Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-27 / 49. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. február 27., péntek Hatvani Galéria-naptár Király Róbert szobrai — A pódiumon Moldován Stefánia — Kassák emlékezete — Busz Bécsbe — Új Délsziget Négyszemközt Bánk bánnal A galéria emeleti termében március 31-ig még Is- tókovits Kálmán festőművész gazdag kiállítási anyagát tekinthetik meg az érdeklődők. Az iráni származású, a perzsa kultúra forrásaiból merítő Kazanlár Emil Amin festői világával viszont csak március 10-ig ismerkedhetnek a hatvaniak a földszinten, mert ezt követően a tárlat Hódmezővásárhelyen kerül közönség elé. Az intézmény minden évben bemutatkozási lehetőséghez juttatja megyénk képzőművészeit is. E sorozatban mást Király Róbert egri szobrászművész következik, akinek a földszinti teremben rendezendő tárlatát március 13-án, pénteken, este fél 6- kor dr. Kormos Sándor, a művelődési minisztérium A korunk pestiseként em- legett betegségről egyre több szó esik manapság Megdöbbentő adatot hallhattunk erről a közelmúltban a televízióban. Elmondták. hogy konkrét AIDS-be- teg mindössze kettő van az országban, de vírushordozó, tehát. aki fertőzhet már hatezer. Ezért kérdezfőosztály vezetője nyitja meg. A galéria-pódium vendége március 16-án, hétfőn, este 6-kor Moldován Stefánia. Liszt-díjas. érdemes művész lesz, akinek változatos. népszerű operarészleteket, operettdalokat átfogó műsorában Nagy Sándor klarinétművész működik közre. a zongorakíséretet pedig Tankó Eszter látja el. Egy héttel később, március 23-án, hétfőn, este. fél 6-kor viszont a 100 éve született nagy művész, Kassák Lajos emlékének szentelt műsorral szolgál közönségének a galéria. Az emeleten rendezendő programot Veress Miklós, a Magyar írók Szövetségének főtitkára nyitja meg. majd Kristó Nagy István főszerkesztő a prózaíró. G. Komotük dr. Molnár Miklóst, a megyei kórház vérellátóállomásának főorvosát. hogy megyénkben van-e AIDS- beteg. vagy olyan, aki fertőzhet? — Az elmúlt év közepétől minden véradót megvizsgálunk a megyében — mondta —. s eddig még róczy Emőke, az ELTE kandidátusa a lírikus, dr. Végvári Lajos professzor a képzőművész, Hugyecz János történész pedig a munkásmozgalomban küldetést vállaló Kassák arculatát rajzolja meg. Az emlékülésen Jancsó Adrienne, érdemes művész működik közre Ka9sák-versekkel. Nyilván sokakat érdekel az a galériabusz is, amelyet június 19-én indít háromnapos bécsi, burgenlandi útra az intézmény. Ennek utasai az osztrák főváros műgyűjteményei, nevezetességei mellett Burgenlandiban magyar településekre is ellátogatnak, sőt részt vesznek egy magyar együttes műsorán. Erre az útra március 20-ig a galéria portáján jelentkezhetnek az érdeklődők. csak vírushordozót sem találtunk a véradók közül. — Kaptak-e nyugati vér- készítményeket megyénkben a hemoféliás betegek, akik, mint köztudott, gyakori vércserére szorulnak? — A szegénység ebben az esetben előnyt jelentett. A reklámozott és nagyon jónak tartott nyugati vérkéahol a szükséges nyomtatványokat is megkapják. De naptárunkban azt sem érdektelen feltüntetnünk, hogy március második felében jelenik meg a Délszi- get-almanach 7 987-es száma, amely — a galéria rendezvénye kapcsán — elsősorban Kassák Lajos emlékének áldoz. Közli továbbá Baráti Dezső professzor Hatvan és a jakobinusok című helytörténeti munkáját. Kazimir Károly színházesztétikái tanulmányát, s lapjain Kányádi Sándor, román költőket bemutató műfordításai mellett, amelyeket Moldvay Győző jegyzetei fűznek össze, Rideg Gábor műtörténész érzékletes képet rajzol a galéria áprilisban kiállító grafikusművészéről Czinke Ferencről. szítményekböl szerencsére nem jutott megyénknek. Mint ugyanis kiderült, ezek zöme fertőzött volt. Ezért már nem importáljuk ezt a terméket. — Mi van akkor. ba AlDS-betegre, vagy akár vírushordozóra bukkannak? — Miniszteri utasítás szabályozza, hogy ha akár csak » gyanú is fennáll, tapasztalt orvosokból álló bizottságot kell összehívni Abban az esetben, ha ennek a bizottságnak többszöri vizsgálata igazolja a betegséget, úgy az illetőt a budapesti László Kórházba kell utalni ... (kis szabó) Kétségtelenül egyik leg- hivatottabb és legnépszerűbb énekesünk. Most is járja a nagyvilágot, s fényesen szárnyaló tenorja mindig több' és több hívet szerez művészetének. Hogyan sikerült mégis Hatvanba csalogatni llosfalvy Róbertét. az Állami Operaház Kossuth-díjas művészét, akivel a galéria szűkös irodájában, jnajd a „Park" egyik asztalánál beszélgettünk? — Félig-meddig a balszerencse játszott a kezdetre. Technikai okokból e'maradt a Bánk bán operaházi előadása, így vállalhattam a koncertet. Egyébként külön kecsegtetett, hogy fcldink, a szintén hódmezővásárhg. lyi. Gombos Katalin társaságában léphettem a galéria közönsége elé. S azt hiszem, egyikünk sem bánta meg. Ilyen ünneplésben kevés helyen részesültünk. — Vásárhely! Az öreg Bethlen Gábor Gimnázium, amelynek lépcsőit évekig együtt koptattuk. Mennyire játszott szerepet ez az iskola az életedben? — A kiröpítő fészek volt. Köti ősünk pedig Fábián Gyula tanár úr, aki á kötelező énektanítás mellett hatalmas ívű zenei nevelő, oktató munkát végzett. Mást ne mondjak: a mi időnkben ragyogó kórusa, zenekara, kamaraegyüttese volt a gimnáziumnak. Ha jól emlékszem, egy-két évig még te is a másodhegedűsök sorában húztad a vonót a, Fekete Sasban rendezett hangversenyeken ... ?! — Felejtsük el. Szegény nagynéném mániája volt. hogy zenére fogjon. Te viszont tehetséggel áldott, küldeté- ses művész vagy. Es pontosan emlékszem, hogy iskolai sikereid, majd az akadémia után a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének szólistájaként kezdted. Persze ennek már bő három évtizede. Mi történt azután? — Nem állítom, hogy a szerencse kötényébe poty- tyantott az Ég. mert ilyen nincs, de kemény, céltudatos felkészüléssel eddig majdnem mindent elértem, ami ezen a pályán elérhető Életem meghatározó eseménye, élménye volt mindjárt az operaházi bemutatkozás Erkel Hunyadi Lászlójának a címszerepében. Aztán jöttek a kitűnő Verdi-művek, jött Bizet, majd ismét Erkel és a Bánk bán. Ez a címszerep, Bánk is a lelkem legmélyén él, s tapsoljanak nekem Bécsben. Nápolyban, Kölnben Don Jcse Virágáriája után, az ünneplés közepette mindig az jár az eszemben, bárcsak a Hazám, hazámat énekelhetném az olasz, a német közönségnek. Igen. Erkel. Kodály, meg Kacsóh Pongrác! Ök azok. akik világjáróként is szülőföldemhez kötnek. Vannak Erkel-fitymálók. Nem törő_ döm velük. Akadnak fanyal- gók a János vitéz okán is! Holott invenciózus. eredeti muzsika ez. legfeljebb egy- egy rossz korszak rendezői, karmesteri felfogása vitte el olykor sekélyesebb vizekre Nézzék meg most az operaházi Kacsóh-felújítást. amelyet Dénes Pista vezeteti vissza régi hangzásához. Meg fognak lepődni . .. — Jó pár éve Kölnben rámutattam egy utcai plakáton a nevedre, majd kérdőn útikalauzomra néztem. „Fán- tásztik. ..!" Tárta szét a karját. Valóban ilyen nagyra tart a világ? — Inkább úgy fejezem ki magamat. hogy általában szeretnek. Köln egyébként is külön fejezet az életemben Hosszú évekig az ottani opera tagja voltam, s haza inkább vendégfellépőként jártam. Persze egy énekesnek arra figyelnie kell, hogy ne vigye túlzásba a dolgokat. Az emberi hang nem nyű- hetetlen. Ha például egy Othello és. Bánk bán közé bedobok valami igényes, nekem is fontos koncertet, a siker nincs arányban azzal, amit esetleg hangom, egészségem szenved. — Mikor jártál szülővárosodban? Rokonok? Diáktársak? — Otthon nincs már senkim. Előbb szüleim, majd húgaim költöztek Szegedre Gimnazista társaimmal pedig legfeljebb jártcmben futok össze. Jobbára Pesten Nem fogod elhinni: olyan ennek a pályának a terhelése, szertelen időigénye, hogy egyetlen érettségi találkozónkon sem tudtam részt venni. Ezzel persze nem tagadom meg városomat, ahol apám tanítósko- dott, s Pista öcsém nyugszik . . . — Mi a véleményed a zenei utánpótlásról? A jelen szakközépiskolái minden gondot megoldanak? ■ — Bizonyosan sok tehetséget segítenek a kibontakozáshoz ezek a szakintézmények. de a mi ifjú éveink gimnáziumaiban teljesebb emberek nőttek fel. Ügy értem: lelkileg gazdagabbak Jércesaláta, üveg sör. Aztán búcsúzkodcrA. A szem széd asztalnál néhány hang versenylátogató még a művészek teljesítményét taglalja. Vitájukat egy szürke öltönyös férfi zárja le: — öregem, fölösleges min den szó. llosfalvyt mindé nütt jegyzik, a világon mindenütt elismerik. Hatvanban legyünk okosabbak? Ebben maradunk. Moldvay Győző Felújították Dobán az egykori Endrődi „kiskastélyt”. A klasszicista jellegű épület a későbbiekben 100 ágyas alko- hológiai osztály lesz. A Veszprém megyei kastélyfelújitási program keretében erre az átalakításra 79 millió forintot költöttek (Fotó: MTI — KB) ^Megkérdettük: Van-e AIDS-beteg megyénkben! Arról is szó van, hogy havonta két alkalommal az emeleten lesz Alfonzó-mű- sor. Ide figyeljenek, emberek! címmel. Négy-öt partner. kis jelenetek, szólók, afféle képeskönyv, amelyben Alfonzó eljátssza majd a véleményét. Bár olvastam az életéről írott könyvet, kérem. meséljen magáról. — Vagyononi nincs. A pénzt eszköznek tartom. A filmjeim szép díjakat nyertek. Az Alfonzó-cirkusz Cannes-ban, az Alfonzó- show Montreux-ben, a Keménykalap és krumpliorr először Münchenben,- aztán Hollywoodban. Mindig nagyra becsültem a kritikát, még a rosszat is. Mankót jelent. Ha a világot járva honvágyam volt, sohasem nagy szavak jártak az eszemben, hanem a Fáskör, a rongy- labdafoci, az öreg sárga villamosok, a pesti linkség. Faggatom, mivel telnek a napjai. — Jóga-meditációval, sétával. aztán a barátokkal üldögélünk a Flamenco Szállóban. Fellépést ritkán vállalok. Sok jó barátja van. művészek, civilek. Csonka Endrét, Forgács Lászlót említi — Ök közkatonák. De a háborút mindig a közkatonák nyerik meg. Csapatjáték nél-' kül nincs előadás. Keveset filmezett. Napfény a jégen. Én vagyok Jeromos, a Keménykalap ... Kár — gondolom. Többen láthatták volna az utánozhatatlan mu- lattatót, filozófust, Alfon- zót, akinek csak ki kellett lépnie a színpadra, és meg sem kellett szólalnia ahhoz, hogy könnyesre kacagjuk magunkat. Hogyan is mondta búcsúzóul ? — Ha csak egyetlen embernek szereztél örömöt, már volt értelme az életednek. Alfonzót születésnapján a televízió február 28-án. az I. műsorban 20 óra 05 perckor kezdődő Szeszélyes évszakok című műsorban köszönti: Erdős Márta Alfonzó 75 éves Alfonzóval nehéz interjút készíteni. Mert hiába készül az ember kérdésekkel, nem biztos, hogy azokra kap választ. Alfonzó csapong. Mindenről eszébe jut valami vagy valaki, gondolatok, történetek, amelyeket muszáj elmondani- Nem csinál nagy ügyet belőle, hogy 75 éves. Azt vallja, minden kornak megvan a maga szépsége — ha nem a fiatalság örömét keressük benne. A róla készült könyv címoldala (Fotó: Perl Márton) Szerencsésnek, a sors kegyeltjének tartja magát. Hisz olyan mestere, tanára volt, mint Kellér Dezső, maga a bölcsesség. És olyan partnerei, mint Komlós Vilmos, Herczeg Jenő, Boros Géza. Salamon Béla, Kazal László, Rátonyi Róbert, Ki- bédi Ervin, Kabos László. És Szuhay Balázs, meg Verebéig Iván. Szereti, becsüli őket. Visszaemlékszik az időre, amikor a TÁRSALGÓT nagybetűvel kellett érteni. Nem volt „beesés" az előadás előtti percekben. Két órával előbb már együtt volt a csapat. A társalgó sarkában a fiatalok áhítattal hallgatták az öregeket. — Ma is így van? — kérdezem. — Nincs — feleli. — De most Bodrogi hívja visz- sza. — Talán azt reméli, hogy ön majd visszahozza ezt a szokást? Hogyan is van ez a visszahívás? Hiszen 14 éve a Vidám Színpad nyug' díjasa. — Egy-két nappal a 75. születésnapom előtt meg akarnak ünnepelni a színházban. Valamikor Kellért ünnepeltük egy általa írt. Szerény ember című jelenettel. Nos, ezt ismételjük meg.
