Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1987. február 28., szombat Közös közlemény A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága meghívására 1987. február 25—27. között hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége, élén Milanko Re- novicával. a JKSZ KB Elnökségének elnökével. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és Milanko Renovicának. a JKSZ KB Elnöksége elnökének megbeszé­lései a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége, valamint a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kapcsola­tait jellemző barátság, nyíltság, a kölcsönös tisztelet, a meg­értés, a bizalom légkörében folytak. A tárgyalásokon részt vett: A Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kótai Géza, a Központi Bizottság tagja, a KB osztály vezetője, Györke Sán­dor, a Magyar Népköztársaságnak a JSZSZK-ban akkredi­tált nagykövete. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége részéről Marko Or- landics, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Sztaniszlav Szto- janovics, a JKSZ KB Elnökségének végrehajtó titkára, Mi- lovan Zidar. a JSZSZK-nak a Magyar Népköztársaságban akkreditált nagykövete. A megbeszéléseken sokoldalú véleménycserét folytattak a magyar—jugoszláv kapcsolatok helyzetéről, perspektíváiról, a két ország társadalmi-gazdasági fejlődéséről, a két párt bel­politikai tevékenységéről, az időszerű nemzetközi kérdések­ről és a kommunista, valamint más munkás- és haladó mozgalmak helyzetéről, folyamatairól. Kádár János tájékoztatást adott az MSZMP XIII. kong­resszusán elfogadott határozatok megvalósításának idősze­rű feladatairól, a jelenlegi ötéves terv előirányzatainak tel­jesítéséről, a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése és kor­szerűsítése. valamint a szocialista demokrácia kiteljesítése érdekében tett lépésekről és a további tervekről: Milanko Renovica szólt a JKSZ XIII. kongresszusa ha­tározatainak megvalósításáról, a gazdaságszilárdítási prog­ram végrehajtásáról, a szocialista önigazgatás politikai rend­szerének továbbfejlesztéséről, a JKSZ eszmei-politikai ve­zető szerepének érvényesítéséről, továbbá a jugoszláv tár­sadalom fejlődésének eddigi eredményeiről, jelenlegi prob­lémáiról és perspektíváiról. Kádár János és Milanko Renovica megelégedéssel álla­pította meg, hogy a két párt és a két ország kapcsolatai kiegyensúlyozottan fejlődnek. Átfogó, kölcsönösen előnyös együttműködésük az élet minden területén folyamatosan gazdagodik és bővül. A magyar—jugoszláv baráti és jószomszédi kapcsolatok a szuverenitás és a területi integritás, az egyenjogúság, a függetlenség és a belügyekbe való be nem avatkozás elvein nyugszanak. Megállapították, hogy a két ország gazdasági, valamint műszaki-tudományos kapcsolatai eredményesen fejlődnek. A korszerű együttműködési formák — a hosszú távú ter­melési kooperáció, a szakosítás, a műszaki-kereskedelmi együttműködés, a közös beruházások — fejlesztésének kü­lönleges jelentőséget tulajdonítanak az árucsere-forgalom további bővítése, a gazdasági kapcsolatok stabil, dinami­kus és tartós fejlesztése szempontjából. Hangsúlyozták, hogy a szomszédságból, a magyar és a jugoszláv gazdaság egy­mást kiegészítő jellegéből' adódó eddigi tapasztalatokat ás lehetőségeket fokozottabban kell kihasználni, ami elősegíti a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági folyamatok hatásainak hatékonyabb semlegesítését, a két ország gazdasági gondjai­nak enyhítését és feladatainak sikeresebb megoldását. A két fél kifejezte készségét, hogy határozottabban törekszik a szélesebb és tartalmasabb közvetlen vállalati együttmű­ködésre és a harmadik piaci közös fellépésre. Aláhúzták, hogy a két ország viszonyának, barátsága to­vábbi erősítésének fontos és tartós tényezői a Magyar Nép- köztársaság együttműködése a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság köztársaságaival és autonóm tartományai­val, továbbá a határmenti területek és városok egyre bő­vülő politikai, gazdasági, kulturális és egyéb téren meglévő együttműködése, a határmenti forgalom és a közvetlen, za­vartalan. sokoldalú lakossági kapcsolatok. Kádár János és Milanko Renovica hangsúlyozta, hogy or­szágaik nagy jelentőséget tulajdonítanak a Magyar Nép- köztársaságban élő horvát, szerb és szlovén, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség helyzetének, a sokoldalú fejlődésükhöz elenged­hetetlenül szükséges társadalmi-gazdasági, kulturális-műve­lődési feltételek kialakításának, különösen pedig az anya­nyelvi oktatással és neveléssel összefüggő igényeik kielé­gítésének. Aláhúzták: az. hogy a nemzetiségeik helyzeté­vel és fejlődésével kapcsolatos kérdéseket mindkét részről elvszerűen kezelik, fontos eleme a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, valamint a két ország népei közötti barátság erősítésének, és hoz­zájárul a szélesebb európai együttműködéshez és egyetér­téshez. A két fél a jövőben is arra törekszik, hogy a nem­zetiségek országuk hű állampolgáraiként- hidat alkossanak az együttműködésben és fontos tényezői legyenek » két ország közötti jószomszédi viszony fejlesztésének, a megér­tésnek, a sokoldalú, kölcsönösen előnyös és egyenjogú ma­gyar—jugoszláv kapcsolatoknak. Kedvezően értékelték a magyar—jugoszláv együttműkö­dés bővülését a tudomány, a technika, a kultúra, a tájé­koztatás, a sport és a turizmus területén, s rámutattak e kapcsolatok gazdagításának lehetőségeire és szükségességére. A két fél aggodalmát fejezte ki a kedvezőtlen és feszült nemzetközi helyzet miatt. A nemzetközi élet bizonyos pozi­tív irányzatai és az erőfeszítések ellenére még mindig nem történt tényleges előrehaladás a legfontosabb kérdések meg­oldásában, nem születtek megállapodások a fegyverkezési verseny megfékezésére, a leszerelés előmozdítására. A vi­lág számos részén éleződnek a válsággócok, tovább romlik a fejlődő országok gazdasági helyzete. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége határozottan síkraszáll a fegyverkezé­si hajsza megállításáért, a béke és a biztonság erősítéséért és üdvözöl minden konstruktív kezdeményezést, amely eh­hez hozzájárul. Támogatásukról biztosították mindazokat a javaslatokat, amelyek ezeknek és más nemzetközi problé­máknak a tárgyalásos rendezésére — mindenekelőtt a le­szerelésre és különösen a nukleáris leszerelésre — irányul­nak. A két párt következetesen fellép a konkrét leszerelési intézkedések foganatosításáért, különösen a nukleáris kí­sérletek haladéktalan leállításáért, a világűr militarizálá- sának megakadályozásáért, a nukleáris rakéták és hagyo­mányos fegyverek valamennyi fajtája csökkentésének meg­kezdéséért. A két párt vezetői hangsúlyozták: a jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen fontos, hogy a világ valamennyi or­szága, a nagyhatalmak, a kis. és közepes államok, minden haladó és demokratikus erő tevékenyen részt vállaljon a nemzetközi biztonság és békés egymás mellett élés meg­szilárdításában. a nukleáris és hagyományos fegyverzetek csökkentését, a népek szabad és önálló társadalmi-gazda­sági fejlődését, az államok közötti demokratikus kapcsola­tok kialakítását célzó erőfeszítésekben. Aláhúzták, hogy az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi kon­ferencia első szakaszában elért sikerek jelentősen hozzá­járulnak a feszültség további enyhüléséhez Európában. Ki­fejezték meggyőződésüket, hogy konstruktív politikai aka­rattal a bécsi tárgyalásokon kedvező eredmények érhetők el a helsinki záróokmány valamennyi rendelkezésének meg­valósításában. Kiemelték, hogy nagy jelentőségű volna, ha valamennyi ország egyenjogú részvételével tárgyalások kez­dődnének az európai fegyveres erők és hagyományos fegy­verzetek csökkentéséről. A felek támogatják azokat a kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy Európa különböző térségei nukleáris és más tömegpusztító fegyverektől mentes békeövezetté váljanak. Meggyőződésük, hogy az ilyen övezetek létrejöt­te túlmutatna az adott térség határain és hozzájárulna ah­hoz, hogy Európa teljes egészében a béke és a biztonság kontinensévé váljon. Aggodalmukat fejezték ki az Afrika déli részén, az Ázsiá­ban, a Közel-Keleten és a Közép-Ameríkában kialakult válsággócok miatt. A tárgyalásokon hangsúlyozták, hogy az el nem kötele­zett országok mozgalma — mint független globális tényező — eredeti elveire építve fontos szerepet tölt be a nemzet­közi kapcsolatokban és jelentősen' hozzájárul valamennyi országnak és népnek a békéért, az egyenjogúságért, szabad és önálló fejlődéséért folytatott harcához. Aláhúzták az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői Hararéban tartott VIII. értekezletének és az ott elfogadott határozatok­nak a jelentőségét. Az MSZMP főtitkára és a JKSZ KB Elnökségének elnöke véleményt cserélt a kommunista, valamint más munkás- és haladó mozgalmak időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozták an­nak jelentőségét, hogy a kommunista és munkáspártok — országuk társadalmi, gazdasági, politikai és nemzeti sajá­tosságaiból. valamint minden pártnak a saját munkásosz­tálya és népe iránti felelősségéből' kiindulva — önállóan és szuverén módon alakítják politikájukat, határozzák meg történelmi céljaik elérésének útját és módját, fejlesztik egyenjogú, önkéntes együttműködésüket és szolidaritásukat. Mindkét fél kifejezte meggyőződését, hogy a JKSZ KB Elnöksége elnökének magyarországi látogatása a tartalmas, nyílt megbeszélések új ösztönzést adnak a magyar—jugo­szláv kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének és a két szomszé­dos szocialista ország közötti barátság erősítésének. Milanko Renovica a JKSZ KB Elnöksége nevében jugo­szláviai látogatásra hívta meg Kádár Jánost, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. 11 Szovjet Szakszervezetek XVIII. kongresszusának pénteki munkanapja Moszkvában negyedik nap­ja ülésezik a Szovjet Szak- szervezetek XVIII. kong- iesszusa. Pénteken a kül­döttek folytatták a Közpon­ti Tanács, valamint a Köz­ponti Revíziós Bizottság ál­tal előterjesztett beszámclók megvitatását. Az egyik központi kérdés ezen a napon is a szociá­lis kérdések iránti fegye­lem fokozása volt. A felszó­lalók ezzel kapcsolatban ki­emelték, hogy a szakszer­vezeteknek az eddigieknél szilárdabban kell védeniük n dolgozók érdekeit. A plenáris üléssel párhu­zamosan hat munkacsoport­ban is folyt a tanácskozás. Ezekben véleményt cserél­tek arról, hogy milyen sze­repet játszhatnak a szak- szervezetek a termelési-gaz­dasági tevékenységben, a munka- és egészségvédelem­ben. Szó volt arról is, hogy mit tehetnek a szakszerve­zetek a lakáshelyzet gyor­sabb megoldásáért, a lakos­ság életkörülményeinek ja­vításáért. Az orvosi ellátással kap­csolatban a küldöttek fel­hívták a figyelmet arra, hogy eltérő az ellátottság az intézmények és a szak- szervezetek kórháza■' között. Igen nagy a különbség a felszereltség és a kényelem színvonala tekintetében. A felszólalók sürgették, hogy a szakszervezetek minden tagja számára biztosítsanak azonos feltételeket a gyó­gyulásra és a pihenésre. A vitákban megkü'cnböz- tetett figyelmet szenteltek a vidéki rendelőintézetek helyzetének. Sokan kifogá­solták. hogy a vidéki inté­zetek anyagi, műszaki ellá­tottságának javítása még mindig vontatottan halad. A külföldi vendégek kö­zül pénteken szé'alt fel az afgán, a dél-afrikai. a finn, a lengyel, az új-zé'an- di és a brit küldöttség ve­zetője. Compack­sajtótájékoztató Nagy érdeklődés kísérte a Compack Kereskedelmi Cso­magoló Vállalat sajtótájé­koztatóját, amelyre tegnap délután Budapesten, a Ma­gyar Sajtó Házában került sor. Czimbalmos Béla vezér- igazgató egyebek mellett el­mondta. hogy a vállalat el­múlt évi forgalma közel 8 milliárd forint volt, az idén pedig ez meghaladja a 9,3 milliárd forintot. Az ebből is kitűnő dinamikus gazda­sági növekedést 2000 dolgo­zó biztosítja. Bizonyára so­kak előtt ismert, hogy az országban egyedül a Com­pack végzi a teafeldolgo­zást és -forgalmazást. Ezen túlmenően a java részét vál­lalják a kávé. kávékeverék gyártásának és forgalomba hozásának. Compack-emblé- mát láthatunk számtalan fű­szeren, vegyi árun, de még műszaki cikkeken is. A vezérigazgató elmond­ta, hogy nagy nyomás nehe­zedik rájuk a tőkés import hiánya miatt. Ezért fokozott hangsúlyt fektetnek a gyárt­mányfejlesztésre. Eleget kí­vánnak tenni a jövőben is annak a kívánalomnak, hogy a hagyományos és népsze­rű termékeikből színvonalas ellátást biztosítsanak. Még inkább törekednek arra is. hogy az eddigieknél tetsze­tősebb csomagolásban jelen­jenek meg áruféleségeik a boltokban. A közeljövőben új kávékeverékekkel lepik meg a fogyasztókat, a gaz­dag teaválasztékot pedig új aromákkal, valamint gyógy- teakeverékekkel bővítik. A fűszereket elsősorban hazai alapanyagokra épített ter­mékekkel gazdagítják. és szándékukban áll gyümölcs- és italpor forgalmazása is. Ez utóbbiak jelenleg kísér­leti stádiumban vannak, a gyártmányfejlesztő üzem azonban hamarosan a vég­leges formáját is elkészíti ezeknek. Elsősorban kávé­kiváltási céllal teareklám­kampányt terveznek. Eredménynek értékelte a vezérigazgató, hogy a kizá­rólag tőkés importból be­szerezhető Borsi fűszerkeve­rék — ami a magyar kony­ha legelterjedtebb, legismer- tett fűszere — a jövőben hazai alapanyagokból ké­szül. Mindez a Compack és Gyógynövénykutató Intézet kísérletének eredménye. Ez a fűszerkeverék alkalmaz­ható a diétás étkeztetésben, borsra érzékeny emberek ételeinek készítéséhez, gyo- morbetegék étrendjében. Ezen túlmenően is szám­talan olyan újdonságról hall­hattunk, amelyek a gyárt­mányfejlesztés eredménye­ként, elsősorban a hazai alapanyag felhasználását szorgalmazzák. Hangsúlyoz­ta továbbá a vezérigazgató azt is. hogy ezek ellenére a Compack-termékek csak az eddigieknél rrtegszokott jobb minőségben kerülhetnek for­galomba. NAGY EMBER VOLT! Palme egy éve halott A megemlékezés virágai Stockholmban, a merénylet szín­helyén , IFotó: Newsweek — KS) Egy esztendő telt el egy igen népszerű ember halá­la óta. A szomorú évforduló kapcsán ismét bebizonyoso­dott: néha valóban igaz. hogy vannak, akik haláluk után is tovább élnek. Még­hozzá nemcsak honfitársaik, de ennél jóval tágabb érte­lemben — embertársaik szi­vében. Korunk a káprázatos, nem­egyszer szívet melengető ha­ladás kora éppúgy, mint a szégyenletes ellentmondá­soké és a még szégyenlete­sebb brutalitásé. Az a sző­ke, kedves mosolyú, közép- termetű férfi, aki 1986. feb­ruár 28-a késő estéjén fele­ségével együtt kilépett egy moziból, minden haladás lelkes híve és minden bru­talitás. minden igazságtalan­ság elkötelezett ellenfele volt. Olof Palme, a Svéd Ki­rályság miniszterelnöke. a svéd szociáldemokrácia ki­emelkedő alakja. nyilván másképpen gondolkodott számos kérdésben, mint — mondjuk — egy indiai budd­hista vagy éppen egy kelet­európai kommunista. De vannak személyiségek, akik­re egyforma elismeréssel nézhet fel minden világné­zet becsületes képviselője és Olof Palme egyértelműen, vitathatatlanul ilyen szemé­lyiség volt. Valaki egyszer azt mond­ta róla, hogy ő a testet öl­tött jó szándék. A fogalma­záson talán lehet vitatkoz­ni, a fogalmon aligha. Az embereknek ahhoz a cso­portjához tartozott, amely­nek tagjai azt mondják, amiben hisznek, és cseleke­deteiket is ez határozza meg. Néha megesik, hogy nem­csak a művészetben, hanem emberi viszonylatban is elő­tűnik, sőt, felizzik a tarta­lom és a forma lenyűgöző egysége. Nyilván Palménak is voltak személyi ambíciói. De ő tudta a sorrendet: mindig az általa szolgált ügy volt a fontosabb: az. hogy egy-egy kérdésre adan­dó válasz előbbre viszi-e azt, amiben hitt. Svédország miniszterelnö­ke pontosan annak a jegyé­ben élt, amit hirdetett. Min­den és mindenki érdekelte; elkerülhetetlen rossznak tar­totta a hierarchiát és a pro­tokollt; igazi közege az egy­szerű emberek sokasága volt, és testőrei nagy rémületére rendszeresen el is vegyült ebben a sokaságban. Kevés olyan kormányfő élt a föl­dön, akinél ilyen gyakori és természetes lett volna, hogy váratlanul, gyakran maga­vezette gépkocsival, megér­kezett egy-egy gyűlés szín­helyére, egy-egy család ott­honába. Sokan vallják, hogy ép­pen ez a gyanútlanság okoz­ta Olof Palme halálát. Egy olyan világban, amelyben valósággal tort ül a terro­rizmus. amelyben sajnos, mind nagyobb teret nyer a nemegyszer klinikailag is követhetetlen irracionalitás, sokan teszik fel a kérdést: miért kell egy jelentős or­szág első emberének szinte gyerekes csínnyel leráznia testőreit? A kérdés jogos is, nem is, a válasz pedig hozzá tarto­zik Palme feledhetetlen port­réjához. Mert ez a válasz fontos része az egy éve ha­lott politikus némán is mesz- sze hallható üzenetének: él­ni, igazán élni csak ember­ként, emberek között lehet. Még akkor is, ha a gyilko­sok ezt kihasználják. Koc­kázat nélkül (a régi pénz­ügyi jelszó szerint) nincs üzlet; a jelek szerint tartal­mas élet sincsen. Palme nemcsak ezt a koc­kázatot vállalta, ennél na­gyobbakat is. Vietnam bom­bázásakor ő állt a stockhol­mi tüntető menet élére; nemcsak politikusként, de emberiként is „egyszerűen elviselhetetlennek" tartotta a faji megkülönböztetés min­den formáját, és az elsők között jelentette ki. mit je­lenthet a világ számára a csillagháborús szándékok megvalósulása. Halála évfordulóján olyan emberre emlékezünk, aki ugyancsak „fehérek között európai” volt. A szó leg­szebb, legköltőibb értelmé­ben. Harmat Endre

Next

/
Thumbnails
Contents