Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. március 30., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT TÍZ ÉV UTÁN ISMÉT EGERBEN A holnap természettudósai Kétévente rendezik meg az ország felnőttoktatási intézményeiben kutató diákok országos seregszemlé­jét. A tudományos diákköri mozgalom keretében ad­hatnak számot a hallgatók elméleti-tudományos fel­készültségükről. Ezek az alkalmak jó lehetőséget ad­nak a megmérettetésre, a különböző oktatási intéz­ményekben folyó munka eredményeinek bemutatásá­ra. Április 6—1—8-án, az egri Ho Si Minh Tanárkép­ző Főiskola ad otthont a XVIII, Országos Tudományos Diákköri Konferencia természettudományi szekciójá­nak. Utoljára 1977-ben találkoztak Egerben a reáltu­dományok iránt érdeklődők. Portrék a Borgiákról Á Borgiák sorsa nemcsak a kortársakat foglalkoztatta, hanem az őket követő nem­zedékek tagjait is. A törté­nészek a beszédes tényeket taglalták, az írók, a költők a hírhedt személyiségek ér­zékletes portréját kívánták megrajzolni. Izgalmas, értékes művek születtek, ám a téma tovább­ra is megmozgatta az alko­tók fantáziáját. Talán azért, mert úgy vélték, hogy egyet­len elődjük sem adott meg­nyugtató, kielégítő választ. Emiatt sorjáztak az újabb kísérletek, köztük az elmúlt héten bemutatott francia filmtrilógia, amely a látvány eszköztárának hadba vetésé­vel kutatta a mindmáig megoldatlan rejtélyeket. A neves forgatókönyvszer­zők lelkiismeretesen nyomoz­tak utánuk. Azt nem állít­juk, hogy sikerrel, de azt ha­tározottan nyomatékolhatjuk, hogy magvas, töprengésre késztető, igényesen kivitele­zett munkával leptek meg mindnyájunkat. Kétségkívül hiteles jellem- ábrázolást produkáltak, szin­te hibátlan, majdhogy töké­letes társadalmi háttérrel. Nem is tagadták, hogy a ka­rakterek egyértelmű megíté­lésével aligha boldogulnak. Sajátos ötletként, az egyház­fői trónus monológja — ez a módszer egy kissé lassítot­ta az egyébként lendületes cselekményvezetést — tanús­kodott erről. Valamiként rokonszenvez­tek ezzel a rettenetes, ezzel az elvetemült, ezzel a gyil­kos családdal. Valószínűleg azért, mert VI. Sándor pá­pában, s gyermekeiben. Luc- reziában és Cesaréban min­den gonoszságuk és szörny­tettük ellenére is ott szuny- nyadt a csak keveseknek megadatott ritka tehetség, a mindenkor és mindenkit le­nyűgöző zsenialitás szikrája. Az is tetszhetett, hogy rö­vidre szabott létüket, önma­gukat adva, félelmi megtor­panások nélkül pazarolták. A nézők se utasították el teljes mértékben ezeket a döbbenetes figurákat, s aka­ratlanul is az jutott eszük­be, hogy kedvezőbb környe­zetben, más neveltetés révén, akár szimpatikus nagyságok­ká is nőhettek volna mind­hárman. Ezt sugallta a stáb, s er­ről vallott — persze, áttéte­lesen — a színészi játék ár­nyaltsága is. Különösen Jean-Claude Bouillon reme­kelt Krisztus földi helytar­tójának szerepkörében. A rendező — Alain Dhe- naut — ugyanazt az eszmei töltést szorgalmazta, abban a tudatban, hogy követői lesznek, akik ismét életre keltik ezeket a nehezen ma­gyarázható alakokat. Az éppen soros érdeklődök okulására . . . Pécsi István Mint egy nagy család Néha olyanok vagyunk itt a televízióval, mint egy nagy család. Különösen akkor, hogyha a Hétvége című műsor nekiindul s egész nap kedvenc vagy kevésbé sze­retett ismerőseinket láthat­juk viszont a képernyőn. Ebbe aztán sok minden be­lefér. Még olyanfajta „jó- pofaság” is, amilyet Antal Imre a „Jó ebédhez szól az Antal” című műsorában el­ejtett. Mindenki nem láthat­ta, ezért érdemes megismé­telni. Felemelte kopott ka- bátujját, s így szólt: Ez egy népviselet, az úgynevezett kalotaszegi kopottas. Már magától is leül a kamera eíé. Még ez is belefért. Ügy, ahogy sok más, hasonló megnyilvánulás, amely azott szereplők magánéletére vo­natkozik. Szilágyi János pél­dádul. kerek-perec feltette a műsorvezető-párosnak, End­rei Juditnak és Horváth Já­nosnak a kérdést: vajon egyébként is összetartoznak-e vagy csak a program ked­véért ülnek közös asztalhoz. A válasz tagadó volt, ahogy az is kiderült, hogy nem csak a nézők kedvéért magázód- nak. Hiába, összetartozunk. Semmilyen más fórum nem ad ilyen lehetőséget a benne megjelenőknek, mint a kép­ernyő. Otthonunk állandó vendégei, akik műsort köz­vetítenek, ajánlják a külön­böző programokat, szerkesz­tenek vagy valamilyen más kapcsolatban állnak az adás­sal. Döntse el ki-ki, hogy mennyire érzi magához kö­zelállónak őket. Akadnak olyan magányos emberek, akiknek társaságot, rokonsá­got pótolnak. Néha úgy tű­nik, hogy rendkívül sokat tudunk róluk, aztán egy Te- leráma vagy más, hasonló riportból derül ki, hogy jó­formán semmit. Például er­re a bizonyos Antal Imre- megjegyzésre azért kaptam fel a fejem, mert nemrégi­ben olvastam Friderikusz Sándor Hallhatatlan riport­jaim című könyvét. Ebben ez a tévés személyiség bi­zony arról is számot adott, hogy egyáltalán nincsenek olyan rózsás anyagi helyzet­ben, mint ahogy az átlag­ember gondolja. A maga nyűgjeivel, gondjaival kell „jópofán”, szellemesen vin­nie a szót, megfelelnie egy általa kialakított képnek. Gondolom, nem könnyű ez, különösen akkor, ha nagyon szorít a cipő. Ilyenkor aztán akarva-akaratlanul becsúszik egy ilyen kesernyés szöveg, amely, ha úgy tetszik, pa­nasz, ha másképp nézzük, egy jó poén. Ismerjük őket, meg nem Is. Megjelennek arcukkal, ruhájukkal. Viszont több­nyire nehezen tudjuk elkép­zelni, hogy termetük, alak­juk milyen lehet. Elcsodál­kozunk például a Tóksóban. vagy ha úgy tetszik, a Te- leferében, hogy milyen ap­ró is Vitray Tamás, aztán pedig hódi Györgyön akad meg a szemünk, aki hóna alatt át tudná sétáltatni a késeiét. A fene érti ezt. Közel és mégis távol, családiasán és mégis ismeretlenül kopog­tatnak be estéről estére. Mindenesetre egyre tudato­sabban szükséges a tévében „felépíteni” a kulcsfigurá­kat, „fazont” adva a szemé­lyiségekkel is a műsornak. Hisz értük is kattintjuk fel esténként a készülékünket. Az előkészületekről, s a fórum várható eredményei­ről kérdeztük dr. Orbán Sándort, a biológiai tudo­mányok kandidátusát, fő­igazgató-helyettest, aki a konferencia központi szer­vezőbizottságának az elnö­ke. — A munkát már tavaly októberben elkezdtük. Szer­vezőbizottságot alakítottunk az én elnökletemmel. A titkára dr. Bodnár László, aki a helyi diákköri tanács tanárelnöke is egyben. A testületben a főigazgatói hi­vatal vezetője, a gazdasági igazgató, a kollégium igaz­gatója, s a közművelődési titkárunk is helyet kapott. Természetesen számítunk az érintett tanszékek vezetői­nek és dolgozóinak segítsé­gére, valamint a KISZ-bi- zottságunk és a főiskolai hallgatók munkájára is. Ezúttal a fizika-, bioló­gia-, földrajz- és földtudo­mányok. matematika, geo­fizika és a csillagászat mű­velőinek adunk bemutatko­zási lehetőséget. — A beérkezett pálya­munkák alapján milyen az érdeklődés és a várható szín­vonal? — A diákköri mozgalom körülbelül öt évvel ezelőtt mélyponton volt. Ekkor ugyanis megszüntették a díjazási rendszert. Ez visz- szavetette az érdeklődést. Mára ismét kellő, az előző éviekhez hasonló az aktivi­tás. Huszonkét intézménytől — köztük külföldiektől is — érkezett be a 219 dolgo­zat. Közel ötszáz résztvevő­re, 350 diákra és 150 okta­tóra számítunk. A legtöb­ben a biológia és a földrajz tárgyában írtak tanulmányo­Valószínűleg kevesen tud­ják. milyen jelentős ásatások folynak Füzesabony környé­kén. Ezt a vidéket már az 1930-as években felfedezte Tompa Ferenc, az akkori időszak legnagyobb hazai ré­gésze. ö az öregdombon ta­lált házalapokat, szemétgöd­röket. Már ekkor kiderült, hogy ilyen szempontból na­gyon értékes ez a föld, hi­szen kis területen, viszonylag sok réteg található, más és más kultúrákból. A követ­kező állomást az ötvenes években Kőszegi Frigyes pusztaszikszói kutatása je­lentette, amikor is sírok ke­rültek a felszínre. A hetve­nes években Bernáth László vette át a területen a mun­kát, amire szinte a véletlen vezette rá. Kiirtottak egy kát. De megfelelő az érdek­lődés fizikából és matema­tikából is. A zsűri, melyben országos szaktekintélyek, köztük több akadémikus is részt vesz, előzetesen érté­kelte a színvonalat. A dol­gozatok nyolcvan százaléka a megállapított alapkövetel­ményeknél magasabb szin­tű. Ez kedvező előjel, izgal­mas viták várhatók. — Milyen anyagi eszkö­zök állnak a rendelkezésük­re, hogyan tudják a telje­sítményeket jutalmazni? — A szétosztható 112 ezer forint, melynek jelentős há­nyada társadalmi támoga­tásból jött össze, bizonyára sok értékes munkát érde­mesít majd. A legnagyobb összegű díj 3000 forint. Eb­ből is látható, hogy a fia­talok nem elsősorban az anyagiakért pályáznak, ha­nem szakmai ambícióik megvalósítására látnak, le­hetőséget. Nemcsak a diá­kok, hanem az intézmények és az oktatók is megméret­tetnek ilyenkor. Lehetőség nyílik az országos viszonyí­tásra is, hiszen a tanító- és tanárképző főiskolák és az egyetemek együtt küzdenek a helyezésekért. gyümölcsöst, s a szántásban cserepeket találtak. Így lel­tek később új kőkori gödörre, nép vándorlás kori sírrá. Ma a kutatásokat Kállay Ágota régész vezeti. Elmond­ta, hogy már a kezdetekkor érdekes leletre bukkant: az egykor ezen a vidéken élő szarmata népcsoport emlé­keire. amelyek rokonvonáso­kat mutatnak az égéi magas kultúrákkal. Ekkoriban a germánok támadták meg az itt élőket, az ő tárgyaikat is megtalálták, valamint az el­lenük épített árokrendszert részben féltárták. A következő évben ki­csit távolabb ástak, s neolit szemétgödörre, gabonatáro­ló gödrökre leltek, sőt égett szemeket is találtak. Ezenkí­L ehetőségeinkhez mérten segítjük a legjobb dolgoza­tok publikálási lehetőségeit. Sajnos, a teljes anyag köte­tekben történő közlésére nincs fedezet, de a legszín­vonalasabbak összegzései nyilvánosságot kaphatnak. Az sem elhanyagolható, hogy ezeken a találkozókon szak­mailag kiemelkedhetnek a legtehetségesebb fiatalok. — Egy ilyen országos kon­ferencián a természettudo­mánnyal foglalkozó, leendő értelmiség legjobbjai van­nak jelen. Itt már lemérhe­tő, hogy ki milyen szakem­berré válhat. Jelen van­nak-e olyan intézmények képviselői, esetleg menedzse­rei, akiknek a minőségi vá­logatás létérdeke? Gondolok itt kutatóintézetekre, de a gazdálkodó egységekre is. — Rendszeresed részt vesz a munkában-— a többi kö­zött — az Akadémiai Ku­tató Intézet, a Meteoroló­giai Szolgálat, a Központi Kutató Intézet több szak­embere. A Mikrobiológiai Kutató Intézet például kü- löndíjat ajánlott fel. A kü­lönböző elméleti és fejlesz­tési munkát végző szakem­vül olyan festett edénytöre­dékekre is bukkantak, ame­lyek igen ritkák a mi vidé­künkön, Két, valószínűleg újkőkori sírt is feltártak: egy férfijét és egy gyerekét, aki­ket vallási okokból zsugorí­tott testtartásban temettek el. A tavalyi feltárás is ér­dekes eredményt sejtet. Egy rézkori kultikus építmény részletét sikerült felfedezni, s még az idén szeretnék a tel­jes munkát befejezni. Annyi már biztos, hogy Magyaror­(Fotó: Perl Márton) bereknek jó kiválasztási le­hetőséget jelent ez a kon­ferencia. A tudomány és a gyakorlat közelítéséért is tudnak tenni az ilyen fó­rumok. Ma még a több át­tétel jellemző. Ez lassítja a megtérülést. Ha itt kiala­kulnak új kapcsolatrendsze­rek, akkor talán előre tu­dunk lépni ezen a térén is. — Mit várnak ettől a há‘ rom naptól? — örültünk, mikor ránk esett a választás. Igen fon­tos, hogy a vidék szellemi életére is több figyelem irá­nyuljon. A városnak »és a főiskolának egyaránt elis­merést, presztízst ad a ren­dezés joga. Másrészt ritkán nyílik alkalom arra. hogy a különböző tudományterüle­tek művelői, oktatói, tanulói megismerhetik egymás ered­ményeit. s kölcsönösen ka­matoztathatják a tapasztala­tokat. A kutatási területek .összehangolására is adódik lehetőség. Azt szeretnénk, ha erre a pár napra való­ban a tudományos élet köz­pontjává válna Eger. szágon nagyon kevés ilyen található. Űjabhan ugyan né­hányat sikerült fellelni, de még azokról sincs publikált anyag. A kutatásokhoz nagy segítséget nyújt a Kozáry József vezette főiskolás cso­port. Az ásatás eredményeit be­mutató, dióhéjnyi gyűjte­mény mától tekinthető meg a Füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szakközép- iskolában. A kiállítás a Nép­újság-hét alatt nézhető meg. Gábor László HÉTFŐN HEVESEN Hangverseny a művelődési központban Hevesen a zeneiskola pedagógusai esztendőről esztendőre megtartják tanári hangversenyüket a város zenebarátainak nem kis örömére. Az eseményre idén, e hónapban hétfőn, este 7 órai kezdettel kerül sor a Móricz Zsigmond Műve­lődési Központban. Műsoron szerepelnek Loeillet, Chopin. Eccles, Mozart, Spohr, Bocherini, Corbett, Vivaldi és Leg- renzi művei. Hartmut Berlin: A vásárlóé a szó A mit emberi kéz ké- ** szít, az sajnos nélkü­lözi az isteni tökéletességet. A legnagyobb baj azonban, hogy idővel — előbb vagy utóbb — a termék tönkre is megy. A következő ese­tekben — mint látni fog­juk — inkább előbb. Természetesen vannak olyan berendezések, amelyek működnek. Újból és újból. A működésük végét nem le­het előre látni. Ilyenkor az ember örül, hiszen úgy gon­dolja, ezzel a készülékkel megfogta az isten lábát. Azonban sajnos, vannak olyan gépek is, amelyek a vásárlás után néhány órá­I val felmondják a szolgála­tot. Ilyenkor nem marad más hátra: irány a javító- műhely. Ha az embernek szerencséje van, elég egy­szer javíttatni. Aki azon­ban kimondottan peches, an­nak bizony többször is kell próbálkoznia. Mint például az én esetemben. Vettem egy SK—300-as kazettás magnót. Először meg sem szólalt, hibás volt a hang­szórója. A sikeres javítás után otthon már nem tud­tam bekapcsolni, semmilyen könyörgésre nem volt haj­landó elindulni. En azonban nem csügged­tem el. Több háztartási be­rendezést kellett már elvin­nem javíttatni, mielőtt tö­kéletesen működtek volna. így például a hűtőszekré­nyem kezdetben olyan han­gokat adott, amelyek egy sugárhajtású repülőgépre emlékeztettek. Az első ja­vítás után lényegesen hal­kabban dorombolt, már csak úgy zúgott, mint egy mező- gazdasági repülőgép. A má­sodik javítás során kicse­rélték a motort. Végül ez lett a tökéletes megoldás. A baj csak az volt, hogy ép­pen pár nappal előtte járt le a garancia, így a javítta­tások lényegesen megemel­ték a fagyasztószekrény árát. Egy másik példa: bará­tom panaszolta, hogy új, szupermodern kávéfőzője rendszeresen összefröcskö­li. Állandóan ott folyik ki a kívánt nedű, ahol nem kel­lene. így lassan már ott tart, hogy nem tud mit reg­gel felvenni, ha munkába indul, mert valamennyi ru­hája már a tisztítóban van. Rosszindulatúan jegyezte meg: új készülék nélkül is bármikor leöntheti magát kávéval. , S itt van az a bizonyos pont, amelyre a kereskede­lemben, az iparban figyel­niük kellene a kollégáknak. Én azt javasolnám, hogy a termékek használati utasítá­sai mellé csatoljanak olyan leírást is, amely tartalmaz­ná a várható hibaforrások számát és helyét. Egy min- . tát be is mutatnánk: „Ned­ves vásárló/ Nagyobb örö­met talál majd termékünk­ben, kellemetlen csalódások­tól, meglepetésektől óvja meg magát, ha a követke­zőkben felsorolt várható hi­bákat, illetve hibahelyeket szakemberrel már jó előre megnézeti: stb., stb.” (Fordította: Szabó Béla) B. Szabó Pál J]/e/iuimq Füzesabony múltja a föld alatt Spirálmintás edények a füzesabonyi leletekből (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents