Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
r io. NÉPÚJSÁG, 1987. március 14., szombat Az állatok világa, különös világ. Fejlődéstörténetük számtalan érdekességet rejteget a ma tudományának, az érdeklődő kutatóknak, de az átlagembereknek is. Az élővilág e fontos alkotói egyszerre furcsa és érdekes egyedekkel jelennek meg. Mai összeállításunk ezekbe nyújt bepillantást olvasóinknak. Egy kihalt állatcsoport nyomában Megkövesedett Ammonitesz szép példánya A NAGYFALON IS TÚLJUTOTT A kínai államtitok Amikor időszámításunk előtt mintegy kétszáz évvel megépült a Kínai Nagyfal — ez az óriás, ötezer kilométer hosszú és 8 méter magas, hét méter vastagságú építmény —, könnyebb lett őrizni a titkot. Az idegent, akit rajtakaptak, hogy a titok megszerzésére tör, a kínai törvények szerint börtön vagy kényszermunka fenyegette. Arra a kínaira pedig, aki kiszolgáltatta az államtitkot, a törvények értelmében szörnyű halál várt. Bizonyára sok ember fizetett a fejével azért, mert meg akarta kaparintani a titkot. Az őrség viszont résen volt, és ezért legalább ötezer évig sikerült megőrizni titkukat a kínaiaknak. Ha visszafelé „lapozgatunk" az élővilág fejlődés- történetében, a csigák, a kagylók, és a polipok népes rokonságában találunk egy sajátos állatcsoportot: az Ammonite székét. Ezek a puhatestű állatok már sok millió éve kihaltak, mégis már földtani ismereteink kezdetén felkeltették a tudósok érdeklődését. Máig is tartó népszerűségüket fajaik rendkívül nagy számának, a különböző földtörténeti korokban lerakodott tengeri üledékekben világszerte megfigyelhető elterjedésüknek, változatos alakgazdagságuknak köszönhetik. Az Ammoniteszekről a XVIII. század második feléből származó leírások adnak először hírt. Akkor még Cornu Ammonis-nak, azaz Ammon szarvának nevezték őket. Ammon óegyiptomi istenség volt, ezt az istent be- pöndörődő kosszarvakkal ábrázolták. Ezekhez a kosszarvakhoz hasonlítottak az Am- moniteszek, innen kapták nevüket. Az Ammoniteszek kizárólag tengeri élőlények voltak. A puhatestűek törzsén belül a lábasfejűek csoportjába tartoznak. Lágy testük néhány lenyomatot tekintve, nyomtalanul eltűnt az évmilliók során, csupán a kövesedésre alkalmas meszes anyagú házaik maradtak ránk a kőzetekbe ágyazva. Ilyen megkövült Ammo- niteszekben hazánk is gazdag, különösen a Dunántúliközéphegységben bukkanhatunk rájuk szép számmal. Meszes anyagú szilárd házuk általában jellegzetlfe módon egy síkban spirálisan becsavarodik, de ettől az alaktól erősen eltérő. más alakok is előfordulnak. Az A világ eddig ismert legősibb lepkéjének maradványára bukkantak nemrégiben Londonban, meglepő módon magában a természettudományi múzeumban. A 180 millió évvel ezelőtt élt lepkének a szárnyára egy rovar- tanász talált rá, amikor a múzeum egyik kőzetgyűjteményébe tartozó mésztartalmú agyagpalát Ammonitesz-ház külső felszínének a díszítése is rend- kívül változatos. Különböző számú, alakú és erősségű bordák, barázdák, csomók, bütykök, tövisek stb. gazdag kombinációja látható rajtuk. A kifejlett példányok átmérője 1 centiméter és 3 méter között változhat. A változatos házakat a belső szerkezet számos tulajdonsága kapcsolja össze. Valamennyi Ammonitesz-háznak közös tulajdonsága, hogy a ház belső terét egymást követő válaszfalak kamrákká tagolják. Maga az állat a ház utolsó, legnagyobb kamrájában lakott. Az első Ammontiteszek már körülbelül 380 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti ókor devon időszakában megjelentek, majd az ezt követő karbon és perm időszakban hatalmas tömegben éltek. Az ókor vége felé világszerte erősen megritkultak, csupán néhány alaknak sikerült túljutnia a perm, és a triászkorokat elválasztó határon. Az ókor Ammoni- teszeinek a néhány „utolsó mohikánjából” a földtörténeti középkor hajnalán, a triászidőszak elején robbanásszerű törzsfejlődés indult ki. Ez a második virágzás 190 millió évig tartott, majd újra egy elszegényedés következett be. Néhány fajból azonban a juraidőszak elején újra gazdagon burjánzó fejlődés indult ki, és ekkor a jura- és a krétaidőszakban érték el a fejlődésük csúcspontját. A krétaidőszak végén — mintegy 60 millió évvel ezelőtt — minden előjel nélkül, életük virágjában nyomtalanul kipusztultak. Ekkor haltak ki a hatalmas sárkánygyíkok is. kettétörte. Az eddigi „csúcstartó” az a 40 millió éves lepkemaradvány volt, amelyet annak idején a Szovjetunióban leltek. Az alaki jegyek alapján a két rovar egymásnak közeli rokona lehetett. A lepkeszárnyakat megőrző kőzetet egy amatőr geológus gyűjtötte a dél-angliai Lymé Regis város környékén. Kétségtelen igaz, hogy Kína volt az az ország, ahol ez a „titkos" iparág széles körben elterjedt. Mindez különben csak a gyártás technikájára vonatkozott, magát a terméket széltében-hosszá- ban ismerték az ország határain kívül. A nehéz rakománnyal megrakott karavánok akadálytalanul haladtak át a kínai határon. Ahová megérkeztek, a kínai kereskedők szétbontották a csomagokat, s az emberek felkiáltottak, elragadtatásukban a könnyű és fényes, puha és hihetetlenül sima anyag, a selyem láttán. A gazdagok megadtak érte minden pénzt, amennyit csak a kereskedők akartak. Érthető, hogy a kínaiak titokban tartották a selyem készítésének módjait. hiszen igen nagy gazdagsághoz juttatta őket. Igaz, nem mindenkit. A selyemhernyótenyésztő parasztok szegény, ségben éltek, garasokért árulták a gubókat. Pedig igen sok munkájukba került, amíg. hozzájutottak. Mennyi tennivalójukba került, míg legombolyították a pókhálóvé- kony szálakat, igazi fonalat készítve belőlük, végül megszőtték a selyemszövetet. Az említett nyersanyagáé „előállítója” az egyszerű külsejű 'kis selyemlepke. Az eperfa levelével táplálkozó lepke valósággal háziállatCápariasztó Egy vörös-tengeri lepényhal olyan mérgező anyagot választ ki szervezetéből, amely elriasztja a cápákat. Amikor a jeruzsálemi egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy mi okozza a lepényhal kiválasztotta Tardaxin nevű méreganyagnak ezt a hatását. megállapították, hogy az csupán detergens jellegű tulajdonságainak köszönhető, vagyis, hogy csökkenti a víz felületi feszültségét, habot kelt, s megkissebbíti a víz- cseppeket. Ez a felismerés adta az ötletet annak vizsgálatára, hogy vajon a háztartásokban használatos detergensek nem űzik-e el szintén a cápákat. Kiderült, hogy két ilyen detergens még hatékonyabb cápariasztó, mint a lepényhalak mérge, s még a nagyon veszélyes kaliforniai kék cápa ellen is hatásos. STIHL MOTORFŰRÉSZEK JAVÍTÁSÁT rövid határidővel vállaljuk. MEFAG Gépjavító Üzem II. telep. Párád — Sándorrét. tó vált. Ebből az állatból már hiányzik a szabad élethez .való alkalmazkodó képesség, hogy még repülni sem tud, hernyója pedig, ha leesik a fáról, egyáltalán nem képes oda visszamászni, s így éhen hal. Persze nem jószántából vált ilyenné: évszázadok hosszú során át az ember gyámsága alatt, a normális módon ólő állat valamennyi tulajdonságát elvesztette. Nemcsak, hogy megszerezni nem tudja magának a táplálékot — akkor se képes hozzájutni, ha ott van közvetlenül mellette. Az ember maga gondozza. maga hoz neki táplálékot. melengeti, pátyolgatja. Mindezt azért teszi, hogy a hernyó bebábozódjék, és megajándékozza az embert csodálatos művével — a pókhálóvékony szövedékkel. H^ogy ehhez hozzájussunk, sokat kell tennie a tenyésztőnek. Meghatározott időben, amikor kibomlóban vannak az eperfalevelek, a selyemhernyó-tenyésztő hozzáfog a peteállomány felélesztéséhez, vagy kiteszi a napra, vagy a szobát melegíti fel a szükséges hőmérsékletre. Néhány nap múlva a petékből kikelnek a parányi szürkésbarna színű, fényes fekete fejű, hosszú szőrű hernyók. A tenyésztő átrakja az újszülötteket az etetőSokan felvetették már a kérdést: vajon biztos-e, hogy az ember á Föld ura? Vannak ugyanis, alkik azt a nézetet vallják, hegy egyre inkább a rovarok uralkodnak a Földön, sőt. ha semmi sem állna az útjukba, rövidesen meghódítanák a világot. Örökös harcban állnak az emberrel, veszélyeztetnek bennünket. Mert betegséget terjesztenek, élelmünket, a hasznos állatokat és növényeket pusztítják. Szerencsére egymást is irtják, éspedig nagyon eredményesen. Tudósok állítják, hogy ha a rovarok beszüntetnék az egymás ellen vívott harcot, rövidesen csak rovar élne a Földön, végül pedig élelem hiányában maguk a rovarok is kipusztulnának. Bár .szakadatlanul pusztítják egymást, és az ember is pusztítja őket. mégis a rovarok állandóan szaporodnak, mind nagyobb tért hódítanak. Ennek az az oka. hogy a környezeti felpolcra, és ad nekik leveleket. A hernyók azután egész életükön át mindössze 40— 80 napig élnek, csaknem megszakítás nélkül fogyasztják az eperfaleveleket. Csak annyi időre hagyják abba az evést, amíg alszanak, meg vedlés előtt és alatt. A selyemhernyó négyszer vedlik, közben fokozatos színt vált és tejfehérbe megy át. Közben szőrzetét is elveszti és persze körülbelül huszonötszörösére megnő, súlya pedig kilencszeresére gyarapodik. Ez nem is csoda, hiszen tízezer selyemhernyó egyetlen hónap alatt legkevesebb 200 kiló levelet fogyaszt el. Amikor a hernyó megnőtt, begubózásra alkalmas helyet keres. Erre a célra megfelel a tenyésztő által készített rács, vagy egyszerű vesszőnyaláb. Ekkor kezdődik a legfontosabb, amire a tenyésztők várnak — a begubózás. A selyemhernyó különleges mirigyváladéka alighogy kikerül, folyékony formában a hernyó alsó ajkán a levegőre, azonnal megszilárdul és vékony, de meglehetősen erős szál lesz belőle. Ebből szövi azután a gu- bót, úgy, hogy egv idő után bonyolult építmény belsőjében találja magát. Belül azután — fejének gyors kör- be-körbe forgatásával egy másik, de még vékonyabb pókhálófonadékot teker maga tételek korunkban rendkívül kedvezőek a Földön számukra. Minden régebbi földtörténeti kornak megvolt a maga jellemző állat- csoportja. Az egyik időszak a puhatestűeké: a csigák, kagylók korszaka volt. a másik a hatalmas termetű őshüllőké, a sárkánygyíkoké. A mai időszak jellemző állatai a rovarok. Az ősi rovarok csaknem 70 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Őseiket a mai gyűrűsférgek közvetlen ősei között kell keresnünk. Ezt az ízeltlábúak és a gyűrűsférgek közötti hasonlóságok bizonyítják, ilyen például testük felépítésének szelvényszett- sége. Az ősrovarok még szárnyatlanok voltak, a szárnyasak csak később alakultak ki. A kőszén (karbon) időszak második feléből körülbelül 50 millió évvel ezelőtti időkből már szárnyas rovarok megkövesedett maradványai kerültek elő. De ezek közül még csak keveköré. Ez már a valódi selyem. A gubóból a hernyó nemi kerül elő többé — ott bent vedlik át ötödször is: báb, majd lepke lesz belőle. A tenyésztő a gubók egy részére forró gőzt bocsát, hogy ki ne keljenek a lepkék — hiszen az újszülött elő akar bújni és elrontja a selyemszövedéket. A többi gubót azonban az ember békében hagyja: hadd keljenek ki a lepkék, hadd rakják le petéiket. Egy lepke 300—600 ilyet rak. amit a tenyésztő félretesz a következő tavaszig. Amikor kibomlóban vannak a fiatal eperlevelek, újra éleszti a peteállományt és minden kezdődik elölről. A fonálnyerésre szánt gubókat vízbe dobják, ahol a felső réteg feloldódik, az alsó részből pedig egy kilométer hosszúságú finom szálat lehet tegombolyítani. Egy kiló tiszta selyem nyeréséhez legalább tízezer selyemgubó! kell felnevelni és ugyaneny- nyi gubót legombolyítani. A vékonyabb selyem készítéséhez 3—4, a sűrűbb szövésű- höz 8—12 szálat fognak ösz- sze. Hát ezt a munkát végezték a kínai parasztok sok évszázadon át. Sok selyemre volt szükség, mert kellett a császárnak, az udvari népnek, a kereskedőknek Mindannyian tudták, mekkora előnyt jelent a selyemhernyó titkának birtoklása, és szigorúan ügyeltek is arra, nehegy az ország határain túl kitudódjék. A titokra azonban mégiscsak fény derült. Semmi sem segített ennek megakadályozásában. az ádáz őrség, a kegyetlen törvények, de a magas Kínai Nagyfal sem. Dr. Vajon Imre set illeszthetünk be a mai rovarrendek kereteibe. Csak mintegy 40 millió éve alakultak ki azok, amelyeket a mai rovarok csoportjaiba besorolhatunk. És csak a rovarok porozta virágos növények kialakulásával párhuzamosan fejlődtek ki olyan rovarok, amelyeknek a növényi nedvek szívására alkalmas szájszervük volt. A rovarok törékeny teste csak ritkán alkalmas arra. hogy a geológiai időkből megmaradjon. Szerencsére a harmadidőszakban olyan -fenyőié lék élitek, amelynek mézsárga, vörösbarna vagy átlátszó gyantája megkövesedett; ez a borostyánkő. Ezek a gyanták sokszor konzerválták az akkori erdőkben élt élőlényeket, amelyek felvilágosítással szolgálnak az akkori életről. A zárványok rovarokat, madártoliakat, emlősállatok szőrszálait tartalmazzák, sőt egy világhírű borostyánkőidéiben egy gyíkot is találtak. Őslepkeszárny a kőzetben Rovarok régen és ma \ jelenleg élő összes állatfajnak majdnem 70 százaléka, tehát 900 000 a rovarfajok száma. Ami pedig az egyedek, vagyis az egyes fajokon belüli rovarok számát illeti — az szinte végtelen! Még elképzelni sem lehet, hogy például hány méh. hangya, szúnyog, bogár vagy légy népesíti be a világot. Borostyánkőbe zárt harmadidőszaki termesz Az Abasári Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet felvesz nagy gyakorlattal és érettségivel rendelkező GYORS- ÉS GÉPÍRÓT. Jelentkezni naponta 7.30—16.30 között személyesen a termelőszövetkezet elnökénél lehet Abasár, Fő út 179. sz. alatt. A Mátrai Állami Gyógyintézet Kékestetői Egysége felvételt hirdet — villanyszerelő szakmunkási — szakács, szakácsnői vagy főzésben jártas konyhai dolgozó részére, továbbá — anyagraktárosi és — takarítónői állásokra. Bérezés a szakképesítéstől, illetve gyakorlati időtől függően a bérjogszabályi keretek között. Felvétel esetén az intézet szállást biztosit. Jelentkezés: személyesen vagy írásban az egység gazdasági osztályvezetőjénél.
