Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. március 4., szerda s. A KISZ-KÜLDÖTTÉRTEKEZLETEKRŐL JELENTJÜK . . . BESZÉLGETÉS DEÁK BILL GYULÁVAL Felelősségteljesebb, igényesebb munka a Gagarinban Megtartották küldöttgyű­lésüket a Gagarin Hőerőmű Vállalat ifjúkommunistái. A több. mint 200 fős KISZ- szervezet 62 küldöttét, s a megjelent vendégeket Bal- Ióné Kovács Anna köszön­tötte. A jelölő- és szavazat- szedő-bizottságok megvá­lasztása után Tresó László. az erőmű KlSZ-bizottságá- nak titkára fűzött szóbeli kiegészítést az előzetesen ki­adott írásos számvetéshez, az 1987-es akcióprogramhoz. A beszámoló részletesen értékeli az akcióprogram végrehajtását: 1986-ban a mozgalom megújítása, a fo­kozottabb követelménytá- masztás mellett nagy hang­súlyt fektettek a politikai jelleg erősítésére, a gazda­sági feladatok maradékta­lan teljesítésére. Munkájuk több új elemmel gazdago­dott. A munkaidő-kihaszná­lás fokozása érdekében csök­kentették a kikérések szá­mát. Rendezvényeik idő­pontját későbbre tették. Kü­lön KISZ-műszakokat szer­veztek. A 2-es számú, 100 megawattos blokk generál- felújítása felett vállalt véd­nökséget eredményesen tel­jesítették. Hozzájárulva ez­zel a munkálatok határidő előtti és jó minőségű befe­jezéséhez. Jó ütemben ha­lad p rekonstrukciós véd- nökségi munka. Az ország­ban elsők között alkalmaz­ták a szerződéses közösségi munkaformát. A kiemelke­dő úttörőket patronáló te­vékenységről adhatnak szá­mot. A gyöngyösi kisegítő iskolának nyújtott önzetlen segítségért „Gyermekekért” kitüntetésben részesültek, összességében 1986-ban a GHV KISZ-szervezete ered­ményes munkát végzett, amelynek elismeréseként a közeljövőben a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját is át­vehetik. Fejlődésüket, fe­lelősségteljesebb, igénye­sebb munkájukat figyelem­be véve 1987^ben a minősé­gi jegyek fokozását, a még szervezettebb munkát tűz­ték ki célul maguk elé. Tresó László hangsúlyozta, nagyobb figyelmet kíván­nak fordítani a fiatadok még jobb mozgósítására, a propa­gandamunkára, a taggyűlé­sek tartalmi színvonalának növelésére. Kiemelte: az ér­zelmi/ értelmi kötődés je­lentőségét az ifjúsági szer­vezethez. A „Jövőnk a tét...” elnevezésű KISZ KB akció kapcsán leszögezte: lénye­ges, hogy minél eredménye­sebben járuljanak hozzá a vállalati feladatokhoz . .. A beszámoló felett élénk vita alakult ki. Giczey And­rás a közösségi célú szerző­déses munkavállalási for­mában rejlő lehetőségek még jobb kihasználását, a politikai nevelömunka ered­ményesebbé tétele érdekében az élőbb reszortos kapcsola­tot hangsúlyozta. Lucsányi László a propagandisták tar­talmasabb megyei. városi szintű felkészítése mellett emelt szót. Bárdos Béla a műszakiak fokozottabb mun­káját, a műszaki fejlesztés felett vállalt védnökséget említette. Balláné Kovács Anna elmondta, a GHV-nál hat szakszervezeti ifjúsági tagozatot hoztak létre. S a vállalati ifjúsági tanácsot március 10-én alakítják meg. Bódi Béla vezérigazgató el­mondta, a fiataloknak tisz­tességes, becsületes és jó munkával, egymást támo­gatva még messzebbre kell jutniuk. . . Nagy Imre, a megyei KISZ-bizottság tit­kára gratulált a sokrétű és felelősségteljes munkához. Rámutatott; a korábbi szem­üvegen át ■ ne ítéljük meg a mai mozgalmi munkát. Raj­ki Sándorné. a GHV párt- bizottságának titkára öröm­mel mondta: „A KlSZ-szer- vezet. a KISZ-tagság a GHV életében jelentős gaz­dasági. politikai tényezővé vált...” A küldöttgyűlés a kiegé­szítésekkel egyhangúlag el­fogadta a beszámolót és az akcióprogramot, majd meg­történt a jelölés a KISZ- bizottság tagjaira. A szava­zás rendhagyó volt, mert a teljes KISZ-tagság — tit­kosan — voksolhatott a március 2-i akciónapig. A GHV KISZ-bizottságának titkárává ismét Tresó Lász­lót választották. Korcsog Béla Az országos hírnév kapujában az egri El Paraiso együttes Vágyak,zenében elbeszélve Két egri középiskolás még 1982-ben együtt kezdett zenélni. Az alapító tagok Vadócz Péter és Palotai Zoltán talán ak­kor nem gondolták, hogy még rádiófelvé­tel is készül majd együttesükkel a „para­dicsomi” El Paraiso-val. Az indulás nehéz­ségeiről kérdezem Palotai Zoltán harmad­éves főiskolást, az együttes vezetőjét. — Mint diákzenekar az első rendszeres próbáinkat a Dobóban tartottuk — emlé­kezik vissza. — Fellépéseink az ottani diáknapokon vol­tak. Ekkori felállásunk: há­rom gitár és egy dob. A gimnáziumi kort kinőve két és fél éve a főiskola pince­klubja ad otthont számunk­ra. Hattagú együttesünk je­lenleg úgynevezett dzsessz- rock stílusban játszik. Va­dócz Peti dobol, én basszus­gitározom, Gáspár Lajosé a szólógitár, Danyi Zoltáné a billentyűs hangszerek. Hozó László posanozik, Szegő Csa­ba szaxofonozik. Legnagyobb sikereink ezzel a csapattal születtek. — Milyen jelentősebb ál­lomásai voltak a zenekar­nak, hogyan jutottak el a rádió nyilvánossága elé? — Első igazi sikerünket az Egri Ifjúsági Házban, 1985- ben arattuk. Rengeteg ra­jongónk jött el. Ezt követte 1986-ban az országos rock­tábor, ahol olyan tanítóink voltak, mint Viktor Máté, Dandó Péter, Balázs Feco, Berki Tamás, hogy csaik a legismertebbeket említsem. Igazán sokat jelentett ne­künk az ott eltöltött idő. Talán ennek is köszönhető, hogy a salgótarjáni Amatőr­együttesek Országos Talál­kozóján körülbelül 600 ze­nekarból a legjobb kilenc közé bekerültünk. S ahogy az lenni szökött: jöttek a meghívások. Örömmel ját­szottunk a legendás Metró­klubban Budapesten. Az itt elhangzott számainkból ké­szített a Magyar Rádió fel­vételt. Üjabb stúdiófelvétel­re is sor került februárban. Röviden ennyi a történe­tünk. — Hogyan alakították ki stílusukat, milyen elgondo­lások alapján alakult ki a jelenlegi arculat? — Ritmus- és hangzatköz- pontú, instrumentális zenét játszunk. Ügy döntöttünk, hogy az éneket kiiktatjuk, s a hangszeres tudás kibonta­koztatására törekszünk. A dob. a basszusgitár és a szó­lógitár adja az alapvetést játékunkhoz. Főleg saját szerzeményeinket adjuk elő. Gáspár Lajos lep meg leg­gyakrabban bennünket új­donságaival, de ki-ki a ma­ga szólamát dolgozza ki, s szinte rávezetjük egymást a megoldásokra. Ez a közös lendület tartja életben a csa­patot. Nem az anyagiak, nem az öncélú siker, hanem ez a fő számunkra. A szabad já­ték öröme semmivel nem hasonlítható össze. Ösztöne­inkből tör föl a dallam, a ritmus — mindez belső in­díttatású, ezért nem- esünk az utánzás zsákutcájába. In­nen ered egyéni hangvéte­lünk. — Ritkán találkozni ama­tőr zenekaroknál ilyen ki­forrott eredetiséggel. A sza­bad szárnyalás mellett a hallgató érez fegyelmet, har­monikus hangzást is. Ho­gyan áll mindez össze? — A zenélés alatt érzett szabadság koncentrálással, s a másikra figyeléssel páro­sul : eljutunk egymáshoz. Biztosítanunk kell minden­ki számára a játékteret, ki­bontakoztatva valamenyi- üník tudását. Egymás kiegé­szítésére törekszünk. Ebben keresendő a harmónia, amely nemcsak a hangzásban, de emberi kapcsolatainkban is jelen van. Többször mond­ták rólunk, hogy látszik az öröm rajtunk, amikor ját­szunk. Ez átragad a közön­ségre is. — Hogyan érzékelik ze­néjük fagadtatását. s mit éreznek, amikor felhangzik a taps? — Az az igazi, amikor a zene által nekünk örülnek a gyerekek. A felhangzó taps igazolja azt, hogy szük­ség van ránk. igényelnek és meg is értenek bennünket. Ez az élmény látványosabb formában jut el hozzánk, mint másokhoz általában, ezért fontos, hogy ne okoz­zunk csalódást. Azt mond­ják: a muzsika ártalmatlan dolog, a hangok elszállnak. De a hatás megmarad, él­ményként beépül hallgató­inkba. Gazdagítja érzelem- világukat, s reméljük az együttes élmény közösségte­remtő erővé válhat. — Tervek, vágyak, lehe­tőségek? — Az lenne az ideális, ha minél többet áldozhatnánk a zenére, s nem kellene kü­lönböző szervezési. ügyes­bajos dolgokkal foglalkoz­nunk. Ez sokat elrabolt tő­lünk. Szívesen vennénk, ha lenne egy menedzserünk, mert akkor rengeteg idő fel­szabadulna, s fejlődnénk, továbblépnénk sok gyakor­lással. Most úgy érezzük, jól együtt vagyunk: valameny- nyien fiatalok, 19—20 éve­sek. Természetes, hogy nem akarunk megállni, hiszen ösz­tönöz bennünket, amit ed­dig a zenétől, s ezen keresz­tül egymástól, a közönség­től kaptunk. B. Szabó Pál Segélykoncert a mozgássérültekért A Mozgássérültek Buda­pesti Egyesületének vezető­nője könnyek között beszélt arról, hogy ők is segélykon­certet kénytelenek szervez­ni. De ha más célra adtak, akkor, talán ők is kapnak Koldulni nem akarnak, de v tudomásul kell vennie a társadalomnak, hogy mintegy négyszázezer mozgássérült él Magyarországon, igen rossz körülmények közt. Szá­múk sajnos nem csökken, hanem a motorizációval, az iparosodással, az életkor meghosszabbodásával nő. Szábadidős —. vagy ha úgy tetszik, rehabilitációs — központjuk azonban nincs Telket ugyan kaptak Buda­pest Fővárosi Tanácsától, de ahhoz, hogy építeni is tud­janak rá. még nagyon sok pénzre van szükség. Ezért döntöttek úgy, hogy a Bu­dapest Sportcsarnokban már­cius 14-én koncertet ren­deznek. „Márczius” lesz az est címe, s eddig a popvi­lág hazai élmezőnye már je­lezte: fel fognák lépni. Je­gyek a közeli napokban kaphatók az Express uta­zási iroda megyei kirendelt­ségeinél. A koncerten húszperces műsorral fellép Deák Bili Gyula és új együttese is. Egy mozgássérült a popkon­certen. Nem is azt kérdez­tem, hogy miért lép fel, mert ez nyilvánvaló. Inkább így fogalmaztam az első kérdést: mit érez a koncert előtt? — Adni szeretnénk vala­mit az együttesemmel. A „Bili és a Box Company’ — így hívják az új bandá­mat — itt ezen a koncerten lép először a nagyközönség elé. A mozgássérültek javá­ra. És ez nem véletlen. So­kat jártam külföldön. Nyu- gat-Németországban, Svájc­ban és Svédországban lát­tam több .rehabilitációs köz­pontot. Természetesen szo­cialista országokban is van­nak ilyenek, csak nálunk hiányzik. Pedig nagyon sok vidéki kényszerül arra, hogy művégtagért felutazzék Bu­dapestre. Ha véletlenül nincs itt rokona, akkor drá­ga szállodát kell igénybe vennie. A mozgássérült az esetek nagy részében teljes értékű ember. Nemcsak dol­gozni, családot alapítani szeretne, hanem kikapcso­lódni, s sportolni, tanulni is. Létezik ugyan a Halasi Oli­vér Sportklubunk, ez azon­ban nagyon kicsi. Mindeze­ken a gondokon segítene egy szabadidőközpont. — Személy szerint Deák Bili Gyula mit tesz ezért a rehabilitációs központért? — Én énekelek. Ezt a ta­lentumot kaptam, ezzel va­gyok teljes értékű ember. Tízéves koromban egy or­vosi műhiba folytán elvesz­tettem a bal lábamat. Iszo-, nyú időszaka volt ez éle­temnek. Nagyon sókat szen­vedtem, míg le tudtam győzni kisebbrendűségi ér­zésemet. A megrázkódtatás, amely évekig tartott, nem tett sem alkoholistává, sem narkóssá. hanem kerestem a helyemet, és megtaláltam Én ma sem iszom egy kor­tyot sem, nem dohányzom Szeretnék példát mutatni a mozgássérülteknek, különö­sen azoknak, akik küszköd­nek kisebbrendűségi komp­lexusaikkal, akik hajlamo sak arra, hogy feladják. — Újdonságot is hallunk március 14-én Bilitől és a Box Companytól? — Természetesen. Az új együttes igyekszik ötvözni a rock és a blues műfaj ösz- szes erényét. A blues intim — embertől-emberig — szó­ló zene, meggyőződésem sze­rint a rock is. Így énekelni csak az tud —, és ez foko­zottan igaz a blues műfajra —, aki szenvedni is tud Egyébként a koncerten kél új számot mutatunk be. Re­mélem sikerrel, hiszen tu­dom azt, hogy a közönség „bejön” erre a koncertre Csak azt kérem a rende­zőktől, hogy a tolókocsival érkezőket engedjék be jegy nélkül! Legalább ide Ruttkay Levente A MEGYÉBEN A LEGJOBB Jancsi Az egri Leányka utcai ház udvarán megkötött kutya csaholja meg a vendéget. Bent a lakás második eme­letén egy kis szobában van hangulatos birodalma Schwigruha János harmad­éves szakmunkástanulónak. A falon könyvek, rajzok mo­tormárkákról, s egy percre sem hallgat el a magneto­fon. A fiú rövid, legfeljebb egy mondatos válaszokat ad. ám a hallgatások között őszinte szavakkal szól. — Mezőtúron születtem — meséli. — Kétéves koT romban kerültem Egerbe, apámmal költöztünk ide. Édesanyámat tíz hónapos ko­romban láttam utoljára, így rá nem is emlékszem. Az általános iskola első osztá­lyát kezdtem, mikor apám is elhagyott. Nyolc éven keresztül éltem akkori ne- velőszüleimnél. Aztán on­nan el kellett jönnöm, mert gyerekük született, s szá­momra már nem volt hely. Így kerültem ide, ahol most Is lakom: Hemelóczki Jó­zsefhez és feleségéhez. Jancsi a 212-es Számú Ipari Szakmunkásképzőbe iratkozott, gépi forgácsoló­nak tanul. Szakmája megyei versenyén nemrégen első helyezést ért el, s ugyan­ilyen dicsőséggel büszkélked­het vasipari szakrajzból is. Rövidesen az országos ver­senyeken is megmutatja tu­dását, s ha esztergályosként az első hat helyezett közé kerül, még az évzáró előtt megkapja szakmunkás-bizo­nyítványát, s teljes értékű munkásként dolgozhat a Csepel Autó egri gyáregy­ségében. Nemcsak szakmai tárgyakból jeleskedik, ta­nulmányi átlaga igen jó, legutóbb 4,8 volt. — Reggel fél 7-kor ke­lek. kivéve, ha gyakorlatra megyek: olyankor 5-kor kell kibújnom az ágyból — me­séli el egy napját. — Dél­előtt az iskolában vagy a munkahelyemen vagyok. Menzán ebédelek, s utána sietek haza. Nem kell so­kat tanulnom, hamar meg­jegyzem az anyagot. így délutánonként inkább raj­zolok vagy olvasgatok. Kü­lönösen a kalandregényeket szeretem, egyik kedvencem Rejtő Jenő. Nevelőapja biztatására mu­tat néhány rajzot. Ceruzá­val elővarázsolt gépkocsik, magnók láthatók a rajzla­pon. Pontos, fegyelmezett munkák, minden vonás tö­kéletesen élethű. — Hétvégeken általában diszkóba járok a barátaim­mal — folytatja. — Törzs­helyünk az Ifiház és a Rex kávézó. Hét hónapja is­mertem meg barátnőmet, Krisztit. Szavaiból és tekintetéből kiderül: komoly a dolog. (Fotó: Pesti Erzsébet) Betétkönyvbe gyűlik a pén­ze, s szeretne hamarosan befizetni egy önálló lakásra — Harmonikus családi éle­tet szeretnék, két gyereket — mondja. — Igaz, nem va­gyok beszédes, de sok bará­tom van, és az új ismeret­ségeket is szeretem. Külö­nösebben nem gandalkod - tam még azon, hogy milyen is vagyak, de úgy érzem, sokan szeretnek. Megemlíti, hogy történe­lem- és matematikaverse­nyen is indult, de nem akart komoly eredményt, hogy csak a szakmai tárgyakra kelljen összpontosítania amikből nagyon szeretne or­szágosan is jó eredményt elérni. —- Egy darab vasból a kezem munkája nyomán les? munkadarab — vallja befe jezésképpen. — Ez a leg­jobb az egészben .. (kovács) Deák Bill Gyula (Fotó: KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents