Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-16 / 39. szám
4NÉPÚJSÁG, 1987. február 16., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Napjaink jelzései A halhatatlanságra joggal pályázó művek; szerzői az ember ezredévekre méretezett tévelyedéseit. jellemtorzulásait ábrázolják. Teszik ezt azért, hogy a katarzis révén valamennyiünket jobbra intsenek, s olyan útra vezéreljenek, amely bár rögös, kaptátokkal tarkított, mégis karakterünk tisztulásához vezet. Ez a tisztes szándék sarkallta Juhász Istvánt is. kinek Máz című tévéjátékát szerdán este — föműsorban — sugározták az egyes csatornán. Az alkotó jóvoltából — információt a Rádió- és Televízióújságban tette közzé — azt is megtudtuk, hogy a ,mű első változatát nyolc esztendővel ezelőtt kétrészes komédiaként mutatták be a Miskolci Nemzeti Színházban. Ezzel összefüggésben az iró azt is elárulja — megbecsülés illeti őszinteségéért —. hogy az adaptációkor átdolgozta munkáját. Másként fogalmazva: idomította napjaink jelzéseihez. Nem véletlenül kellett ekként cselekednie, ugyanis az első változat is erőteljesen kötődhetett létrejöttének 'ko- i ához. Az akkori hiba most — ez egyébként törvényszerű — duplázódott. Kár, mert a vállalkozás így is csiszolatlan gyémántnak tűnik, s olyan művészi erényeket villant fel, amelyeket érdemes lett volna okosan, ésszerűen, az aktualitás kényszerétől megszabadulva felvillantani. Ilyen képességű ötletgazdának vétek felesleges kompromisz- szumokat kötni, mert — képletesen szólva — a mai verébért adja el a holnapi túzokot. Ügyesen, leleményesen rajzolja a figurákat, magabiztosan bonyolítja a cselekményt, fanyar humora majd- hogy unikumnak számít. Ebben a vértezetben sorsdöntő csatákat is nyerhetne. Ha ebben az irányban halad, ha a jövőt is pásztázva állítja pellengérre ősi eredetű. de jelenünkben is háborítatlanul burjánzó gyarlóságainkat, akkor unokáink, s az ő 'leszármazottaik is okulnak etikus hangvételű csipkelődéseiből. Akinek ilyen kincsei vannak, ne váltsa a pillanat devalválódott tallérjaira. Bárki kéri, bármikor.. . Pécsi István A sűrűből Leesett az állam. Nem azért, mert a film túl jó volt, már lassan kívülről ismerjük az amerikai krimik természetrajzát. A fordulópontok senkit sem lepnek már meg. a falusi nsnikék ,is rögtön rávágják, hogy mire megy ki a játék. Legföljebb a dolog lendülete, erőteljes megfogalmazása tartja már ébren a figyelmet. Itt azonban másról volt szó. A Külvárosi körzet nem azzal lepett meg, hogy egészen más szálakon futottak az események, mint hasonszőrű társaiban, hanem azzal, hogy olyan hátteret festett, amely nem mindennapi a magyar nézők számára. A jellemek, indulatok szinte változatlanül öröklődtek át a San Francisco utcáin-ból vagy a Starsky és Hutch-ból. Am azok jól fésültek, s bennük inkább a gazdagabb rétegek előkelőbb bűnözői jelennek meg. A Külvárosi körzetben viszont minden sokkal kócosabb. maga a rendőrőrszoba is teli van furcsa figurákkal. de a városrész egyenesen érthetetlen és áttekinthetetlen a mi számunkra. Konkurens bandák tartják ellenőrzésük alatt egyes részeit, s mint kiderült, vámot szednek, ha valaki a ..határon" át akar kelni A múlt heti részben az volt az alapprobléma, hogy az Egyesült Államok elnöke látogatást akart tenni a kerületben. Ez nem olyan egyszerű.' Hiszen hogy is áll ez a kérdés a hallgatólagos és roppant valóságos jogviszonyok szempontjából, miként megy át egyik „hatalmi övezetből" a másikba az ország feje. Sűrű ez a dzsungel. Valamit a láttán felfogurfk abból, amit a statisztikák szárazon közölnek: az Egyesült Államokban minden esztendőben túlszárnyalják a bűnözési rekordokat. Hogyne következne be ez, amikor magának a rendőrnek is mérsékletet kell tanúsítania, nehogy ellássák a baját. S ha mégis bekövetkezik, maga. a kapitány állítja le vérig sértett beosztottjait, mikor szolgálati fegyverüket akarják visszaszerezni. Persze a rendet valahogy fönn kell tartani, s ha már őrei nem képesek megváltoztatni a fennálló viszonyokat, legalább magúk ne növeljék a zűrzavart. Különös film, s nem kevésbé furcsa filozófiája. De sokkal közelebb kerülünk általa az amerikai körülmények megértéséhez, mint bármilyen jól nevelt társa által. Átértékelődik bennünk menet közben a közbiztonság és a veszély fogalma, s megtanuljuk értékelni, hogy nálunk miért emelik ki értékként, hogy esténként lehet sétálni az utcán. Mert ami nekünk természetes, az óceán túlpartján már közel s em az Gábor László KARDOS PÁL EMLÉKÉRE Kórushangverseny Szegeden A Szegedi Egyetemek Dugonics téri központi épületének aulájában kórushangversenyt tartottak vasárnap. A koncerttel szegedi, kisteleki, szolnoki, salgótarjáni, miskolci énekkarok csaknem négyszáz dalosa adózott Kardos Pál Liszt-díjas zenepedagógus, karvezető, művészeti író emlékének, aki ha nem ragadta volna el a korai halál, most lenne hatvanéves. Kiváló zenészek, zeneszerető emberek sokaságát nevelte Miskolcon. Kecskeméten, valamint Szegeden. ahol 11 évig oktatott a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. „Kórusnevelés — kórushangzás” című műve ma már a karvezetők egyik fontos kézikönyve. A koncerten fellépett hét kórus karmesterei mindannyian Kardos Pál tanítványai voltak. (MTI) A TIT MEGYEI HADTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYA Országos szinten a legjobbak között Jelentős feladatot és szerepet vállal a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a közművelődésben, a tudatformálásban jelentkező, 'sokrétű tennivalók végrehajtásában, a tudás gyarapításában, a múlt, a jelen történéseinek jobb meg. értésében, a mindennapi változásokban helyesen eligazodni képes emberfők kimunkálásában. Az a törekvése, hogy hozzájáruljon ahhoz, emelkedjen hazánkban és igy megyénkben is az általános tudásszint. A TIT ennek érdekében több szakosztályt működtet, ahogy azt az élet és az érdeklődők kívánsága elvárja, igényli, kéri Ilyen a hadtudományi szakosztály is, amelynek tevékenysége a többiekhez képest nem annyira közismert, pedig a TIT alakulásával egyidős, a legstabilabb szakosztályok közé sorolható. Munkájukról beszélgettünk Papp Tibor ezredessel, a TIT megyei hadtudományi szakosztályának elnökével, aki húsz éve áll a csoport élén, katonai beosztásában pedig az egyik magasabb egység politikai osztályának vezetője. — Valóban nagyon régóta működik eredményesen szakosztályunk, amely munkáját az ismeretterjesztés, a honvédelmi nevelés és propagandatevékenység részeként végzi — mondotta. — Ezt a munkát — általában 30 fő képezi a taglétszámot —- jól felkészült és elkötelezett gárdával oldja meg. Tagjai zömmel katonák, de vannak közöttük rendőrök, munkásőrök, mérnökök, szakértők. Ezeknek egy része a hadtudományok különböző területeinek, a hadtudomány különböző időszakainak — az ókortól a második világháborúig —, míg mások a haditechnika különböző ágainak szakemberei. Tevékenységük a társadalom minden rétegében folyik az adott csoport érdeklődésének, igényszintjének megfelelően, differenciáltan. A munkának jó bázisául szolgálnak az egri. a gyöngyösi, a hatvani, d verpeléti helyőrségi művelődési otthonok, ifjúsági házak, a klubok. A tevékenység tervszerű. Minden évben program készül, s ezt a TIT elnöksége — amellyel élő és nagyon korrekt munkakapcsolatunk van — jóváhagyja és elküldi 200 helyre. Ebből a címzettek témát tudnak választani. — Milyen témák „futottak” a múlt esztendőben? — öt területén: hadtörténet, haditechnika, katona politika, honvédelmi politika és egyéb politikai témák és területek kérdéscsoportjainak megválaszolásában álltunk és állunk ma is rendelkezésre. Nagyon sok címszót tudnék felsorolni. Csak néhányat ezek közül: Magyarok a spanyol polgárháború védelmében; A második világháború kirobbanása és kimenetele, a Szovjetunió megtámadásáig; Fordulat a világháború menetében, a sztálingrádi és a kurszki ütközet; Legenda-e vagy valóság a lézerfegyver?; Rakétarendszerek; A világűr katonai felhasználásának lehetőségei, törvényei , A NATO, Európa tűzfészke; A Szovjetunió katonai ereje, a béke záloga; A hírszerzés a katonapolitika szolgálatában. Hazánk honvédelmi törvénye; Mit jelent ma hazafinak lenni? stb. Persze, nem egyszerű előadásokról van szó, hanem mindig szemléltetőeszközökkel, filmekkel, videofelvételekkel és egyéb honvédségi eszközök felhasználásával rendezzük meg ezeket az összejöveteleket. Rendszerint a bemutatásokra a laktanyákban, valamint szabad területeken kerül sor. Az előadók mindezt — néhány kivételtől eltekintve — társadalmi munkában végzik. — Kik igényelték ezeket az előadásokat? — Széles skála. Megyei és városi pártapparátus, közép, és általános iskolai igazgatók, honvédelmi munkát irányítók, 'ifjúgárdisták, úttörők, üzemi és tsz-dolgozók, valamint a munkásszállók lakói. Én legközelebb például a gyöngyösi váltógyárban tartok a műszak után az üzemcsarnokban Katona politika, 1987. címmel előadást. Általában egyórásra tervezzük ezeket, de mindig többre sikeredik, mert nem iskolás módon rendezzük meg; így sok kérdés merül fel, viták alakulnak ki. Tavaly 200 rendezvényünkön mintegy 15 ezer embert érintett ez rövidebb-hosszabb ideig. — Országos viszonylatban hová sorolható ez az eredmény? — Országos szinten a legjobbak közé tartozunk. Mi rendszeresen látogatjuk témaajánlatainkkal az üzeme„öt területen állunk ma i> rendelkezésre” (Fotó: Szántó György) két és később már ők keresnek fel bennünket igényeik - kai. Szoros a kapcsolatunk a gyöngyösi váltógyárral, a Mikroelektronikai Vállalattal, a siroki Fémművekkel, a KAEV egri gyárával, a Gagarin Hőerőművel és a szénbányák vállalattal. Minden hónapban a helyőrségi klubokban a hadtörténelemmel, a haditechnikával kapcsolatos kisfilmvetítések szerepelnek a programban, de kiállításokat is szervezünk, mint például a magyar történelmi zászlókból, fegyver- és hadiérem-gyűjtemények- ből. könyvritkaságokból stb — Mit ígér az idei program? — Ez az esztendő is adja a témát, a nagy októberi szocialista forradalom 70. év - fordulója, a haditechnika fejlődése, a nemzetközi politika alakulása, azaz az élet Az idén még eredményesebben szeretnénk tevékenykedni, mint tavaly. Növeljük a továbbképzés színvonalát Úgy érzem, kinevelődött egy olyan gárda az évek során, amely képes kezébe venni a jövőben is a stafétabotot. Nagy Géza, Czeglédi Lajos. Bubori Sándor, Tóth József. Pipis József, Brazlik János. Kovács Lajos, Engelleiter Zoltán alezredesek, Kóta Sándor ezredes, Nagy László r. százados. Szekres János főhadnagy, Novák Jó zsef nyugállományú alezredes, Mihalik József százados biztosíték erre — mondotta befejezésül Papp Tibor ezredes. Fazekas István Váróteremről váróteremre Üljünk be egy kényelmetlen általános iskolai padba, valamikor az 1968-as tanév végén. Szorongani fogunk abban a padban, nagyra nőtt diák nehezen fér már bele. Nem baj, gondoljunk arra, hogy pár év múlva kényelmesen elterpeszkedhetünk a \ technikum zöld asztalai mel-. lett. Mindehhez azonban utazni kell. Szálljunk fel gyorsan szüléinkkel a kisváros állomásán, s utazzunk el a Nyugatiba, ott majd át- szállunk, s tovább utazunk. Kicsit küszködjünk a köny- nyeinkkel, amint szüléink magunkra hagynak a kollégium udvarán. Egy hónap múlva úgyis hazaengednek, ismerni fogjuk az utat, csak egyszer kell átszállnunk. Még csak el sem ázunk, a pályaudvarra nem esik be az eső. Hetvenkettőben a technikumot szakközépiskolára változtatják, de ez a tény utazási szokásainkon nem fog változtatni, mi ugyanúgy a Nyugatiban szállunk át. Érettségi előtt már ismerősök leszünk, kezünkben nemzedéki kegytárgyak, körözöt- tes kifli, pár debreceni, szelet kenyérrel, mustárral. Évekig utazgassunk így. de érettségi után fogadjuk meg. jó ideig nem szállunk vonatra. Fogadalmunkat ne tartsuk be, vitessük el magunkat katonának. Ha lehet, jó messzire vonuljunk be, a lényeg az legyen: á Nyugatit érintsük, amikor haza, illetve katonáékhoz visszautazunk. Oldjuk meg úgy, hogy aki az Alföldön él, az a Dunántúlon szolgáljon, a dunántúliak pedig az Alföldre vonuljanak be, így nem lesz senkinek honvágya, s az átszállás is garantált. Intézzük úgy. hogy a zsold- ból jusson sörre, kávéra, s az‘ sem baj. ha a Nyugatiban bevágjuk a szokásos debrecenit. A mustárt el ne felejtsük! Amint leszereltünk, csendesen morogjuk magunk elé, már ezután nem utazunk ennyit. ígéretünket ezúttal sem sikerül majd betartani, mert egy váratlan pillanatban jelentkezni fogunk az ország legtávolabbi főiskolájára, s mivel ott ránk — távoli vidékek küldöttjére — örömmel várnak, el is járunk szorgalmasan. Tanuljunk levelező tagozaton, csak igy ismerhetjük meg két-három éven belül az ország valamennyi vasúti megállóját, plusz még a csomópontok. Rendszeresen szálljunk vonatra, de mindig egy nappal a konzultáció vagy vizsga előtt, egyébként nem érünk oda reggel nyolcra. A Nyugatiban fogunk leszáll- ni, s a Déliből indulunk tovább. Ha megéhezünk útközben, kapjunk be debrecenit. öblítsük le automatikus málnával. Diplomakiosztót követően szervezzük meg, hogy barátaink a tizennyolcadik vágány mellől integessenek utánunk. Jól sejtjük. nem máshol vagyunk, mint életünk fontos állomásán ... Otthon helyezkedjünk ei általános iskolában. Nem fog történni velünk semmi különös, egészen addig, amíg be nem lépünk első osztály- főnöki óránkra, a legelső a tanévben. Rövid ismerkedést követően a gyerekek majd arra kérik a tanító bácsit, ugyan vigye már el őket kirándulni. Az osztály nyilván a Vidámparkot és az Állatkertet akarja meglátogatni. Ne keseredjünk el. vigyük el a gyerekeket! Pár hónap múlva, amikor újabb továbbtanulás után nézünk, s kezünkbe akad a felvételi tájékoztató, úgyis azt fogjuk tapasztalni, nem sikerül más egyetemre menni, csak háromszáz kilométerre lévő intézménybe, korunknál fogva levelező tagozatra. Ezt az oktatási formát már régről kedveljük, egyedinek érezzük, speciálisnak. Hiszen hol az a másik oktatási forma, ahol a diákok táskájában együtt van pizsama, fogkefe, és az Uráli nyelvészet alapkérdései című tankönyv? Nincs is' más dolgunk, csak fölszállni a kisváros állomásán, s a Nyugatiban le- kászálódni a vonatról. De most az egyszer ne rohanjunk! Menjünk be ráérősen a régi váróterembe. Ott senkit sem fogunk találni. Se berceli sokszoknyás nénikét, aki éppen hazafelé igyekezne a piacról, se nyírségi cigányokat. akik vadul vernék a gitárt, s közben szemelt rizlinget kortyolgatnának, se igazoltató rendőröket, akik itt, a szemünk láttára üldöznék a senkiházi suhancokat, se kollégiumba visszautazó diákokat. Csak néhány kóbor utas kószál csak a hatalmas, hideg teremben. Haladásunk jelképes lesz, a hatvanas évekből sétálunk át a nyolcvanas évekbe. Ahogy majd nyílik a nyi- korgós faajtó, csendesen állapítsuk meg: sokáig tart az út, amíg átérünk egyik váróteremből a másikba .. . Rab László Farsang Debrecen ben A debreceni villamosközlekedés 75. születésnapját is kö szöntve maskarába öltözött fiatalokkal zsúfolt nosztalgia, villamos nyitotta meg az idén a XXII. hajdúsági farsangot (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS>
