Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. február 7., szombat 7 OKTATÁS TARNALELESZEN ÉS BUKKSZENTERZSÉBETEN I\la már a/ oktatás a legfejlettebb településeken felhasználja a korszerű technikai eszközöket, tért hódit a videó, a zárt láncú tévé. a számítógépek a diákok minden napi használati eszközeivé válnak Az egyszeregy, szorzótábla lassan kikopnak az iskolai fogalomrendszerből. A legfejlettebb településeken . *. Hogy az ide be nem so­rolható helységekben — ahol hazánk lakosságának fele él — mi a helyzet, ez érdé kelt bennünket Hogyan tudnak a kor kihívásaira felelni Tarnaleleszen és Bükk­szenterzsébelen. A Tarnaleleszi Általános Iskolában beszélgettünk Hu­szár Ernővel, aki 1979 óta vezeti az intézményt. Kér­tük: mondja el, hogy mi­lyen tényezők határozzák meg munkájukat. . . Gondok az 'indulásnál — A körzetesítések kö­vetkeztében három tagisko­la: Bükkszenterzsébet. Szent­domonkos és Fedémes tar­tozik hozzánk. ötszázötven gyermek, 33 tanulócsoportban tanul délelőtt és délután is. Ezt a feladatot 35 pedagó­gus oldja meg. Van három kisegítő osztályunk is, ahol harmincöt csökkent képessé­gű gyerekkel foglalkozunk, akiknek többsége cigány. Községünkben 750 cigány la­kos él a telepen, a „Tón’'. Tanulóink 30—35 százaléka innen származik, s a beisko­lázás előtt sokan közülük a szalvétát és az evőeszközöket sem ismerik. A lemaradások csökkentése érdekében már óvodás korban figyelemmel kísérjük a gyerekek fejlő­dését. Akadt olyan év, ami­kor kisegítő-előkészítő óvo­dai csoportot hoztunk létre, melyben egész napos foglal­kozásokon. az étkezéstől az öltözködésig mindenben se­gítettük őket. A legnagyobb gond az, hogy sajnos, még nincs szakképzett gyógype­dagógusunk, aki szakérte­lemmel segíthené az iskola- kezdést. Egyik kolléganő most “végzi ezt az iskolát, s talán sikerül az eddigi szo­morú arányokon változtatni A kisegítősök közül alig tudott bárki a normál osz­tályba eljutni. — Milyen a szakos ellá­tottság. s alkalmaznak-e ké­pesítés nélkülieket? — Tízen dolgoznak diplo­ma nélkül: a jelenleg gye­den lévőket helyettesítik Tehát a döntő többség ren­delkezik a megfelelő vég­zettséggel, s mindenki a sa­ját szakját tanítja. Többen itt építkeztek, nem tekintik átmenetinek jelenlegi mun­kájukat. Nálunk gyakorlati­lag nincs fluktuáció. Segítség kell — A falu és a város kü­lönbsége hogyan jelentkezik a munkájukban? Lehetsé­ges-e a lépéstartás vagy a lemaradás megállíthatatlan? — Jelenlegi gazdasági helyzetünkben a központi támogatások növekedésére kevéssé számíthatunk. Saját erőforrásaink szűkösek: ter­veinket a realitásokhoz kell igazítani. A meglévő különb­ségek növekedni fognak, ha nem tudunk új kapcsolat- rendszereket kialakítani. Jó lehetőséget ad erre az ok­tatási törvényben körvona­lazott iskolatanácsi rend­szer. 1990-re mi is szeret­nénk a magunkét létrehoz­ni. Elsősorban a már jelen­leg is meglevő kapcsolatok erősítése és újak kialakítása a feladat. Eddig is segített bennünket a termelőszövet­„A realitásokból kell kiindul­ni” — mondja Huszár Ernő igazgató kezet, a takarékszövetkezet, a borsodnádasdi gyár mind anyagiakkal. mind pedig szakmai tanácsadással Pél­dául három számítógépet várunk Borsodnádasdtól. s a tsz is átad egyet. A megyei pedagógiai intézettől is kaptunk kettőt. Ezek ki­használását nehezíti. hogy csak egy tévénk van, amit a megyei alkoholellenes bi­zottság támogatásából vásá­roltunk. — Vannak-e szakembere­ik, akik megtanítják az ala­pokra a gyerekeket? — Egy kolléganő alaptan­folyamot végzett, a másik kezdi. Távlati tervünk, hogy fakultációban taníthassuk a számítástechnikát. Ehhez kell egy szakterem és több tévé. Sok-sok pénzbe kerül. Irreálisnak tűnhet az elkép­zelés. ha hozzáfűzöm: az egész iskolában három írás­vetítő van, s a szertáraink korszerű színvonalon tartá­sa is egyre nehezebb. Fon­tosnak tartom, hogy minden kolléga ismerje meg nehéz­ségeinket, s közösen keres­sük a megoldásokat Hátrányok és előnyök A bükkszenterzsébeti tag­iskola vezetője. Földi Fe- rencné 1981 óta irányítja az itt folyó munkát. Épp az el­sős kisdiákokat vezeti be az új matematika rejtelmeibe. — Milyen nehézségekkel kell számolni egy kistelepü­lésen tanító pedagógusnak? — A legszerencsésebb for­dulat volt az utóbbi idő­ben. hogy nem összevontak az osztályaink. Az új okta­tási törvény kedvezően érin­tett bennünket, mert a cso­portlétszámot alacsonyabban határozta meg az eddigiek­nél. A faluból 47 gyermek jár hozzánk, elsőtől harma­dik osztályosak. A negyedi­kesek és a felsősök már Tarnaleleszen tanulnak. Technikai eszközeink: egy televízió, egy lemezjátszó és egy rádió. Sajnos, nincs írásvetítőnk, magnetofo­nunk, s az új tanterv igé­nyeinek így nem tudunk megfelelni. Ezért vegyítjük a régi és az új módszereket, esetleg magunk készítünk szemléltetőeszközöket. — Milyen az iskola és a szülők kapcsolata, tudnak-e segíteni egymásnak? — Én valamennyi szülőt személyesen ismerem. hi­szen sokukkal együtt voltam diák. Nemcsak a szülői ér­tekezleteken beszélgetünk, nekünk mindennapos té­mánk a gyermek. A szülői munkaközösség társadalmi munkája nélkül nemigen tudtuk volna megoldani a vízvezeték építését, vagy az udvar rendben tartását. Pél­dául az erdészettől kaptunk fa rönköket, s ezekből pihe­nőpadokat készítettünk. — Vannak-e előnyei a fa­lusi életmódnak a gyerekek szempontjából? — Városi barátainktól ott tanulók idegesek,a gyakran hallom, hogy ott a tanulók idegesek, nehezeb­ben fegyelmezhetők. sok he­lyütt nagy a zsúfoltság. Én ezt nálunk nem tapasztalom. Talán a nyugodtabb életrit­mus, a jó levegő, s a ter­mészet közelsége az, ami kezelhetőbbé teszi őket. A nevelés szempontjából én jobbnak érzem a falusi helyzetet, hisz itt meghitt, szinte családias az iskola. A tanítás eszköztárát persze ki kellene egészíteni, mert kü­lönben lemaradunk. A kul- turálódás lehetőségei is kor­látozottak, bár. amikor csak tehetjük, megnézzük a báb­előadásokat, a filmeket Tar­naleleszen, s a szülőkkel közösen eljutottunk már Budapestre, a Planetárium­ba és a Vidámparkba is. Nem vagyunk elzárva a vá­rostól, rajtunk is múlik, hogy hogyan használjuk ki a lehetőségeket. B. Szabó Pál ..Tanulóink harminc-harmincöt százaléka cigány” (Fotó: Perl Márton) 11 fájdalommentes szüléshez Az ipar és az egészségügy összefogásának szép példája az az új berendezés, amelyet a Borsodi Vegyi Kombinát, vala­mint a kazincbarcikai kórház szakemberei hoztak létre. A készülék csökkenti a szülési fájdalmakat azzal, hogy a di- nitrogénoxid—oxigén keverékét a fellépő fájdalom arányá ban lehet adagolni. A készítők négy ilyen készüléket tár­sadalmi munkában gyártottak le, amelyből három a ka­zincbarcikai kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán van. A már üzemelő készülék a kórházban (MTI-fotó: Kozma István) Természettudományokról — Gyöngyösön Mintegy 15 éve alakult Gyöngyösön, a Mátra Műve­lődési Központban a Termé­szettudományi Kör, amely a fizika iránt érdeklődő kö­zépiskolások, főleg gimna­zisták részvételével jött létre. Havonta egy alkalommal első osztályosok részére tar­tanak felkészítést, és Így ol­dunk meg nehéz feladatokat! címmel a továbbtanulásra ké­szülőknek segítenek. A ta­gok részt vesznek a rendez­vények lebonyolításában is. melyeknek jelentős részét a művelődési központ közösen szervezi a Berze Nagy János Gimnáziummal If Mindennapi nyelvünk J „Nem középiskolás fokon...” A címben szereplő cson­ka idézetet József Attila Szü­letésnapomra című versének ebből a szövegösszefüggésé­ből emeltük ki: „Én egész népemet fogom nem közép- iskolás fokon / tanítani;”. A költő „virrasztó elméjének” (Csukás István) versbeli szü­leményében szereplő „nem középiskolás fokon” szókap­csolat, illetőleg mondatrész- let éppen napjainkban válik általánosan ismert és hasz­nált nyelvi formává, szálló­igévé. Hogy milyen beszéd­helyzetekben és szövegösz- szefüggésekben jelentkezik szóban és írásban egyaránt, arról alábbi példatárunk bi­zonykodik. Nem véletlen például az sem, hogy a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat kül­döttértekezletein is gyak­ran elhangzik csonka idé­zetként, szállóigeszerű nyel­vi fordulatként, s a beszéd­helyzet sem alakít, változ­tat az eredeti formán. A hallgatóság tudatában egé­szül kí a szállóigeként meg­idézett nyelvi forma kerek, egész közléssé. Ugyanezt tapasztaljuk az írásos szövegrészietek olva­sása kapcsán is: „Ha'a pon­gyolaságot, a nyelvtani és a helyesírási hibákat újság és rádió terjeszti, milliós tö­meget oktatván a rosszra, nem középiskolás fokon" flplet és Irodalom, 1986. okt. 3). — „Ismerkedésüket az esztétikával nem középisko­lás fokon ^kezdik” (És, 1986. okt. 10.). — „Ancsel Éva tíz esztendeig közgazdasági kö­zépiskolában, s ma nem kö­zépiskolás fokon tanítja fel­nőtt diákjait” (Földes An­na: Beszélni jó 25.). Nem tartjuk azt sem vé­letlennek, hogy Huszár Ti­bor a műveltség, a közmű­velődés és az értelmiség problémakörét elemző köny­vének ezt a címet adta „Nem középiskolás fo­kon ...” A könyv olvasó: nagyon jól tudják, mire utal a könyv címe, s kiknek szánta írását a szerző. A „nem középiskolás fokon gondolkodó emberek sokasá. ga” (Huszár: „Nem közép- iskolás fokon . ..” 221. 1.) tu­datának, ismeretanyagának formálását, bővítését kíván­ja szolgálni e könyvecské­jével, s valóban nem közép- iskolás fokon, hanem táv­latos összefüggésekben: a nyelvi, az anyanyelvi mű­veltségben, a kulturált vi­selkedésben, magatartásban és ízlésben éppen úgy. mint abban az értelmiségi igény­ben, hogy az ismeretanya­got, s benne az általános műveltségi és szakműveltsé­gi tudást állandóan korsze­rűsítenünk kell. Az önmű­velés készségét is fejleszte­nünk illik. A beszéd művelt­séggel és a tárgyalási képes­séggel kapcsolatos ismeret­körben is állandóan újíta­nunk kell: az igény és a gyakorlat összeegyeztetésé­nek formáiban és módjai­ban is tájékozódnunk szük­séges, ha azt akarjuk, hogy az iskolázottság és a mű­veltségi szint közötti törés be ne következhessen. Az értelmiségi szerep és hivatás korszerű vállalásá­nak előfeltétele az alkotó jellegű befogadásra való tö­rekvés: az állandó tovább képzés vállalása. A TIT is­meretközvetítő tevékenysé- gének csak ilyen összefüg gésben válhat a költő szál­lóigeként idézett nyelvi for­dulata valóban irányt mu­tató, tartalmas mottójává egész népünket kívánjuk „nem középiskolás fokon' tanítani, s a műveltségbeli kiegyenlítődés folyama tát meggyorsítani, állandósítani Dr. Bakos József „Nálunk meghitt, családias a légkör’ — mondja Földi Fe­rencivé

Next

/
Thumbnails
Contents