Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-19 / 42. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. február 19., csütörtök Eger határában Egy Tompa Mihály-vers egri keletkezéstörténetéhez VERESEGYHÁZÁTÓL A VILÁGHÍRIG? Sok szoknyában a popszakmában Csupán a hirtelenjében összeállóit barátság, a későbbi mitizáló hajlam alkotta meg azt a költői triumvirátust. melyet Petőfi. Arany és Tompa nevével volt szokás fémjelezni ? Igen. A két, pároscsillagként világló költő mögött a Tompa fénye haloványabb. a Parnasszuson száméra szerényebb hely jutott. Nem volt lángelme, de derék, s csöppet sem szégyellni való pályatársa a két szellemóriásnak. Szerfölött méltánytalanul évtizedeken át nevét is kihagytuk tankönyveinkből. Az igazság ott rejtőzik, hogy a Levél egy kibújdo- sott barátom után, A madár fiaihoz. A gólyához, az Üj Simeon című versei soha nem lesznek kiiktathatók a magyar költészetből. Petőfi egri kapcsolatai közismertek. A helyi lokálpatriotizmus semmit vagy legalábbis igen keveset tud Tompa Mihálynak, s Egernek versben is megörökített kapcsolatáról. Pedig nyomon követhetően létezik. A húszas-harmincas évek fordulóján a Kisfaludy Társaság megbízásából a Franklin Társulat negyven kötetben kiadta a Magyar Klasz- szikusok sorozatot. Nyilván túlértékelve jelentőségét, Tompa három kötetet kapott a sorozatból. (Petőfi és Arany mindössze négyet- négyet!) A románcok, balladáik, regék mellett a zöm a daloké és ódáké, miként a cikluscím a lírai verseket nevezi, számuk kereken 230. Hogy Eger határába. s nyilván a városba is milyen körülmények között került Tompa, adat- és tényszerűen nem állapítható meg teljes bizonyossággal Vizsgálódásunk föltehető eredményességéhez a mellékkörülmények ismerete siet segítségünkre; kivált a költő levelezése. 1862. július 20-án „mint a tyúk" otthon ül Hányám, s Bánfaivára igaz-jó barátjához készül. Kölcsönösen családostul gyakori vendégei egymásnak Az út a két község között harminc kilométer körüli. Innen, mentek volna Egerbe? Lehetséges, de nem valószínű. Ekkortájt írja Tompa, hogy számos nyavalyáit, s újabban szembetegségét is „foltozgatni" a diósgyőri Hámorba készül, felesége {»dig hasonló okból Pestre utazik. Vagy ekkor, vagy néhány hét múltán az asz- szonyt a gyógykezelésből hazahozva fordulhatott meg Egerben, s keletkezett a vers. Bizonyos, hogy útja során találkozása volt a városban barátokkal is, mert december 6-án, Hányáról keltezett, s ugyancsak Kazinczy Gáborhoz Bánfaivára intézett levél utóiratában ez áll: „Ha Egerből hozzád egy faláda érkezik számodra : légy kedves rögtön a pincédbe tétetni, s gondját viseltetni. Teljes lelki szomjúsággal várom soraidat!" A Tompa levelezéseit két hatalmas kötetben sajtó alá rendező Bisztray Gyula a „faládára” történt utalást nem ok nélkül úgy magyarázza. hogy az utóirat „valószínűleg egy Egerből (talán Tárkányi Béla költőtársától) érkező ajándék bor- küldeményre vonatkozik". Bár a íevelezésgyűj'temény úgy a Tompa-írta, mint a neki küldött, s fönnmaradt levelek szövegét tartalmazza, egyéb utalás semmilyen formában nincs a borajándékozásra. Annak, hogy az ajándékozó Tárkányi Béla volt —. miként Bisztray föltételezi —. nem mond ellent, hogy — átmeneti kegyvesztettség miatt — az érsek mellett korábban bizalmi állást betöltő Tárkányi 1856—1868 között, tehát ebben az időben Egyeken plé- báno9kodott. Végezetül talán még ennyit: Tompa kitűnő életrajzírója. Váczy János sem tesz említést a költő egri útjáról. Pedig ennek megtörténtéről kétségbevonhatatlan hitelességgel vall a vers. íme: Lassan egy esztendeje, hogy a veresegyházi asz- szonykórus — 40 és 70 év közötti tisztes családanyák — a Z’Zi laborral berobbant a hazai popszakmába A találkozást nem a véletlen szülte, a zenekar új hangzást és szokatlan ötletet keresve gondolt arra. hogy egy népdalkórussal lépjen színpadra. A Magyar Rádió a sok aranyéremmel kitüntetett, a rádióban is gyakorta hallható veresegyházi asszonyokat javasolta. A faluban meglepetéssel fogadták ugyan a Z Zi jelentkezését, de nem utasították el. Így történt, hogy a kórus a próbáin nemcsak a népzenei repertoárt gyakorolta. hanem például az átütő sikert hozó Rolling Stones-szám paródiáját is. A művelődési házban, a kórus próbájának helyszínén, üres termet találok, illetve csupán Kardos István kórusvezetőt. — Közbejött egy váratlan fotózás — mentegetőzik. — Busszal jönnek, már egy órája meg kellett volna érkezniük. Nagyon elfoglaltak az utóbbi időben. Koncertek, próbák, filmfelvételek. És közben a népdalt sem hanyagolják el. Bár az utóbbi időben annyi támadást kaptunk. Nehezen emésztik meg ezt a fene nagy népszerűséget a konkurens kórusok. Amíg üldögélek a veres- egyházi művelődési ház halijában a bejáratot figyelve, minden ajtónyitáskor arra várok, hogy hímzett zsebkendőjüket lobogtatva. vidám énekszóval belejtenek az asszonyok. Se kendő, se énekszó, se aprózó táncléptek. Este fél hét tájban hatalmas bőrönd jelenik meg az ajtóban, utána egy fáradt asszony, újabb bőrönd, újabb táska, újabb asszony. Fáradtak, éhesek, elgyötörtek. Reggel hétkor indultak Pestre a fényképezésre, ott voltak a Corvin szomszédságában, de nemhogy néhány apróbb ajándékot vehettek volna, még enni sem tudtak egész nap. Elgyötörtek és enyhén szólva nem fogadják lelkesedéssel a hírt. hogy újra Az őszi nap mosolyog derülten; Erdő, patak, szírt, völgy körültem, S magas hegyek fejem felett! Ú. e magas hegyeknek ormán Sokáig gyász felleg borongván. Tájra s szívre árnyat vetett. A földet gyakran verte zápor. Aszályban nyílt meg keble másszor. Feltörve __megtiporva lön ... S mindazt, mi rá csigázva szállott: Jég-záport, izzó napvilágot A föld némán magába vön. Mint a nemes kebel csak épül. Kemény csapás-, nagy szenvedőstül, S magasb érzelmeket terem: Dússá lett a föld megsanyartan, S a drága must édes patakban Csordult alá a bérdeken. Tisztulni kezdett a hegy orma. Sűrű ködét megostromolta A nap, fénylő sugárival: S mig tépte a kéz a gerézdet: Vidult a szív is, — nyugtot érzett . . . — Megzendült a szüreti dal. S ha köny, ha vér színében ömlő: Nem láta rég ily bort a tömlő! Mily pezsgés, mily erő, mi fény! Méz a szájnak, tűz-láng a szívnek. — Az édes csöppek felhevítnek — Itala kéj, bánat, remény. Most, óh jövő, ki éveket szülsz! S titok, hogy rólad, majd ha eltűnsz. örömmel, búval szól-e szónk? Deríts e múló év borához S az ivandó nagy áldomáshoz Méltó, dicső napot reánk! Akkor zeng, zúg majd hangosabban A visszhang, melyet a magasban Tető tetőhöz csapdosa! S mely szívet, ormot gyásszal föd bé A zord időt nem látja többé A hős Dobónak városa!" Kiss Gyula Jelenet a próbáról (Barcza Zsolt felvétele — KS) be kell öltözniük. Ennek ellenére elindulnak, és az ifjúsági ház egyik termében hozzákezdenek az átváltozáshoz. Lekerülnek a ször- mekucsmák, dzsörzéruhák. A bőröndökből ropogósra keményített, gondosan ösz- szehajtogatott kellékek kerülnek elő. Számolom, hány alsószoknya kerül egy asz- szonyra, a hatodiknál föladom. — Szerették azelőtt a popzenét? — kockáztatom meg az igen sablonos kérdést. — Jaj, dehogyis — kiabálják kórusban, majd egymás szavába vágva. — Ha meghallottam, már tekertem is tovább a rádió gombját .. . ha meg a tévében láttam, még a szobából is kifordultam... Ügy sértette a fülemet, hogy még. . — És most? — Ez is jó zene — válaszolják. — Hangosabb. Ezt a nagy hangerőt máig se szoktuk meg igazán, de hát a popzenét így hallgatják. El sem hittem, hogy ilyen jó. meg kellett próbálni. Szeretjük most már ezt a zenét is. Csak ne lenne olyan fárasztó! — Mit szól a család? — Tetszik nekik. meg büszkék is ránk. A munka pedig megvár otthon, az sajnos nem szalad el. Különösen az unokáknak dagad a mellük. Mindegyik ZZi-lemezt kért, már amelyiknek még nincs meg. Eközben a jól öltözött, dolgozó nők matyókendős, fö- kötős asszonyokká lesznek. A zöld rakott szoknya mellett döntenek — a hatalmas bőröndökben több aljat is visznek —, mint mondják, a fekete-fehér képeken az jobban mutat majd. — Profik — mondja az együttes vezetője, Janicsák István. — Pedig nálunk nem mindennapi a hajtás. Hat órát buszozni például Nyíregyházára, és hajnalra hazaérni. nem semmiség. Olykor hetente többször is. Bírják az iramot, nincs semmi gond a színpadon, pedig nagyon oda kell figyelni. Pontos koreográfia van az egésznek. Kemények ezek az asszonyok, különösen egymáshoz. Jaj annak, aki téveszt. aki hamis vagy rosz- szul lép. Az a falura hoz szégyent. Rövid próba következik, inkább csak a fotós kedvéért. Lobog a hímzett zsebkendő. fejhangon szól a dal. Megbeszélik, mikor indulnak az aranylemez átadására. és hogy februárig, az Erkel színházi koncertig a Z'Zi jelképének számító csíkos anyagból szoknyát és főkötőt kell varrni az asz- szonyoknak A megbeszélésnek vége Jócskán elmúlt este kilenc, gyorsan búcsúzunk és indulunk haza. Némelyik asz- szony, aki közel lakik, az utcai ruhát rakja a bőröndbe. Elmenőben még látom, hogy egyikük söprűt fog. és takarítani kezdi a termet. Móza Katalin Szükség volt valakire .......porát elhordta a pusztai szél .. Ara ny szülőházának makettje (Fotó: KS — Marián Antal felv.) Aranyemlékek Szülővárosában (KS — Sólyom Lajos grafikája) ; ni/2. — Danielisz Endrénél Nagyszalontán — Ismeretlen emberek udvariaskodnak egymással. Leülünk, beszélgetünk. Egyszer csak rákérdezek; — Melyik Arany-vers áll a szivéhez a legközelebb? — A Toldi. Meg a Toldi estéje. S talán ennek az indítása: .^Hullatja levelét az idő vén fája ... ’’ Elmosolyodom. S mutatom a papírt, amelyen a készülő riportból egyetlen sor van feljegyezve, a fenti Aranyidézet. Ezzel akartam indítani ezt az írást. összevillan a szemünk. Most már beszélgethetünk. Érettségizett iparos Ügy kezdődött, hogy egy békéscsabai fésűsmester kézen fogta szentesi származású menyasszonyát, s átköltöztek Nagyszalontára. Azt mondták, itt van keletje a fésűs mesterségnek. Az 1925- ben született Danielisz Endrét sem úgy indították útjára a szülei, hogy filológus, kutató, irodalmár, Nagyszalonta szellemi emlékeinek pártfogója, gyűjtője és feldolgozója legyen belőle. Az volt a cél, érettségizzen le, aztán legyen mesterember. Érettségizett iparos. Pedig ő barlangász akart lenni. Beiratkozott köröstárká- nyi tanítóként Kolozsvárra a jogra. A vizsgákig el sem jutott. Aztán úgy döntött, paptanár lesz. Két évig hát teológus volt, .s hallgatta Ta- vaszy Sándor, Imre Lajos, Maksay Albert előadásait. Közben azonban végezte a kolozsvári egyetemen a pedagógia-lélektan szakot is, s 1951-ben itt diplomát szerzett. Az egyetemi indexében a tanárok között ilyen nevek sorjáznak: Gaál Gábor. Szabédi László, Gunda Béla, Jancsó Elemér, Balogh Edgár, Tettamanti Béla, Földes László, Gáli Ernő. A diploma megszerzése után az aradi tanítóképzőbe került tanítani, majd annak megszűnte után hazatért Nagyszalontára. „Mint a fecskefészek . . — Ügy esett, hogy Mikó Pali bácsinak, az Arany János Múzeum akkori őrének a lánya volt az első tanítónőm. Aztán laktam is abban az iskolai lakásban, ahol Pali bácsi. Kisdiák voltam, amikor meghallottam, hogy Pali bácsi diákokat keres segíteni. akik őrködnek, vigyáznak a múzeumban, segítenek is neki, ha szükséges. Elmentem. Aztán itt maradt. Arany János bűvöletében. Igaz, néhány év eltelt közben, mig a kisdiák felnőtt emberként visszaérkezett. De visszatért. 1957. március 2-án megjelent a kolozsvári Utunk című hetilapban első nagyobb írása: Arany-hagyományok Nagyszalontán, s megjelent azóta e témában körülbelül nyolcvan nagyobb cikke. Legjelentősebb írásaiból 1984-ben Arany-emlékek Nagyszalontán címen kötetet adott ki a Kriterion. Volt tíz esztendőn át a múzeum vezetője, s 1955 óta vezeti Szalontán az Arany János Irodalmi Kört, mint főtitkár. — Miért, s hogyan lett mindez? — Nem is tudom. Hívtak, mondták, hogy szükség van ott valakire. És mentem. — Sok-sok tevékenysége közül mit tart a legfontosabbnak? — Dőlt a torony, és segítettem tartani. Nálunk ez a szólás járja: „Dől a torony, fogjátok meg!" Az Arany János dolga itt dűlőiéiben volt 1944 után. A múzeumot kifosztották. Azt hiszem, a legfontosabb abból, amit csináltam, hogy múzeum született a régi helyén, hogy létrehoztunk egy jelentős dokumentációs könyvtárat Arany Jánosról, hogy rendbe tettük az Arany-kézirattárat és -levéltárat, s talán az sem utolsó, hogy itt, nálunk, Romániában, Ady után a legtöbb publikáció a magyar klasszikusok közül éppen Arany Jánosról jelent meg. A Toldit ma is az általam készített könyvből tanulják itt a magyar iskolákban. És az Arany János-emlék- múzeum, régi helyén, a Csonka-toronyban 1957. március 3-án, Arany születésének 140., halálának 75. évfordulója tiszteletére megnyílt. Híre sincsen? A Csonka-torony zárva. Vendéglátóm vigasztalhatatlan. Hiába mondom, voltam már itt, jártam benne. Cserébe elindulunk hát Sza- lonta utcáin. S csakhamar előttem a porta, ahol Arany iskolája állt, ahol tanított, a jegyzőlak, a templom, ahol gyermekeit megkeresztelte. Még a temetőt is körbekerüljük, ahol szüleit eltemette. Utunk célja, végső célja persze a porta, hol Arany János szülőháza állott. Pora sincs a háznak, 1823. április 4-én elemésztette a Ba- jó-tűz. Az öreg ház tartozékait valóban nem találhatjuk — idézem Danielisz egyik írását —, „porát elhordta a pusztai szél, és behintette vele a szalontai nagy határt.” Híre? Híre él. Élteti a legkisebb gyermek halhatatlansága és a szalontai megszállottak. A portán álló ház végén ott az 1909-ben állított tábla: „Ezen a telken állott -a bogárhátú öreg ház-, melyben ARANY JÁNOS született 1817. március 2-án." A tábla alatt most is két frissnek tűnő koszorú. Hogy is mondta Tabéry Géza a múzeum avatásán 1957-ben? „Ügy érezzük, nagyon itthon vagy. Arany János." Bényei József (Következik: 3. Az éles vizű korsó) „Eger határában 1862
