Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-13 / 61. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. március 13., péntek Kultúrák, kényszerek Sokáig folyt a vita: áru-e a kultúra, vagy sem? Érvek és ellenérvek csatároztafc egymással, ám a valóság kemény tényei mára eldöntötték a kérdést. A kultúra — olykor meglehetősen szokatlan köntösben jelentkezve — igenis jó pénzért eladható, tehát: áru. Az új és új műveltségi és szórakozta‘ó divatok esetében a közönség azonnal és érzékenyen reagál, hajlandó sorban álbii. vagy megfizetni azt, ami kell neki. A kultúrára vonatkozó elképzelések és felfogások mára tarthatatlanná váltak, a klasszikus művek, az értékek erőltetése ellenkező hatást keltett: csömört és visz- szatetszést a közvetítők, befogadók oldaláról egyaránt. A populáris, a tömegkultúra termékei a társadalom széles rétegeiben találtak megértésre, szinte beözönlöttek abba a sajátos vákuumba, amely bizonyos illúziók és elfoglaltságok nyomán keletkezett. A kulturális forradalom és a kultúra (mindenáron való) demokratizálódásának ábrándja szép csendesen kimúlt, elszenderedett. Hihetetlen differenciálódás zajlott le ezen a téren, szertefoszlottak azok az álmok is — miként Veress András a Napjaink egyik számában megállapította —. amelyek „a kultúrát is egységesnek, tagolatlan egésznek szerették volna látni”. Hirtelen, szinte a semmiből keletkezett — a legmodernebb médiák közvetítésének segédletével — az új, eltérő minőséget kínáló kulturális piac. Mára valóságos dzsungel alakult ki: könyvek, hanglemezek, kazetták és videofelvételek ontják az áldást, hihetetlen változatosságot, formai és tartalmi újszerűséget sugallva. A hivatásos kiadók mellett megjelentek a különböző kiadói társulások, gmk-k, az ilyenolyan kiadói íedőszervek, melyek az éppen aktuális szenzációt (divatos szerzőt) dobják be a köztudatba — hihetetlen gyorsasággal és leleményességgel. S főként: jó nyereséggel! És a vevők tolonganak a könyvesboltokban, az alkalmi elárusító helyeken ... Mintha a gazdasági kényszerrel párhuzamosan hatna egy másik, az életforma változásából eredő kényszer is. A sikert a kettő együtt magyarázza. A mai emberek többsége aligha éri (érheti) be azzal a jövedelemmel, amit a munkahelyén keres a nyolc óra alatt. Kutatja és meg is találja a mellékes jövedelmek sokféle forrását, amivel fenntarthatja megszokott életnívóját, sőt némi gyarapodást is produkálhat. így aztán már nem futja sem idejéből, sem energiájából másra, mint a szórakozásra, kikapcsolódásra, az ilyen jellegű művek (film, hanglemez, video) fogyasztására. Fura ellentmondás keletkezik ennek következtében: az egyén munkájában mind igényesebb, mind nagyobb szakmai műveltséggel van jelen. kevés szabadidejét részben szakismeretek megszerzésére, részben a teljes ki- kapcsolódásra, igénytelenül tölti el. S ebbe az életformába már alig férnek be a kísérletező irodalmi művek, filmek, az avantgárd legújabb képzőművészeti fejleményei. Az új közönség már nem is tagadja ezt a fajta művészeti megnyilatkozást. egyszerűen nem vesz tudomást róla. Átnéz a kor,társ művészet feje felett, bonyolultságát. kódrendszerét nem értékeli, nem kívánja megfejteni. Beéri a nyomasztó jelenből való menekülés utópiáival. S még azt az elégtételt is bezsebelheti, hogy időnként rangos szerzők adják le névjegyüket ezen a téren, megirigyelve az anyagi sikert és a népszerűség kínálta előnyöket. A szakadék tehát az elit és tömeges művészet, kultúra közt nem csökken, hanem nő. Kétségbe kell-e esnünk emiatt? Egyáltalán: valóban csak szakadék van a két szféra közt? Én úgy látom: az áthatások ma is megvannak, legföljebb rejtettebbek, nehezebben hozzáférhetők. Gyakran megfigyelhető, hogy mind az az érték, gondolati, érzelmi képződmény, ami a magas művészetben létrejött, sajátos „fordításban” bár, de beszivárog a tömegkultúra tartalmaiba, eszköztárába. Mintha különös „munkamegosztásnak” lehetnénk tanúi: a laboratóriumi kísérletek egyes termékei elterjeszthetek, mások nem. Ám ez nem feltétlenül értékítélet. Ma egyébként is úgy tűnik: a magas művészetben mindennél fontosabb, a saját autonómiának a „kiélése”, a sajátszerűség érvényesítése. Ha innen nézzük, ez megint bizonyos kényszer, ha nem is külső, hanem belső. A belsőből vezérelt művésznek megvan a maga „látomása” arról, mit akar létrehozni; az előzmények logikája mire készteti, merre irányítja. Ambíciója, hogy az évszázados, sőt évezredes folytonossághoz, amit az emberiség művészete jelent, hozzátegye a maga részét. S ez számára olyan feladat, kihívás, amely elöl nem térhet ki. Az elkülönülés tehát nem okvetlenül terméketlen állapot, inspirativ tényezőket is tartalmaz imindkét kultúrkörben. Ami nem célravezető: valamiféle ál-kul- túrdemokratizmus jegyében hamis egységet teremteni. összemosni a mind karakteresebb különbségeket, egyiket a másik ellen fordítani. A szórakoztató tömegkultúrától számon kérni a nembeli tartalmakat, műfajaitól a stíluseszményeket, vagy fordítva: a magas művészettől a közérthetőséget, az azonnali „fogyasztó atósá- got”. (Egyébként erre sokan rámutattak: minden kor más és más érthetőségi szinten sajátította el a rendelkezésre álló műveket, ami korábban érthetetlennek tűnt. az ma középiskolai tananyag.) Kényszerek hatnak hát a jelenkori kultúrában, amely még a leírtaknál is sokrétűbben tagolt. Ezek kibontakozása, a részek pólusa köré rendeződő vibrálása teremtheti meg azt a világot, amely egyszerre kaland és kihívás, szórakozás és önmegvalósítás. Ha minden szférájában a minőség elve uralkodik, akkor a vele kapcsolatot teremtő egyén csak nyerhet. Személyiségének (néha rejtett, takargatott) igényeit elégítve ki. P. I. „MÉG NEM TUDJUK, Ml LESZ A SORSUNK .. A lajosvárosi könyvtár — a hétköznap művelődéséért Akadnak olyan közművelődési intézmények, amelyek nem állnak elő naponta szenzációkkal, hanem szinte észrevétlenül járulnak hozzá az egriek kulturális igényeinek kielégítéséhez. Ilyen a városi tanács 1. számú könyvtára is, amely immár 24 éve áll a lajosvárosi olvasók rendelkezésére. Kerekesné Szedlacsek Zsuzsa könyvtáros meg is lepődik, amikor munkája felől érdeklődünk. — Mi lehet az érdekes abban, ami itt zajlik? — kérdez vissza. — Éppen az foglalkoztat bennünket, ami nem látványos, ami a mindennapokhoz tartozik. — Elég szűkösen vagyunk — kezdi a bemutatkozást. — Hatvanhat négyzetméter alapterületünkön kell a 15 ezer kötetünkkel bánnunk Az itt látható polcok, berendezési tárgyak kifejezetten ide készültek. Minden szögletet kihasználunk. A kölcsönzésen kívül helyben olvasásra is kialakítottunk egy kis sarkot. Erre is szükség van. Különösen a nyugdíjasok töltik itt gyakran szabad óráikat. Beszélgetésünket egy fiatal anyuka szakítja félbe, aki sietve kölcsönöz pár könyvet. A könnyed olvasmányok mellett érdeklődve forgatja az egészséges életmódra intő legújabb Czeizel- művet. — A tévés sorozatát rendszeresen nézem, s jó, hogy most tőle olvashatok is — mondja. — De már sietek, mert a gyereket kint hagytam a kocsiban. — Amint látja, a gyesen lévő kismamák is betérnek hozzánk — folytatja a könyvtáros. — örülünk, hogy egyre többen választanak egészségügyi ismeretterjesztő írásokat. Olvasóink száma egyébként 900 körül mozog. Körülbelül 60 százalékuk gyermek. Főleg a környező iskolák tanulóiból tevődik ez össze. A felnőtt olvasóink többsége évek óta rendszeres kölcsönzőnk. Kapcsolatunk személyes, szinte baráti. Tudom, hogy milyen az érdeklődési körük, így nem jelent gondot az új könyvek ajánlása. — A polcokon böngészve a közelmúltban megjelent lexikonokat, reprezentatív hasonmás kiadású könyvészeti ritkaságokat is látok. Ezek nem olcsóak. Mennyi pénz jut az állományuk bővítésére? — Évente 30 ezer forintért vásárolhatunk. Nagyon meg kell gondolnunk, hogy mire fordítjuk ezt az ösz- szeget. Könnyebbséget az jelent, hogy ismerjük olvasóink szokásait. — Hozzá kell fűznünk, hogy nemcsak alaptevékenységünket látjuk el. Lehetőségeinkhez mérten rendeztünk már író—olvasó találkozókat. Soós Zoltán visszatérő vendégeink egyike. A különböző TJT-elöadásoknak is hangulatos otthont tudunk kínálni. Népszerűek az egészségügyi és a helytörténeti jellegű összejövetelek. Gyakori kép, hogy egy-egy rendezvény után még elböngésznek nálunk a környék lakói. A közeli üzemek dolgozói is hozzánk jönnek, ha például szocialista brigádjaik vetélkedőkre készülnek — Ügy tudom, hogy önök bérlik ezt a helyiséget.. . — A Vízép irodaházának egy részében dolgozunk. Velük igen jó volt a kapcsolatunk. Sokan az irodai dolgozók közül beiratkoztak, s könyvekkel tértek haza. Máskor a vállalati rendezvényekhez is mi adtunk segítséget. Sajnos, most kissé bizonytalan helyzetbe kerültünk. A Vízép egri kirendeltségét megszüntette a budapesti központ, s eladja az irodaházat. Ez minket is érint. Most még nem tudjuk mi lesz a sorsunk. Mindenképp az lenne a jó, ha továbbra is itt maradhatnánk. Az esetleges költözködésbe bele sem merek gondolni. A technikai nehézségek mellett az olvasóinkat féltem elsősorban, hiszen ők kötődnek a helyhez, s a jó közlekedés még a nyugdíjasok számára is lehetővé tette, hogy eljöjjenek. Remélhetőleg olyan megoldás születik, ami mindenki számára megnyugtató. Még elképzelni is nyomasztó az üressé árvult könyvtár képét. B. Szabó Pál Videovizsga Pécsett Három megyéből — Baranyából. Tolnából és So- mogyból — több mint százan vettek részt a Baranya Megyei Művelődési Központ és a Janus Pa- nonius Tudományegyetem által rendezett „videofelvételek készítése" című tanfolyamon, amelyet vizsgával zártak az egyetem oktatás-technikai részlegében. Az önállóan készített vizsgafilmek után elméleti és gyakorlati kérdésekre kellett a vizsgázóknak válaszolni. A sikeres vizsga után akár iparengedélyt is kiválthatnak a videotechniku- sok (MTI-fotó: Kálmándv Ferenc felv.) KOA/CZ£K Józser : (III 3.) N o, itt lekanyarodunk, és úgy százötven méter után jön az ősz utca, de az már nem valószínű. Ez már nagyon benn van. A csuda vigye el, megkeresem én azt a házat. Fr.iss falak, új tetőzet. Valahol csak kivillan a többi közül. De hol van? Ezt az ütemes kalapács-szót meg hallani is jólesik. Abbamaradt. Fejsze zuhog. A vé- konyfekete-bajszos fiatal férfi egy eperfa alatt áll, és kocsikereket illeszt abroncsba. Úgy van. Most majd jó nagy hordó vízbe, hadd da» gad jón. Kőrisfa, nem? Vagy tölgy? Jobb a kőris. Az olyan lesz, mint az acél. Mondia. hol épült itt új ház? Nyers falak, új tetőzet- Ott? Az nem az, ott jártam. Nem, az sem az. Itt lejjebb az a három? Nem azok. A domb alattiakat már néztem. No jó, jó, hogy ki tudja azt számon tartani, mindenütt épül új ház. De érmék az udvarán van egy hinta. Nem olyan párnás, hanem tisztességes láncoshinta. Nem tudja? Ne haragudjon Tudja-e. hogy valósággal jólesik a szemnek látni egy ilyen udvart is, mint ez a magáé? Itt legalább valami ideillő munka folyik. Hol tanulta a kerékgyártó mesterséget? Régen úgy mondták, hogy kerék jártó. Kerék - jártó, aztán szíjjártó. Lehet, hogy itt a szomszédai nem is tudnák, ha azt mondaná nekik, szíjjártó vagyok, vagy kerékjártó vagyok, hogy mi az. Azt hinnék, a nevét mondja, be akar mutatkozni. Mi? Fene bánja, szépítse mindenki, ahogy gondolja, de ez a telep, már ne haragudjon, olyan, minit egy zsibvásár. Persze, hogy maga nem tehet róla. De látom, nem esett az ő hibájukba. Ez itt rendes udvar. Jószágot mért nem tart? Ja. maga is csak kijár? Hét végeken. Értem. No és kinek csinálja a kerekeket? Ide? Ezeknek? Tán csak nem a Ladára szerelik? Jó vicc. Hát akkor hová? Kinek van itt szekere? Mit mond? Dísznek? Teljesen jó szekérkereket vesznek dísznek? A falra? Meg padláslétrát. Ja, hogy hársfából csinálja. Tudja mit, a falra, dísznek megfelel hársfából is. Ez a tizenöt is dísznek lesz? Jó ám, istenemre mondom. Kocsikerék hársfából. A létra az jó hársfából is. Könnyebb vinni. No, isten, isten. Itt a patak. Ezen nem volt híd, most meg már behajtani tilos tábla is áll ott szemközt, a kis utcánál. Hát abban aztán már vét^ képp nem lesz. Hej. hogy az a keserves . .. ! Meg még hogy kocsikerék hársfából. Jó, hogy nem fűzfából. Most mit szólsz? Hársfából, azt mondja, hársfából Nagyon elfáradtál? Ne haragudj, de sehogy nem találom. Vagy én bolondultam meg. vagy ...? Nem, nem kívánom. Csak ülj le itt szépen, és én megint végigmegyek ezen az évszakon, vagy a mi a csudán, most majd a téllel kezdem. Bár azok ott régi házak, köztük biztosan nincsen. Ügy van. Kenyérmorzsát. mint Jancsi és Juliska. Tíz év után aztán visz- szatalálnánk ide. Szerintem visszatalálnánk. Itt még a madarak se csipegetnék föl Elijednek a benzinszagtól. Köszönöm. Rendes dolog tőled, hogy ilyen türelmes vagy. Majd itt ülsz. napoz- gatsz, én pedig még egyszer végigmegyek minden utcán Minden házat külön megnézek. Az nem lehet, hogy nincs meg. Most majd újra megnézem a sínek felől. Emlékszem, itt állt, k'icsüt jobbra. és elég nagy udvar volt Vagy porta, vagy telek. Fáj? Pihenteted egy kicsit. Egy jó félóra. Jól van. Köszönöm Ez a Tél utca, emez meg az Ősz utca. Aztán a Nyár utca. És a Tavasz .. . (Vége)
