Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-05 / 54. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 5., csütörtök ASÁG — TÁRSADALOM II kisvállalkozások működésének Heves megyei tapasztalatairól ELŐBB A FELTÉTELEKET r Tehetetlenség vagy lehetetlenség? A munka szerencsére zavartalanul folyt és folyik tovább ... (Fotó: Szántó György) A kisüzemi gazdálkodás új formáinak létrehozásával a központi irányításnak az volt az alapvető célja, hogy a hiánycikkek csökkentésével, a lakossági szolgáltatások színvonalának emelésével a belső áruellátás zavartalanságát segítse elő. a szabad lakossági tőkét bevonja az újratermelés folyamatába. A kisvállalkozók egyéni célkitűzésénél kiemelt szerepet kapott az életkörülmények javítását, az eddig elért életszínvonal megtartását biztosító többletjövedelem iránti igény, valamint az alapítók szakmai ambíciója. Ezt a várakozást a belföldi társaságok nem tel- jeskörűen elégítik ki, mert tevékenységükben a lakossági szolgáltatások aránya minimális. A vállalati gazdasági munkaközösségek megyei szinten kizárólag saját vállalatuk megrendelésére dolgoznak. A külső munkavégzés lehetőségét az esetek többségében a vállalat igazgatója már az együttműködési megállapodásban kizárja. A lakosság részére végzett szolgáltatások aránya a szakcsoportok és az önálló gazdasági munkaközösségek esetében is csekély, mindössze 2—3 százalékot tesz ki. A nagy értékű és stabil piacot számukra a közületi megrendelések kielégítése jelenti. A kisvállalkozások lakossági megrendeléseket csak bizonyos szakmákban, területeken fogadnak, illetve látnak el. Az egyik legjelentősebb terület az építőipari, mivel ezen a területen nagy arányú a piaci kereslet, másrészt egy-egy megrendelés volumenében, árbevételében is jelentős nagyságrendet képvisel. A társaságok vállalkozási szempontjainál nem meghatározó a helyi igényekhez való alkalmazkodás. Jelentősebb viszont a potenciálisan nagy vevők igényeinek kielégítése, a stabil piac, az állandó vevőkör, a múltban gyökerező ismeretség, az összeköttetés kiaknázása, kamatoztatása. Az 1986 évi bevallások adatainak elemzéséből kitűnik. hogy a belföldi társaságok jövedelem, és bérjellegű kifizetéseinek növekedési üteme (122,0 százalék) megközelítően igazodik a termelési érték alakulásához (126,0 százalék). 1986-OS MÉRLEG (Tudósítónktól) Megtartotta éves • zárszámadó küldöttközgyűlését a megye legnagyobb horgász- egyesülete Egerben. Több mint százhatvan résztvevő megtudhatta, hogy az elmúlt évben 150 új taggal növekedett a létszám, és év végére már meghaladta a 2200 főt. A leadott fogási naplók összesítéséből kiderült, hogy az egyesület tagjai 422 mázsa halat fogtak. A legtöbbet pontyból zsákmányoltak, 255 mázsát. Keszegfélékből 112 mázsa került a szákokba. Jelentős a csuka-, a süllő-, a harcsa- és az amurfogás is. A legtöbb halat, mintegy 233 mázsát az eger- szalóki víztározóból fogták, amely azt mutatja, hogy a 'megyeszékhely szomszédságában létesített tó egyre jobban a pihenést, a kikapcsolódást szolgálja. A megyében második helyen áll az egy tagra jutó Figyelemre méltó, hogy 1985. évhez képest mind az önálló gazdasági munkaközösségekben, mind az ipari és szolgáltató szakcsoportokban nőtt a kiegészítő tevékenységű tagok aránya, ugyanakkor az előző évhez képest a kifizetett tagi jövedelem összességében 24 százalékkal nőtt. Az önálló gazdasági munkaközösségekben a bér- és a jövedelem jellegű kifizetések 21,6 százalékkal nőttek az előző évhez képest. Az ipari és szolgáltató szakcsoportokban a kifizetések összességében 28,8 százalékkal nőttek, ugyanakkor lényegesen alacsonyabb a vállalati gazdasági munka- közösségi tagok által felvett jövedelmek növekedési üteme, 3,4 százalékot tesz ki. Átlagosnál magasabb a növekedés a főfoglalkozású alkalmazottak bérénél, ugyanis az egy főre jutó kifizetés a gazdasági munkaközösségeknél 72,4 százalékkal, a szakcsoportoknál pedig 55,3 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Heves megyében is jellemző, hogy a belföldi társaságokon belül a legnagyobb részarányt a vállalati gazdasági munkaközösségek képviselik. Jellemző e társasági formára, hogy a vállalat létesítményeit, eszközeit használják, és a rendelkezésükre bocsátott anyagokkal, energiával „bérmunka” jellegű tevékenységet végeznek. A vállalati gazdasági munkaközösségeket főleg a termelési kooperáció felváltására. az ütemtelen termelés miatt adódó csúcsterhelések, esetenként a szervezetlenség áthidalására, a munkaerőhiány pótlására, a szűk keresztmetszetek feloldására, valamint a sürgős, nem ütemezhető munkák elvégzésére hozták létre. Ezek mellett számos helyen a túlórák mérséklésének és a szigorodó bérgazdálkodási követelmények alóli kibúvásának az eszközeivé váltak. A kisvállalkozások részére kifizetett ellenértékadó (különadó) bevezetése, illetve mértékének emelése érzékenyen érinti valameny- nyi vállalkozási formát. A gazdasági munkaközösségek, valamint a szakcsoportok, hátrányos helyzetbe kerültek a kisiparosokkal szemben, versenyképességük kifogott halmennyiség, amely 25 kilogramm. Az egyesület anyagilag is támogatja az egerszalóki haltelepítéseket, melynek eredményeként idén minden egyesületi tag kaphat területi engedélyt a víztározóra. Az intéző bizottság megalapozta az idei jó fogási lehetőségeket. Még őszön 257 mázsa méretes pontyot, 10 ezer süllőivadékot telepítettek. A küldöttgyűlésen sok szó esett az erdőtelki sóderbányatavakról, amelyeket a bíróság visszaadott a termelő- szövetkezetnek. A tavak sor-, sáról ezekben a napokban folynak a tárgyalások és kedvező egyezség esetén már a tavaszon elvégzik a haltelepítéseket. A tanácskozás küldöttei jóváhagyták az 1986. évi zárszámadást és az idei költségvetést. Szabó Lajos csökkenése miatt. A közületi megrendelők az esetek többségében áthárítják a különadó összegét a társaságokra. amely kényszerű árcsökkentés formájában jelentkezik. Ismereteink szerint a vállalkozások többsége hosszú távú elképzelésekkel nem rendelkezik, a szabályozás jövőbeni változásától teszik függővé azt, hogy milyen formában működnek tovább. Széles körben terjedt el a társaságok körében az a nézet, hogy a vállalkozás nem nyújt akkora biztonságot, mint a főmunkahely. Jellemző, hogy évek óta (vállalati gazdasági munka- közösség nélkül) a kisvállalkozóknak csak 18—21 százaléka főállású, a többi a főmunkahely megtartása mellett mellékfoglalkozásban folytatja tevékenységét. Mindezek ellenére Heves megyében is évről évre növekszik a belföldi társaságok száma. 1986. december 31-én a három legjelentősebb vállalkozási formában (önálló gazdasági munkaközösségben, vállalati gazdasági munkaközösségben, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokban) 793 társaság működött, ami az előző évhez képest 10 százalékos növekedést jelent. Az év folyamán 202 társaság alakult, ugyanakkor 95 társaság szüntette meg működését. A megszűnésekre jellemző, hogy végleges megszűnés általában vállalati gazdasági munkaközösségeknél, és olyan újonnan alakult önálló gazdasági munkaközösségeknél fordult elő, amelyek nem mérték fel reálisan a piaci igényeket, vagy a vállalat a vállalati gazdasági munkaközösség részére munkát nem tudott biztosítani. A kisvállalkozások részesedése a megye gazdaságában minimális, 2—3 százalékot tesz ki. Ennek ellenére megítélésünk szerint reá. lis igényeket elégítenek ki, tevékenységükre a jövőben is szükség lesz. A működésük velejárójaként jelentkező nem kívánatos hatásokat az ellenőrzés szigorításával kell megszüntetnünk. Dr. Kovács Sándor PM Ellenőrzési Főigazgatóság Heves Megyei Igazgatóságának igazgatója A lágy újabb károkat okoz Az emberek is nehezen viselik el ezt a mostani márciusi telet, amely ugyancsak levitte a hőmérő higanyszálát a mínusz fokok közé. De miként tűrik el a dermesztő napokat a növények, köztük is a szőlők? Erre a kérdésre kértünk választ az Egervin nemesi- tőjétől, Bereznai Lászlótól. Azt hangsúlyozta, hogy a kényszerű pihenésből már felébredtek a növények a februári melegebb napok hatására. Az újabb zord éjszakák ezt az állapotot* találták. ezért várhatóan a korábbi fagykárok csak fokozódhatnak a növényekben. Vannak olyan szőlőfajták, mint amilyen a karmin, hogy azoknál a pusztulás száz- százalékosnak tekinthető. A leányka is jelentős mértékben károsodott, a fagy 50 százalékos „aratást” végzett ebben a fajtában. De a mellékrügyek még változást okozhatnak. A fagykár kevésbé hatott a gyöngyrizlingre, a biancá- ra. Jobban megszenvedett viszont a cabernet és a sau- vignon. Ezek más években nagyon ellenállónknak bizonyultak. Városszerte beszédtéma volt Gyöngyösön az elmúlt hetekben, de még ma is, a Mátra Gázbeton- gyár. Meghökkentek az emberek. amikor arról hallottak, hogy a vezér- igazgató megvonta a bizalmat a gyár vezetőitől és ö maga vette kézbe a visontai termelés irányítását. Mi történt? Mi történhetett? Egyik napról a másikra lehet csak úgy kihúzni az emberek lába alól a talajt ? — Minket is tájékoztatott a vállalat, a KOSZIG vezérigazgatója, Iffy László az élhatározásáról — mondta érdeklődésünkre Kónya Lajos, a városi pártbizottság első titkára még január elején. — Azt javasoltam, gondoljuk át mégegyszer az ügyet és a valóságos helyzet feltárása és elemzése után térjünk vissza a tennivalók meghatározására. Visszaállt tehát személyi ügyekben az eredeti állapot, azzal, hagy a gyár igazgatója, Zsirka László ugyan bevonul az öt hónapos pártiskolára és addig Iffy László vezérigazgató hetenként több napot tölt el a visontai gyárban. Időközben lezajlott már egy munkásgyűlés és a pártvégrehajtóbizottság is foglalkozott önálló napirend keretében a gázbetongyárral. Azt lehet tehát mondani, hogy a kedélyek lecsillapodtak, helyreállt a termelési rend. Mindenki a feladatok teljesítésén fáradozik és nem vetnek sanda tekintetet egymásra a vezetők és beosztottak, valamint a különböző beosztásban lévők. Valóban ilyen egyszerű lenne az egész? Valóban a vezérigazgatónak kell bebizonyítania, hogy az idei tervek reálisak és teljesíthetők? Hiszen annak idején az váltotta ki a konfliktust, hogy a helybeliek szerint lehetetlennek tetszett a feladatok végrehajtása, a legfelső vezetés viszont úgy vélekedett, hogy a szervezetileg hozzá tartozó gyárvezetői nem akarják nyakukba venni a megnövekedett követelményeket. Márpedig a felső utasítás megkérdőjelezése azt vonhatja maga után; hogy olyan személyekre kell azt bízni, akik nem húzódoznak. Akik azt mondják: mindent megteszünk a cél eléréséért. Ezze.l együtt is lehet egy cél rosszul kitűzött is. Ha ezt akarják ráerőszakolni egy gyárra, aligha kétséges, hogy azoknak van igazuk, akik szót emelnek ellene. — Azt gondolom, hogy csak akkor lehet bárhol követelményeket támasztani, ha a szükséges feltételek biztosítottak a megvalósításhoz — jegyezte meg ezzel kapcsolatban Patócs László, a városi pártbizottság titkára. — A gázbetongyár vezetői ellenvéleményük kimondásakor azonban nem erre a körülményre helyezték a hangsúlyt. A kép mintha még mindig kicsit zavaros lenne. Mi tehát a valóság? Ki, mit követelt és hogyan? Kinek, miért volt igaza vagy miért nem volt igaza? A válasz megfogalmazásában a segítségünkre van a január végi párt-vb anyaga. Furcsa dolgok derültek itt ki Mindenekelőtt az. hogyan folyik egy gyár megépítése és felszerelése, üzembe állítása, amúgy „magyar módra”. Először is — kevés pénzzel. A szükségesnél és a nélkülözhetetlennél kevesebbel. Ebből következik, hogy a tőkés berendezéseknek csak egy részét vesszük meg, a hozzá csatlakozó gépeket, kiszolgálóegységeket pedig hazai anyagból készítjük el. Ez még nem is lenne baj önmagában, ha minden úgy „klappolna” egymáshoz, ahogy kellene. De ez naiv elképzelés. A következmény: hol ez robban le, hol az. Az idő pedig szalad és a teljes üzemelés hónapokat csúszik. Nincs tehát termelés olyan mértékben, ahogy azt annak .idején meghatározták, ezért nincs is olyan bevétel, mint amilyenre számítottak. Természetesen gondoltak arra, hogy a „tanuló pénzt” meg kell fizetni egy új gyárban, de hogy ez a tervezettnél jóval nagyobb pénzügyi hiányt okoz majd, azt nem hitték. önként adódik a kérdés: Miért nem mentek tapasztalatcserére? Miért nem ismerkedtek meg a tőkés cégnél a gyártási folyamattal? Ha a statisztikai adatokat vesszük elő, azokból világosan kiderül hogy több tucat embernek, különböző beosztású -vezetőnek tették lehetővé a helyszíni ismeretszerzést. Ezen sem múlott tehát a siker. Akkor min múlott? Azon is, hogy az összhang nem volt olyan mértékű a termelésben sem, az irányításban sem, mint amilyennek kell lennie ahhoz, hogy minden olajozottan működjék. De ha egyszer a gyártási folyamatban a gépek sűrűn mondanak csődöt, ha az emberek figyelmét a hibák elhárítása köti le, főként, ha a legfőbb témák egyike a nem kifogástalan műszaki környezet, akkor az ilyen légkör aligha lesz alkalmas a jó hangulatú munkára. Szegény ember vízzel főz, szokták mondani. Olyan is lesz az étele. Ez vonatkozik a gázbetongyárra is. Kiderült, hogy amire szükség van a termelés biztonságához, azt nem lehet elspórolni. Vagy ha mégis ezt tették, akkor lássák a következményeit. Mint ahogy most látják is. Vajon mindezért csak a vállalat a felelős? Mire is hivatkozott Iffy László vezérigazgató a pártbizottság előtt? Többek között arra, hogy népgazdasági érdekből kezdődött el a beruházás Visontán. De a költségek csak egy kis részére kaptak támogatást. A vállalat jelentős mennyiségű hitel felvételére kényszerült. Nagy összegre rúg a tartozásuk. Közben a legnagyobb értéket előállító gyáruk önálló vállalat lett, és ez a tény ugyancsak lecsökkentette teherbíró képességüket. Gondoljuk el, jelentős bevételtől estek el. A tartozásuk pedig maradt. Hogyan lehet ebből a helyzetből kikecmeregni ? A meglévő gyárak termelésének felfuttatásával. Például a gázbetongyár termelésének a növelésével is. Most jutottunk vissza az eredeti kiindulási ponthoz. Itt következett be a konfliktus és gyorsultak fel az események. A vezérigazgató törekvését el kell fogadni. Ha nem akarja a vállalat, hogy alap- hiányos legyen, akkor növelnie kell a bevételt, mert a tartozások sürgetik. De az alapfeltételek léte vagy nem léte meghatározó tényező. Az „akarni kell” aligha minősíthető műszaki kategóriának. De az is kétségtelen, hogy a termelésben az akarat sok mindent eldönthet. A gyár gárdája tehát itt jut meghatározó szerephez. Itt kell színre lépniük a párttagoknak is a példamutatásukkal. Ezt várja tőlük mindenki. Ennek meg kell felelniük. A gyöngyösi párttestület is erőteljesen aláhúzta ezt a követelményt. Mint azt is, hogy a gyár minden tevékenységének a középpontjába a vevőt kell állítani. Csak az lehet a cél, hogy kifogástalan minőségű áruval, a keresletnek megfelelő ütemben gondoskodjanak a megrendelő igényeinek kielégítéséről. Csak így lesz reális lehetőség a tervezett bevétel eléréséhez. A pénz... ! Az mégiscsak elgondolkoztató, . hogy* a vártnál kevesebb termék előállítása, ennek következtében a bevétel nagyobb arányú csökkenése mellett a bérek maradtak úgy, ahogyan azokat a tervezés időszakában megállapították Talán magyarázatul szolgálhat Lukács Benedeknek, a Mezőgép Gyöngyösi Gyára igazgatójának az a megjegyzése, hogy nem érti. hogyan tudott az ő volt dolgozójuknak a gázbetongyár a munkába lépéskor kétezer forinttal többet adni mint amennyit náluk a legjobbak kapnak. Lehetne még további részleteket is felsorolni a visontai gyár néhány hónapos rövid történetének elemzése ókán, de az elmondottak hizonyára jól érzékeltetik, hogy a valóságos állapot nem olyan, amit egy-két szóvál meg lehet ítélni. Sok a gond. Sok a tennivaló. Sok a beruházás pénzügyi nehézségei nyomán keletkezett hiányosság. Iffy Láiszló vezérigazgatót tehát senki sem irigyelheti, mert ugyan hetenként napokat tölt el a Mátra Gáz- betongyárban, de ez a körülmény még nem hordja magában az idei év nehézségeinek a megöldását. Olyan ez, mint amikor a csatában a parancsnok maga megy a legkritikusabb frontszakaszra, hogy ott adja ki a parancsokat. De a csatát a katonák vívják meg. A győzelemhez azonban harci kedv és jó fegyverzet is kell. Lehet, hogy erről van szó a gázbetongyórban is? G. Molnár Ferenc Négyszázhúsz mázsa halat fogtak az egri horgászok
