Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-23 / 69. szám
4. HH Íj '''vVi NÉPÚJSÁG, 1987. március 23., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Első a mű Lassan két évtizede figyelem az Iskolatelevízió műsorait. Másokkal együtt jó érzéssel nyugtázhatom azt, hogy a szerkesztők mind közelebb szeretnének kerülni a nézőkhöz. Erre utal az, hogy igényt tartottak — ez ma is így van — a kritikai észrevételekre, a segítőkész ötletekre. Ezzel magyarázható, hogy jelentkezéseik folyvást tartalmasabbá, színvonalasabbá váltak. Az alkotók megszabadultak az orozva kísértő sablonoktól, az esetenként bántó maníroktól. Csak dicsérni lehet nemrég rajtolt próbálkozásukat is. Ennek lényege az, hogy felfrissítették a Családi kör valaha meglehetősen egyhangú kínálatát. Az is örvendetes, hogy országszerte hatékonyan tevékenykedő klubokat létesítettek, ahol az érdeklődő szülők megvitathatták az egyes adások témakörét. Szép küldetés ez. Akkor is. ha a siker hosszú távra méretezett, ha nem számíthatnak mindig kikövezett útra, ha néha adódnak kisebb-na- gyobb hullámvölgyek, buktatók is. Szerdán este ismét kellemes meglepetést okoztak a stáb tagjai, ugyanis egy olyan blokkot vetítettek — sajnos címét nem közLi a Rádió- és Televízióújság —, mely több szempontból is figyelemre méltó. Rájöttek arra, hogy a didaktikus megközelítés ellenkezést szül, hiszen senki sem lelkendezik, ha felnőttként tanári pedantériával mérlegelik cselekedeteit, s megszabják számára, hogy mikor, mit kell, illetve illik tennie. Ügy tűnik, mindnyájan azt vallják, hogy első a mű, annak értéksziintje, gondolati töltete, stiláris kivitelezése, ügyes cselekményszövése. Ezen a napon ilyen próbálkozással- ajándékoztak meg minket. Kardos István a Valóság ihletése nyomán ízig-vérig hétköznapi történetet dolgozott fel forgatókönyvében. Hasonló sztorikkal sűrűn találkozunk. Az az érzésem, nemcsak jelenünkben, hanem az elkövetkező évtizedekben is. A házastársi elhidegülés, a nem épp szívderítő önzés stációit jártuk végig, s akaratlanul is részesei lettünk a gondosan megtervezett konfliktusoknak, hogy aztán megtisztulva váljunk megértőbbé, igazabbá. Ha nem is véglegesen, de legalább egy-két órára. Emiatt kellenek az efféle programok. A lényegről lehet diskurálni, de ennél sokkal fontosabb a sztoriból sugárzó emocionális erő, amely töprengésre késztet valamennyiünket, s gyarapítja nem mindig tökéletes önismeretünkét. Ezért várjuk a folytatást, remélve, hogy ezt a jelképes mércét mind magasabbra emelik... Pécsi István Történelmi tabló Nem azért érdekel bennünket a történelem, mert üres ismeretek tárházéra szeretnénk szert tenni. Ennél jóval többre vagyunk kíváncsiak: önmagunkra. Ugyanis nem a semmiből jöttünk, hanem tudatunk, nemzeti érzésünk, gondolkodásmódunk mélyre gyökeredzik. Még fel se tudjuk mérni, milyen nagy időt fog át kollektív emlékezetünk, melynek önálló személyiségként is letéteményesei, részesei vagyunk. Ezért aztán minden, ami a valaha történtekkel közvetlenül kapcsolatokat keresne, „rövidre zárná” a ki tudja milyen korokból bennünk zengő áramköröket, százszorosán érdekel, izgat bennünket. Nem akármilyen ígéret volt tehát Kovács András A vörös grófnő című filmje, hiszen nem kínált kevesebbet, minthogy eredeti visszaemlékezés alapján, a szemtanú hitelességével közelít históriánk egyik legösszetettebb, legizgalmasabb egyéniségéhez. Károlyi Mihály nem véletlenül került a figyelem középpontjába az elmúlt években. Vérbeli demokrata volt, született arisztokrata létére: a magyar félfeudális viszonyok ígéretes ellensége. Ha a korabeli viszonyok nagyobb „játékteret” biztosítanak számára, bizonyára a parlamentarizmus, a modern európai állam megalapozója lehetett volna. De sajnos, a „ha” nem elégséges mércéje a múltnak, mert hamar kiszorították a körülmények a hatalomból a köztársasági elnököt. Igaz, azután következtek a Tanácsköztársaság dicsőséges napjai, de azután még szörnyűbb esztendők következtek. Ezt a fénylő alakot „írta körül” Károlyi Mihályné visszaemlékezései alapján Kovács András, s érdekes történelmi tablót formált. Szubjektív hangon elemzett valóságos „rokoni kapcsolatba” keveredünk a korabeli magyar uralkodóosztállyal. Azért, mert a memoár egyes szám első szentélyű, s az. aki a múltat felidézi, valóban ilyen viszonyban állt szinte mindenkivel. Sajátos látószögből került elénk tehát 1918—19., nem históriai objektivitás vezette a rendezőt. Érdekes volna megvizsgálni, hogy a televíziónéző tudatában volt-e .annak. hogy amit lát, az személyes élmény, ennek az összes veszélyével és félreértésével együtt, nem pedig tudományosan feltárt, többszörösen ellenőrzött valóság. Mindenesetre a szereplők magával ragadóan játszottak : Bács Ferenc és Básti Juli külsejükkel is hitelesen idézik fel a házaspárt. Kár, hogy a rendező lemondott a szemtanú vallomásának kedvéért a mélyebb folyamatok ábrázolásáról. Talán ' így még izgalmasabb lett volna munkája. Mindenesetre így sincs kétség afelől, hogy egy értékes „áldokumentumfüm” készült. Az összes problémánk mái* ennek a műfajnak az ellentmondásaiból fakadt. FILHARMÓNIAI BÉRLETI HANGVERSENY Pódiumon: Ránki Dezső A hatodik filharmóniai bérlet soron következő előadásán ma Ránki Dezső Kossuth-díjas zongoraművész lép az egri közönség elé. A fiatalon feltűnt pianista 1969-ben első díjat szerzett a zwickaui nemzetközi Schumann-zongoraver- senyen. s három évvel később Párizsban egyik lemezéért nyerte el a Grand Prix de Disque-t. Már 1973-ban Liszt-díjas. 1978-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. Zongorajátékát élőben hallhatták Európa majd minden országában, de a tengerentúlon is. Hangversenyezett Japánban és az Amerikai Egyesült Államokban. A krisztusi korban lévő fiatalember mindeddig már huszonöt-harminc lemezt tudhat maga mögött. Nemcsak a Hungaroton, hanem a Telet unken, Columbia cégek kiadásában is jelentek meg felvételei. Civil foglalkozásában tanít is, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusa. Nevét ott találjuk a most zajló Budapesti Tavaszi Fesztivál programjában is. Március 29-én a Zeneakadémián lesz Ránki Dezső és Klukon Edit kétzongorás estje, ahol Liszt-, Brahms, és Ravel- műveket mutatnak be. Az Országos Filharmónia szólistájaként jön Egerbe. Fellépésére ma, hétfőn este 7 órakor kerül sor a Gárdonyi Géza Színházban. A műsorban szerepel Beethoven Esz-dúr és cisz-moll (Mondschein) szonátája, valamint Schumann két műve a Papdllons és a Karnevál. A zenebarátoknak minden bizonnyal maradandó élménnyel szolgáló estet Pándy Mariann vezeti. Megjelent az új Délsziget almanach Kassák Lajos emlékezete Sajátos színfolt vidéki folyóirataink között a Hatvanban megjelenő Délsziget almanach. Szerkesztője és kiadója egyaránt Moldvay Győző, aki a Hatvani Galériát vezeti. Sajátos kezdeményezése immár hetedik számához ért: a napokban került ki a nyomdából. Külön aktualitást ad ennek a számnak, hogy Kassák Lajos emlékét idézi, ma pedig a jeles író és képzőművész születésének 100. évfordulója tiszteletére emlékülést rendeznek a Zagyva-parti galériában. Az almanach első harmadában az írások középpontjában Kassák munkássága áll. Kristó Nagy István szépprózáját veszi nagyító alá, írása a címe szerint „följegyzések” sorozata. Ennél azonban jóval többre vállalkozik: áttekintést nyújt, értékelést ad a legjelentősebb novellákról és regényekről. Megállapítása szerint a különféle „izmusok” kevés nyomot hagynak Kassák prózáján, konzervatív, tárgyias stílusban írta meg például legjobb művét, az Egy ember élete című önéletrajzát. A Délsziget következő szerkesztője G. Komoróczy Emőke más szempontból közelít a jelentős alkotóhoz Költői útját idézi fel, sokféleségét mutatja meg. Tanulmánya, amely az Aki lámpásnak rendeltetett címmel látott napvilágot, rövid pályaképet tartalmaz. Végvári Lajos továbblép: Kassák képzőművészetét értékeli. Aláhúzza, hogy a magyar avantgárd középponti figurájáról van szó. s az ő személyében összegződik mindaz, ami a nyugat-európai modernista törekvésekkel párhuzamosan hazánkban létrejött. Hugyecz János történelmi háttérrel egészíti ki az eddigieket e blokk végén. Helytörténeti jelentőségű tanulmányt tesz közzé a Délszigetben Baráti Dezső. Hatvan és a jakubinusok címmel egy Petőfi-vers keletkezésének a körülményeit tárja fel. Béres Dezső Holt zendülő címmel egy negyven éve elhunyt költő. Vöröss István emlékét idézi. A színházbarátok érdeklődésére tarthat számot Kazimir Károly írása, aki a Thália Színházban szerzett tapasztalatait gyűjti egybe Németh László drámáival kapcsolatban. Egy fiatal, tehetséges prózaíró, Körmendi Judit is jelentkezik Mézesmadzag című novellájával. Kőszegfalvi Ferenc történelmi tanulmányt ad közzé: A Szántó Kovács-pör vádlottal című elemzése forrásértékű, mert a közismert agrárproletár-mozgalom magjának körülhatárolására tesz kísérletet. Művészeti kérdésekkel foglalkozik Dömötör János, aki Czinke Ferenc grafikáit mérlegeli. Külön említést érdemel, hogy sokszínű, értékes az almanach versösszeállítása: Baka István, Cseh Károly, Pákozdy Ferenc, Varsa Zoltán. Szokolay Zoltán és mások alkotásai olvashatóak benne. A számot grafikák és fotók teszik teljessé. Remekművek Palmyrából A Szíriái Arab Köztársaság Remekművek Palmyrából című kiállítása vendégeskedik a Néprajzi Múzeumban. Egy különös kultúra különös tárgyi emlékei. Dokumentumfotók és szobortöredékek, domborművek, mellképek és reliefek a hajdani virágzó civilizáció emlékei. Képeinken: Férfifej dia- deinmal — i. sz. Ili, sz. (balra). Ifjú mellszobra — i. sz. II. sz. (középen) és Ogga, Sásán fia mellszobra — i. sz. II—III. sz. II/l. V alaha utcaajtótok előtt álltam így. és szólon- gattalak neveden: induljunk szokásos (gyakran nem is volt annyira szokásos) őrjáratainkra, nézzünk szét a pajták mögött, fussunk el egy trappban a lö- dombig, onnét — óvakodva — az erdőn át, hogy a fölnőttek észre ne vegyék, a lóúsztatóig, előbb azonban az érparton még ugrasszuk vízbe az unkákat, a barna erdei békákat, vagy — ellenkező irányban — settenkedjünk ki a malomhoz (dehogy is volt az már malom, a háború csak a gátat meg a meredező cölöpöket hagyta meg belőle), ahol, ha éppen alacsony a vízállás, rámerészkedhetünk a száraz gátra, hogy onnét lessük a vizet (rosseb a kőikéit — hallom anyád szidal- „ mait — mindig a vizet lesi sik, még beleeszi őket a | ménkű!), vagy föllebb a . a parton azt a korhadt tus- í kót. amelyben kígyók (de- i hogy azok, ártatlan siklók 'Fábián László írása a Központi Sajtószolgálat 1986. évi pályázatán különdíjat nyert. voltak) fészkeltek, hogy bor- zongva piszkálgassuk őket; valaha ott strázsáltak, amíg elő nem keveredtél kiáltozásomra a színből vagy a műhelyből, valahonnét a kert alól, ahol jobbára a kulióval vacakoltál, hívtalak kitartóan, hogy olykor már anyád unta el, és továbbította dühödten hátra szavaimat, az a rohadt kutya, ami miatt óvakodtam benyitni, megugatott veszettül, vicsorogva harapta időnként a léckerítést, valahogy átvette anyád békíthetet- len haragját, és megtoldotta tomboló kutyadühével, csábítottalak a kiszáradt patak hídja alá, hogy végigkóstoljuk a száraz levelekből ügyetlenül pödört cigarettáinkat (olykor egy skatulya gyufa sem volt elegendő a rágyújtásra), olykor ráfanyalodtunk, hogy odasünUBMaHHnffinBHBnaBSBnanB dörögjünk valamelyik őrző gyerekhez, akiktől legalább egy csikket kikönyöröghettünk. később, mikor már magunk is tehenekre vigyáztunk a réten, csak egymás hangját lestük, néztem, föltűnik-e végre fekete klott- gatyád a zöldben, miképpen az egészet figyelted te is, úgy tereltük a marhákat, hogy mind közelebb keveredjünk egymáshoz, és amikor kicsi idő maradt délben (a délutáni kihajtás előtt), te álltái az utcaajtóban előttünk, kiáltottál: gyerünk a folyóra, s a nyár perzselő útporából örömest dugtuk lábunkat a hűs vízbe, bemerészkedtünk a legmélyebb forgókba, hogy kékülő ajakkal, borzongó remegéssel szaladjunk aztán a szivárványszemcséket csillogtató fövenyre, az elmaradhatatlan klott inas combjainkra tapad, föl kellett csavarnunk a gatya szárát, hogy mozogni tudjunk benne, hemperegtünk a forró homokban, mély barlangokat kapartunk bele, és egyszer - csak (pontosan tudtad te is. mikor indult a csíny) kapkodni kezdtünk a társaságunkat kereső lányok után, disznólkodó megjegyzésekkel botránkoztattuk őket, durvábbnak akartunk látszani, mint amilyenek voltunk, hogy átérezzék hóbortos fölényeinket, hogy megfélemlítsük őket, és rá- kényszerítsük tiszteletünkre, mert ekkor ezt véltük az egyetlen elfogadható viszonynak, mivel egymás előtt is fitogtatni akartuk lehengerlő modorunkat, hiszen váratlanul közénk pottyant az a lány (igen, valóban ezzel kezdődött minden!), csak úgy ott termett, szó szerint közibénk, és ezáltal távolabb ,. is taszított bennünket egy- 1 mástól: álltam a kaputok előtt, j* hiába kiáltoztam: csak az a megnyomorodott fenevad csaholt álltái az utcaajtóban, a miénkben, szólongattál: han- l god egyszerűen nem jutott el hozzám (Folytatjuk) Gábor László
