Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-19 / 66. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 19., csütörtök 3eEZJ0HEZ3 Pénz nélküli érték BIZTATÓ ERŐFESZÍTÉSEK A MÁV-NÁL A vonatnak mennie kell Valamikor rangos munkahely volt a Magyar Állam-' vasütak. Aki oda bekerült, megalapozta szerencsés jövőjét, nyugdíjas álláshoz jutott. Nem volt gondja a megélhetésre, ha nem is a legfényesebbre. Ma, amikor minden pénzkereső foglalkozás után állampolgári jog a nyugdíj, a MÁV csak egy munkahely a többiek között. Még azt sem mondhatjuk, hogy első, hanem inkább utolsó az egyenlők között, legalábbis a kívülálló- munkavállalók számára, akiket a mozdony füstje nem csapott meg. Nem csoda, hogy nem tolonganak ide a dolgozók. Hiszen a vasút egyenruhás testület, amelyben majdnem olyan a fegyelem, mint más egyenruhások között. Nincs vasár- és ünnepnap, s mindent egy parancs szabályoz: a vonatnak mennie kell. De vajon hogyan megy a vonat. azaz a MÁV 1987-ben? Kevés mozdony és vagon Bizony, lassacskán. Az 1980-as tízmilliárd forinttal szemben a hetedik ötéves tervben folyó áron, évi átlagban csak 6,6 milliárdot költhet beruházásra. Ebből nem telik minden szükséges fejlesztésre. Kevés a mozdony, a személykocsi, a vagon, a sínpályák öregszenek, romlanak, felújításra, cserére szorulnak. Évi 1800—2000 kilométernyit kellene belőlük kicserélni ahhoz, hogy tartsák a lépést az avulással. A kevés mozdonyból alkatrészhiány miatt több vesztegel, sokszor a vasút kényszerül alkatrészgyártásra, drágán. A megrendelt mozdonyok szállítása késik. Kényszermegoldásokat kell bevetni. Például a tavaly őszi szállítási csúcsidőszakban elhalasztott fővizsgá- jú teherkocsikból álló szerelvényeket állítottak össze, és közlekedtettek, szigorú előírások szerint csökkentett sebességgel. A szakemberek szerint a gondok fő forrása az, hogy 1980 óta — a világon szinte példátlanul — hazánkban az államvasutakat nyereség- érdekeltségű üzemként kezeli a gazdaságirányítás. S noha azóta (különben is egyedi) szabályozóit többször is módosították, végül is nem tudja önmagát fenntartani. Az átállás nyereség- érdekeltsége azért történt meg, mert akkoriban a biztató eredmények alapján képesnek tartották arra a MÁV-ot, hogy önfinanszírozó vállalat legyen. A vasút a hatodik ötéves tervben 8 milliárd forinttal többet fizetett a költségvetésbe, mint amennyi állami támogatást kapott. (Az előző tervidőAndornaktályán, az Eger- völgye Termelőszövetkezetben is megtartották a beszámoló párttaggyűlést. amelyen megjelent dr. Asztalos Miklós, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára is. Villangó Pál, a párt- alapszervezet titkára a beszámoló során foglalkozott azokkal a mindennapok során érzékelhető pesszimista véleményekkel, amelyek a gazdaságossági gondjainkkal kapcsolatosak. Ügy értékelte. hogy ez a felfogás indokolatlan és téves, sőt. veszélyes is. Az említett szemlélettel ugyanis érzékelhető tétlenség alakul ki. pedig ma minden szinten tettekre van szükség. Mindenkinek kötelessége, hogy szembenézzen a problémákkal és választ keressen azokra még akkor is, ha olykor nehezen születik meg a helyes felelet, s az útkeresés közben hibák is becsúsznak. Ezért fontosnak tartják, hogy széles körű politikai agitá- cióval mielőbb megváltoztassák ezt a felfogást. Ide tartozik az is. hogy mindent. szakban ennek több, mint a kétszerese volt az állami támogatás.) Most már tudjuk, milyen jó lett volna ezt a nyolcmilliárdot a MÁV azóta is fokozódó nehézségeinek megelőzésére fordítani. Nehéz helyzetben van tehát a vasút, de nem adja, nem is adhatja fel. Az elmúlt évben belső racionalizálási programot dolgoztak ki, amelynek lényege, hogy szervezett, rugalmas gazdálkodással, az önköltség csökkentésével költségeket, beruházási pénzeket takarítsanak meg, s az évi 4 százalékos kedvezményes bérszínvonal-emelkedésre lehetőséget adó központi bér- szabályozás keretén belül a bért a leghatékonyabban használják fel. Csökkentik a létszámot Bármilyen furcsa is, a MÁV-nál mind ez idáig nem voltak érdekeltek a kisebb önálló gazdasági egységek, vállalatok, igazgatóságok abban, hogy a központilag szétosztott beruházási javakkal takarékoskodjanak. Körülbelül úgy voltak vele, mint a gazdaságirányítás előtt a többi hazai vállalat. Jelszavuk lehetett volna: ajándék beruházáson ne nézd a megtakarítást. A január elsejétől bevezetett kísérleti beruházási rendszerben, ha az öhálló gazdasági szervezetek. ha a kapott pénzből bizonyos összeget megtakarítanak (természetesen a beruházási cél teljesítése mellett), az összeg felét megkapják és saját ilyen irányú céljaikra fordíthatják. A megtakarítás forrása lehet találmány, know-how, újítás. ésszerűbb munkaszervezés stb. így például az egyes igazgatóságok olyan, általuk fontosnak ítélt célokat is megvalósíthatnak, amilyenekre különben nem jutott volna pénz. Ez az egyik újdonság a beruházásokban. A másik, a beruházásra szánt összeg elosztására vonatkozik. Az önálló gazdasági egységeknek beruházásaikra részletes páa megoldást nem lehet felülről várni, mindenkinek a maga helyén kell a szükséges tennivalókat maradéktalanul elvégeznie. Ezt követően részletesen szólt a gazdasági munkáról, s örömmel adott számot arról, hogy az elmúlt évben is sikerült a kedvezőtlen agrometeorológiai, a nehezebbé vált gazdasági és piaci viszonyok ellenére biztosítani a termelőszövetkezet eredményes gazdálkodását. Mindezt a színvonalasabbá vált vezetésnek, a fegyelmezettebb és a jobb minőségű munkának tudhatják be. A részletes és alapos beszámoló során hallhattunk a szervezeti és a mozgalmi munka eredményeiről, gondjairól, az előrelépés lehetőségeiről is. A beszámolót vita követte: Flaskay Miklós arról beszélt, hogy a taggyűléseken tapasztalható passzivitás abból is adódhat, hogy az emberek elbizonytalanodtak, nem merik véleményüket nagyobb közösségek előtt kifejteni, vállalni. Kovács Orlyázatot kell készíteniük, amely többek között tartalmazza az elérendő célt, a módszert, a megvalósítás és a megtérülés idejét (ahol ez lehetséges). A pályázatokat a MÁV-vezérigazgatóságon szakemberek bírálják el, állítják sorba. így oda juttatják a szűkén csordogáló fejlesztési pénzeket, ahol azokat a legnagyobb hatékonysággal tudják felhasználni. Azoknak, akik rosszul sáfárkodnak vele, esetleg nem is jut beruházási pénz. (A MÁV központi beruházásaira természetesen külön ösz- szegeket tartanak fenn.) A tavalyi év végi MÁV- sajtótájékoztatón hangzott el, hogy a rossz munkaerő- helyzet ellenére a vasút jó néhány dolgozójától megválik majd, azoktól, akik inkább visszahúzzák, semmint előrelendítenék a munkát. Ugyanakkor jó szakemberek az idén is kerestetnek. Január elsejétől néhány helyen a vasútnál a bérgazdálkodásban is változások lesznek, amelyekkel arra ösztönzik a dolgozókat, hogy oda igyekezzenek, ahol a leghatékonyabb munkát tudják végezni. Régi nagy híréhez Alkalmazzák az egyéni és csoportos bérpályázatokat, amelyek egy-egy meghatározott munka elvégzésére kínálnak bizonyos bérmeny- nyiséget. Egyösszegű utalványokkal ösztönöznek úgynevezett autonóm munka- csoportokat arra, hogy a létszámmal takarékoskodva, többet és jobban dolgozva vállalkozzanak a feladatok elvégzésére. (Magyarán: ugyanazt az összes bért kapja a csoport, akárhány dolgozóval oldják meg a feladatukat.) Általában azt akarják elérni, hogy a MÁV számára fontos területekre és munkákra menjenek az emberek onnan, ahol szükségtelenül sokan vannak. így takarékoskodnak az élő munkával. Ezek az erőkifejtések is jelzik, hogy ez a 130 ezer embert foglalkoztató, 80 milliárd fonint nettó értékű állóeszközt működtető gazdálkodó szervezet mindent megtesz, ami tőle telik, s tartalékainak mozgósításával igyökszik megfelelni rendeltetésének. A biztos gazdasági helyzet eléréséhez azonban nem az 1986-os három- százmillió forintnyi, hanem évi 1,8—2,0 milliárdnyi nyereség lenne szükséges. Többek között azért is, hogy a vasút ismét méltó legyen régi nagy híréhez. G. J. bán rámutatott, hogy nem kell pánikot kelteni. Régebben sokkal nehezebben éltek az emberek, mint manapság, s a becsületes munka eddig még mindig meghozta az eredményét. Ezt követően pedig megköszönte a gazdasági és a politikai vezetésnek azt a törődést, amivel évről évre kitüntetik a nyugdíjasaikat. Nagy János azt fejtegette, hogy a problémák állandó emlegetése mellett is ez a termelőszövetkezet szemlátomást gyarapszik, az eredmények bizonyítják, előre halad. Dr. Asztalos Miklós hangsúlyozta, hogy nem szabad pesszimistának lenni, hiszen ennek a szövetkezetnek az eredményei is mutatják: reális esélye van a gazdaságnak a jelenlegi nehéz helyzetből való mielőbbi kilábalásra. A tagság a kiegészítésekkel együtt a párttitkár vitaösszefoglalóját követően a beszámolót egyhangúlag elfogadta. (k. sz. e.) Társadalmunk közismert kategóriája — a társadalmi munka. Aligha van már mindennapi életünknek olyan területe, ahol ne találkoznánk vele. Hallunk és olvasunk róla, szinte nem készül összegzés, jelentés, nem múlik el értekezlet, tanácskozás anélkül, hogy szóba ne kerülne. Érthető, ha annyit emlegetjük. Hiszen oly sok helyütt benne van gyarapodásunkban. Ott is ahol dolgozunk, ahol a kenyerünket keressük, s ott is, ahol lékünk. Városon és akár a legkisebb falun. Hozzászoktunk és nem is akarunk lemondani róla, elszakadni tőle. Mert óriási az ereje, s talán határtalanok a lehetőségei. Jellemző az értékére, s az ezt növelő igyekezetre, hogy csupán szűkebb hazánkban és a legutóbbi esztendőben együttesen már 382 millió forintosra becsülték, több, mint kétszeresére az öt évvel korábbinak. Leírni, kimondani is tetemes, mivel ez az összeg hozzávetőlegesen azonos például Eger, megyénk legnagyobb települése — a területi közigazgatás székhelye — éves fejlesztési keretével. S ez csupán a „hivatalos" felmérés eredménye. Valójában ugyanis bizonyos, hogy többet. jóval többet is ér, amit társadalmi munkában —■' fizetség nélkül — helységeinkben tesznek. Hányszor, de hányszor találkozhatunk olyan emberekkel, akik kérés nélkül is készséggel hozzáfognak ehhez vagy ahhoz, ami éppen a segítségükre szoA BIZOTTSÁG ELŐTT A sokévi átlagnál kedvezőtlenebb feltételek között gazdálkodtak 1986-ban Heves megye termelőszövetkezetei. A korábbi évek elemi csapásai, mint a fagy- és jégkár, áthúzódó kedvezőtlen pénzügyi hatásai mellé aszály is párosult. A szövetkezetek döntő többsége reális, feszített tervet készített a tavalyi évre, amely összességében túlteljesült. Ezt állapította meg szerdán délután tartott ülésén a Heves Megyei Tanács mezőgazdasági bizottsága, Bágyi Imre elnökletével. Mint Jurányi Jánosnak, a tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjének tájékoztatójából kitűnt. tavaly 71 millió forint értékű meliorációs beruházás valósult meg. Megkezdődött a Tárná menti térségi program is. Jelentősen, több mint ezer hektárral nőtt az öntözött terület, melynek aránya még mindig alacsony, A 21 szőlőtermelő gazdaságban közepes mennyiségben, kiváló minőségű termést tarul, önzetlenül elvégzik amire vállalkoztak és eszükbe sem jut, hogy a számlát benyújtsák. Gyakran pedig nincs is mérhető értéke annak, amit csinálnak — inkább csak érzékelni lehet fáradozásuk nagyságát. Tisztségviselők, aktivisták egész sora osztozik temérdek olyan feladaton, ami szintén nem maradhat megoldatlan. Szerveznek. ügyeket intéznek, öregeket, betegeket látogatnák, támogatnak, szabadidőben és a saját teendők, meg az egyre soványabb pénztárcák rovására. Mert így diktálja a szivük, a lelkűk. Egyszerűen a kötelességüknek érzik, hogy ha már bizalmat kaptak társaiktól erre vagy arra a posztra. képesek valami okosra, értelmesre, hasznosra, hát tegyék, amit csak tehetnek. Igazán csak a tisztelet hangján lehet beszélni róluk. S annál is inkább, mert nem csupán a pénzt, hanem a legelemibb köszönetét sem várják. Gyakran pedig sajnos, nem is kapják. Még számos helyen a legtermészetesebbnek tartják, hogy vannak „lelkes emberek”, akik úgyszólván mindenre kaphatók, vagy maguktól is kitalálják, hol és mikor szükséges valami, amire képesek. A dolog hevében pedig mit sem törődnek azzal, hogy voltaképpen majd, csaknem mindig, netalán állandóan ők a társadalom „ügyeletesei”. S nemcsak, hogy olykor mások helyett dolgoznak, zokszó nélkül hamar elfelejtik a keserű szájízt is. amit észrevétlenül hagyott, akár karítottak be. Az aszály miatt kevesebb búza és kukorica termett, napraforgóból viszont több lett. A közgazdasági környezet központi módosítása a szarvasmarha-, a sertés-, a baromfi-, a juhtenyésztésben, valamint a kukoricatermelésben oldotta az előző években kialakult feszültségeket. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemeknek, valamint a kiegészítő tevékenységet folytatók egy részének kedvezőbb feltételeket teremtett. A februári zárszámadó küldött- és közgyűléseken arról is szó esett, hogy az idei esztendőt a múlt évi eredmények nyomán kedvezőbb pénzügyi helyzetben indíthatják az üzemekben. A hiányok rendezését megkezdték. A tarnamérai és az isten- mezeji termelőszövetkezetben gyorsított veszteségrendezési eljárásra került sor. Nagyfügeden és Bátorban a pénzügyi hiányt szanálással szüntetik meg, Csányban pedig a veszteséget saját alapok bevonásával rendezik. a legelemibb elismerésre sem méltatott buzgalmuk okozott. Szükséges-e különösebben hangsúlyozni, hogy valamennyi esetben nagyobb figyelmet, több megbecsülést érdemelnének a társadalmi munkások ? Bármilyen szűkösek is a körülményeink, az eddiginél jelentősebb anyagi és erkölcsi elismeréssel kellene honorálni az áldozatot, amit merő jó szándékból, szeretetből hoznak körülöttünk és köztünk oly sokan. Ha nem is juthat annyi pénz, kitüntetés, amennyit ér amit végeztek, s ahányan vannak, akik erre vagy arra a nemes célra újra meg újra „csatasorba” állnak, legalább az őszinte kézfogásról, a minimális megbecsülésről ne feledkezzünk meg soha. Véletlenül sem engedjük, hogy egyetlen példa is akadjon a közömbös tudomásulvételre. Törekedjünk arra, hogy ha pénzben, kitüntetésben nem is. legalább ugyanabban kiki visszakapja másoktól, amit adott. Sehol ne éljenek vissza a vállalkozó kedvvel, ne legyen hivatalnok, bürokrata városon vagy falun, aki feleslegesen várakoztatja, küldözgeti a másokért serénykedő embert is. Miután megér ez a munka annyit! S a legkevésbé sem szabad, hogy megbántsuk, megsértsük azokat, akik pénz nélkül teremtenek akkora értéket. Nem szeghetjük a kedvét azoknak, akik kedve valahányunkért lobog, miközben látjuk: még annyian mindig csak „takarékon égnek” ... Gyóni Gyula NAPIRENDEN: A műszaki fejlesztés Milyen a műszaki fejlesztés helyzete megyénk vállalatainál, ipari szövetkezeteinél? Elsődlegesen erre kerestek választ azoknál a termelőegységeknél a népi ellenőrök, amelyek termékeik nagy részét exportra állítják elő. Az erre vonatkozó ösz- szefoglaló jelentést terjesztette szerdán délután Egerben, a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elé Kócza Imre, a Fínomszerel- vénygyár vezérigazgatója, a vizsgálat vezetője. A testület ezt követően a megyei NEB, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa, a KISZ Heves Megyei Bizottsága, valamint a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága elnöksége idei együttműködési feladatterveit vitatta meg Csepelyi Károly tájékoztatója alapján. Végül Daragó István, a megyei NEB tagja ismertette azt a vizsgálati programot, amelyet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének értékelésére kezdenek. Az eseményen részt vett Schmidt Rezső. Heves Megye Tanácsának elnöke és Nagy János, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ipari főosztályának vezetője is. Húsvéti csokoládéfigurák A Szerencsi Édesipari Vállalat Diósgyőri Csokoládégyárában befejezéshez közeledik a húsvéti csokoládéfigurák gyártása. Az idén 32-féle figurából csaknem ezer tonnát készítettek belföldi megrendelésre, míg a külföldi piacra 50 tonnát szállítanak. (MTI-fotó: Kozma István — KS) BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Bizonyítanak az eredmények A termelőszövetkezetek múlt évi gazdálkodása
