Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-10 / 58. szám

4. HB KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. március 10., kedd KEDVEZŐ MÉRLEG MEGYÉNKBEN IS Eredményes évet zárt a Művelt Nép A kiadványok hazai forgalmazásában oroszlánrészt vállal a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. A három évtizedes múlttal rendelkező cég jelenlegi szerkezetében 15 éve működik, s mintegy öt esz­tendeje nagykereskedelemmel is foglalkoznak. Egyik kiemelt feladatuk a hazai tankönyvellátás lebonyolítása. Heves megyében az 1986- ban eladott könyvek közel nyolcvan százaléka a Művelt Nép kilenc városi üzletében talált gazdára. Tavalyi for­galmuk — az egyre nehe­zebbé vált piac ellenére is — meghaladta a nyolcvanegy- millió forintot. Ez tíz szá­zalékkal volt több mint az előző évi. Mi áll az eredmé­nyek hátterében? Erről nyi­latkozott Borkúti László, a miskolci területi központ boltcsoport-igazgatója. Bővülő hálózat A forgalom ilyen mérté­kű növelését — a vásárló- közönség érdeklődésén túl — a kiadáspolitika kedvező változása, és a vállalat fo­kozott fejlesztési törekvései eredményezték. Bár új be­ruházásra 1986-ban megyénk területén nem került sor, de az előző évi változtatások hatása most hozta meg a kívánt eredményt. Az egri és gyöngyösi Tallózó már teljes évet zárt. így bevéte­lük is megduplázódott. A megyeszékhely Széchenyi ut­cai árudája például 321 000 forint értékben adott el fél- árú könyveket, míg a gyön­gyösi Török Ignác utcai üz­let 312 000 forint bevételt könyvelhetett el. Ez utóbbi egységben egyébként antik­vár lemezek értékesítésével is foglalkoztak, s mint a ta­pasztalatok bizonyítják — si­kerrel. A bolthálózat korszerűsí­tésére 1987-ben konkrét ter­vek vannak. A gyöngyösi Főtér könyvesbolt eladóte­rét az idén az eddigi rak­tárral megnagyobbítják. s mintegy 80 négyzetméternyi új tárolóhelyet építenek mel­lé. ősszel ,a hatvani Vörös Hadsereg utcai üzlet bővíté­sére is sor kerül. Koronglexikon és más újdonságok Az említetteken túl az egyes boltcsoport-igazgatósá- gok hatáskörét, önállóságát is fokozták. A belső érde­keltségi rendszer korszerű­sítése mellett, új népszerű kiadványok forgalmazásával is növelték a piacképességet. A könyvbarátok számára bizonyára nem meglepő, hogy például a népszerű Pla­nétás sorozat szépségápolá­si sorozatát 2370-en veszik rendszeresein a Heves me­gyeiek közül. Az egyébként nem olcsó Lehet egy kér­déssel több? műveltségi tár­sasjátékból tavaly több mint hatszázat adtak el. Egyéb­ként ehhez tartozó, kiegé­szítő kártyák épp a napok­ban érkeztek az üzletekbe. A diákok felkészülését se­gítő ötletes Korong lexiko­nokból témakörönként 1100 fogyott el. Említhetnénk per­sze a gyermekeknek szánt újdonságok közül a BoBo és Góliát sorozat közkedvelt­ségét vagy a „kapósnak” számító Aranykéz-szériát. Az állandó vevőkör biz­tosításában nagy szerepe van a könyvcsekknek. Ez a szolgáltatás egyre népsze­rűbbé válik. Tavaly példá­ul országosan 9 százalékkal emelkedett a csekkel vásár­lók száma. A megyeszék­hely Széchenyi utcai 301. Közkedveltek a Planétás- sorozatok számú boltjában 347-en él­tek ezzel a lehetőséggel a múlt évben, a gyöngyösi két boltnál 110-en. a hatvaniak­nál 274-en vették igénybe ezt a lehetőséget, összessé­gében ebben a formában a megyében négy és fél mil­lió forintnyi cikket értéke­sítettek. Küzdelem a vevőkért Nem elhanyagolható a kü­lönböző akciók jelentősége sem. A mezőgazdasági, az ünnepi könyvhét, a műszaki és közgazdasági könyvnapok rendezvényei, a hanglemez hete időről időre ráirányít­ják a figyelmet az újdonsá­gokra. A tankönyvakció múlt évi sikeres lebonyolítása nem­csak a bevételek miatt je­lentős, de a tanévkezdés za­vartalanságához is hozzájá­rult. Egyre ritkábban for­dulnak elő tartós hiánycik­kek. ami a tudatos terjesz­téspolitikát, s az ágazatban dolgozók erőfeszitéseit dicsé­ri. El kell mondani azon­ban, hogy e területen van még mit tenni. A félárú akciók nagy nép­szerűsége a Heves megyei hálózatnak tavaly több mint hárommillió bevételt hozott. Mint megtudtuk, tovább­fejlesztésére konkrét elkép­zelések vannak. A főként vá­rosi boltokban meghirdetett tavaszi és őszi engedmé­nyes vásárok mellett, a köz­ségekben, a viszonteladók­nál (főként ABC-áruházak- ban) egész évben kínálnak majd leárazott kiadványo­kat. Sok a háztartásokban fe­leslegessé vált érdekes könyv. Az egri antikvárium áru­alapjának bővítésére új módszert dolgoztak ki. Rö­videsen plakátokon is meg­hirdetik a felvásárlás új formáját, amelynek lényege, hogy ki-ki akár levelezőla­pon is felajánlhatja felesle­gessé vált könyvtárát anél­kül. hogy azt az üzletbe be­szállítaná. A Művelt Nép idei ter­veiben e mellett még jó né­hány fontos feladat szere­pel. Egyebek mellett terve­zik a vidéki kiadókkal szo­rosabb együttműködés ki­építését, az adatfeldolgozás korszerűbbé tételét, s ami talán a legfontosabb, a ki­szolgálás színvonalának to­vábbi javítását. (jámbor) RUMEN BELCSEV: Paradicsomszedés Az autók befordultak a domb mögé, és megálltak. — Mozgás! — kiáltotta a főnökség. — Hadd ússzon megint verejtékben az anya­föld . . . Fogjatok egy-egy vödröt, aztán előre, elvtár­sak! Itt készül a nép ke­nyere! Fogtunk egy-egy vödröt, és öles léptekkel nekivágtunk az ültetvénynek, és azon morfondíroztunk, hogy eb­ből legfeljebb saláta lesz a nép számára, és semmi szük­ség fölöslegesen rikácsolni, bennünk ettől függetlenül is duzzad az öntudat, és ígér­jük. egy árva paradicsomot sem hagyunk magunk mö­gött. Belegázolunk az ültetvény­be, és szedjük a paradicso­mot. Körülöttünk teljes né­maság. Madár se jár erre. s még egy apró legyet sem látni. Csak a paradicsom puffanása hallatszik, amint a vödörbe dobáljuk. Magától értetődően első­ként a lógósoknak fogyott el az erejük. Hárman is be­levetették magukat az al­másba. de a végén mind­hárman gyomorgörcsöt kap­tak a permetlétől. Elkékült az arcuk, úgyhogy a városi kórházba kellett szállítani őket. Folytattuk a munkát. Kö­rös-körül semmi mozgás, még egy sánta nyúl sem mutat­kozott. Egy idő után a leírói osz­tály két munkatársa eltűnt a virágzó rozsban. Lehet, hogy nem is rozs volt. de hát a fene ismeri ki magát az ilyen dolgokban, lényeg az. hogy mindkettőjük alak­ját elnyelték a kalászok. Ta­lán csak azért, hogy meg­beszéljenek egy-két modern költeményt. Fiatalok még. zöldfülűek. Elhatároztuk, hogy nem törődünk velük, de a főnökség pánikba esett, és kiküldött egy mentőosz­tagot. A mentőosztag jó tizenöt perc múlva visszatért a ro­zsosból. és hordágyon ci­pelte a két tévelygőt. A rozsot (vagy az ördög tudja mit) szintén beperme­tezték. Repülőgép tűnt fel a fe­jünk felett. Jámbor, sárga jószág. Ügy zúgott, mint egy traktor. — Feküdj! — ordította a főnökség. Hasra vágódtunk*. Éppen jókor, mert a gép lejjebb ereszkedett. és ismeretlen eredetű granulált trágyával temetett be minket. Még jobban széthúzódott a csatárláncunk, mivel a nők leültek egy diófa alá. hogy megtisztogassák a ha­jukat a förtelmes labdacsok­tól. Délutánra már elviselhe­tetlenül tűzött a nap. Kör­benéztünk, és a szúrós bok­rok között átfurakodva le- somfordáltunk a folyóhoz . . . Szerencsére senki sem ful­ladt vízbe, de azok. akik megmártóztak, úgy mász­tak ki a vízből, mintha csa­lánban hemperegtek volna. A délután folyamán egy terepjáró érkezett. Ellenzős sapkát viselő férfi szállt le róla. és megütközve bámult ránk. A fűzfák alatt ott he­vert a szerelmespár, a fel- ismerhetetlenségig eltorzult arccal. Távolabb, a diófa ár­nyékában a nők fésülték kétségbeesetten a hajukat, és a mezőgazdasági repülőszol­gálatot átkozták. Mi pedig, az utolsó túl­élők. a tüskés bokrok közt botladoztunk, és már híre- hamva sem volt a csatár- láncunknak, szüntelenül va­karóztunk, és szidtuk a ve­gyi gyárat, amely tízegyné­hány kilométerre innen' ere­gette a füstöt a folyó part­ján. — Elvtársak — szólt a jövevény —, azok. akik még tudnak járni, sürgősen men­jenek a domb tetejére fer­tőtlenítés céljából! A töb­bieket kocsival visszük oda! Fölmentünk a dombra. — Elnézésüket kell kér­nem — mondta röstellkedve az ismeretlen. — Nem ide kellett volna jönniük. Ezt a területet ugyanis egy ki­csit bepermeteztük kora reg­gel. Rengeteg a kártevő meg a gyom, és még ki tudja mi minden akadályozza a jó termést... A méhészeket ugyan figyelmeztettük, hogy vigyék el a kaptárakat, de magukról valahogy megfe­ledkeztünk . . Némán álltunk a domb­tetőn. hallgattuk a szél zú­gását. madár se járt arra. még «gy árva legyet sem lát­tunk, nemhogy egy sánta nyulat . . . Kihalt volt a táj... Viszont jó termés ígérke­zik . . . (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) Az elmúlt héten a Film Színház Muzsika 9-es szá­mában olvastam egy inter­jút, Rust Józsefnek, a zala­egerszegi színház igazgató­jának nyilatkozatát, amely­ben bejelentette, hogy le­mond funkciójáról. Belefá­radt, lejárt öt esztendőre szóló megbízatása, a továb­biakban inkább csak szak­mai kérdésekkel szeretne foglalkozni. Az olvasó egy ilyen hírre felkapja a fejét valami botrányt szimatolva. Az eddigi gyakorlatot ele­mezve nem is alaptalanul. Mindannyian ismerjük a — saját kérésére —, érdemei el­ismerése mellett, közös meg­egyezéssel — indoklásokat, amelyeket az esetek egy ré­szében ádáz harc, külön­böző manőver előzött meg. Egy mindenképpen tisztelet­re méltó, becsülendő elha­tározást ezért is követhetnek pletykaszintű, rosszindulatú, tendenciózus kommentárok. A Gondolat-jel vasárnapi adásában Bölcs István fele­lős szerkesztő, Vajda György művelődési miniszterhelyet­test kérdezte arról, hogy a vezetőkiválasztási sziszté­mát miként változtatják meg a művelődési intézmények­nél. A miniszterhelyettes szerint a kulturális kormány­zat arra törekszik, hogv va­lamennyi művészeti intéz­ményben a vezetői funkció­kat pályázat útján és meg­határozott időre lehessen be­tölteni. Közel háromszáz embert érint majd az intéz­kedés az országban, szin­házvezetők, filmstúdiók, ze­nei intézmények vezetőit. A pályázatot a kinevezők hirdetik meg és zsűri bírál­ja el. A színtársulat válasz­tási jogáról esett szó. hi­szen a vállalatoknál — az oktatásban a tantestület — az üzemi tanács választja meg a legalkalmasabb jelöl­tet. A színházakban azon­ban a színészek egy eszten­dőre szerződnek — sokszor formálisan — ezért a hosz- szabb programra vállalkozó — három-öt év — vezető kinevezéséhez a kollektíva véleményét kérik majd. Közmegegyezésre töreksze­nek a kinevezők és a veze­tettek között, a közönség vé­leményét is tiszteletben tart­va. A pályázat nyitott, aki megfelelő előképzettséggel rendelkezik, indulhat. A ve­zetői váltások társadalmi gyakorlata még nem alakult ki, ezért nehéz eldönteni, hogy a pozíciójához ragasz­kodik-e az igazgató, vagy fél a bukott ember megszé­gyenítésétől. A jelenleg ki­nevezett vezetők megméret- tettésére három éven belül sor kerül. Komoly szakem­ber nem félhet ettől a pró­bától. A kinevező felajánl­hatja az újabb periódust, vagy pályázatot hirdet és újból pályázhat a vezető A művelődésügy irányítói a mozdulás mellett döntöt­tek. némi kockázatot is vál­lalva. Lövei Gyula Egyszer volt sorsok Szombat délelőtt hallgat­tam Széli Júlia műsorát a Megismételhetetlen sorso­kat. Még a cím jelzőjének nehézkes hangzása sem za­vart, annyira elbűvölt a poétfkus adottságú, ritka te­hetségű riporternő szellemi ajándéka. Felkereste az öt­venes évek asszonyait, a haj­dan világformáló kisembe­rek — jelenkorunk törté­nelmét névtelenül is ők ala­pozták — szép, szerelmetes. áldozatkész feleségeit, anyá­inkat. Őket, akiknek egy ré­sze már nincs, nem lehel közöttünk. Az enyém se, akinek hiánya a múló évek­kel egyre jobban fáj, aki­nek alakját, tündökletes lé­nyét egyre többször idézem majd írásaimban, aki lelki mivoltában ma és holnap folyvást motiválja cseleke­deteimet, ítéleteimet, aki­nek sorsa egyszer volt, s már soha meg nem ismételhető. A program, ez a nőnapi virágcsokor helyetti szívből áttételesen fakadó, de ki nem mondott köszöntés má­sokkal együtt áttételesen az ő arcélét is megelevenítette, portréját is megrajzolta. Valaha éreztük sziszifuszi küzdelmeiket, önként vállalt, ám épp ezért nagyszerű és tiszteletet érdemlő lemondá­sukat minden fényről, csil­logásról. Nem gondoltak tá­voli utazásokra, zömük még a Balaton partjára sem ju­tott el, de felneveltek min­ket. belénkplántálták a jóba. az igazba vetett hitet, didak­tikus pózok nélkül, példa- mutatásukkal tanítottak meg az értékteremtő, az örömszer­ző. a megnyugvást keltő munka szeretetére. Méghozzá életre szólóan! A még velünk szorgosko- dók szóltak azokról az évti­zedekről, amelyeknek nem­csak árnyoldalaik voltak bármennyire is divatos mos­tanában csak ezeket hang­súlyozni. A bajokat elvisel­ték, a gondokkal lehetősége­ikhez mérten megbirkóztak, s arra okítottak —, no nem tanári pedantériával —, hogy felnőtté érve űzzük el ezeket a borúfeíhőket. Olyan kitartással, mint valamennyi­en serénykedtek értünk. Sztorik sorjáztak, arcok villantak fel. A pár perces halhatatlanság jegyében. Mindössze fél óra alatt, hogy ezt követően következzenek a látványosabb műsorok. Az adás mégsem feles­legesen született, hiszen ér­zelmeinkre hatott, egyáltalán nem öncélú nosztalgiára sar­kallt minket, mert a nekünk legkedvesebbekkel találkoz­tunk, akik szinte megsze- mélyesültek előttünk. A hangos zsurnalisztika avatott mívelőjének, kitűnő arány- és stílusérzékének kö­szönhetjük. hogy ez a meg­ható mementó töprengésre, tetteink mérlegelésére ösz­tönzött mindnyájunkat. Sze­lídítette indulatainkat, a humánum hullámhosszára hangolta mindünket. Mások nevében hadd nyújtsam át ezért azt az egy szál jelképes virágot. Apáink nevében is ... Pécsi István Heti könyvajánlat akadémiai kiadó óyörffy György: Az Ár­pád-kori Magyarország tör­téneti földrajza II. Doboka. Erdélyi Fehér. Esztergom, Fejér. Fogaras. Gömör és Győr megye. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Az átalakításról és a párt káderpolitikájáról. Az SZKP Központi Bizottsága 1987. ja­nuár 27—28-i ülésének do­kumentumai. Csikós-Nagy Béla: Szo­cializmus, piac, gazdaság Reflektor 87/1. Válogatás a sajtó politikai cikkeiből. MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Költői jelenlét 1987. Hír­adás az év lírájáról. Palasovszky Ödön: Csil­lagsebek. Válogatott versek Kulturális hetilap Félárú vásár az egri Széche­nyi utcai 301. sz. boltban (Fotó: Szántó György)

Next

/
Thumbnails
Contents