Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
3 Párbeszéd a vállalati tanácsról NÉPÚJSÁG, 1987. április 2„ csütörtök A puding próbája, hogy megeszik — tartja a mondás, s ez így van sok határozat, újonnan létrehozott fórum esetében is. Az elgondolások helyességét a gyakorlat igazolja, vagy cáfolja. Mi a helyzet a nemrég bevezetett új vállalatirányítási formákkal? Kísérletképpen néhány gazdálkodó egység már 1985-ben vállalkozott erre. 1986 végéig megyénkben is létrehozták 21 önálló gazdálkodó szervezetben a vállalati tanácsot, tizennégynél pedig a küldött- vagy közgyűlést. Két céget kerestünk meg azok közül, akik már legalább eg/éves tapasztalattal rendelkeznek. Konzervcímkétől a tankönyvig Avagy: nyomda a Hatvani Lenin Tsz háza táján A művezető: Kakucska János Biztató kezdet — gondokkal A Heves Megyei Finom- mechanikai Vállalatnál szinte az elsők között alakították meg a VT-t. — Mi indokolta ezt? — kérdeztük Kékesi István üzemvezetőt, a huszonnégy tagú testület választott elnökét. — Korábbi igazgatónk 1985 augusztusában ment nyugdíjba. A VT megalakításával az új vezető megválasztásának feltételei is megteremtődtek. Ezzel a joggal az elsők között éltünk. — Az említett közvetlen indok mellett mennyire tartotta időszerűnek az új irányítási forma bevezetését? — Szerintem ez népgazdaságunkban is sürgető intézkedés volt, hiszen közös érdek, hogy a lényeges kérdésekben ott szülessenek a döntések, ahol az eredmény képződik, tehát közvetlenül a termelőegységeknél. Így jobban figyelembe vehetjük a helyi sajátosságokat. Mindezek mellett a közgazdasági szabályzók dinamikusabb változását várjuk a jövőben. Például érdekeltséget az alapanyagellátásban, kölcsönösen fokozottabb szigort a szerződéses fegyelemben, a határidő betartásában. Ezek nélkül a legdemokratikusabb döntéshozatal is kevés. — Megfelel-e a követelményeknek a Finommechanika vállalati tanácsa? — A rendeletek szerint jártunk el. A tagok fele választás útján került be, s mivel ez nálunk szerencsésen alakult, ennyi a fizikai dolgozók aránya is. ELÉGEDETT EMBER Ahogy mondani szokás: kész regény az élete. Kamasz legényke korában hogy gondolt volna arra Széles János, hogy életútja a Dunántúl egyik csücskéből a Mátra kapujáig, Gyöngyösig vezet? Még szinte gyerekfejjel élte át és úszta meg a háború időszakát. Az utoL- pillanatban menekült meg attól, hogy a németek társaival együtt „Nyugatra menekítsék”. De alig múlt húszéves, már az akkori földműves- szövetkezeti mozgalom egyik falusi vezetője lett. Innen emelkedett felfelé a pályája. — Iskolára küldtek, majd újra visszakerültem a szövetkezetbe. de nem sokkal később megint csak tanulásra fogtak. Ennek révén kerültem Gyöngyösre, az itteni szövetkezeti iskolába, most már magam is oktatónak. Azóta több mint harminc év telt el. Most pedig nyugdíjas népfronttitkár vagyok. Szövosz-iskola, népfront: két pólus. Közte is kellett történnie egy s másnak. Kezdődött az újabb fordulat azzal, hogy a mátraalji településről az iskolát a Hegyaljára vitték. Tőle is megkérdezték, volna-e kedve költözni. — Akkor már nős ember voltam, jól éreztük magun— Jellemezze röviden az eltelt másfél esztendő munkáját. — Eddig öt alkalommal üléseztünk. A múlt évben értékeltük 1985 eredményeit, meghatároztuk a hosszú távú és az 1986-os terveket. Az idén is hasonlóak a feladataink, s legközelebb napirendre kerül a gazdasági profilunk módosítása, s a létszámátszervezés gondja. Az ülések előkészítése nagyon fontos. Nyolc nappal korábban minden tagunk írásos anyagot kap, így már felkészülten érkezhetnek. A tanácskozások közti időben én, mint VT-elnök, meghívást kapok a vezetői értekezletekre. Jó az információ- csere a szakszervezet és a párt képviselőivel is. — Mennyire élnek beleszólási jogukkal a vállalati tanács választott tagjai? — Többeknek még gyakorlatot kell szerezni a közéleti szereplésben. — Volt-e példa a viták során, a csoport- és vállalati érdek szembesülésére? — Még igazán nem. De ez a gond azért engem is foglalkoztat. Jó lenne, ha a VT tagjai a szakszervezeti tisztségviselőkhöz hasonló jogi védettséget élveznének, hogy az ellentétes vélemény- nyilvánítás hátrányától ne tartsanak. Ez mindenképp aktívabb kiállást jelentene. És még egy: szükség lenne a vállalati tanácsok elnökeinek legalább megyei szintű tapasztalatcseréjére. Tavaly a SZOT Központi Iskola szervezésében a választott tagoknak volt bentlakásos tanfolyam. Nekünk nem. Most egy év elteltével jó lenne tudni, hogy mások hogyan csinálják. Azt nem tudom, ez kinek a feladata .... kát Gyöngyösön, minek vágyunk volna neki az ismeretlennek? A földművesszövetkezetiek nagy örömmel fogadták, de ott is gyorsan „kitelt az esztendő”, mert járási vezetőnek választották meg. Néhány év így múlt el, aztán újból változott a csillagzat a feje fölött. — Tsz-elnöknek választottak meg Markazon — emlékezik vissza a több mint húsz évvel ezelőtti eseményre. — A gazdaság elég nehéz körülmények között élt. Legfőbb anyagi forrását a szőlő adta. De annak állománya már leromlott állapotban kínlódott, termést alig adott. Éppen csak tudtunk valamit fizetni a gazdáknak. Fel kellett újítani a szőlőskerteket, ami önmagában is sok pénzt igényelt. Az évek mentek, majd kezdett kivirradni a markaziak napja. Mór egyenesbe jöttek, a pénz is vígabban csengett a kezükben, de . .. Széles Jánost megint új munkára hívták. A népfront járási titkárának választották meg, íajd amikor a járások megszűntek, a városi szervezet fogadta. Majdnem húsz évet „húzott le” népfrontosként. Az új évtől nyugdíjas. — Szerencsés természet. Kovács József esztergályost a 2-es számú üzemből delegálták a vállalati tanácsba. Így vélekedik: — Remek ez a fórum. Olyan társaság gyűlt össze, ha valaki idegen belép közénk, azt mondhatjuk: ez a Finommechanika kicsiben. Tapasztalom, hogy mióta tagja vagyok, kollégáim sokkal többször jönnek hozzám. Napközben is szóba kerülnek a cég ügyes-bajos dolgai. Az érdekképviselet hatékonyabb mint korábban. Ért már bennünket „fizikaiakat” olyan vád, hogy a felszólalásban visszahúzódóak vagyunk. Inkább azért van ez, mert bízunk a vezetőink véleményében, s talán nincs elég tapasztalatunk. Mondandónk van bőven, s nem is rejtjük véka alá. Ami most legjobban foglalkoztat? Hiába vagyunk nyereségesek, ezt a pénztárcánkon nem érezzük. Ügy gondolom a jól dolgozó vállalatokat kellene központilag is támogatni. Nagy az elvonás. Ez persze egyelőre még nem. a VT dolga. Közös döntés — közös felelősség ? / Ami a vállalati tanácstagok tájékozottságát illeti, a Heves Megyei Állatni Építőipari Vállalatnál nem panaszkodhatnak. — 1985 decemberében alakultunk — mondja Mohainé Horváth Ágota, terv- és üzemgazdasági osztályvezető, a VT elnökhelyettese. — Az ÉVM továbbképző intézetének szervezésében 1986 elején országos felkészülésen vettünk részt Koncz Zoltán elnökkel együtt. Ez már az indulásnál nagy segítséget .jelentett. A közelmúltban pedig itt a vállalatnál szerveztünk továbbképzést, • meghívott előadókkal a harmincegy fős vállalati tanácsnak. így alkalmunk volt áttekinteni azokat a problémákat, amelyek az ágazat más cégeinél jelentkeztek. Jó néhány dologról kiderült; hogy központilag még nincs szabályozva. Ezek szerint elégedett ember? — Igen, teljes mértékben az vagyok. A feleségemmel nagyon jól megvagyunk, a fiarnék aránylag jó anyagiakkal rendelkeznek, bár azért sokát kell fáradozniuk. Van két csodálatos unokám, akik viszont azt nem értik, hogy miért kell még mindig mennem ide vagy oda, amikor már nyugdíjas vagyok. — Mostanában mindenki „fut a pénz után”. Egyre több a munkaidőn túli elfoglaltságuk az embereknek. Megérződik ez a körülmény a népfront- tevékenységében is? — Nagyon. Rövidebb időre könnyebb az embereket megnyerni egy-egy feladat elvégzéséhez. Aztán sietnek az úgynevezett második gazdaságba. — Mondta, hogy az unokái nem értik, miért kell még mindig mennie valahová. Van mit tennie még most is? — Ha azt mondom, hogy csak a titkári teendők nem tartoznak már hozzám, nem mondtam igazat. Van olyan megbízatásom is. ami korábban nem volt. Most az egyik pártalapszervezet titkára vagyok. Bevallom azonban, hogy esetenként kénytelen vagyok az elfoglaltságok közül választani, mert az időm nekem is véges. AzSzerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy előre felhívták figyelmünket azokra a jogi „hézagokra”, amelyek a későbbiekben megnehezíthetnék a munkánkat. — Ezek szerint az eddigi gyakorlatukban még nem volt ilyen ... — Az ülések témája többnyire az éves munka értékelése és a tervezés volt. Mivel előzetesen ezeket több fórumon megvitattuk, így ellenvélemény alig akadt. Ügy gondolom, az irányítás demokratizálását akkor érezzük maid igazán, ha rendkívül vitás esetekben kell állást foglalnunk. Egyébként, ami engem Személy szerint is foglalkoztat: a felelősség. Mi van akkor, ha a gyakorlat bebizonyítja, hogy rosszul döntöttünk.' Kitől kell számion kérni, az igazgatótól vagy a vállalati tanácstól? A HÁÉV irányító fórumában mindössze 22,5 százalék a fizikaiak aránya. A megalakuláskor pedig törekedtek • arra, hogy ez nagyobb legyen. Ennek éllenére a dolgozók többnyire közvetlen munkahelyi vezetőjüket választották meg. Ez az építőiparban szinte általánosan így alakult. Nagy János kőműves az I_es fő-építésvezetőség egyik képviselője a vállalati tanácsban. Figyelemre méltó, amit a felelősségről állít: — Azzal, hogy megválasztottak, nemcsak politikailag, de erkölcsileg is sokat várnak tőlem. Ezért . fontosnak tartom a tájékozottságot. Szerencsére, erre megfelelő lehetőségünk is van. Nálunk minden megvitatásra kerülő témának van szakértője, akihez előzetesen kérdésekkel fordulunk. A beszélgetésekből kitűnik, az új irányítási forma számtalan problémát vet még fel. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, ha ezt a lehetőséget jól értelmezik, az irányítás valóban demokratikusabb lesz. Jámbor Ildikó (Fotó: Köhidi Imre) tán a családom is .. . Jobban elvárják, hogy többet legyünk együtt. — A szabadidő .... megint ólyan terület, ami mostanában elég gyakran felvetődik. Mire jut lehetősége a kedvtelések közül? — Van egy kis kertem, abban a szőlő sok munkát ad. Én is úgy vagyok vele, hogy „beszélgetek a tőkékkel”, ahogy mondták a régi emberek, ha metszeni, permetezni kell. Szívesen ülök a markazi tó partján a horgászbottal a kezemben. A halat a hét végeken készítjük el Galyatetőn, ahol sikerült egy kis faházat felépíteni. Tavasztól őszig ott szokott összejönni az egész család. Olyankor miénk az egész \yilág. Ugye, kiderült a beszélgetés során, hogy Széles János azok közé tartozik, akik szeretnek mosolyogni és nem a panaszos szó a jellemzőjük? G. Molnár Ferenc A két háború között két nyomda is szolgálta Hatvan lakosságát. Aztán hosszú évekig, évtizedekig Pestre, Berénybe jártak el mindazok, akik valaminő nyomtatványt akartak csináltatni, miután a nyomdák megszűntek. Hetedik esztendeje viszont szép csöndben, szinte a fű alatt, a Lenin Termelőszövetkezet létrehozta, majd kifejlesztette — melléküzem- ágként — a város új, közhasznú nyomdáját, éspedig kint a Palkó-tanyán. Milyen igényre építve? — A közös gazdaság különböző nyomtatványszükségletét kívántuk biztosítani azzal a Romayor 313- as ofszet nyomógéppel, s a hozzá tartozó fotómasinával, lemezkészítővel, amely az indulást, az első lépéseket jelentette életünkben — mondja Máté János nyomdavezető. — Közművelődési előadónk, Bolyki István nevéhez fűződik az alapítás. fő patrónusa pedig a budapesti Agroinform volt, amellyel azóta is remekül együttműködünk. Evés közben jön meg az étvágy! Mi szintén így jártunk: olyan érdeklődés támadt a helyi üzemek, majd magános hatvaniak részéről munkánk iránt, hogy szinte évről évre fejleszthettük technikánkat, s a miniüzem mun- kásHétszáma is tucatnyira nőtt azóta. Millió konzervcímke A régi raktárépületből kialakított nyomdában most már valóban egymást érik a Romayorok, besorolt kö1 zéjük egy magasnyomógép is a szükséges betűkészlettel, hogy pedig ne csak alkalmi meghívókat, röpcédulákat, könyvelési nyomtatványokat tudjon előállítani az üzem: tűzőgéppel, papírvágóval, perforálóval egészítették ki gépállományukat. S természetesen Kakucska János, Nagy Jó-, zsefné, Bacsa Tibor és felesége, vagy éppen Schuriná- né CTsomós Vera személyében olyan szedőket, fotósokat. gépmestereket vontak be a munkába, akiknek a szakértelme a jó terméket garantálta. — Ma már valóban ott tartunk, hogy például milli- 'ós tételben állítunk elő a konzervgyárnak színes paradicsomoscímkéket, habár van saját üzeme. Tőlünk kerül ki az Apci Qualitál Vállalat számtalan műszaki nyomtatványa is. Legnagyobb elismerésünket pedig az jelenti, hogy mind ezen „aprómunka” közepette tavaly elkészítettük a Tankönyvkiadó Vállalat rendelésére az elsősök kísérleti könyvét nyolcezer példányban — mondja az egyik ofszetgépet irányító művezető, Kakucska János. — — Vagyis munkánk biztosított. csak éppen az itt dolgozók jövedelme kullog kicsit az idő után ... Különleges betűkkel Megtudtuk a későbbiek során, hogy az Agroinform, amelynek igazgatását a Hatvanból Budapestre települt Bolyki István vette át. a korábbi függőség megszűntével sem hagyta magára a kis hatvani nyomdát. Ellenkezőleg! Ha a megrendelőnek — mondjuk egy esküvői meghívónál — különleges betűkre van igénye, kiszedik a fővárosban, az Attila úton, hogy Hatvanban csak fotózni, nyomni kelljen. És netán túlterheltek, ám szeretnék vevőkörüket megtartani, különböző munkákat is „lepasszolnak” a Palkó-tanyára. Máté János kifejtette továbbá, hogy véleménye szerint e nyomdában több van a jelenlegi teljesítménynél. Gépparkja legalább 30—40 százalékkal növelhetné hatékonyságát, ha még néhány szakembert sorompóba állítanak. Csakhát a bérszínvonal. Négy-öt ezer forintért havonta melyik gépmester, montírozó fog Pestről bumlizni, hogy a tsz- nyomda előre lépését szolgálja ...?! Tízszázalékos haszon Tudunk arról: az idei zárszámadáson is elhangzott, hogy a Lenin Termelő- szövetkezet az utóbbi egykét évben lényegesen módosította szerkezeti felépítését. A melléküzemágak közül a gazdaságtalanokat például fokozatosan leépítették. A nyomda ugyanekkor fennmaradt a rostán. — Persze, nem csupán a lakossági, illetve üzemi igényeink miatt — jegyzi meg szavunk nyomán Máté János. — Hanem évről évre javul és kifizetőbbé válik e tizenkét ember összehangolt munkája. Tavaly például hárommilliót forgalmaztunk forintban, amelynek tíz százaléka, azaz 300 ezer forint tiszta haszonként növelte a közös gazdaság nyereségét. Az idei év pedig még többet ígér, hiszen február végén már teljesítettük első negyedéves tervünket. S miként a megrendelésekből kiszámítható, egész évünk erősen leterhelt igényes, jól fizető munkákkal. Csak legyen hozzá egészség ...! Moldvay Győző Nyugdíjas népfronttitkár Egy év után, még gyerekcipőben
