Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 10., szombat 9 Tűkör lek egy portréhoz ugyan kép. de olyan, hogy mozog is, beszél is.” Fábri-interjú részlete: „A világ mai állapotának összefüggései annyira bonyolódnak. olyan szabályellenesen és váratlanul differenciálódnak és osztódnak, hogy egyre inkább a groteszk képét veszik magukra.” Örkény István: Tóték, (Isten hozta, őrnagy úr!) című kisregényének befejező része: Az őrnagy bevitte kofferét, aztán visszajött, s a tettvágytól buzogva így szólt: — Ha nincs kifogásuk ellene. dobozolhatnánk egy kicsit ... Elhallgatott. Nézelődött. — Enyje már — mondta. — Hová lett az új margóvágó. kedves Tót? Tót megpróbált válaszolni, de az csak a harmadik nekifutásra sikerült neki. — Levittem a kertbe, mélyen tisztelt őrnagy úr. — Miért? — csodálkozott az őrnagy. — És hová? — Csak ide a mályvákhoz — mondta szolgálatkészen Tót. — Tessék parancsolni. mindjárt megmutatom. Eltűntek a sötétben. Mariska és Ágika ott maradtak, álltak, a sötétbe meresztették a szemüket. Látni nem láttak semmit. Egy ideig nem is történt semmi. Aztán tompa döndülés hallatszott. Ettől megrázkódtak. Aztán megint lecsapódott a margóvágó acélkarja; ettől a döndüléstől is megrázkódtak. Úgyszintén a harmadiktól is. Megint elmúlt egy kis idő. Aztán visszajött Tót. — Miért álltok itt? — kérdezte. — Menjünk lefeküdni. Megágyaztak. Levetkőztek. Ágyba bújtak. Mariska eloltotta a villanyt, ö is lefeküdt. Egy ideig hallgatott, -aztán félénken megkérdezte: — Háromba vágtad, édes. jó Lajosom? —. Háromba? Nem. Négy egyforma darabra vágtam ... Talán nem jól tettem? — De jól tetted, édes, jó Lajosom — mondta Mariska. — Te mindig tudod, mit, hogyan kell csinálni. Feküdtek, hallgattak, forgolódtak. Olyan fáradtak voltak. hogy végül mégis csak elnyomta őket az álom. Tót azonban alva is forgolódott, rúgott, nyögött, egyszer majd kiesett az ágyból. Rosszat álmodott? Ez azelőtt nem volt. Ugyanez a jelenet Örkény Tóték című. kétrészes tragédiájában: Őrnagy: Egerben le akartam pecsételtetni a szabadsá- gos levelemet, de a pályaudvar-parancsnokságon azt a kellemes hírt közölték velem, hogy a partizánok felrobbantottak egy hidat, és emiatt három napig nem járnák a szahadságosvona- tok ... Mit szólnak hozzá? (Tóték még most se tudnak beszélni, csak dülledt szemmel bámulják az őrnagyot.) Őrnagy (leteszi a pogy- gyászt): Úgyis olyan nehéz volt egymástól elválni, gondoltam, még eltöltők itt maguknál három napot... Remélem. nem leszek terhűkre? Mariska (felsóhajt): Ó ... Őrnagy (tettre készen körülnéz): Nos hát, ha ilyen szépen együtt vagyunk ... Mondok valamit. Ne dobozoljunk egy kicsit? (Elhallgat, körülnéz.) Ni csak! Hát az új margóvágó? Az hová lett, kedves Tót? Tót (nagy nehezen feltá- pászkodik. Természetellenes hangon): A margővágó? Mariska, nem tudod? Ja, igaz ... Levittem a kertbe, mélyen tisztelt őrnagy úr. Illésgyuri bácsi Igen! Így: Illésgyuribácsi! Nem Illés, nem György, nerrt Gyuri', nem bácsi! Csak egybeírva, egybemondva jelenti azt, amit jelent. Valószínűleg nincs valami megfejthetetlen különleges titok a mögött, hogy ez a három szó fogalommá vált! Valószínűleg ..csak" a tehetség, egy kivételes emberi magatartás, termékeny évek és a legnagyobbak egyszerűsége emelték fogalommá. Szóval az ember, aki a név mögött van. Egy ember, aki — az Éjjeli menedékhely Lukáját juttatja eszembe. Akiről Olyan nehéz elmondani. hogy milyen is. Akinek nincsenek manírjai. Aki azzal hat, hogy van. hogy létezik, hogy dolgozik, és ezzel meghatározza maga körül a napokat. Akikről keveset, de mégis a legtöbbet mondhatom. hogy szeretni tud, nem I méricskéli a tehetségét, játszva tanít, és úgy hat mindenkire. mint a kovász: vagy mint a sósav az öreg pénzdarabra. , Ettől lesz minden forgatás amelyhez különböző alkatú, különböző vérmérsékletű rendezők oldalán nekiI vág, olyan jellegzetes hangulatú. Ahol olyan jól megfér az oldottsággal a kíméletlen pontosság, a játékkal a felületesség gyilkos leleplezése, ahol lehet tévedni, de szégyen hazudni, ahol világosító, színész. sminkes, hangmérnök, szkripter, rendező. operatőr egyforma odaadással, egyforma hittel fáradozik a jobbért, mondjuk: egy jobb filmért. Egy forgatási nap a színészek számára is már hajnalban kezdődik. Hat, fél hét körül megáll a filmgyári kocsi a ház előtt, s irány a gyár, az öltöző, a smink- szoba. Hiába tudom, hogy el kell tüntetni képemről az előző esítl előadás ráncait. Őrnagy: A kertbe? A gépet? De minek? És hováT Tót (szolgálatkészen): Csak ide, a mályvákhoz ... Tessék parancsolni, mindjárt megmutatom. (Föléledt. Ellentmondást nem tűrően utat mutat az őrnagynak, aki kilép a kertbe. Tót vissza se néz, de mihelyt kilépett Ágika és Mariska a rémülettől dermed- ten állnak. Egy kis csönd. Aztán a margóvágó tompa döndülése hallatszik. A két nő egész testében megremeg. Még kétszer megdöndül a margóvágó. ök ugyanúgy megrázkódnak tőle. Mereven néznek maguk elé, várnak.) Tót (belép, leporolja a kezét. Nyugodt.): Mért álltok itt? Mariska (remegő szájjal): Téged vártunk. Tót: Későn van. Menjünk lefeküdni. Aglka (iszonyodó szemmel néz apjára. Mariska elindul a szoba felé, de megáll.) Mariska (félénken): Háromba vágtad, édes jó Lajosom? Tót (utána számol): Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam. Talán nem jól tettem? Mariska: De jól tetted, édes, jó Lajosom. Te mindig tudod, mit kell csinálni... (Rövid csönd.) Mariska (rémülten): Fiam! Fiam! Egyetlen, kicsi fiam! a kimerültsógkarikákat. hogy az érzékeny filmnyersanyag miatt kell a sok kencefice, púderpuff ni, meg hogy a ménkű nagy szakállat rengeteg masztix ragasztja csak föl, hiába tudom, akkor is gyűlölöm. De érkezik a segítség, egy jellegzetes „illés- gyuriibácsis” gesztus. Belép a sminkszobába, mint egy professzor a betegágyakhoz, végiglépked a fodrászszékek mögött, s a nyögdicsélő színészek mindegyike megkapja. amit érdemel: egy viccet, egy boxot, egy masz- szírozást. egy fülcsavarást, s aki nagyon jól viselkedett, egy puszit is kap a homlokára. Ennyi az egész! Máris le vagyunk szerelve! Vége a nyavalygásnak! Már a masztix sem csíp annyira. Ha visszagondolok fő- ' iskolás éveimre, reszkető lábú próbafelvételeimre, ezek a reggeli vizitek persze többet is jelentettek. Szerepek sorsa dőlhet el így és filmkarrierek. Szóval sok főiskolásnak kívánom, hogy a szerencse első filmgyári útjukon „illésgyuribácsi” szeme és kamerája elé potty an tsa őket! Milyen sók világa van. hányfajta arcát fedeztem már fel, s figyeltem forgatások közben, élvezve egy operatőr tökéletes azonosulását a történettel. Szinte minden jelentős munkája más „festői” világot idéz. A freskófestő komor, nyomasztó képeit egy impresszionista könnyed eleganciája követi, a tökéletes hitelességgel mellbevágó történelmi tablófestőt * az irónia, a humor. Karinthy és Molnár. Jókai és Kosztolányi. Örkény és Sütő András értője, ismerője, képpé formálója váltja fel. A különlegesen fotografált sokféle világ, környezet, élet után most mintha az emberi arc. a szem érdekelné különösen. Talán azért dolgozik néha órákig egy szuperközeliben elmondott monológ aprólékos bevilágitá- sán. ezért követel a műteremben áhítatos csendet egy-egy szemvillanás komponálásakor. Ezek a rafinál- tan világított tekintetek a legmélyét érzékeltetik egy sorsnak, a lelkét tárják ki egy embernek. A mindenre és mindenkire figyelés, a valódi érdeklődés ugyanúgy ehhez az „Illésgyuribácsi”-hoz tartozik. mint a legfontosabbat látó, megcsillanó szemüveg, az elmaradhatatlan szipka, az állandóan füstölgő Marlboro. meg a nyakban függő tópusüveg. Meg a viccmesterség. az áradó mosoly, a tökélyre vitt, kivédhetetlen gáncso- lástudomány. a nekifutásból fenékbe billentés. orrcsava- rás. hátbavágás meg a többi szeretetteljes gyötrés. amit lányok-fiúk, nénik- bdcsik egyaránt elvárnak, egyaránt imádnak. A filmgyár sivár udvarán várakoznak a felvételekre. Percenként szalad valaki az emeletről, a laborból. a fotószobábói. meg a tengernyi produkciósirodából: Gyuri bácsi, ezt hogy?; látta már, Gyuri bácsi?; Gyuri bácsi, mit gondolsz?; képzeld Gyuri bácsi, siker volt!; Gyuri bácsi, baj van! És minden rászoruló kap választ, vigasztalást, biztatást, tanácsot. ledorongolást. Majd mindenki Gyuri bácsinak hívja, lehet, hogy Gyuri bácsi volt már húszéves korában is. A bejáratnál a- levelesládában is szinte minden nap várja egy levél. egy lap, egy kártya, egy sor valahonnan a világból, egy tanítványtól, tisztelőtől, jó baráttól. A ragaszkodás. a rajongás üzenetei egy elrontott élet mélyéről, valamelyik nagyváros ■filmstúdiójából, az Oscar— díj csúcsáról. Csalódások, kudarcok, hátbaszúrások. ellenségek * minden ember életében vannak. Üjrakezdjük. megpróbáljuk, legyőztük. óriási sikerek, elismerés, fesztiválgyőzelmeik már nem mindenkit kísérnek, de azért ilyen is van. Azonban van ebben a kegyetlen-gyönyörű hivatásban — amit nagyon kevesen tudnak megszerezni és főleg megtartani. Valami, amit „Illésgyuribá- csi” olyan tisztán megőrzött Egy fiatalembert: aki tehetségből, pontosságból, érdeklődésből, tisztaságból, nyitottságból és kedélyből gyúratott! És ez nagyon nagy dolog! Irigylésre méltó! „.ILLÉSGYURI BÁCSI! Hogy kell ezt csinálni? Huszti Péter
