Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-27 / 73. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. március 27., péntek A SZÍNHÁZI VILÁGNAPON A függöny előtt Hatvani Galéria-naptár Czinke Ferenc grafikái — Busz a fővárosba — Az elátkozott hivatal — Barokk emlékek — Vendégtárlat Recsken „Világot jelentő desz­kák Hányszor hasz­náljuk komolyan vagy de­rűsen ezt a kifejezést, ha a színházról beszélünk. S talán nem is- gondolunk be­le, hogy azokon a bizonyos deszkákon valóban az egész világ megjelenhet: „Szent őrületben a költő szeme földről az égre, égből föld­re villan” — csodálkozunk Shakespeare-rel együtt. Azért van szükség erre a művé­szeti ágra, mert e világmin­denség középpontjába min­ket állít: értelme az ember — vallja Artur Miller. v Egy színdarab akkor ér valamit, ha közös sorsunkról beszél, az emberiségről, amely ma fenyegetettségben, maga teremtette, kozmikus méretűvé növelt veszélyek Harmadik alkalommal rendezi meg hétfőtől la­punk a középiskolás Nép­újság-hetet. A helyszín ez­úttal a Füzesabonyi Gim­názium és Postaforgalmi Szakközépiskola. Már el­mondható. hogy ennek a rendezvénysorozatnak van­nak hagyományai, de ter­mészetesen újdonságok is szerepelnek a programban. Vállalkozásainkat segíti a KISZ Heves Megyei Bi­zottsága. valamint a me­gyei tanács ifjúsági és sportosztálya. •> Két kiállítás kíséri vé­gig az öt napot március között él: háborútól, éhín­ségtől; halálos betegségtől rettegve. Amit a színpadon látunk segíthet abban, hogy felis­merhessük: egyikünk sem bújhat ki a katasztrófa ve­szélye alól, közösen keil szembe szállnunk a körül­ményeinket alakító erőkkel. Az élő, valóban ható szín­ház agitatív erejű és lelke­ket felszabadító:' cselekvő emberek példáját . állítja elénk, akiket erkölcsi ér­tékrendjük, hitük, világné­zetük mozgat; abban a shakespeare-i felismerés­ben élnek, hogy a hiba nem a csillagokban van, hanem mibennünk. saját magunk­ban. Mit lehet hát tenni? „Aki szépen kimondja a rettene­tét. azzal föl is oldja." — 30. és április 3. között. Az egyik Füzesabony környé­ki régészeti feltárások le­letanyagából ad ízelítőt, ezt a megyei múzeumi szer­vezet rendezi. A másikon a Népújság fotóriportereinek felvételei láthatók. Köhi- di Imre, a fotórovat veze­tője délután dia vetítéses él­ménybeszámolót is tart a vörös-tengeri útjáról. Érdekessége az események­nek. hogy Füzesabony nem diáklakóit is várjuk, pél­dául kedden a könyvtár­ba, ahol Lörincz Gabriella tévébemondónő — ki a Z’ZI Labor együttessel is fellép írja Illyés Gyula. Ö maga is azért alkotott drámát, mert olyan művészi formá­nak tekintette, amelynek alapvető célja, lényege, a cselekvés, főhőse a küzdő ember. A színház nemcsak a világot nevezi nevén, ha­nem segít megismerni ön­magukat is. Örömszegény korban, haj­szoltan élünk, nincs időnk. Aztán néha felkapjuk a fe­jünket, hogy élünk-e egy­általán? Boldogok va­gyunk-e? Tudjuk, hogy cé­lunk a küzdelem, de hát olyan nehéz ezt nap mint nap átérezni . .. Akadnak a színháznak minden társadalomban és minden korban kiemelkedő­en fontos feladatai. Ma ta­lán legfontosabb az emberi méltóság felmutatása, a megtörhetetlen akarjit pél­— mesél életéről, pályájá­ról. Szerdán dr. Farkas Márton szülész-nőgyógyász főorvos látogat az iskolá­ba, s válaszol a felmerülő kérdésekre. Ezután kerül sor az intézményben az ok­tatási fórumra, ahová a Művelődési Minisztérium­ból, a megyei tanács mű­velődési osztályáról, a Megyei Pedagógiai Intézet­től, a KISZ Heves Megyei Bizottságától érkeznek ven­dégek, valamint a helyi párt- és állami vezetők is helyet foglalnak a válasz­adók között. dója, a rettegéstől való sza­badulás katarzisa Ezért hát örömhozó, felszabadító és feloldó legyen az előadás, de nem hazugság árán, ha­nem a rettenet szép kimon­dása révén. Abban a re­ményben, hogy a tragédia mélyén ott kell lennie a győzelem lehetőségének. Ez segítség az élethez, az- em­berséghez. A színház lelke áz a - kap­csolat, amelyben színész és a közönség esténként kezet fog egymással. Az idén ősz- sze! induló egri társulat ne­vében a függöny előtt, ün­neplő ruhában nyújtom Önök felé a kezemet a szín­házi világnapon,, hogy e szorításban egyek lehessünk az emberiségért való aggo­dalmunkban, a szebb jövő iránti vágyakozásunkban és reményünkben. Gáli László a Gárdonyi Géza Színház igazgatója Csütörtökön vidám per­cek elé nézünk: a-művelő­dési házban Maksa Zoltán „humoráns” mutatja be Pályamunkásságom történe­te című műsorát. Ezután kerül sor a diák—újságíró focirangadóra, valamint a Hogy kik vannak című ve­télkedőre is. Pénteken az egész nap a rendezvények jegyében zajlik. Délelőtt rendhagyó órákat tartanak: Demcsák Lajos, az MSZMP KB munkatársa, dr. Zété- nyi Endre csillagász Kállai Ágota történész és dr. E. Nagy Sándor irodalmár tart előadást. Közönség elé lép Sziki Károly, aki a jövő évadtól az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja. Délután Földes Lász­ló, azaz „Hobó" a Beat— Világkép—Kultúra sorozat vendége. Az öt nap záró­akkordja a művelődési házban a videodiszkó, amely­nek kapuja szintén nyitva áll mindenki előtt. A, Hatvani Galéria eme­leti termében április 12-ig még Istókovits Kálmán fes­tőművész alkotásaiban gyö­nyörködhetnek az érdeklő­dők. a földszinten pedig Király Róbert egri szob­rászművész munkái fo­gadják a látogatót. Ezt kö­vetően, április 17-én, pén­teken este fél 6 órakor egy nagyszerű életmű tárul­kozik ki az intézmény fa­lai között. A művész 60. születésnapja alkalmából Czinke Ferenc Munká- csy-díjas, érdemes művész grafikáiból nyit gyűjtemé­nyes kiállítást a Galéria, illetve személy szerint Meny­hárt László, a Művészet cí­mű folyóirat főszerkesztő­helyettese. A száznál több munkával közönség elé lé­pő alkotó tárlatának nyitó ünnepségén Kürti Papp László előadóművész mű­ködik közre. Sokszínű, érdekes prog­ramot ígér utasainak a galériabusz, amely április 11-én, szombaton délután 3 órakor Budapestre indul a tanácsházától. A műba­rátok előbb a Műcsarnok­ban Pérely Gabriella tex­tilművész gobelinkiállítá­sát nézik meg, majd az Ernst Múzeumban Vecsé- si Sándor Munkácsy-di- jas, érdemes művész vár­ja őket, hogy gyűjtemé­nyes tárlata alkalmából elbeszélgessen velük élet- útjárói, munkásságáról, il­letve a művészélet mai gondjairól. Este 7 órakor színházlátogatás zárja a programot. Nem is akár­milyen ! A Thália Színház­Napjainkban, ~ amikor na­pirendre került végre ná­lunk is az alkoholellenes „küzdelem", úgy hiszem, méltán érdeklődésre tart­hat számot az egri városi tanács 1845. november 27- én hozott rendelkezése áz akkoriban felburjánzott pá­linkafőzés és forgalmazása korlátok közé szorítására. A több mint 141 éve született városi határozat minden szava, minden betűje mara­déktalanul ma is érvényes. Kapjon szót tehát a városi tanács. „Indítvány tétetett: mi­ként mind köz-, mind ma- gántapasztalas igazolván azon szomorító körülményt, hogy néhány évektől óta a pálinkaital a városban is, kivált a közlakosság között oly nagy mértékben divato­zik, mi szerint 1az ;sokaknak majd Csaknem kizárólagos itala, mellyel ivaló ,bővebb mértékbeni élés \pedig, vala­mint a testnek aléltságat s bágyadtságot, úgy <a lélek- erőnek lkábultságot is tespe- dést okozván. <egyas embe­rek által 1 az egész emberi­ségre, a polgári társaságban pedig kiváltkép az erkölcs­re nézve szerfelett káros, sőt veszedebrn.es '■ következéseket szül. A köztapasztalás iga­zolván továbbá azt is. mi­ként a károsító italnak igen nagy mértékbeni készítését, árusítását s olcsóságát e vá­rosban semmi sem mozdít­ja annyira elő. mint azon körülmény, hogy némely la­kosok küividéken megvá­sárolván a gép készítette úgynevezett spirituszt, s mint kereskedelmi cikket a városban igen nagy meny- nyiségben behozván, s itt pálinkához hasonló erejűvé alaktíván, mint ilyet, a va­lóságos pálinkánál olcsób­ban adogatják, és ezáltal ... a köznépnek olcsó, erős, azonban káros pálinkaitalra nagy alkalom szolgáltatik, ban a „Gyalog a holdsugá- ron" című zenés vígjáté­kot nézik meg. amelynek egyik szerzője és fősze­replője a nagyon népszerű és sokoldalú Jászai-díjas színművész, Mikó István lesz. A Galéria-pódium műso­ra áprilisestje 17-én, pénteken 6 órai kezdettel kapcsoló­dik a Czinke-tárlat nyitá­sához. Címe: Az elátkozott hivatal. Szerzője a Kos- suth-díjas Moldova György Aki pedig humoros, szati­rikus írásokból szerkesz­tett, zenés műsort bemu­tatja: Kürti Papp László. Az esten gitárral Topali- disz Kosztász működik közre. A galéria folytatja évek óta tartó helytörténeti, il­letve művészettörténeti elő­adásainak sorozatát is, amely a Hatvan régmúlt száza­dai címet hordozza. Áp­rilis 27-én, hétfőn este fél 6 órakor egy betegség miatt korábban elmaradt prog­ramra kerül sor. Ez alka­lommal a barokk helyi em­lékeiről, műemlék jellegű építményeiről Pálos Frigyes tart diaképes előadást. Egy nappal később, 28- án, kedden délután viszont kihelyezett tárlatot nyit az intézmény, éspedig Recsken. a bányász művelődési ház kisgalériájában. Itt saját gyűjtésű anyaggal — szob­rok, festmények, grafikák — vendégeskedik a Hatvani Galéria, remélhetően Kun­kovács László fotótárla­tához hasonló érdeklődés közepette. ,.. célszerű lenne ezek né­zetből kiindulva hatályosan intézkedni, s a léinek (az alkoholnak) behozatalát valamely módon korlátoz­ni; mely indítvány tanács­kozás alá vétetvén. annak folytán HATÁROZTATOTT, hogy mindazon nézetek melyek a tett indítványban foglaltatvák, oly igazak, s az erkölcsiség tekintetéből kivitelben oly kívánatosak légyenek, ...hogy az indít­ványban foglalt-- előadáshoz képest is, a szesszel való visszaélés, mint a nép er- kölcsiségére is szerfelett ká­ros hatású, e Tanács nézete szerint pedig e visszaélést n léinek eddígelé korlátlanul szabados 'és díjmentes be­hozása igen-igen mozdította volna elő; la léllel való visszaélések lehetőségi meg- gátlása, s így Erkölcstelen­ségre vezető ezen imádnak némi nehezítése tekintetéből jövendőre nézve elhatároz - tátik: miként ía /városban lélt 1behozni Ibárkinalc is ál­talában csupán úgy enged­tetik meg. ha a behozni szándékozó ebbéli szán- dokait, úgy a behozni kívánt mennyiséget a váro­si főbírónál megjelentvén, minden atkának ibehozatalá­ért 2 }pengöforintökat fize- tend a ;város .pénztára ré­szére, I— !ellenkező esetben lélt béhozni elkobzás terhe alatt itilalmas leend ...” Igen bölcsen, az egri gyógyszertárak továbbra is szabadon hozhattak be mű­ködésükhöz nélkülözhetetlen spirituszt. A városi tanács rendeletét kidoboltatni rendelték. A kutatás során tisztázó­dott, hogy a városban lete­lepedett kispénzű emberek foglalkoztak a gyors meggaz­dagodást lehetővé tevő gaz­daságos pálinkakészítéssel. Sugár István (III 3.) — Igen, most már em­lékezem — mondta bizony­talanul. Egy időben talán te voltál a szakszervezeti-bizal­mi. — Az is voltam, Béla bá­tyám, de az nagyon régen volt. Tudod mit, igyunk egy pohár sört. Vendégem vagy. — Jövőre megyek nyug­díjba — mondta később, egy vendéglő teraszán. — Hej, de sok minden elmúlt! Tudod, Béla bátyám . . . Tétován nézett maga elé, s afrá gondolt, talán most elmondhatná, milyen ritka ereklyét őriz otthon. Van­nak dolgok, amiket csak meghatározott időpontban lehet elmondani; az emlék bizonyos évszakban becsuk­ja szirmát. De mégis így szólt: — Mindig azt reméltük, hogy egyszer kapunk szak- szervezeti beutalót Szárszóra. Szegény feleségem... Te voltál a szakszervezeti bi­zalmi. — Jaj, Béla bátyám, nem volt az olyan egyszerű! Szár­szó, Szárszó! De ha egyszer mindenki oda akart men­ni. Az igazgató, a -titkár­nő. a főkönyvelő, soroljam? — Nem is magamért. De tudod, Laura .. . — És ma -már azt is mégmondhatom, nem álltái a legjobban. A káderlapod, hogy úgy mondjam ... szó­val kispolgárnak tartottak. A távolból csattanás hal­latszott, talán most csukták be végleg Szárszó kapuit, kulcsát a tóba . dobják, hogy soha senki ne találja meg. Legjobb lenne felállni, és itt hagyni mindent, elege van az egészből, de azért ezt a pohár sört még meg­issza, ha már kihozták. — Ha én mindent elmon­danék neked, Béla bátyám! — Mit mondanál el ne­kem? — Karai —. s székét bi­zalmasan közelebb húzta —, Karai. az akkori igazgató dolgait. Nem úgy volt ám. ahogy te képzeled. Szárszó­val meg egyébként is -más volt a helyzet. Ha az Igaz­gató akarit menni, akkor Biri- nék is kellett beutaló. — Ki az a Biri? — Jaj, Béla bátyám. te semmit nem tudsz! Ezt a pohár sört azért még megissza,-de az biztos, hogy Biri után egy árv^ hajszál sem marad, az igaz­gató hiába is keresné a sző­nyeg rajzai között. — És mi lett Biri vei? — Ezt se tudod? Elvette az üzemmérnök. És mit gon­dolsz, hová mentek nászút- ra? Szárszóra! Ezen mind a ketten jót nevettek. — Béla bátyám, még egy pohár sört. Vendégem vagy. — Nem bánom. Talán nem árt meg. Régen ittam sört. Éjfél után ment haza, botladozva. „Na, ha ezt el­mondom Laurának'" — kun­cogta jókedvűen, de amikor meggyújtotta a villanyt, már nem emlékezett, hogy mit akart elmondani. Később, de ez már a kö­vetkező év tavaszán lehe­tett, kezébe került a do­boz. amibe valamikor a hajszálat rejtette. Nézte a régi fényképeket, néha bó­lintott is, igen, itt egy kert­ben állnak, ez a folyó part­ján volt, ez meg nem is tudni hol. Szárszóra mégis csak jó lett volna elmenni, és vállat vont; most már oly mindegy. Közben a fényké­pek között egy hajszálat pil­lantott meg. Csodálkozott, hogyan kerülhetett ide. Fel­emelte a dobozt, a fény felé tartotta, s óvatosan ráfújt. A hajszál egy ideig lebegett a levegőben, majd hirtelen leszállt, és eltűnt a szőnyeg ábrái között. (Vége) Tojásfestés Szakmáron Már a húsvéti ünnepekre festi a tojásokat a Bács-Kiskun megyei Szakmáron Tóth Gergelyné. A ka­locsai motívumokkal díszített ka­csa- és tyúktojások keresettek Eu­rópában, sőt, a tengerentúlon is. Hogy e szép mesterségnek legyenek folytatói: Tóth Gergelyné a fiatalok­nak is átadja a tojásfestés tudomá­nyát. A képen: Tóth Gergelyné és Barna Istvánná díszíti a tojásokat. (MTI-fotó: Kerekes Tamás KS) nieflWaq-HÉT Füzesabonyi randevú Eger Város Tanácsának alkoholellenes rendelkezése 1845-ben

Next

/
Thumbnails
Contents