Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. február 23., hétfő Egy /lét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Vérszegény krimik Sok sznobbal ellentétben vallom, hogy a krimi egyen­rangú a legmarkánsabbnak tekintett irodalmi műfajok­kal. Kizárólag a szerzők ké­pességeitől függ, hogy mi­lyen szintű alkotásokkal ajándékozzák meg az olva­sót. illetve a tévénézőt. Dürrenmatt e téren is re­mekelt, s bebizonyította, hogy minden megnyilatkozá­si forma nagyszerű lehetősé­get kínál az átlagon felüli adottságok kibontakoztatá­sára. Sajnos, a toliforgatók zö­me meg sem közelíti ezt az irigylendő, ezt az egészséges versengésre serkentő ma­gaslatot. Többen még a szórakozta­tás minimális követelményei­nek sem tesznek eleget, s a szó nemesebb é’rtelmében vett rutin kívánalmait se tel­jesítik. Erről győződhettünk meg az elmúlt héten is. Ekkor fe­jeződött be A „D”-tényező című svájci bűnügyi sorozat, amely vontatottságával, oly­kor csigalassú tempójával gyötörte idegeinket. Ebből az anyagból az öt helyett leg­feljebb egyrészes produkciót illett volna csinálni, kiak­názva a számítógépes bank­rablás motívumának viszony­lagos újszerűségét. Szombaton este a Tetthely következő blokkja fárasz­tott minket. Bosszankodtunk a sablo­nos szituációk miatt Nem véletlenül, mert valamennyi darab egy kaptafára készült. Megismerjük a történet sze­replőit, ott vagyunk a bűn­eset elkövetésénél, s végig­kísérhetjük a nyomozás hosz- szú, elnyújtott fázisait, hogy aztán horogra kerüljön a hal, vagyis a vétkes elnyer­je méltó büntetését. Értjük a pedagógiai célt, de hát a készülék előtt nem efféle okításra vágyunk. A fúl didaktus jelleg miatt egyébként a nevelőhatás is kétségbe vonható. Mindnyájan szellemi lele­ményekre szomjúhozunk, lo­gikai játékra, meghökkentő fordulatokra, mással össze nem téveszthető, érzékletes karakterű detektívfigurák- ra áhítozunk. Az sem árt. ha kirajzolódik a társadal-' mi háttér, ha összecsapnak az ellentétes indulatok, ha izzanak a konfliktusok, ha szurkolhatunk a kézzelfog­ható igazság diadalmaskodá­sáért. ha vérbeli, hamisítat­lan katarzis részesei lehe­tünk. Tudjuk: hazai terepen ilyen kincsek közt aligha vá­logathatunk. Külhonban an­nál inkább! fgy hát joggal kérjük: a filmvásárlók ne feledkezze­nek meg a példamutatókról, hiszen az ízléscsiszolásnál aligha létezik szebb külde­tés . . . Pécsi István A gyorsítás Az egyik legjobban szer­kesztett és legpergöbb mű­sor a televízióban a Pano­ráma. Chrudinák Alajos fő- szerkesztő irányításával olyan összeállításokkal áll­nak elő munkatársai, ame­lyek megérdemlik figyelmün­ket. Sokszor szó szoros ér­telmében a tűzvonalból hoz­nak tudósításokat, a képek objektivitását legtöbbször személyes tapasztalatokkal támasztják alá, árnyalják to­vább. A múlt heti adás sem cá­folta meg az eddig kialakult gyakorlatot: a jól sikerült szignál után most is lenyű­göző kép- és gondolatsor kö­vetkezett. A Szovjetunióban végbemenő változásokról volt szó ezúttal, ráadásul azért vált még izgalmasabbá a téma megközelítése, mivel a szovjet televízió műsorait ál­lították középpontba. fgy sokkal mozgalmasabb. szí­nesebb lett Sugár András összeállítása, nemcsak be­szélgetések követték egy; mást. hanem helyszíni ripor­tok, színes, tudósítások is élénkítették a látottakat. Ezért aztán nemcsak értel­münkkel és logikánkkal kö­vethettük a fejleményeket, de érzelmeinkkel is. Külö­nös volt látni azt a pódiu­mot, amelyet egy moszkvai külvárosban állítottak föl, .s mindenkit megszólaltattak ,az adásban a helyi problé­mákról, akinek véleménye volt. Nem köntörfalaztak. nem kozmetikázták a fölve­téseket, hanem szembesítet­ték a maguk nyersességével a közvéleményt az ottani ve­zetőkkel. Igaz, sokszor kevésbé jól- fésülten, s körültekintően fo­galmaztak mindazok, akik hangjukat hallatták, de nem is ez volt a cél. Hanem az, hogy a gondok napvilágra kerüljenek. S nem köny- nyen felejthette a néző eze­ket a perceket, mert feltá­rult előtte, hogy mit is je­lent a gyorsítás fogalma. Óriási energiák szabadulnak ma fel a Szovjetunióban, s a külső szemlélő talán még követni sem tudja, hogy év­tizedek óta megmerevült for­mák és kóros beidegződések milyen gyors ütemben tűn­nek el. Persze szó volt itt a ne­hézségekről is, hiszen egyik napról a másikra nehezen le­het minden akadályt ‘ kikü­szöbölni. Azzal sem lehet számolni, hogy rövidesen mindenki a saját bőrén ér­zi ott mindennek a kedve­ző hatását. De valami meg­mozdult. s szinte jégzajlás- szérűén hozza maga után- egyik váLtozás a másikat. Emlékezetes volt újra ez a csütörtöki Panoráma, bi­zony nem keveset ad szem­léletünkhöz. mivel sokolda­lú megközelítésre vállalko­zik. Ez pedig a _ figyelem lekötésén túl azt is jelenti, hogy nem papírízű igazsá­gok tárulnak fel előttünk, hanem a valóság, a maga sokar'cűságával. Gábor László Indul a vidám menet . . . Egy kissé csúszik ... A beretválás ceremóniája . . . Farsangi népszokások Parádsasváron A Mátra hegység szlo­vákok lakta községében — Parádsasváron — ma is hagyománya van a farsangi mulatságoknak. A helybéli fiatalok mókás jelmezekben vonulnak fel a település utcáin, élen a „borbéllyal" és „segédjével”, s ha a férfinép útjukba kerül, jel­képesen meg beret váljak a cifra faborotvával, ezért természetesen fizetség is jár. Estére bálba csalogat­ják a kuncsaftokat. Itt az. ingyenes painpuska. a for­ralt bor a menü. Üveges, parádi módra ... (Fotó: Szabó Sándor/ Havassy Péter: Heves megye középkori tisztségviselői Az Egri Dobó István Vár­múzeum Studia Agriensia sorozatának 6. köteteként lá­tott napvilágot Havassy Pé­ternek, a múzeum történé­szének s tudományos titká­rának müve, mely egy eleddig merőben isme­retlen területre derít elemző kutatási eredménye­ként fényt. A munka azért is értékes, mert tanújelét adja annak, hogy megyénk­ben a fiatal generáció sorai­ban is van középkori té­mákkal foglalkozó kutató, melyből sajnos, még orszá­gos vonatkozásban is egyre kevesebbel találkozunk, az ördöngös latin nyelv buk­tatói folytán. Havassy módszeresen épí­ti fel müvét. Mintegy beve­zetőként áttekintést nyújt Heves vármegye kialakulá­sáról, mely kérdés még oly sok ismeretlent rejt, de ered­ményt is kínál. A kis kötet sorra veszi a megye tisztségviselőit, is­mertetve hivatalukat, tiszt­ségüket, s az egyes szemé­lyekre vonatkozóan felderít­hető adatokat. Az egyes fe­jezetek végén pedig gondo­san és nagy-nagy szorga­lommal összeállítja a forrá­sok vizsgálata alapján az egyes tisztségek viselőinek listáját, megadva hivatali idejük tartamát is. A sort Heves vármegye Mohács előtti ispánjai nyit­ják meg természetszerűen. A Havassy által megállapítha­tó első hevesi ispán Péter volt, 1323-ban. De fény de­rült arra is, hogy Becksns- loer János, mint egri püs­pök viselte elsőként a vár­megye ispáni tisztét. — Az alispánok követik a sort, 1333-ból ismert Mihály és László mesterekkel. Meg­tudjuk. hogy már a XIV. században négy szolgabirá- ja volt Heves vármegyének. Nemigen kutatott a me­gyék országgyűlési követei­nek személye. De Havassy- nak ez sem kerülje el a fi­gyelmét. s tőle tudjuk, hogy az elsőként megállapítható követek 1447-ben Dormáni János és Recski Miklós vol­tak. Megyénkben nem elhanya­golható a várak élén álló várnagyok személye sem Az érdeklődő, sőt . a témát ku­tató is hasznosan forgathat­ja a kötetnek ezt a fejeze­tét. hiszen képet kap Eg?r. Sírok, Debrö, Nána és Szarvaskő várnagyairól is. S ebben az összeállításban figyelmet keltő, hogy milyzn jelentős személyek voltak a siroki vár várnagyai. A kötetből. — mintegy füg­gelékként — az okleveles anyagból feltárható vármegyei közgyűlésekről kapunk tá­jékoztatást. Kiderül. hogy a leggyakoribb esetben Ver- peléten gyűltek össze a me­gye nemesei, d? Kompolt. Szihalom. Tiszaörvény. s Heves is adott otthont köz­gyűlésnek. Sajnos, ' nincs adatunk arról, hogy miért vesztette el Heves, a hevesi vár oly hamar központi ve­zető szerepét, noha nevet adott a megyének. A közel 90 oldal terjedel­mű munkát gazdag illuszt­rációs anyag egészíti ki. cí­merek, pecsétek, oklevelek, síremlékek fényképeivel. Kétségtelen, aki bárminő vonatkozásban is foglalkoz­ni kíván Heves vármegye középkori történetével, kéz­be kell, hogy vegye ezt a hasz­nos müvet. Örömünkre szolgál. hogy a Vármúzeum megtalálta a módját, hogy könyvkereske­delmi forgalomba hozza kiadványait. Sugár István Hogy a** viselkedjünk? A vállalatok, intézmények elkészítették a tavalyi esz­tendő gazdasági eredményei­nek mérlegét, a közeli he­tekben, hónapokban tudatják munkatársaikkal, hogy a végzett munka alapján meny­nyi nyereségrészesedés, ápri­listól mekkora fizetésemelés és egyéb jutalom jár. Mivel a gazdasági vezetők számá­ra ez az időszak a megdi­csőülés, avagy a fal mellet­ti közlekedés és bujkálás ideje, nem mindegy, hogyan viselkednek dolgozóik előtt. íme, néhány jó tanács! Abban az esetben, ha leg­alább egyhavi fizetésnek megfelelő összeg jut minden dolgozónak nyereségrésze­sedésként, emelt fővel lép­jünk be a főbejáraton. Fog­junk kezet a portással, vere­gessük vállon, tegyünk fel neki néhány banális kér­dést, köztük azt. hogy hogy ityeg a fityeg, meg mi újság a Futrinka utcában, mit csi­nál a család odahaza. Mo­solyogjunk mindenkire, aki szembejön velünk, sőt. ma­gabiztos tekintetünkből ol­vassák ki a dolgozók sike­rektől duzzadó véleményün­ket. hogy na, látjátok cso­nkáim. így kell ezt csinál­ni. Az öltözködésre is gon­dosan ügyeljünk. Raktárunk­ból nem hiányozhat a da­gadó mellre méretezett za­kó — lehetőleg kisipari munka! —, a büszkeségün­ket erősítendő, legalább két számmal nagyobb mellény, és a betyáros pörgekalap. Lábunkat könnyű, szellős. püha bőrből készült cipő ta­karja. s lépkedjünk úgy. mintha nem Itt a földön, hanem fönt, a fellegek közt járnánk angyalok kíséreté­ben. Abban az esetben, ha leg­alább 15 napi munkabért kap minden vállalati dolgo­zó nyereségként, sétáljunk végig a legjobb . termelési eredményt elért műhelyen, aztán a személyzeti osztály­tól és a szakszervezettől ka­pott lista alapján beszél­gessünk el néhány kiváló dolgozóval. A nagyobb ha­tás kedvéért mondaniva­lónkba keverjünk olyan ki­fejezéseket. mint a piacori­entált gyártmányfejlesztés, az exportpiaci manőverező­képesség. a megromlott cse­rearány kivédéséhez kon­junkturálisán alkalmazkodó termékváltás, no meg azt. hogy Sic itur ad astra. ma­gyarul Szemesnek áll a vi­lág! Rendkívül szimpatikus mozzanatnak számít, ha oda­megyünk valamelyik fúró­géphez, esztergapadhoz. és néhány percre átvesszük a munkát a gépkezelőtől, bi­zonyítván. hogy nem csu­pán nyakkendős irodakuka­cok vagyunk, hanem a gya­korlati munkához is értünk.. Abban az esetben. ha csak 5 napi munkabérnek megfelelő összeg lesz a nye­reségrészesedés. legjobb, ha a hátsó kapun megyünk be a gyárba. Köszönjünk előre még az udvari segédmun­kásnak is. vegyük fel a Bo­csánat. hogy élek! elnevezé­sű pózt. A kebelt dagasztó nagy mellényt vigyük be a bizományiba, helyette célsze­rű munkaköpenybe bújni, és segíteni a takarítónőnek a lépcsőház felmosásában. Lógó orr. szürke nyakkendős félgyász, félárbocra enge­dett vállalati zászló, szomor­kásán legyintő kézmozdulat ezekben a napokban kötele­ző. Panaszos szavaink közé keverjük be a beszűkült piac, a bennünket sújtó sza­bályozórendszer és az ököl­jog érvényesülése kifejezése­ket. Célszerű megvárni az esti sötétedést, s csak akkor' induljunk haza. nehogy a felhecceit ipari tanulók és művezetők nyers tojással dobálják meg a fekete vál­lalati gépkocsinkat. Ajbban az esetben, ha a vállalat nem oszt nyereség- részesedést. sőt, áprilisban a bérfejlesztés is elmarad, legjobb menedékjogot kérni valamelyik baráti ország bu­dapesti nagykövetségén. Me­gyeszékhelyen, nagyabb tele­pülésen átmeneti megoldás­ként sürgős esetben egy tá­volabb fekvő borospince is megteszi. Ha a vállalat dolgozóinak felháborodása elmúlt. köl­tözzünk új lakásba, és ki zárólag este, fal mellett köz­lekedjünk postásnak, tűzol­tónak öltözve. Még a szaná­lás bejelentése előtt intéz­zük el. hogy érdemeink el­ismerése mellett mentsenek fel tisztségünkből, s aztán — új munkahelyet keresve — saját lelkiismeretünk meg­nyugtatására haladéktalanul kérjük vissza az iskolapénzt. Természetesen csak akkor, ha olyan iskolába jártunk, amely vállalatvezetésre jo­gosít. Kiss György Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents