Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-20 / 43. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. február 20.. péntek A barokktól a modern emberig EGRI SZÓLISTÁK Az egri művésztanárok második hangversenyén az Egri Helyőrségi Művelődési Otthonban Pálvölgyi Ágnes (zongora) és Miklovitz László (oboa) adott műsort. Az oboa a barokk idők egyik kedvelt hangszere, ezért nagyszerű muzsikát írtak rá a nagy zeneszerzők. Tény, hogy a dallamot, a fegyelmezett hangzást. a művek belső rendjét gazdagon eleveníti meg. Nem könnyű instrumentum. Ezt éppen a műsort záró számban figyelhettük meg: mekkora technikai felkészültség, beosztás, önuralom szükséges. hogy a megszólaltatás a szépség szolgálatában állva maradéktalan élvezetet nyújtson. Händel a-moll Concertó- jával nyitott Miklovitz László. A barokk mester nagy hatású műveit nem a szóló- hangszerekre írt darabok körül kell keresnünk. Mégis kitetszik ebből a Hándel- nél szelíden koncertáló műből is. milyen kötelékek fűzték a barokk zenészeket a mindig is üdvözítő, az élményt és beteljesedést hozó harmóniához. Ugyanerre a szándékra példa és magyarázat Alessandro Marcello d-moll oboaversenye is. Ennek a versenyműnek ízes délszakisága, az a pompára hajló velencei frazeológiája, ahogyan a zenei áramlás ebben a műben elkapja még a kései kor hallgatóját is, indokolja azt a kíváncsiságot, amely J. S. Bachot is e zenei anyagnak zongorára való átdolgozására késztette. Ezt a két mestermunkát lelkiismeretes, alapos értelmezés után dolgozta fel magában Miklovitz László. így derűs, az élet vigasságos oldalát mutató hangulatot hozott ki belőlük. Ám. hogy bizonyítsa: a zene nemcsak mulatság, vidám velencei tréfa, eljátszotta az oboaművész Pálvölgyi Ágnessel Poulenc oboára és zongorára írt Szonátáját. Itt mindjárt az első tétel, az Elégia kivallja, mekkora mélységek fölött kalandozik a modern lélek, a kereső-kutató ember, akinek annyi mindenre kellene válaszolnia. Itt már szó sincs — a mű 1962-ben keletkezett — arról a megbékéltető harmóniáról, lezártságról, fegyelemről, amely a barokknak annyira sajátja. Sok-sok félhang, zenei elhallgatás, — mintha egy félrecsúszott sikoly lenne, segítségért kiáltás. Mert nem találjuk a helyünket. mert nemegyszer nincs hova lennünk. Ebben a bonyolultan szellemes francia muzsikában állott igencsak komoly technikai feladatok előtt a művész: derekasan helytállt. A zongora egyenrangú társként, színes muzsikát szolgáltatott. Pálvölgyi Ágnes merész fogással, Liszt Gondolier a- ját és Bartók Allegro bar- baróját vette műsorára. Ha van két szélső határ az érzelmekben, szenvedélyekben — akkor itt, ebben a két műben ugyancsak erős érzelem, a szenvedély sarkítá- sa. Liszt önfeledten kíséri zenéjében a csillogó velencei habokat, az emlékezetes órák visszfényei „csacsognak' ebben az áradásban, mintha máris előrehoznák a két Ferenc-legenda csodálatos hangutánzásait, vagy a szeretett szökőkutak szeretett zenéjét. Mély átéléssel, az asszonyi átélés forróságá. val játszotta ezt a lírát Pálvölgyi Ágnes. S néhány perccel később, az Allegro barbárát! Szenvedélyesen, a bartóki figyelmeztetésekre jól emlékezve . . . (farkas) Tanárok és diákok egyaránt bizonyították . . . Ki tud többet a Szovjetunióról? Ennek a vetélkedősorozatnak már évek óta bevált hagyományai vannak. Középiskolás csoportok és felkészítő tanárok időről dőre nagy lelkesedéssel készülnek a megméretésre. Az idén azonban a megyei döntő tanúsága szerint a szokásosnál is többet tudtak a versenyzőik. Hiszen a résztvevők nagy többsége a kérdések mintegy kilencven százalékára helyes választ adott. Február 17-én, kedden, az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában rendezték meg a középiskolás és szakmunkás- csoportok számára a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő megyei fordulóját. A versenyzők november elején vehették kézbe a Művelődési Minisztérium, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság. a Lapkiadó Vállalat és a KISZ KB kiírását. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére rendezett vetélkedő elődöntői a múlt év végén, s ez év elején lezajlottak. A selejtezők során Heves megyében a szakmunkásképző és szakiskolák 17, a középiskolák 32 csapata versengett a továbbjutásért. A megyei döntőbe öt szakmunkás és szakiskolai, valamint hét középiskola’ csoport jutott be. A felkészüléshez a támpontot a Szovjetunió című, havonta megjelenő magazin adta. A csapatoknak földrajzi, történelmi. politikai, és művészeti témákban kellett ismereteikről számot adni. A szoros küzdelemben a szakmunkások kategóriájában a legjobbnak bizonyult az egri 212. Számú Bornemissza Gergely Ipari Szakmunkásképző Intézet gárdája Tanáruk Rapesák Istvánná volt. A középiskolások versenyében a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium és a hatvani Damjanich János Ipari Szakközépiskola csapata vitte el a pálmát. A berzéseket Istványi József- né, a hatvaniakat Arletné Molnár Mária készítette fel. A nyertes csapatok képviselik megyénket majd a területi döntőn. E mellett a megyei tanács művelődési osztálya és a KISZ Heves Megyei Bizottsága összesen tízezer forint értékű könyv- utalványát is megkapták. A megyei pártbizottság agitá- ciós és propagandaosztálya ajándékaként pedig a továbbjutók legjobbjai egy- egy szovjetunióbeli utazáson vehetnek részt a közeljövőben. Tizenegy esztendeje. 1976- ban „született" Hatvan egyik igen fontos sportlétesítménye. a József Attila Ifjúsági Nevelő Otthonhoz kapcsolódó edzőterem. vagy ahogy a helybeliek már átkeresztelték: a városi sport- csarnok. Létrehívását annak idején az indokolta, hogy az ifjúsági otthon lakóit egészséges sportolási lehetőséghez juttassák, illetve elősegítsék a szomszédos iskolák, óvodák gyermekei részére a tanórák és fömegsportren- dezvények megtartását. A csarnok teljes egészében a nevelőotthon irányítása alá tartozik, az intézmény költségvetésében szerepel fenntartása is. Sütő György igazgató elmondotta továbbá, hogy intézményük éves működtetése 8,5 millió forintot igényel, amiből közel egymillióba kerül csak a tornaterem üzemeltetése. Ez igen nagy összeg, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy térítési díjat a különböző használatba vevőktől nemigen tudnak inkasszálni. Csak a városi tanács szánja meg évről évre 100 ezer forinttal a direkciót, hogy némiképpen a helyi sportkörök bérleti gondját enyhítse. Legutóbb 50 ezer forintot a művelődési ágazat pótlólag utalt az intézménynek az iskolai testedzés támogatása végett. De hát mit nyom a latban az említett összeg? Meg kell fogódznunk a válasz nyomán. Ősztől tavaszig csak a fűtés, világítás, takarítás. szerény javítgatás egy órára lebontott költsége 450—500 forint. Ha ezt beszorozzuk a napi 10 órás „forgalommal", könnyen kiszámítható, hogy fél esztendő anyagi ráfordítása közel jár az egymillió forinthoz. Megtudtuk azt is, hogy a tizenegy esztendő során itt tartott számtalan társadalmi és kulturális rendezvény fizessük Talán két dolog komplikálja csak a helyzetet. A tornaterem épületében garázs, több foglalkoztató helyiség van, amelyekről nem mondhatunk le semmi módon. Mennyire bíznak e feltételrendszer elfogadásában az otthon vezetői? Mint hallottuk, öt esztendeje „árulják " a sportcsarnokot, de semmiféle hajlandóság nem mutatkozik a város részéről javaslatuk rendezésére. Vagyis a sokrétű igény megvan a létesítmény iránt, talán jószándékkal is párosul, de ez semmit sem old meg. Halvány remény? Kiút? Plusz személyzetet kérnek a ott. hon vezetői a megyei tanácsvezetéstől, továbbá annak a törvényesítését. hogy minden használó, minden bérbevevő sportkör, egyesület, vállalat fizessen olyan díjat, amelyet a jogviszonyok meghatároznak, s arányos a bérbeadás milyenségével. Sütő Györgyék véleménye szerint az így befolyó összegből — bizonyos idő múltán — megoldható nemcsak a folyamatos karbantartás, hanem az építmény teljes tatarozása. Tóth János városi tanácselnök-helyettes egyébként megerősítette: képtelenek bármit is fedezni a fölvetett anyagiakból. Pádár Béla sportosztályvezető sem tud évi 100 ezer forintnál többet e célra biztosítani. Tehát a megyei tanács kellő támogató készsége oldhatja meg Hatvan e súlyos gondját. Moldvay Győző ilyetén költsége szintén a nevelőotthonra hárult, még inkább csökkentve a reményt, hogy valamit lehessen fordítani a csarnok állapotának megóvására, a gyakorta jelentkező különböző hibásodások pótlására. Ezért nem meglepő az a kép, amely az ide látogatót fogadja. Szinte minden berendezés elhasználódott, felújítást követel, továbbá az egész villamossági rendszer, a kétszeri tetőcsere ellenére befolyik a csapadék a nagyterembe, s a rossz, korszerűtlen anyagok beépítése miatt e pillanatban csupán a vizesblokk rendbetételére félmilló forint kellene. Tervek ehhez már vannak. De hol a forint? A hamleti „lenni vagy nem lenni" kérdés, illetve az egész áldatlan állapot kapcsán Sütő György igazgató következőképpen fogalmazott: — Tovább a mai formában képtelenek vagyunk a tornatermet fenntartani, de nem is feladatunk száz állami gondozott gyermek nevelése mellett annyiféle célt szolgálni. Különösen nem azért, mert- az igénybevevők a legmerevebben elzárkóznak mindenféle ellenszolgáltatástól, meg sem próbálják enyhíteni a ránk háruló anyagi terheket. Az egyre növekvő kiadásokra is figyelemmel, tehát egyetlen javaslatunk van: vegye át a csarnok fenntartásának gondját-baját, az üzemeltetés kiadásaival együtt a város. Megjegyzem, ugyanakkor arra is hajlandók vagyunk, hogy saját fiataljaink teremhasználatát megAz éles vizű korsó 111/3. Fazekasoknál Körösréven Gyönyörű régi, dombos utca Körösréven. A házak végéből ablakszemek tekintenek a járdára, nemhogy riasztják, várjáík inkább az idegent. Kása Imre bácsi száján- is hamar fakad az „Isten hozta”, s már tessékel is befelé a szigorodó télben. A „házba”, amely szobának, s konyhának egyként szolgál, és ahol sparhelt sugározza a meleget. Kása Imre bácsi szegény, szíjas ember. Bár a szót nehezen érti már, annál szebben forgatja. Hetvennyolc esztendősen is szál- egyenes, s ugyanilyen egyenesen néz szemébe az idegennek, szándékát keresvén. Nincsen pedig nekünk más szándékunk, mint hogy meg akarunk ismarni egy körösrévi fazekast, s tőle tudni meg valamit arról, miről is híresek ezek a körösrévi korsók, kancsók. töltött káposztás fazekak, tejescsuprok és más alkalmatosságok A Kosa család 'öröksége — Fazekas? — kérdez vissza. — Az már alig van — Hova lettek? — Elfogytak. Valamikor ebben a faluban élt vagy száznyolcvan; jártak-men- tek messzi .földre a rém cseréppel. -Most, ha négyen- öten vagyunk. S már sorolja. Halász Mihály, Halász János (el ne feledjem: Imre bácsi feleségét lánykorában Halász Máriának hívták, családban vannak hát ők is), meg a Hasas János, meg még egy Hasas. Hirtelen' ennyire emlékszik. Kísérőm, az erdélyi etnográfia és folklór kiváló ismerője és gyűjtője azért kalauzolt Körösrévre, mert itt valami igazán egyedit és eredetit találok. Az úgynevezett révi fehér kerámiát Magamban mosolygok, hiszen a lakásomban őrzöm Szilágyi bácsi (Sándor? József?, erre már bizony nem emlékszem) gyönyörű révi kerámiáit. — Imre Ibácsi, kitől tanulta ezt a mesterséget? — 'Az én apám volt Kása Mihály, az én nagyapám volt Kása János. Mind fazekas volt, a családban tanultam. Tizenkét esztendősen már korongoltam A fehér kerámia titka — És ebben a fehér kerámiában mi a különleges? — Már az agyag is az. amiből készül. Valamikor a Kerebik legelőről hordtuk ezt a földet, de ott már nagyon mélyen van, most aztán a Sonkolyosról hordjuk. Tudja, ez olyan pirosas agyag, nehéz munka van vele, de aztán ez az agyag a kemencében szinte fehérre ég A kert elején hatalmas halomban áll a pirosas agyag. Most tél van, de Imre bácsi tavasszal megint korongolni szeretne. Úgy dolgozgat, hogy évente még mindig ötször-hatszor éget, s egyszerre tán száz darabot is. Hetvennyolc évesen. Ha a mester látja, hogy már fehéres a láng, amivel éget, kiszedi az edényt. Ügy öt-hat óra múlva. És akkor Ugye, jól cseng? A piacon. — kérdi Kosa bácsi Kosa néni panaszkodik (Fotók: KS — Marián Antal felvételei) ilyen szép fehéres lesz, rajta a barna földfestékkel festett minták valósággal élnek. A mintákat az asszonyok rajzolják. Ez a törvény. Egyszóval a körösrévi kerámia máz. nélküli. Mostanában ugyan a piac követelményei miatt egyre kevesebb fehér, máztalan kerámiát gyártanak, jóbban szeretik az emberek a cifrát, a mázasat. Készít ilyet Imre bácsi is, de azért igazi szívvel a fehéret mutogatja. — És mi még ebben a cserépben különleges? — Hát, hogy éles marad benne a víz! Éles? Ez azt jelenti, hogy hideg. Mert nincs máz, a cserép lélegzik. Nem pos- had, nem avasodik ebben semmi, nemcsak a víznek jó, az ételeknek is, amit azzal a céllal formáznak. Ha meg főznek benne, ez az agyag megízesíti az ételt, nem elvesz belőle. Ezt a cserepet vitték a mezőre az emberek régen te, ha dolgozni jártak. Igaz, nem olyan színes, dekoratív, mint a köröndi kékmázas. vagy a gyergyói fekete kerámia. A szegény ember számára azonban a hasznosság legalább olyan érték, mint a szépség. A piac az asszony dolga — Van-e piaca ennek a cserépnek, Imre bácsi? — Nem nagyon. Ezért is kevés már a fazekas. A fiatalok nem vállalják. De a piac az asszony dolga. Most is ott van a révi piacon, keressék meg. Megkeressük. Kosa néni panaszkodik, ma még alig vettek cserepet. Beállunk hát vásárlónak. A. piac szélén, igazi vásári hangulatban, a zeneszóhoz közel fiatal fazekas árul Méhész Géczi Jánosnak hívják. A legfiatalabb révi fazekas. alig múlt harminc, akinek asztalán azonban már csak egyikét fehér kerámia árválkodik. A többi mázas edény. Szép, de mázas. Fröcs- csölt, ahogy a fiatal fazekas mondja. Mégis, a froccsölt fazékkal együtt úgy indulunk hazafelé a körösrévi piacról, hogy találtunk fiatalembert, aki az ősi mesterséget vigyázza. Márpedig ezt vigyázni kell. Agyagot gyűjteni, korongolni, pingáini, égetni, piacra hordani. Hogy őrizze sokáig, nagyon sokáig élesnek a vizet. Bényei József (Fotó: Szántó György) HATVANI KÉRDÉS: Lenni vagy nem lenni...?
