Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 7., szombat 7. A MACSKÁK SZERDÁJA EGERBEN A történelem kettős szorításában A magyar történelem és irodalomtörténet rejtélyei közé tartozik a Csokonai pör. A nagy költőt 1195-ben kicsapták a Debreceni Kollégiumból. legtehetségesebb növendékétől, reményteli tanárjától vált meg az intézmény. A Martinovics-mozga- lom leleplezése és vérbe fojtása után következett ez az ítélet. Nem alaptalan a feltételezés: a felvilágosult szellemű fiatalembert föl kellett áldozni valamilyen okból. Szabó Magda. Kossuth-dijas írónő ebből a megközelítésből fogalmazta meg Csokonai-látomását. A macskák szerdája igy vált oknyomozó művé és történelmi példázattá. (Fotó: Köhidi Imre) Számítógépművészet Szombathelyen a Megyei Művelődési és Ifjűsági Központban „DIGITART” címmel számítógép-művészeti kiállítást rendeztek. A Magyar Tudományos Akadémia és az. Új Impulzus szerkesztősége szervezésében létrejött kiállítás célja, az volt hogy megmutassa a mindennapjainkat átszövő informatikai forradalom hogyan formálja át létünket és tudatunkat. A kiállítás lehetőséget ^adott arra. hogy az érdeklődök megbarátkozhassanak a Computer Art már létező irányzatával (MTl-fotó: Czika László — K.S) Mindennapi nyelvünk Egy nyelvjárási eredetű szócsalád új szerepkörben A debreceni Csokonai Színház társulata számára ez az előadás többszörösen fontos. Tisztelgés is a névadó és a cívisváros szellemisége előtt. A műben feltáruló gondolat- menet régi, a településen élőket mindig is foglalkoztató ellentmondásokat old fel. Ezért részben hálás feladatot vállalt Gáli László, a darab színre állítója. aki azóta az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatójául szerződött. Könnyű volt a dolga olyan szempontból, hogy azonnal holdudvara keletkezik itt minden névnek, fogalomnak. A másik oldalról viszont óriási a tét: évszázados görcsöket kell kimondani. s egyben enyhíteni a színpadon. Képileg jól fogta meg a mű szellemét a rendező, s a díszlettervező, Piros Sándor. A színpad fölé végig a kétfejű sas borul. Súlyos árnyékát ráveti a játékra, megerősítve a nézőben azt a benyomást: rendkívül szorított helyzetben próbálják a debreceniek megvédeni értékeiket. Egy katolikus birodalomban a kálvinizmust, egy németesítö hatalom ellen a magyarságot. Ez a szimbólum, melynek szárnytollai közül piros pecsétek villannak elő. ránehezedik a szereplőkre. Ügy tornyosul fenyegetően fölébük, hogy érezzük: nem lehet előle bújni, mindent lát és bármelyik pillanatban lecsaphat. Így már a díszlet is érzékelteti, hogy kevés önálló döntési lehetősége van azoknak, akik előttünk megjelennek. S valóban. Szabó Magda darabjában a konfliktus igazából nem is a szereplők köA párizsi csavargásból hazatért vasmunkás Kassák Lajos első regényén dolgozott, a Misilló királyságán, mikor felkereste egy tatáros pofacsontú, hosszú hajú, kopott ruhájú fiatalember, akinek, mint Anatol France boldog koldusának, rendes inge sem volt: spárgákkal megerősített gallért és kézelőt viselt kabátja alatt. A látogatás oka leánykérés volt: Kassák húga aktmo- dellt állt a főiskolán, és Uitz, Fetenczy Károlynak e szegénysorsú tanítványa délutánonként járt be festeni — ne lássák a többiek, hogy festéke is alig van. Kettesben voltak... Kassák önéletírásából az Egy ember életéből megtudjuk azt is, hogy Uitz Béla nehezen boldogult eleinte — mind a pályán, mind a Kassák famíliában. Egész addig, amíg szét nem szabdalta azt az aktot amelyet mint Ferenczy-tanítvánv kezdett meg. Öcslka csomagolópapírt és rajzszenet fogott. és a keze alatt olyan művek születtek amelyeknek stílusát nem tanulhatta semmilyen főiskolán. Uitznak elsöprő sikere volt első kiállításán: a Grecóiról híres műgyűjtő, Nemes Marcell megvette az egész anyagot. Feleségével Olaszországba utazott, majd — még a háború kitörése előtt — viszzött húzódik, hanem bennük. A császári rendőrséggel kerülik a cívisváros lakói az összetűzést, mivel tudják, hogy a kenyértörésből csak ők -kerülhetnek ki vesztesen. A darab központi szereplőjévé nem is annyira Csokonai válik, hanem Domokos Lajos főbíró, aki emberi értékeit. erélyét a helyi szellemiség- megvédésének szolgálatába állítja. A debrece- niség tipikus képviselője: ravasz és erőteljes egyéniség. Széles látókörű. így tisztában van azzal az ellentmondással. amely a dráma középpontjában áll: öncsonkítást hajt végre ez a város, ha a legkitűnőbb fiát kiveti magából. A Domokos Lajost alakító Csendes László — aki a következő évadtól már az önálló egri társulat tagja — jól formálta meg ezt a vívódásaival együtt is egy tömbből faragott személyiséget. A szöveg nem ad elég fogódzót ahhoz, hogy feltárja minden összetevőjét, ezért gesztusaival, hallgatásaival, a szavakon túli megnyilvánulásaival igyekszik elénk tárni a Domokosban végbemenő harcot. Magányos küzdelme azonban teljes eredményt nem hozhat: ez a kor, ez a város és ez a darab — amely vissza kívánja adni e világot — az elhallgatásra épül. S így nehezen lehet megjeleníteni egy alapvetően viszatért, s ahogy múltak a háborús évek, egyre közelebb került sógorához; munkatársa lett az anti-militarista A Tettnek, majd amikor ezt az ügyészség a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma miatt betiltja, a sakkal nagyobb hatású Mának. „Uitz portréi mindig azt jelzik, hogy a művész az egyéni vonások rögzítése helyett inkább típusok megalkotását tűzte ki céljául” — írja Szabó Júlia a magyar aktivizmusról szóló klasszikus monográfiájában. Ez a plakátszerű szemléletmód vonzotta Uitzot. Nem véletlen, hogy övé a Tanácsköztársaság egyik híres mozgósító plakátja. „Az új festészet — ínta a híres esztéta. Hevesi Iván — monumentális demonstratív és aktív, drámai erejű és egyszerűségű...” Vagyis olyan mint Uitzé. Magától értetődik, hogy a szavakban még képeiriél is keményebben fogalmazó forradalmár művész 1919 után nem maradhatott Magyarországon. Lecsukták: amikor kiszabadult, Béesbe ment, követve Kassák példáját. Bécsből Moszkvába került, onnan újra Béesbe; itt jelent meg 1923-ban a Generál Liidd című grafikai sorozat, a szocialista művészet remeke, amely az öntudatra ébredő munkásosztály egykori tadrámaként megírt műben a teljes problémakört. Ennek ellenére Csendes László művészi erényei megmutatkoznak, az első rész végére fölizzik valami az alap- konfliktusból. A rendező is hangsúlyossá tette — lehetőségein belül — e figurát. Azonban arra nem volt módja, hogy a végletekig feszítse a húrt, s minden színét kibontsa az előzetesen fölvázolt helyzetnek. Szellemileg egy méltó társa volna Domokos főbírónak: maga Csokonai. Azonban itt még szeles síhedernek festi le az írónő a kivételes költőt, igy nem tárulhat fel teljes mélységében a kettejük között húzódó ellentmondás. Pedig Tunyogi Péter — aki szintén az egri társulatot erősíti majd — képes volna erre a küzdelemre. A szerző merész volt a Csokonai-pör hátterének megmutatásában, de már kevésbé következetes végiggondolásában. Mert ha ebben a városban mindenki tud mindent, miért éppen Csokonai volna az, aki nem lát át ezen a szövevényen? Ekkoriban már elkészültek azoknak az alkotásainak első fogalmazványai, melyek azóta is kötelező olvasmányok valameny- nyi hazai iskolában. Maga is drámát írt, elmélyült filozófiai és állambölcseleti kérdésekben, ezért könnyen megérthette volna a Domo„géprombolóinak" állít emléket. Később Párizsban élt. álnéven, s innen ment ismét a Szovjetunióba, ahol főiskolai tanár, kitüntetett művész, a Forradalmi Festőik Nemzetközi Irodájának titkára lett. A harmincas évek második felében nehéz idők jártak az emigránsokra a Szovjetunióban — Uitz is sorra került, de viszonylag rövid időre tartóztatták le, s utána visszatérhetett munkájához. A hatvanas években Magyarország felfedezte, hogy Moszkvában él egy nagyszerű festője. 1968-ban Uitznak nagy kiállítása volt a Nemzeti Galériában. Nyolcvan felett volt már. ..kicsi, mérkosra nehezedő terheket. Annál is inkább, mert ebben a városban eszmélt. így tudván tudott arról a kettős szorításról, amelyben meg kellett itt őrizni az értékeket. Mindennek ellenére, már az is jelentős lépés dráma- irodalmunkban. hogy egy szerző vállalkozik arra. hogy a lassan modorossá váló abszurd helyett realista eszközökkel fogalmazza meg történelmünk tanulságait. Ezért fogadhatjuk el Gáli László választását: ezt a művet játszani kell hazai színpadon. A rendező széles ívet rajzolt fel értelmezésével, többé-kevésbé ellensúlyozni tudta a darab hiányosságait. Érzelmi többletet visz a sokszor száraz szövegbe, túlfűtötten jelennek meg az alakok. Zaklatottságuk ellenpontozza a rendőrminisztérium tisztségviselőinek kimértségét. elsősorban Sárkö- zy Zoltán alakítása említhető itt meg. Még jó néhány teljesítmény emlékezetes marad : Tihanyi Péter, Köti Árpád és Korcsmáros Jenő sokoldalúan közelíti meg szerepét. A közönség természetes módon, a szokottnál is job- • ban rokonszenvezett az előadással : Gáli László rendezői t úcsúja ez Debrecentől, egyben egri bemutatkozása. Olyan sorsproblémák fogalmazódtak meg a műben, amelyek nem hangzottak idegenül az egriek számára sem. Ez a város is, akár a másik — nem alaptalanul —, az ország szívének tartja magát. Bizonyos történelmi időszakban központi szerepet töltöttek be a magyarság életében. így sikerré vált ez az este, hiányérzeteink eltörpültek a darab erényei mellett. A vastaps’ már a bizalom hangja is volt, a nézőtéren ülők már a leendő egri társulatot, s az új színigazgatót is köszöntötték. Ritka az ilyen pillanat, s mindenképpen színházi esemény. így hát szerencsésnek tarthatta magát, aki - a széksorokban ült. Valami fontosról beszélt ezen az estén színész és rendező. s hangja a közönség szívéhez ért. ges oregúr" — Lengyel József szavával szólva. Kopasz fejével, pofacsontjaival azonnal megjegyezhető külsejű jelenség. Fokozatosan visz' szatért a magyar művészeti életbe. Nyolcvanöt évet ért meg, s immár idehaza azt is megélhette, hogy katalógusához az ország korábbi miniszterelnöke írt előszót: Münnich Ferenc. Fél esztendővel idősebb kortársa. Uitz Béla — akinek munkásságát múzeum őrzi Pécsett — száz esztendeje, március 8-án született. De azok közé tartozik, akikre nem csupán centenáriumokon kell emlékezni. Székely András Napjainkban és itt Egerben is olyan nyelvhasználat* jelenségnek lehetünk tanúi, hogy a népnyelv és a köznyelv kiegyenlítődésének folyamatában egy nyelvjárási eredetű szócsalád újszerű fogalmi és használati értékben jelentkezik mindennapi nyelvhasználatunkban. Városunkban, a Dobó utcában alkalmi árukat kínáló bolt ezt a nevet viseli: Zsibogó. Az Egri Ifjúsági Ház egyik rendezvényét a Zsibongó megnevezéssel minősítik. S erről lapunk hasábjain megjelent tájékoztatásban ezt az információt olvashatjuk: „Gyerekeknek szól a Ház szombat délután fél háromkor kezdődő Zsibongója, a 4—10 éves gyerekek játszóháza'' (Népújság. 1987. febr. 21). Az egri gyerekek szókészletének gyakran felhasznált szava a Zsibongó, iskolájuknak azt a nagyobb helyiségét nevezi meg. ahol az ifjúság az óraközi szünetekben tölti idejét, ott nyüzsög és zsibong. Ugyancsak a lapunkban olvashattunk ennek a megnevezésnek új szerepvállalásáról is: „Pillanatok alatt zsibongó méhkassá változik az Állami Bábszínház kamaraszínházának előcsarnoka (1987. febr. 14.). Eddigi adatainkból is kitűnhetett, hogy a különben hangutánzó eredetű tájnyelvi szócsalád, a zsibog, zsibong; zsibogó, zsibongó; zsi- bogás, zsibongás szóalakjai váltak szélesebb körben ismeretesekké. köznyelvi szóalakokká. Tehát új szerepkört vállaltak mai nyelv- használatunkban. Ugyanakkor eredeti fogalmi tartalmuk és használati értékük néhány eleme beleszervült az új jelentésváltozatokba is. Sőt, ennek a folyamatnak a/, útját is végig kísérhetjük. Nem véletlenül nevezik sok helyütt, pl. Debrecenben is a piaci lármával is zsibongó árusítóhelyet Zsibogónak. becenevén: Zsibinek. A nyelvjárási két szóalak. zsibog, zsibong már hang- alakjában is utal arra, hogy a zsibogó, zsibongó helyet minősítő jellemző sajátosságok a zajongás, a nyüzsgés. a morajló zsivaj. A sokaság, a tömeg mozgását, nyüzsgését, zajongását, lármázó zsivaját utánzó két szóalak, a zsibongó, zsi- bogó önmagában is jól utal a velük megnevezett fogalmi és használati értékekre. Ezt a kört még tágíthatjuk is. Népünk sokhelyt az ócskapiacot, a régi és népi elnevezésű ászért, az ócska holmik árusítására szolgáló zsibvásárt, illetőleg a bolhapiacot is gyakran a zsibogó és zsibongó jelzőkkel minősíti, illetőleg nevezi meg. Általában a használt áruk cikkek árusítására szolgáló helyek megnevezéseinek nagy száma arra hívja fel a figyelmünket, hogy bár lassan ugyan mégis csak kiszorulnak mindennapi nyelv- használatunkból. Ugyanakkor újra és újra jelentkeznek megnevező szerepeink vállalására is. Erre ad jó példát a Népújság egyik közleményének e kiemelt címadása is: „A bolhapiac megmarad” (1987. febr. 16.). Mai gazdasági életünkben már valóban értékét veszítette az ócska áru, a zsib- áru. Egyre ritkábban jelentkezik az ószeres, a házaló zsibárus, de a rájuk is emlékeztető két szóalak, a zsibogó és zsibongó új szerepkörben való jelentkezésének mégis csak örülnünk kell. Dr. Bakos József Gábor László A százéves Uitz Orosz templom
