Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-06 / 55. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. március 6., péntek Juhász Éva: Parton Kocsis Katalin: Félakt MEGYEI SEREGSZEMLE Káprázatos sokszínűség Most csakugyan el lehet mondani, hogy a bőség zavara hat arra, aki a Gyöngyösi Galériában megnéző a megye amatőr képzőművészeinek tárlatát. Szinte egy tenyérnyi szabad hely sem maradt, nemcsak a falakon, hanem a padlózaton sem. Ahová elfért egy kép vagy egy kis faragás, esetleg egy gyöngyfűzés, ott üses tér nem maradt. A bemutatkozásra annyian jelentkeztek, hogy a képek, kompozíciók közül nagyon nehéz volt válogatni. A jók közül is csak a jobbak kaptak lehetőséget a nyilvánosságra. Mondják, hogy ennek lett a következménye, hogy néhányan mel- lőzöttnek tekintették magukat. De hát ez mindig úgy volt, úgy is marad, most sincs másként, hogy ott, ahol a mérce csupán a szubjektív ítélet, amelynek eredője az ember, abban soha sem lehet közmegegyezés. Ahogy magam sem számítok arra, hogy a megjegyzéseimmel mindenki egyetért. Már csak azért sem, mert a sok-sok látnivaló között kénytelen voltam én is sorrendet felállítani. Melyek voltak azok az alkotások, amelyek megállásra és meditálásra késztettek? Oláhné Hips Gyöngyi három kis agyagfigurája, a Béke, Mese és a Háborúban. Juhász Éva „zsákplasztikája”: az Egyedül és a Parton. Szabolcska Péter alkotása, a Zebegényi kertes ház és Szabolcska Éva műve, az Ismerkedés. Feszes geometriai formáival Fényes Mária képe, a Kapu hívta fel magára a figyelmem. Korponay Margó izzó színekkel készített Kubai emlék című kompozíciójától nagyon másfajta technikát találtam Juhász Judit két remekében, a Hollandia l. és 11-ben. Borics József párás vízpartjai hangulatot teremtenek. Kevés eszközzel készítette el Járvá- si György a grafikáit, amelyeknek a címe A parkban. Teljesen meglepő Barta Józsefnek a Repül a kismadár című rajza, akárcsak a szintén tőle származó, Kedves Bözsi című kompozíció. Dr. Molnár Tivadar jellegzetesen egyéni stílusát és témáit az Aphrodite születése és A 24. órában elnevezésű képek mutatják be azoknak. akik eddig még nem ismerték. Erőteljes színekkel dolgozott Marton Valéria, amikor megfestette a Tengerpartját. Bereczki István a Délutáni hangulat cím adásával tulajdonképpen pontosan megjelölte művének a lényegét. A Félakt szűkszavúsága ellenére is sokat mond. ami Konis Katalint dicséri. A nagyszerű faszobrászati munkák között rácsodálkozhattunk Jakkel Mihály művére, a Vadkacsákra és örülhettünk Kiss Gyula karakterisztikus elmélyedtségének. amit Szervátiusz Jenő fából kimetszett portréja igazolt. Ugyancsak kiemelkedik hangulatteremtő erejével Nagy László műve, a Találkozások. Nagy helyet foglal el Virág Imre fekete faK-„képe”, a De azért volt egy-két este, amely úgy művészi teljesítmény, ahogy akarom. Láthattam még egy sor olyan képet, amelynek szellemi szülőjét nem azzal a névvel kellett volna jelölni, amelyik ott ékeskedett a mű mellett. Ezek az utánérzések akkor fogadhatók el, ha valaki egy bizonyos mester keze alatt készül fel önmaga kifejezésére. A rusztikus faragványok és mesterkélten leegyszerűsített agyagfigurák nem tudtak lelkesíteni. De mellettük még egy csomó olyan „mű” és .alkotás” sem, amely mögött nem éreztem, nem érzékeltem az érző, gondolkodó, örömökben és fájdalmakban úszó embert, az ember leglényegibb tulajdonát, a lelkét. Jól tudom, nem az akadémikus ismerettömeg az Játéktársaság alakul (Tudósítónktól) A játékokkal és magával a játszással foglalkozó szakembereknek a mai napig nincs egy közös szervezete hatónkban, mely nemcsak társadalmi összefogást, de fórumot is jelentene számukra. Ez a vélemény tavaly márciusban fogalmazódott meg, a Kecskeméten megrendezett játékszimpóziumon, ahol a résztvevők elhatározták, hogy társaságot alapítanak. Feladata a magyarországi játékkultúra értékeinek felkutatása, megőrzése és széles körű elterjesztése lenne, mely serkentőleg hatna napjaink játékkultúrájának továbbfejlődésére is. Jól szolgálná az oktatás és művelődés ügyét, magasabb szintre emelné a hazai játéktervezést, játékfejlesztést Az ügy bábái, a kecskeméti Szó-ra-ka-té-nusz Játékmúzeum szakemberei javasolták, hogy a játéktársaság vegye fel Kiss Áron nevét, emléket állítva ezzel egy kiváló pedagógusnak és játékkutatónak, aki elsőnek tárta nyilvánosság elé Kö- zép-Európa társasjátékait, népi játékhagyományait. A társaság alakuló közgyűlése a közeljövőben lesz. Az egyesületben mindenki tag lehet, aki a működési szabályzatot elfogadja. Pártoló személyek, intézmények és szervezetek támogatására is számítanak. Az érdeklődőknek szívesen elküldik a hivatalos megalakulás előtt á tervezett dokumentumot. A Kiss Áron Játéktársaságnak alapvető célja lenne, hogy véleményével segítse a kultúrkormányzat munkáját, informálja az ipar és kereskedelem irányítóit, adjon alkalmat a játéktervezőknek a tapasztalatcserére, terveik bemutatására, jelentessen meg e témakörbe illő kiadványokat; vonja be munkájába a határterületen dolgozó szakembereket, teremtsen kapcsolatot a szak- tudományok és szakterületek között; alapítson központi kézikönyvtárat, a játékszakirodalom köteteiből; kezdeményezzen kutatásokat. A társaság székhelye a Szó-ra-ka-té-nusz Játékmúzeum (6000 Kecskemét, Gáspár András u. 11.). llosvai Ferenc Juhász Judit: Hollandiai szitanyomat Sánta Ferenc: Térplasztika egyeljen eszköz ahhoz hogy valaki művésze legyen szakmájának. Az autodidakta ön- fejlesztés ősi időktől létező lehetőség. De azt is meg tudom érteni, ha valaki a maga és a környezete örömére, belső kényszertől hajtva fest. vés, szobrászkodik, rajzol vagy mintáz. Szíve joga ez, és időtöltésnek is nagyon hasznos, önmaga épülését is szolgálja vele. Egyetlen olyan része van ennek az amatőrködésnek, amely akár tragédiához is vezethet: ha valaki ném ismeri önmagát, a korlátáit, ha mások erre nem ébresztik rá, és emiatt valami mellőzöttséget vél felfedezni. Az elkeseredettség lehet a következménve. A kisebb-nagyobb konfliktusok a legigazabb művészi fejlődésben is előfordulnak. Számtalan példát tudunk arra is, hogy a zseniket csak akkor fedezték fel. amikor már elhagyták földi világunkat. Ügy mondják a bölcselkedők, hogy a legfőbb ítész az idő. Az mindenkinek kiméri a megfelelő helyét. De addig .. . ? Addig folyvást tenni, cselekedni kell, mert az élet a tettekből fakad. Elnézést kérek a botladozó gondolatokért, de minderre késztetést az amatőrök megyei tárlata adott nekem. G. Molnár Ferenc Holló László centenáriuma rú közti keserves magyar élet látleleteivel, melyeket a művészeit magasságába emelt. A régi mezei munkásokat, akik a nagy hőségben szájúikhoz emelték a kantát, a lovakkal szántó fuvarost, a kecskét legeltető öregasszonyt, a lakodalmas menetet, a „földhözragadt Jánosok”, „a célszerű szegényemberek” világát. Tájképei, csendéletei is ennek a vidéknek apotheó- zisai — de a legmodernebb eszközökkel, ö a hazai exp- resszionizmus legtisztább képviselője nem divatból. Nagy ünnepségre készül az alföldi cívisváros. Debrecen, és vele az egész magyar képzőművészet. Március 6-án lesz száz éve annak, hogy Holló László festőművész — aki életének javát Debrecenben töltötte — megszületett Kiskunfélegyházán. Rá is illik az a keserves igazság hogy senki nem lehet próféta a saját, szűkebb pátriájában. Már hatónk legnevesebb művészei közé tartozott, külföldön, Briisz- szelben, Varsóban, Drezdában, Párizsban is sikert aratott, amikor Debrecen végre befogadta. öregségében is hű maradt a Tócoskerthez, a város széléhez, ahol ma * egykori műtermében múzeuma áll életműve legszebb darabjaival, melyeket 1974-ben ajánlott fel a városnak. A szépen helyreállított épületben most méltóképpen tanulmányozni lehet a Kossuth-díjas kiváló művész egyedülálló munkásságát. Festői világa is leggyakrabban a környező tájat és az egykori Debrecen lakóit idézi kispolgári szegénységük, a két hábohanem egyénisége belülről lüktet parancsa nyomán. Kevés beszédű ember völt, mondanivalóját, érzelmeit képeivel fejezte ki, amelyekben féktelen szenvedély mozgatta ecsetjét. 1929-ben írta: ..Nem spekuláció, hanem belső tűz éget, amit a munkámba fojtok.” A városszéli szegénységből pontosan látta a két háború közti magyar világ tragédiáját és a maga festői nyelvén az alföldi iskola. Tornyai János, Koszta József drámai szemléletéhez csatlakozva, de az új francia festészet eredményeit szám- bavéve fejezte ki. Vidéki gyermekkora a természet szeretetére nevelte. 1904-ben került Pestre a Mintarajziskolára. Mesterei, különösen Szinyei, tehetségesnek tartották. 1909 őszén a müncheni akadémiára került. Hollósy Simon tanítványa lett. 1911—12-ben Párizsban képezte magát tovább, ahol megismerkedett Cézanne müveivel. A klasz- szikus festészet nagy alakjai közül Rembrandt és Greco hatott rá erősen, 1912- ben a Függetlenek Szalonjának kiállításán vett részt. Műveit a sajtó is elismerte. Ezek alapján választották be a Francia Képzőművészek Szövetségébe. 1913- ban hazajött és a sürgető hívások ellenére sem tért vissza Franciaországba. Az első világháborús hadüzenet Técsőn, a Hollósy-. iskolában érte. Debrecenben telepedett le, ahöl tanítást vállalt a kereskedelmi iskolában. Nehéz évtizedek jöttek. Hiába volt sikeres, beérkezett—művész, az emberek képet nem vásároltak, a pesti kiállítások is főleg erkölcsi elismerést hoztak. Élni pedig a kis Tócoskerti vetőményből élt — ahogy lehetett — szerényen. Modelljei felesége és a szomszédok voltak, paraszti környezete akkor is, ha történelmi képet, akkor is, ha egyházi pályázatra „Szent István felajánlja a koronát” címmel szentképet fest. Piktúrájában .nincs átszel- lemültség, nyers, vaskosan realisztikus, csak az extati- kus lobogás rokonit ja a barokk szenvedélyes világával. Nem csoda, hogy a korszak kiegyensúlyozott idillt kereső állami és egyházi megrendelői nem adtak neki megbízásokat, pedig a „Szent Antal megkísérlése” vagy az 1939-es nagy, pasztózus ecsetvonásokkal felrakott, látomásszerűen drámai „Krisztus levétele a keresztről” nemcsak a kor legjobb szentképei közé tartoznak, hanem szubjektív vallomások a korszak nehezen elviselhető, vészterhes atmoszférájáról is. Vérbeli kolorista, aki a színek formáló erejével fejezi ki a nagyfeszültségű mondanivalót, amely a legegyszerűbb témáin. .csendéletein is monumentálissá feszíti a képet, mintegy mögöttes mondanivalót hordozva. A színek önkényesek villogó pirosak, sárgák, kékek, zöldek, fehérek csillannak ki a mélybarna hátterekből. Mélybe süllyedt paraszti Világ, fehér falú. roggyant tanyák, végtelen puszták, rongyos, sovány, gondterhelt emberek hordozzák a két világháború közti magyar élet súlyos tragédiáit. Drámai szemléletének elmélyülése önarckép-sorozatán követhető végig legtisztábban. A kontrasztos remb- randti látás előtörése, a fénnyel való kiemelés, harc a végső, teljes megfogalmazásért, örök kísérlet, örök keresés, a lélekelemzés mélysége jellemzi több mint száz aromását, amely egyben azt az átalakulást is mutatja, hogyan változik át a látott valóság az expresszionista festő tudatában a képen megörökített látvánnyá. Kivételes teremtőenergiája öregségében sem hagyta cserben. Fejlődése egyenes csak a saját törvényeiből következő volt. Nem vakította el 1961-es pesti kiállításának nagy sikere, sem a Kossuth-díj, sem más kitüntetések. Élt tovább, ahogy addig, állandó munka közt. 1976. augusztus 14-én bekö vetkezet haláláig. \Brestyánszky Ilona Oláhné Hips Gyöngyi: Háborúban Rőzsehordó asszony (1925)
