháborodott férjét az asz- szony. — Miért? Akkorra kész lesz az ebéd? —’ Nem, de addig én is összeszedem magam, és veled megyek! ★ A férj a konyhában kíváncsiskodik : — Mi lesz ma az ebéd. drágám? — Attól függ, hogy melyik konzervet sikerül kinyitnom! K. Gy. M. ban ezért Szerdahelyi István főszerkesztő nagy terjedelmű, részletes, a legfontosabb pontokon szöveghű idézetekre támaszkodó áttekintést nyújt a közgyűlés fő vitakérdéseiről. Minthogy a közgyűlés hangulatát leginkább a Csűr. ka-ügy és a Tiszatáj-ügy korbácsolta fel, az ismertetés bemutatja, milyen beállításban tüntette fel ezeket az ügyeket Fekete Gyula, Köteles Pál, Kiss Gy. Csaba, Sánta Ferenc, Buda Ferenc, és Albert Gábor felszólalása, miként reagált ezekre Berecz János, a KB titkára, Vajda György, miniszterhelyettes és Hubay Miklós, a szövetség elnöke, s melyek azok a konkrét tények, amelyek e konfliktusok megítélésénél figyelembe veendők. Hosszú idézettel mutatja be az ismertetés Köpeczi Béla miniszter felszólalása alapján a konfliktusok hátterét is. A főbb vitakérdések: Fekete Gyula és Tornai József felszólalása szerint egy „felülről vezérelt szennyáradat” mérgezi halálos mértékben nemzeti kultúránkat; más felszólalók — Eörsi István, Albert Gábor — e képet a teljes nemzeti csőd képévé kerekítették ki, s Köteles Pál a határainkon kívül élő magyarság szempontjából is elégtelennek ítélte politikánkat. Számos felszólaló — Eörsi István, Mészöly Miklós, Fekete Gyula, Csoóri Sándor — úgy látta, az író- társadalom egységesen áll szemben a politikai vezetéssel. és Sánta Ferenc okfejtése szerint egyedül az író- társadalom rendelkezik olyan politikai tapasztalattal, amely tévedhetetlenné teszi állás- foglalásait. A nemzet sérelmeit Csurka István oly súlyosnak ítélte, hogy szerinte ma egyesek az egész magyar nép ellen vérvádat emeltek, Sánta Ferenc pedig úgy ítélte meg, kulturális életünkben „lézengő ritterek, Biberachok, nepperek” uralkodnak. Az ismertetés hosz- szú. összefüggő idézetekkel mutatja be ezeket» a felszólalásokat, valamint a reájuk adott válaszokat. Tanulmánykötet a nemzetközi szlavisztikai napok előadásaiból A közelmúltban jelent meg a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán rendezett nemzetközi szlavisztikai napok előadásaiból összeállított impozáns tanulmánykötet, amelynek szerzői között a hazai és külföldi főiskolák, egyetemek oktatói mellett az egri tanárképző főiskola orosz nyelv és irodalom tanszékének tanárai is szerepelnek. A szombathelyi és az egri főiskola szlavistáinak, oktatóinak tudományos kapcsolata immár tíz tartalmas évet tudhat maga mögött, s e viszonylag rövid időszak kiemelkedő állomásait és eredményeit éppen a dunántúli nagyvárosban rendszeresen megrendezett nemzetközi szlavisztikai napok is demonstrálják. A több, mint háromszáz oldalas tanulmánykötet fő- szerkesztője Gadányi Károly, a szlovén nyelv és irodalom tanszék vezetője, aki egyben a nemzetközi tudományos konferenciák első számú szervezője is. A főszerkesztő biztos kézzel foglalta keretbe a meglehetősen sokrétű és szerteágazó tudományos anyagokat, amelyek a tanárképzés aktuális kérdéseiről. a magyar—délszláv kapcsolatok kutatásától egészen a mai szovjet dráma problematikájáig, az expresszív szóképzés változatáig íveltek. A kiadvány — miként maga a tudományos szimpózium is — két alapvető részre tagolódik: a dél. szláv és az orosz filológiai szekciókra. Mindkét szekció tudományos dolgozatai, a választás igénye szerint, különféle szláv nyelveken — kivételesen magyarul — készültek. s eredeti formájukban kerültek be a gyűjteménybe. E rövid recenzió keretei nem teszik lehetővé, hogy a külső megformálásában is igényes tanulmánykötet minden szerzőjét és munkáját sorra vegyük, s még kevésbé azt, hogy a tanulmányokról összefoglaló-elemző értékelést adjunk. Csupán arra vállalkozhatunk, hogy — az érdeklődést felkeltendő — néhány általunk kiemelt és újszerűnek tartott dolgozatot megemlítsünk. A délszláv szekció tanulmányai elsősorban nyelvészeti kérdéseket fejtegettek. Az élre kívánkozik Mokuter Iván cikke, amely újkeletű példákkal illusztrálja a nyelvi interferencia jelenségét. V. Moj- szenko a sportterminológia ősibb formáit veszi vizsgálat alá. A kötet főszerkesztője, Gadányi Károly, a szláv irodalmi nyelvek fejlődésének kérdéskörét boncolgatja. Az egri főiskola tanára, Szőke Lajos Krizanic nyelvezetét vizsgálja a XVII. század közepe táján született írásainak tükrében. Az orosz filológiai szekció cikkgyűjteménye kissé szélesebb spektrumú. mint a délszlávé. Ebben is található ugyan több, a nyelvtudomány problematikájába mé- lyedt tanulmány, de nem kevesebb a stílustörekvéseket, az irodalmi irányzatokat, az írói pályaképeket, sőt módszertani elméleteket felvázoló írások száma sem. A második szekció nyitótanulmánya — szerzője Varga Mihály — már címével is rendkívül figyelemkeltő: „Helsinki szelleméről és az orosz kultúrtörténeti oktatásról.” A gondolatgazdag munkák sorából is kiemelkedik Rámán Erzsébet Jeszenyin költészetének magyar fordításait értékelő dolgozata, Meszerics István, a klasszikus orosz irodalmi örökség egyes kérdéseit felvillantó eszmefuttatása, Lengyel Zoltánná (Eger) Marina Cvetajeva költői nyelvének sajátosságait rendszerező közleménye. E recenzió szerzőjének tanulmánya — „Csehov és Vampilov” — ugyancsak helyet kapott a kötetben, amely a műfajok és stílusok keresztútján mozgó. illetve azon merészen túllendülő Csehov-dráma mai, modern ihletését vizsgálja a szovjet irodalomban. A negyvenhat rövidebb- hosszabb tanulmányt tartalmazó kötetből csupán néhányat soroltunk fel, de ez korántsem jelent értékítéletet. Mint korábban jeleztük már, elsődleges célunknak a gyűjtemény iránti figyelem felkeltését tartjuk, amelyet — szerény véleményünk szerint — nagyon sokan, szakemberek és egyszerű érdeklődők, számos új ismeret és tanulság reményében olvashatunk. Dr. Hekli József (Fátyol Zoltán: Festőasztal) Férjek és feleségek
