Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1987. március 7., szombat Egy emlékezetes kép: 1984. december 16-án chequcrs-i hétvégi rezidenciáján. Margaret Thatcher brit miniszterelnök vendégül látja a szovjet parlamenti küldöttség vezetőjét, Mihail Gorbacsovot, az SZKP akkori KB-titkárát és feleségét (Fotó: AP — MTI — KS Botha a cenzúra segítségével akarja eltussolni az elnyomó intézkedéseket (Az IHT karikatúrája —KS) Dél-afrikai erőpróbák Thatcher útja felé Egy angol Moszkvában Az idei kelet—nyugati naptár eleddig legkiemelkedőbb eseményének ígérkezik Margaret Thatcher március végére tervezett moszkvai útja. Valószínűleg a brit konzervatív miniszterelnök lesz az első vezető nyugati politikus, aki a Kremlben közvetlenül tájékozódhat Moszkva új fegyverzetkorlátozási lépéséről. A moszkvai tárgyalások előterében ennek az új szovjet elgondolásnak a gyakorlatias megvitatása, politikai konzekvenciái állnak majd. Nagy-Britannia is atomha- talóm, noha arzenálja nem mérhető a szovjet és amerikai nukleáris készletekhez. Londont azonban közvetlenül érinti és érdekli, hogy milyen helye és szerepe lehet a brit atomütőerőnek egy olyan Európában, amelyből esetleg kivonják a szovjet és az amerikai középhatótávolságú harci eszközöket. A „csomagbontás” pébsze. nem jelentékteleníti el az SDI, vagyis a „csillagháborús” elgondolás dolgait: a többi nyugat-európai szövetségessel együtt London kezdettől fogva nem értett egyet azzal a washingtoni elképzeléssel, hogy az 1972-es, első SALT-egyez- ményt — más néven: ABM- megállapodást — „tágan” értelmezze, vagyis voltaképpen fölrúgja, és rakétaelfogó rendszereket telepítsen a világűrbe. Az SDI- vita persze nem Thatcher látogatásán dől el, de a közvetlen eszmecsere módot nyújt majd arra, hogy a brit fél pontosan tájékozódjék. miképpen értelmezi Moszkva a „laboratóriumi kutatások” fogalmát. másfelől arra. hogy Washington egyik legfontosabb szövetségese, jószerivel Nyu- gat-Európa véleményét tolmácsolva, elmondja, miként látja az egész „csiilaghábo- rú” jövőjét, és a vele továbbra is összekötött hadászati támadó fegyverkorlátozást. A harci eszközök megfékezése, a fegyverzetek korlátozása és ellenőrzése adja tehát a legszélesebb világpolitikai keretet Margarat Thatcher moszkvai látogatásának, és ehhez kedvező előjelként könyvelhető el, hogy a britek — a nyugatnémetekkel és az olaszokkal együtt, de a franciákkal ellentétben — lényegi fenntartás nélkül üdvözölték a „csomagbontó” moszkvai indítványt. Ezenkívül több tényező és megfontolás is amellett szól, hogy Thatcher útját aligha lehet túlértékelni. Több mint hét éve van Downing Street-i hivatalában Thatcher kormányfő, s a neokonzervatívnak elnevezett gazdasági módszerei tagadhatatlan eredményeket is hoztak. Ennek tulajdoníthatóan a tory politikus nem kis tekintélyre tett szert, amit csak növelt, hogy a realitások hatására és bizonyos előrejelzésekkel ellentétben a konzervatív vezető nem „felejtkezett el” a kelet—nyugati kapcsolatokról, kimérten, higgadtan, de folyamatosan ápolva azokat. A párbeszédnek, a második világháborús szovjet— brit együttműködésig visz- szamenően mély gyökerei vannak, bár a különböző kiutasítási döntések időről időre árnyékot vetettek a dialógusra. De csak ideiglenesen. Emlékezetes mindmáig Mihail Gorbacsov 1984. decemberi londoni útja: kb-titkárként és a szovjet törvényhozás külügyi bizottságának elnökeként járt akkor a Temze partján az SZKP mai vezetője, föllépésével, stílusával maradandó benyomást gyakorolván a brit közvéleményre. Két mozzanatot érdemes fölidézni a látogatásból. A Westminster történelmi falai között mondott beszédében Gorbacsov arról szólt, hogy Európa — az itt élő népek közös háza. És egy másik villanás: a tekintélyes szovjet politikus valamelyik neves autógyár gépkocsijában ül, a volán mögött — a kép bejárta a világsajtót. A szovjet külügyminiszter tavaly nyáron követte Londonba Mihail Gorbacsovot, s tárgyalásain sikerült pontot tenni régi, még a cári időkbe visszanyúló pénzügyi viták végére. Sevardnadze tárgyalásai mintegy folytatták az SZKP vezetőjének 1984-es eszmecseréit, amelyek a küszöbönálló Thatcher-látogatáshoz is érvényes tájékozódást ígérnek. Az európai ügyek minden lényeges eleme tárgyalási téma lehet, kétoldalú és gazdasági viszonylatban pedig az a tény kaphat kiemelt figyelmet, hogy nagyjából másfél évtized alatt az elsőről a hetedik—nyolcadik hely tájékára esett visz- sza Nagy-Britannia a Szovjetunió nyugati partnereinek a sorában Korábban is szóba került, és valószínűleg most is megvitatják, hogy e hanyatlást miként lehetne megállítani, és a tőkeerős brit cégek hogyan vehetnének részt az eddiginél nagyobb lendülettel egyes, kiemelt szovjet ágazatok korszerűsítésében. Vannak — lehetnek — tehát közös nevezők a két eltérő társadalmi rendszerű és más-más szövetségi rendszerhez tartozó ország csúcsmegbeszélésein, amelyeknek a hátteréhez szorosan hozzá tartozik a megkülönböztetett érdeklődés a szovjet átalakulás, a nagy visszhangot kiváltó bel- és külpolitikai döntések iránt. Baloldali elfogultsággal a moszkvai látogatását akár hazai, választási célokra is fölhasználó Thatcher miniszterelnök aligha vádolható, de nagy elődje, Churchill sem keverte össze ideológiai ellenvetéseit a realitások diktálta közös érdekekkel. És minthogy ezekből ma. nukleáris korunkban is jócskán akad — a fegyverzetek korlátozásától a lendületesebb gazdasági együttműködésig —. a moszkvai út sikert igér, az eddiginél kiegyensúlyozottabb nemzetközi kapcsolatok felé vezethet. Martin József Svéd fegyverek Iránnak? A svéd kormány vizsgálatot indított annak kiderítésére, igazak-e azok az állítások, hogy az ország legnagyobb fegyvergyártó cége — a törvényes tilalom ellenére — több millió dollár értékben légvédelmi rakétákat adott el Iránnak. A hírt a stockholmi kormány jelentette be. A svéd béke- és döntő- bírósági társaság (SPAS) — a világ talán legrégibb magánjellegű békecsoportja — szerdán bejelentette: bizonyítani tudja, hogy Irán „Robot—70” típusú rakétákat használt fel. Ezt a légvédelmi rakétát a svéd Bo- fors vállalat gyártja. A svéd lapok különböző forrásokból úgy értesültek, hogy a Bofors a nyolcvanas évek elején több száz légvédelmi rakétát adott el közel- és közép-keleti, háborúskodó államoknak, jóllehet a svéd törvények tiltják fegyverek eladását háborúban álló országok számára. A SPAS vádjait megerősítette a SIPRI, a stockholmi nemzetközi békekutató intézet, valamint az IISS, a londoni székhelyű nemzetközi stratégiai tanulmányok intézete. Lars Angstrom, a SPAS elnöke egy rádiónyilatkozatban ehhez hozzátette: a Szingapúron keresztül lebonyolított titkos fegyverszállítási ügyletek olyan kiterjedtek voltak, hogy a stockholmi kormánynak is tudnia kellett róluk — különben kétségbe kell vonni a külkereskedelmi miniszter kompetenciáját. A Bofors eddig mindent tagadott, s csak mostanában vetette fel annak lehetőségét, hogy gyártmányai esetleg eljuthattak Iránba. A kormány cáfolja, hogy tudomása lenne bármiről, de Ingvar Carls- son miniszterelnök bejelentette: utánanéznek minden egyes rakéta sorsának, hogy teljességgel felgöngyölítsék az ügyet. Az ügyészség már vizsgálja egy másik, ugyancsak neves svéd vállalat hasonló jellegű ügyét. Arról van szó, hogy a Nobel nevét viselő robbanóanyaggyár üzletkötői állítólag négyszáz tonna lőport adtak el Iránnak, Szíriának és más államoknak. A Dél-afrikai Köztársaság elleni szankcióról tárgyalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa — nem először és nem is utoljára. A fejlődő országok csoportja által most előterjesztett javaslat minden korábbinál szigorúbb tilalmakat indítványozott, és gyakorlatilag az apartheid rezsimmel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok teljes felszámolását szorgalmazta. A tervezet azonban ezúttal sem vált határozottá. Hamis érvek Az embargó-politika elutasítását az érintett tőkés hatalmak főként stratégiai érdekeik védelmével magyarázzák. Dél-Afrika vezető helyet foglal el jó néhány 'kulcsfontosságú nyersanyag termelésében, amelyek nélkülözhetetlenek a nyugati, elsősorban a brit és az amerikai gazdaság, főleg a hadiipar számára. A Fehér Ház álláspontját az amerikai honatyák nagy része is támadja, rámutatva: a kormányzat túlhangsúlyozza a függőséget, a nyersanyagok egy részét szükség esetén más forrásból is pótolhatnák, nem beszélve arról, hogy a szankciók célja nem a délafrikai gazdaság összerop- pantása, hanem az apartheid rendszer felszámolásának ösztönzése lenne. Az embargót ellenző tőkés államok másik fő érvét Thatcher brit kormányfő hangoztatja legsűrűbben. Eszerint a megszorító intézkedések a legtöbbet a jogfosztott feketéknek ártanának az ő életkörülményeik romlanának leginkább. Ezt a „humánus" indoklást Desmond Tutu Nobel-békedí- jas dél-afrikai érsek egyszerűen képmutatónak nevezte, hozzátéve: a feketék vállalják az áldozatot, csak már jönnének a szankciók. Kétségtelennek látszik, hogy a pretoriai kormány erős külső nyomás nélkül aligha szánja el magát lényeges változtatásokra. A három évvel ezelőtt nagy propagandával megkezdett „reformpolitika" — melynek révén mulattok és az indiai származásúak részleges választójogot kaptak, továbbá eltöröltek néhány faji megkülönböztető rendelkezést — látványos kudarca nem a radikális átalakítás szükségességéről győzte meg a Botha-kormányt, hanem még merevebbé és maka- csabbá tette a rezsimet. Elszánt feketék A lakosság háromnegyedét kitevő fekete többség nagy része minden korábbinál tudatosabb fellépéssel válaszolt a látszatengedményekre, politikai jogokat, a számarányuknak megfelelő hatalmi pozíciókat követelve. Elszántságukat növeli, hogy az idő nekik dolgozik: a munkaerő legnagyobb részét már ma ők adják, s az ezredfordulóra pedig várhatóan tízszer annyi fekete lesz az országban, mint fehér. A fekete őslakosság aktív megmozdulásaira a rezsim erőszakkal válaszolt; csupán az utóbbi két és fél évben 2500 ember vesztette életét a karhatalom akciói következtében. Az apartheid makacs védelmezőit már a fehérek közül is egyre kevesebben támogatják. Előrehozott „választások” A fehérek hangulatának változását a Botha-kormány is érzékelte. Emiatt a két év múlva esedékes parlamenti választásokat idén május 6-ára hozták előre abban bízva, hogy a kormányzó Nemzeti Párt most még megőrizheti abszolút többségét a törvényhozásban, szabad kezet kapva ezzel eddigi politikája folytatásához. Keserű csalódás azonban Botháék számára, hogy a kormánypárt több neves személyisége máris jelezte: függetlenként, de ellenzéki platformon száll harcba a ‘szavazatokért. A liberális fehérek mozgalma, a Haladó Szövetségi Párt programja nyíltan a feketékkel való kompromisszumos megegyezést sürgeti, mint a békés kibontakozás egyetlen lehetőségét. Ez közel áll Pre- tória legfőbb nyugati szövetségeseinek álláspontjához, akik attól tartanak, hogy a Botha-rezsim makacs magatartása már-már stratégiai fontosságú érdekeltségeiket fenyegeti. A dél-afrikai kormánnyal szembeni rosszallásuk azonban egyelőre nem ment tovább a szóbeli intelmeknél. Dacára annak, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik: a belső kényszerítő tényezők mellett a tőkés hatalmak nyomása lehetne az az erő, amely átfogó reformokra bírná Pretoriát, s megállíthatná ezzel az erőszak térnyerését, a polgárháború szakadéka felé való sodródást. Lengyel L. László Mar nem gésa... O ogy milyen a mai *■ japán nő? Már nem gésa, de még nem feminista. Már nem teljesen kiszolgáltatott a férfi ké- nye-kedvének, de még alárendelt helyzetben van. Már nehezményezi, hogy reggeltől késő estig egyedül kell lennie, és jó esetben csak a hét végén lehet együtt férjével (aki akkor is csak a gyerekkel játszik), de még nem tud mit tenni ellene. Már bántja őt, hogy a házimunka csak reá hárul (bár a gépesítésnek köszönhetőé n ez már nem olyan fárasztó), de még csak idegenkedő csodálkozással veszi tudomásul, hogy Európában ez másként is lehet. Már több szabadságra és önállóságra vágyik, de három közül még csak egy tud vagy mer munkát vállalni. Már ő kezeli a háztartási pénzt, de az iskolai ellenőrzőt még nem írhatja alá. Már mást is megszerethet a férjén kívül, de válni még nem mer. Már modernül öltözködik, de még kimonóban szeret ünnepelni (illetve úgy illik). Már nescafét iszik, de még tatamin alszik. Már kondicionáló tornára jár (bár rejtély, hogy miért akar fogyni), de még csak halon és tengeri moszaton él. Vágyai már vannak, de jobbára még csak „élvezeti cikk”. Már tudja, hogy másként is élhetne. de még mindig verik. Már odafigyelnek rá, de még nem juthat szóhoz. Már egyetemre jár, de az első gyermek megérkezésével pályafutása véget ér. Hangversenyre már elmehet a férjével, de kocsmába még nem léphet be. Már sétálhat karonfogva, de még előre- engedi párját az ajtóban. Már több mint szolga, de még mindig robot. Már sok mindent tud. de azt még nem tudja, hogy ö az összetartóerő. ő neveli a családot, ő a békesség, a nyugalom, a kecsesség. a szépség. Sok ellentmondást már észrevesz, de nem őrli fel a családanya, a pénzkereső és a szerető hármas szerepe. Belül már zaklatott, de látszólag még mindig rendíthetetlen nyugalommal tűri ezt az átmeneti állapotot. Már érzi, hogy egyenrangú és egyenjogú társ, de még nem meri tudomásul venni. Már lázadozik, de még nem harcol. Már tudja, hogy nem gyenge, de még nem tudja, hogy ő az erősebb. Trom András A MÁTRAI ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET Mátraházi Egysége felvételt hirdet — szakács, szakácsnői — felszolgálói — konyhai kisegítői — takarítónői és — belső szállító, traktorvezetői állásokra. A szakképzettséget igénylő munkakörökbe megfelelő szakképesítéssel rendelkezők jelentkezését várjuk. Bérezés a bérjogszabályi keretek között, szakképzettség, gyakorlati idő figyelembevételével. Jelentkezés: személyesen vagy írásban a főigazgató-helyettesnél, vagy a munkaügyi osztályvezetőnél.
