Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

AHOGY A PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRA LÁTJA 70 ÉVE TÖRTÉNT (V/3.) A pult másik oldalán... Mennyit bosszankodunk, ha a vásárlá­saink során hosszú sort kell állni. majd kiderül, hogy nincs is minden. amit akartunk, elképzeltünk s ráadásul még az eladótól is kapunk néhány csípős megjegyzést. Ugyanakkor viszont a min­dennapok során kétértelmű a kereske­delem, a kereskedők megitélésc. Magában a munkájukban különösen az ünnepek előtt tapasztalhatunk nagyobb javulást. Ilyenkor megelégedéssel vesszük tudo­másul, hogy lám így is lehet. Hogy bosszankodunk, avagy örömmel nyugtáz­zuk vásárlásaink eredményeit az sok mindentől függ. Domboróczky Józseffel, a kereskedelmi pártbizottság titkárával folytatott beszélgetésünk során „áttekin­tettünk” a pult másik oldalára is. E lőre bocsátanám — mondta a párttitkár —, hogy Eger kereskedel­mi ellátása jobb az orszá­gos átlagnál. A színvonal- különbségek pedig azzal magyarázhatók, hogy ünne­pek előtt jobban összponto­sítsanak, még inkább helyt kívánnak állni. Törekvésünk, hogy kielégítsük a minimá­lis igényeket. Éppen ezért nem szupermarketeket épí­tünk. hanem ennek a célnak megfelelő árudákat. Ebből persze adódnak olyan gon­dok is. hogy egyes egysé­gek már a megnyitás pilla­natában kinőtték magukat, kicsinek bizonyultak. Ehhez azonban egyéni véleménye­met is hozzátenném: ha az eladóteret nem is bővíteném — mert nincs rá lehetőség — de a raktárakat a duplá­jára alakítanám ki. — A műszaki fejlesztések idejét éhük Érződik-e már ez a- kereskedelemben is? — Kevés a lehetőség er­re. Alig-alig állnak rendel­kezésre olyan gépek, ame­lyek a mindennapi munkán könnyítenének. Nincs bizto­sítva a gépi anyagmozgatás, ami a legfőbb gondunk, hi­szen az ebben a szakmában dolgozók közel hetven szá­zaléka nő. Egy-egy eladó pedig naponta több tízmá­zsa terhet mozgat. Erre a célra a Belkereskedelmi Mi­nisztériumtól félmillió forint támogatást kaptunk az el­múlt évben, ami pedig édes­kevés. Gondot jelent az is. hogy a modern, korszerű kereskedelem eszközei egy­szerűen nem megvásárol­hatóak. Hiába van a válla­latoknak pénze. Hódmező­vásárhelyen nagyon jó mi­nőségű mérlegek készülnek csak hát azok többségét dol­lárért értékesítik. Ezek a dolgok is nagyban befolyá­solhatják 'azt a bizonyos hangulatot, amiről már volt szó. — Nem mindegy, hogy egy üzletbe belépve milyen kör nyezetet talal a vevő. Ezen a téren milyen helyzet ala­kult ki? — Maradjunk itt elsősor­ban az élelmiszer-üzleteknél. A Köjál hozzáállását nagyon jónak értékeljük. Szigorúan, következetesen a vevők ér­dekeit, egészségét figyelem­be véve dolgoznak, s ez ér­zékelhető is. Nem kívánom más megyék élelmiszerbolt­jaival összevetni a helyze­tet, de tény. hogy ezen a téren jobban állunk. A bol­tok berendezéseiről. az áruk bemutatásáról már nem egyértelműen jó kép alakulhatott ki. sok múlik egy-egy boltvezető ráter­mettségén. — Milyen a kereskedők anyagi, erkölcsi megbecsü­lése? — Közel sincs arányban a végzett munkával. Ugyan­akkor feszültséget okoz. hogy nagyok a különbségek. A jövedelemérdekeltségben dolgozók ugyanis valame­lyest jobb anyagi helyzet­ben vannak. A nagy általá­nosságot viszont úgy tud­nám jellemezni, hogy en­nek az évnek a végére kell beállni a bérminimumra, ami nem kis fejtörést okoz. Azt még hangsúlyoznám, hogy mindezt úgy kell meg­oldani, hogy az ne mehessen a jutalékalap terhére. — Milyennek ítéli ön a szakmai színvonalat? — A jó szakemberek nagy részét elcsábítja a ma­gánkereskedelem. így újra termelődik a szakképzetlen gárda, ami elsősorban a szakmai színvonal rovására megy. Ebben a szakmában sajnos nagy a mozgás. Ez sem használ. A kiutat az oktatási rendszer megrefor­málásában látom. Ma ugyan­is szinte mindenkit felvesz­nek a kereskedelmi iskolá­ba, aki csak jelentkezik. Nem megfelelő a kabinet­rendszerű oktatás sem. Ad­dig amíg egy szakácsot egy bezárt műhelyben meg lehet tanítani a fogásokra, addig egy eladót csak kint a bolt­ban „éles” körülmények kö­zött lehet oktatni. Másképp nem tanul meg a vevővel bánni, s ezért van az, hogy sokan még csak köszönni sem tudnak. Jó lenne elérni azt a szintet, amit a Cseme­ge Vállalat, vagy a Skála elért a tanulóképzésben. — Elmondanám azt is. hogy a jelenlegi helyzetben nem törődnek bele a ma­gukra valamit adó kereske­dők. Keresik a megújulást, a fejlődést jelentő utat. Min­den vállalatnál vannak olyan kezdeményezések, amelyek ezt példázzák. Ha mindez általánossá válik, akkor mindenki jól érzi majd ma­gát a pult mindkét olda­lán . . . Kis Szabó Ervin Épül az Összefogás gázvezeték második szakasza Az Összefogás gázvezeték első szakasza Gyomaendrő- döt kötötte össze Hajdú­szoboszlóval. Most, a má­sodik szakaszt a határ­menti Beregdarócig építik ki a siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat dolgozói. A hegesztőbrigádok dolgoz­nak a vezetéképítés elején, őket a mütárgycsoport szakemberei követik. akik az úttestek, vasútvonalak, vízfolyások alatti összeköt­tetést alakítják ki. Képün­kön a Debrecen—Füzes­abony közötti vasútvonal, valamint az országút alatti átfúráson dolgoznak a szak­emberek. (MTI-fotó: Oláh Tibor felv.j Emeletes garázsok Sajnos a kemény tél nem kedvezett a megyeszék­hely Csebokszári-lakótele pén épülő ráchegyi garázs­sor határidőre való elke szítésének. Az eredetileg kitűzött időpontot (1986. de­cember 31.) ez év március 31-ére módosították, és a IlAÉV ígérete szerint ezt tartani is tudják. A hatvan garázs egyenként 9(1 • ezer forintba kerül. (Fotó: Kóhidi Imre) Hz 1917. évi februári oroszországi forradalom hatása Heves megyére 1914 végén Gyöngyösön és Egerben. 1915 februárjában Hatvanban tovább is meg­tartották az ipari szakszer­vezeti csoportok az össze­jöveteleiket. A napirendi pontokat nem ismerjük, de valószínű, azonos kérdések­kel foglalkozhattak. mivel egy 1915. március 28-i össz- szervezeti gyöngyösi tanács­kozáson erre utalás talál­ható. Az utolsó össz-szerve- zeti összejövetelt Gyöngyö­sön tartották, június 9-én, amelyben bérkérdésekről és az egyre nehezebb megélhe­tésről tanácskoztak. Feltehe­tően a részt vevő csoport­küldöttekről készült az a fénykép, amelyen nők és ifjú­munkások is láthatók — bi­zonyságául annak, hogy a bevonult szervezők vagy a bizalmiak helyére ők léptek. A háború előtti években (a kormányterrortól függő­en) ünnepélyes külsőségek között, a forradalmi mun­kásmozgalom dalait és jel­szavait hangoztatva vonul­tak fel május elsején He­ves megyében is. 1915—1916- ban már csak a nagyobb helységekben, mégpedig „a hadbavonultak hozzátarto­zóinak segélyezése fejében" ünnepelték meg a nemzet­közi munkásnapot. Ezáltal osztályküzdelmük jelképe, május 1. békés nappá vál­tozott. „A csoporthelyeken vagy egyes szakszervezeti ember lakásán összejött még olykor jó néhány tag, de különösen május elsején a vigasságnak már nem volt helye. Akkor értesülhettek, hogy hol, mely csoportok nem oszlottak még fel, és arról, hogy ki veszett oda a fronton. A hangulat szo­morú volt és kilátástalan Csak az elvtársi együttlét adott reménységet a csen­des ünnepélyben" — emlé­kezik vissza erre az időszak­ra a hajdani küzdők egyike. A szakszervezeti csoport­összejövetelek rendszerte­lenekké váltak. A megyében egyedül az ácsmunkások gyöngyösi egyesülete tevé­kenykedett folyamatosan Tagjainak aktivitására jel­lemző. hogy Háborús Riadó elnevezéssel kéziratos heti­lapot akartak megjelentetni. Ezt a következőkkel indo­kolták: „A jelen (gyöngyösi. M. L.j újságok rólunk, mun- Kásemberekről vajmi ke­veset írnak. Cikkeznek ar­ról, hogy milyen hősök a frontra veszényelt katonáink, de hogy a rokkantakat sen­ki sem istápolja, arról hall­gat a fáma . . . Igazságosan akarunk szólni, . . . (hogy) mások is megtudják a va­lót . ..” Az ácsok lapalapítá­si kérelmét 1915. december 2-án a polgármester elutasí­totta, és az ügyet az M. Kir Gyöngyösi Járásbíróság elé terjesztette. A bevonulások érzékenyen apasztották a szakszervezeti vezetők és csoportok létszá­mát. Az I914-—1917-es tag­létszám például Gyöngyösön így alakult: Év Taglétszám Bevonult Uj belépő 1914 264 88 16 1915 192 31 11 1916 172 16 5 1917 144 10 10 Összehasonlításul országo­san a szakszervezeti csopor­tok létszáma ekképpen csök­kent a háború első éveiben: Az MSZDP szervezetei kö­zül a gyöngyösi és az egri tartotta meg a cselekvési egységét. Az egri mintegy a megyei pártvezetőség szere­pét is átvette. Csaknem ki­záróan a nyomdászokra és betűöntőkre támaszkodott, akik példás mozgalmi éle­tet éltek, ök voltak azok, akik 1916-ban is „központi elvtársat" hívtak Egerbe (le­het, hogy éppen volt mun­kásvezérüket, a világháború elején Budapestre költözött Vályi Istvánt), és annak je­lenlétében ünnepelték meg május elsejét. Az általános helyzet az volt, hogy a megyei párt- és megyei szakszérvezeti bizott­ság kapcsolata a vidék mun­kásmozgalmi vezetőivel (az országos vezetőkkel is) ész­revehetően csökkent. Noha sem a szakszervezetek 1916 június 18-i konferenciáján, sem a párt 1917. január 6-i, titkos és csonka értekezletén nem vettek részt, a tanács­kozásról tudtak. Az infor­mátor legtöbbször a Népsza­va volt. „Kívánjuk a háború mi­előbbi befejezését, kívánjuk a nemzetek egységes társa­dalmának megszervezését, kívánjuk a tartós béke biz­tosítását . . Megjelöljük eze­ket az eszközöket a demok­rácia, a szocializmus és a nemzetközi szolidaritás esz­méiben és intézményeiben — közölte a Népszava 1916 december 18-án. Ezt a szo­ciáldemokrata országos párt­vezetés béke melletti kiállá­sának tekintették, és vála­szul a Zagyva völgyében, fő­leg Hatvanban az ipari mun­kások nyíltan is a békéről szóltak. „A lakosság zúgoló­dik a háború meg a drága­ság miatt” — írta a gyön­gyösi főszolgabírónak a hat­vani főszolgabíró. A megye munkásmozgal­mának lendülete 1915 1916 telén megállt. Ennek egy­részt a szociálsovinizmus, másrészt a katonai bevonu­lások folytán leapadt szak- szervezeti csoportok vissza­húzódása volt az oka. Ha volt is szervezeti élet, a megélhetés gondjai ellen vették fel a küzdelmet — eredménytelenül. Amikor 1915 1916 telén tüntetve be­szüntették a munkát az asz- szonyok az Egri Dohánygyár­ban és a gyöngyösi Herr- mann-féle üzemben, a szerve­zőket elbocsátották. A gyön­gyösi vasasok két sztráj kveze- tőjét, Beneii Lászlót és Wald- ner Jakabot statárium ele állították, amely kegyelem­ből azonnal a frontra küld­te őket. Látható volt, a kö­rülmények nem engedik meg, hogy a munkások gaz­dasági küzdelemmel vívják osztályharcukat. Az osztály­küzdelem ezért csakhamar új köntösben, békeharcként jelent meg. (Folytat ju k) Dr. Misóczki Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents