Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 7., szombat 5. Iskola az erdőben Három osztály — egy teremben. A katedrán az iskolavezető Iván Olga Hegyek, erdők között — szinte karnyújtásnyira a legközelebbi szakszervezeti •üdülőktől — kedves kis tanodában nevelgetik az „emberpalántákat". A IX. számot viselő — a gyöngyösiekhez, egészen pontosan a füredi Körzeti Általános Iskolához tartozó intézet megyénkben egyike a legapróbbaknak. ihiszen három alsó osztályba mindössze tizenöten járnak. A környékbeli gyerekek közül négy-négy az elsős, s hét a másodikos. Ennélfogva jól elférnek valamennyien az egyetlen közös oktatóteremben. — Hát. hogy jól-e, vagy sem, azt inkább hagyjuk — mondja mosolyogva a kétszemélyes tantestület vezetője. Iván Olga. — Maradjunk csak annyiban, hogy: megvagyunk igy együtt... Mert az az igazság, hogy három korosztállyal egyszerre foglalkozni. önmagában sem könnyű. Hát még ha a tanulók között, mint jelen esetben, a szokásosnál „nehezebb esetek" is vannak! Tudjuk, hogy nem lehetnek egyformák, de amikor a huncutság, pajkosság rosz- szasággá válik, bizony ketten — Csörgő Julikával — kevesen vagyunk az apró emberkék fékezéséhez is. No. a legkevésbé sem panaszképpen mondom mindezeket, hiszen végtére is magam választottam ezt a helyet a Közlönyből. A hivatalos állásajánlatból, mivel korábban még csak nem is tudtam erről az iskoláról, pedig gyöngyösi vagyok ... S az elbeszéltek mintegy igazolására többször is megrázza kezében a figyelmeztető régi csengőt, miközben ■néhány szót váltunk a váratlanul megszakított óráján. .Aminek természetesen most is van foganatja. A két ifjú pedagóguslány dolga ugyanis noha meglehetősen fáradságos. végtére csak eredményes. A gonddal vezetett falitabló tanúsága szerint szép számmal akadnak jó osztályzatok is. A nyilvános kimutatás amolyan „harmadik nevelő" ösztönzésével segít a maga módján az elfogadható teljesítmények elérésében. • — Én még csak az ősztől tanítok — bizonygatja a kolléganő — de amint hallottam: apróságaink többnyire a későbbiekben is megállják a helyüket. S ha eddig ez volt — teszi hozzá a későbbiekben is így kell lennie! Azon vagyunk, hogy a legjobban alapozzunk, a legtöbbet adjuk útravalóul. • Spolár Gabi az egyik elsős, szanatóriumi otthonukból jár nap nap után társai közé. ■ — Jó ide jönni, mert mindig megtudunk valami újat — válaszol egyszerű szavakkal kérdésünkre. — Nem is .hittem volna azelőtt, hogv ilyen az iskola! A másodikos Komjáti Edit — aki a Honvéd üdülőből pajtásaival együtt mikro- busszal érkezik s indul haza mindig a tanítás után — „jól megfelelt” minősítéssel s külön dicsérettel lépett a felsőbb osztályba. Hamar megszokta és megszerette az itteni közösséget s — mint újságolja még — szívesen végzi a „hetes" dolgát is mindig. Most megint éppen rajta van a sor. Ügy iparkodik, ahogyan várják tőle. i — Napközink is van! — halljuk a harmadikos Kp.- polnási Tamástól — aminek nagyon örülünk. Mert mindig úgy megyek innen haza, hogy már túl vagyok a leckén, s otthon játszhatom kedvemre. Egyik pompás szórakozásom otthon a súly- zózás. de sokat kirándulok is ezen a szép vidéken. Tantárgycsoportos az oktatás, Julika a magyart, az éneket, a testnevelést, Olgi a matematikát, a rajzot, a környezet- és technikai ismereteket igyekszik elsajátíttatni a diákokkal. Egyszerre ■csak egy-egy osztállyal foglalkoznak, s amíg ez tart, a többiek a már kiadott feladatok megoldásán dolgoznak. i A7 említett csengőszó jelzi az óraközi szüneteket is. iA nevelők hetente váltják a napközis ügyeletet. Amelyikükre a sor kerül, mindig „hosszúnapos” reggeltől estig dolgozik. i A SZOT-üdülőben van a déli étkezés, innen hordják saját maguk a tízórait és az uzsonnát is a napköziseknek. Amíg az apróságok megérkeznek az elemózsiával, a többiek mindig szépen megterítenek a másik helyiségben. Az „iskola” után is bennmaradok egyórás levegőzéssel feledtetik az ebédet, aztán a feladott leckéhez látnak, majd kötetlenebb foglalkozáson báb- vagy más figurakészítéssel, dal- és játéktanulással meg hasonlókkal fejezik be a napot. Tanári híján a különösebb elfoglaltság nélküli nevelő az osztályteremmel szomszédos kis szolgálati lakásban időzik, az egyik előd, a 37 esztendős itteni munka után nyugdíjba vonult Tarnay Erzsébet otthonában. Mert úgy érzi a két fiatal tanítónő, hogy nem elég. amit a gyerekek kisdo- bosi kötelességből mégoly tisztességesen is megtesznek az idős emberért. Erzsi néninek rájuk is szüksége van. Már a7 is jólesik neki, ha csak látja őket. elcseveg velük néhány percre csöndes pihenőjén. A piciny iskolában úgyszólván minden megvan, .ami az oktatáshoz, az alapvető ismeretek tanításához, elsajátításához kell. Csak éppen takarító néni nincs, így aztán mi sem természetesebb. mint hogy ennek a néhány helyiségnek a rendben tartása is a pedagógusok gondja, dolga. — Ilyenre áhítozott, igy képzelte el pályáján a rajtot? — tudakoljuk nem kis kíváncsisággal Csörgő Julitól a búcsúzásnál. — Minek tagadjam — feleli őszintén a viszneki leány — a legkevésbé sem álmodtam efélékről. Ám van kedvem hozzá, a maga módján érdekesnek, sőt romantikusnak. izgalmasnak is találom. Különösen télen szeretem, amikor nagy a hói, s ha időm.' engedi, sízhetem is egyet-egyet. S hazudnék, ha nem váltanám meg, hogy előbb vagy utóbb nyilvánvalóan szeretnék valami nagyobb iskolában tanítani. ■Mindegy, hogy hol. de ott ahol azért másabbak, a koromnak, gyakorlatomnak megfelelőbbek a körülmények. Ügy érzem: ide valahogy érettebb, tapasztaltabb tanítók kellenének ... Udvardi Feri — az iskola különlegessége, a Franciaországban született nebuló — valamit elcsíphetett beszélgetésünkből. mert hirtelen mellénk lép, s könyörgő tekintettel nézve így szól: i — Ne menjen el, maradjon velünk a tanító néni... Gyóni Gyula Ekkor még örvendhettek a hónak (Fotó: Szántó György) Líceumi körkép Egy újabb fél év rajtja a főiskolán — tavaszias frissesség, megélénkülő közösségek. ízelítő az elkövetkező időszak kulturális ajánlatából. A programokról gondoskodó körök közül a III. évfolyam történelem—közművelődés szakcsoportja a legaktívabb, már csak „hivatalból” is, hiszen jövendőbeli munkájukhoz szerezhetnek tapasztalatot. A „közművesek” szervezésében indult februárban a Titokzatos történetek mozija, valamint a hagyományos Stúdió filmklub. Tervezik a múlt fél évi újdonságnak ható vallástörténeti sorozat folytatását is, amely a korábbi „egzotikus” vallások után, most a kereszténységgel foglalkozik majd. Líceum 202 címmel indul március végétől egy főiskolai hagyományörökítő rendezvénysorozat. Ennek keretében jeles tanárok, egykori és mai hallgatók találkoznak egymással. A pinceklub programjai széles skálán Irináinak szórakozást, műveltségi vetélkedőktől, videofilmektől kezdve asztalifoci-baj- nokságig. Szintén a közművelődési szakcsoport újszerű kezdeményezése az a Fórum, ahol tanárok és diákok cserélnek eszmét. ■ A KISZ-bizottság háza táján is nagy a sürgés-forgás. (Országos Egyetemi—Főiskolai Amatőrfilm- és Videoszem- le lesz az oktatási igazgatóságon március 19-től 21-ig. Egerben rendezik meg április hat és kilencediké között az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Természettudományi Szekcióját is valamint a pedagógusképző intézmények országos helyesírási versenyét április 10-től két napon át. A KISZ által szervezett főiskolai programok közül a március 15-i fáklyás felvonulás és az áprilisi NON- STOP-napok emelhetők ki. Az alapszervezetek és a vezetőség tagjaira minden eddiginél több feladat hárul a tanév második szakaszában. Csatlakoztak a KISZ Központi Bizottságának „Jövőnk a tét” című felhívásához. Az Egri Környezet- és Természetvédők Baráti Köre egy speciál kollégiumból szerveződött önálló csoporttá az elmúlt fél évben. Célja. hogy feltárja és lehetőség szerint megoldja Eger és környéke környezetvédelmi problémáit. Ennek első lépéseként megkezdték az egerbaktai tőzegmohás láp felmérését. T. T. A teho és az üdülőtulajdonosok Mátraszentimrén nemet mondtak A településfejlesztési hoz-. zájárulást csak néhány helyen nem szavazták meg megyénkben. A községekben általában azért mondtak nemet, mert a vízműtársulat miatt így is jelentős a lakosság kiadása. Csupán Mátra- szentimre és társközségei kivételek ezalól. Ugyanis az ottaniaknak nincs jelentősebb kiadásuk, mégsem fogadták el a tehót. Mielőtt a községi tanácsot felkerestük volna, szétnéznünk a társközségekben is. Az ott élőktől megtudtuk, hogy azért lett volna mire fordítani a hozzájárulást. Mert például Mátraszentlász- ■lón és Mátraszentistvánban mem éppen eszményiek az utak, míg a fallóskútiak nyilvános telefont hiányoltak. Mátraszentimrén Hegyi József, a községi tanács vb- titkára tájékoztatott bennünket. — Az első nekifutásra feltehetően rosszul határoztuk meg a felhasználás céljait, s emiatt az nem találkozott mindenkinek az érdekeivel ■— mondta. — A gondot az jelenti, hogy a falvakban nagyon sok az üdülötulajdo- nos, akik nem itt élnek. Csupán pár hónapot töltenek itt évente. Különösen Mátraszentimrén, Mátraszentist- vánon és Mátraszentlászlón magas az arányuk. Az épületek mintegy fele számít hétvégi háznak. Igaz, amikor elkezdtük a szervezést, bíztunk a sikerben. Célként fogalmaztuk meg Galyatetőn a vízhálózat felújítását Bagolyirtáson a közvilágítás korszerűsítését, Mátraszent- tászlón és Mátraszentistvá- non az úthálózat fejlesztését, mig Mátraszentimrén egy tájház létesítését. ugyanis községünk lakosságának java része szlovák nemzetiségű, s itt kapnának helyet többek között hajdani használati tárgyaink. Persze településenként nem bontottuk le eny- nyire konkrétan a feladatokat, de a lakosság tudta, hogy egy-egy falura mi vonatkozik. A helyiekhez a tanácstagok és a póttanácstagok vitték el a nyilatkozatkérő nyomtatványt, míg az üdülötulajdonosoknak postázták. — Milyen eredmény született? — összesen 1069 családot kerestünk fel valamilyen módon. Sokan nem is adtak választ. Igennel 274-en szavaztak, nemet 262-en mondtak, 102-en pedig soknak tartották a megjelölt hétszáz forintos összeget. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy a I dolgunkat nehezíti: az itt élők majdnem fele 60 éven felüli. S. ha az egy főre jutó jövedelmet nézzük, akkor szintén a lakosság mintegy 50 százalékának nem kellene fizetnie. A7 összeg évenként így is elérhetné a 700 ezer forintot. . — Most készülnek a második körre. A „tarifa" továbbra is 700 forint. Bíznak a sikerben? — Most már sokkal körültekintőbben kívánjuk megjelölni a célokat. Figyelembe vesszük a lakosság, a népfrontaktívák, a tanácstagok észrevételeit. Az előzetes tapasztalatok szerint az első alkalommal megfogalmazott célok megmaradnak, annyi kiegészítéssel, hogy Fallóskúton egy nyilvános telefont alakítanak ki és Szentlászlón a vízvezeték-hálózat fejlesztésére is sor kerülne. Továbbra is az üdülőtulajdonosoktól félünk a leginkább, mivel nem érzik annyira magukénak a falvakat, mint az itt élek, nem is beszélve arról, hogy ők már az emelt adót fizetik a „nem lakás céljára szolgáló épület" után, és tanácsunk rendelete értelmében újabban magasabb lett az üdülőhelyi díj is. Lehet, hogy nem szavazzák meg minden településen, de abban reménykedünk, hogy több helyen. , A faluban járókelőktől tu- dakolóztunk megszavazzák-e majd a tehót. ■ — Véleményen szerint a fejlesztések egy része csak az üdülőtulajdonosokat szolgálja — mondta Csonka Jó- zsefné. — A helyiek egyre kevésbé érzik magukénak a falut. Nincs munkalehetőség. a fiatalok elköltöznek. ■Ráadásul a telkek sem ol- icsóak. Én abban sem vagyok biztos, hogy egy tájházra kellene fordítani ezt az összeget. I — ön megszavazza?, — Nem tudom — mondta ■— Tatián ... ■ Stuller Imrénét is hasonlókról faggattuk. t — Szerintem ,a tájház helyett jobb lenne egy zöld- iségbolt — mondta. — Egyébként én már tavaly is meg- iszavaztam, s az idén is hasonlóképpen cselekszem. Már csak azért is, mert a mi utcánkat nagyon szépen rendbe tette a tanács. Az utat bi- tumenezték, az elavult köz- világítást neonra cserélték. É7 alapján bízom abban, hogv a vezetők megtalálják azokat a célokat, amelyekre mindenki áldoz ... Homa János Lehet egy italbolttal kevesebb? Nem hiszem, hogy valaha is feltették valahol és valakik ezt a kérdést, pedig feltehetnék. Mert erre még nem volt példa. Arra már inkább, hogy valami közhasznú más boltot bezártak, átalakítottak. A statisztikák évről évre két tényt szögezhetnek le étkezési, italozási szokásainkkal kapcsolatban. Azt hogy az utóbbi évről évre nő, ugyanakkor az egészséges táplálkozáshoz nélkülözhetetlen tej fogyasztása stagnál. Mint ahogy az italboltok száma is növekszik, a tejboltoké meg?! Nem, kérem nem stagnál. Csökken! Utóbb Egerben tapasztalhattuk. Egyik lakótelepünk immár két évtizede azzal dicsekedhet, van tejboltja. Igaz, vasárnaponként nem itt mérik a tejet, hanem a kocsmában, de hétköznap van. Tucatjával jártak ide a közeli iskola gyermekei reggelizni, de szívesen keresték fe' a környék lakói is. Előbb vállalati volt, aztán szerződéses lett, végül is megszűnt. Az igazság kedvéért meg kel! -rondani, átalakították fűszerbolttá. Mert a lakótelep növekedett, a helyi áruház nem bővült, kellett az újabb fűszerüzlet is. Annak rendje és módja szerint beállították tehát a gondolákat, s megnyílt a kis fűszerbolt, melyben lehet ugyan tejet is kapni, meg kenyeret és kooizervet is, de egy jókora részen új ám jelent meg, amit eddig a tejboltban „nélkülöztünk”. Eltalálták! Italok. Most aztán jól el vagyunk látva. Mintegy ötszáz méteres körzetben van két talponállónk, két vendéglőnk, me'ynek az egyik fele szintén kocsma, van néhány bögrecsárdánk, s két boltunk ahol a fűszer mellett bőven és nagy választékban „pia” is kapható. Tej? Az is van. Egv-egy hűtőpulttal. Persze reggelizni már nem lehet, de kilenc ó-a után inni korlátlanul. Ami igaz, az igaz. az újabb fűszerbolt kellett. De meg se merjük kérdezni, ugyan miért nem valamelyik kocsma helyén? Szünetben — a szabad levegőn
