Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. január 10., szombat 7 ÉLETMŰVEK NYOMÁBAN „Művészete tovább él a szívekben is Id. Kátai Mihály szobájában Ismerkedés a lámával Negyedik alkalommal szervezték meg Veszprémben a téli zoológiái szaktábort, amelynek keretében a Szilágyi Erzsé­bet Általános Iskola harminc felső tagozatos diákja három­napos foglalkozáson vett részt a Kittenberger Vadaspark­ban. Előadásokat hallgattak meg az állatok viselkedéséről, a környezetvédelemről, horgászatról. Az elméleti ismerete­ket gyakorlati munka színesítette, segítettek a legegyszerűbb ápolási, etetési feladatokban (MTI-fotó: Arany Gábor — KS) Mindennapi nyelvünk Egy megnevezési járvány nyomában... Olajfestmények, akvarel- lek. ceruzarajzok és sok-sok vázlat... Amikor belépünk néhai id. Kátai Mihály szo­bájába, mintha múzeumba lépnénk. Mintha csak az imént tette volna le a mű­vész ecsetjét és a festékes- palettát. .. Pedig már há­rom éve, hogy nincs közöt­tünk. Felesége Sárika néni em­lékezik: — Gyönyörű dolog ápolni az ő művészi hagyatékát, örömet is, fájdalmat is okoz rendezgetni műveit, rendsze­rezni különböző korszakai­nak alkotásait. Jótékony má- kony ez. A képei élnek, ő pedig a Kisasszony temető­ben ... Id. Kátai Mihálynak ta­valy májusban volt kiállítá­sa a Derkovits-teremben. Hu­szonhárom képét mutatták be, s nagy volt az érdeklő­dés iránta. Egerben a kép­csarnok is helyet adott egy tárlatának. — Nagyon régen, 1941 szeptemberében költöztünk Egerbe — folytatja Sárika néni. — Azóta volt ez a vá­ros az ő otthona, ihletője. Szerelmese volt az egri vár­nak, a Cifrakapunak, a bás­tyáknak. De gyakran kijáro- gatott Nagytályára, Makiár­ra. a környező falvakba. Ál­talában a vidám hangulatú tájakat szerette. Az erdőt, a természetet, az állatokat. Nézegetjük a képeket. A művész felesége mindegyik­hez fűz egy-két megjegyzést, kis történetet. Megragadó a Húsos piac eleven tarkasá­ga, a gyülevész társaság Mindinkább izmosodik ama kulturális kapcsolat, amely Hódmezővásárhely és Hatvan között az utóbbi évek során kialakult, első­sorban a képzőművészeti íz_ lésformálás tekintetében. Izmosodik, éspedig az idén ás többféle új eseményt, vál­lalkozást ígérve a két tele­pülés lakosságának. Első­ként említhetjük a vásárhe­lyi Petőfi Művelődési Köz­pont, valamint a Hatvani Galéria 1987-re kötött együtt­működési szerződését, amely­ből eredően a két intéz­mény hat kiállítást bonyolít le az év folyamán közös szervezésben, ami nemcsak a jó színvonal garanciája, hanem a költségmegoszlás révén gazdaságilag is kölcsö­nös előnnyel jár. Az első ilyen tárlat január 5-én meg is nyílt a vásárhelyi Med- gyessy -teremben, ahol hat­mintha mindjárt életre kel­ne. A paraszti élet egyéb­ként is kedvenc témája volt a festőnek. A Szegényember szérűskertje még a harmin­cas években készült. Akkor festette meg önarcképét és felesége portréját is: most mindkettő ott függ a művész szentélyének falán. Külön­böző technikákkal találko­zunk. vanii sikere után Kunkovács László fotóművész mutatko­zott be ös-építmények cí­mű, néprajzi ihletésű kollek­ciójával. A két intézmény együttesen rendezi meg to­vábbiakban például Molnár Elek nagykőrösi keramikus- művész bemutatkozását, va­lamint azt a festmény- és szoborszemlét, amelyet Ba­latoni tájak, balatoni embe­rek címmel a Veszprém Megyei Tanács művelődési osztálya készít elő Vásár­hely, illetve Hatvan részére. Ismert már megyénkben a Hatvanban megjelenő Dél- sziget-almanach, amelynek legutóbbi füzete például Grezsa Ferenc készülő, új Németh László-könyvéből nyújt ízelítőt, Fejér Csaba festőművész életútját, hit­vallását tárja az olvasók elé, vagy éppen Hatvan rég­múltjába enged bepillantást illetve magában foglalja a A művész felesége — Talán az olajat szerette leginkább. Kevésbé kedvel­te a temperát. Fiatal korá­ban akvarelleket is festett, s ha elégedetlen volt egyikkel- másikkal, újabb technikával kezdett el dolgozni. A művészi pályafutás 1926 szeptemberében indult. Az Iparművészeti Főiskolán dip­lomázott. Hatott rá Edvi Il­lés Aladár erdélyi festőmű­január végéig nyitva tartó, VII. hatvani tájfestészeti biennálé teljes katalógusát. Nos, e kiadvány kapcsán a közelmúltban fogadta Oláh János, az MSZMP hódme­zővásárhelyi városi bizottsá­gának titkára és Gál József tanácsi osztályvezető a szer­kesztőket, akikkel a Délszi­get arculatának kialakításá­ról, szélesebb körű helyi ter­jesztésiéről folytattak hasz­nos megbeszélést. Mind Oláh János, mind Gál Jó­zsef őszinte támogatókészsé­géről biztosították a két vá­ros közművelődését szolgáló kiadvány munkatársait, Moldvay Győző szerkesztőt. Valamint Almási Istvánt, a vásárhelyi Németh László Könyvtár igazgatóját. így lehetővé teszik, hogy a ki­advány írói, szerzői — Hat­vanhoz hasonlóan — nyílt órákon találkozhassanak a középiskolák tanáraival, di­vész, aki később Budapesten élt. Tanárai: Udvary Géza és Haranghy Jenő. Diploma- munkáján Gyöngyi Dénes műépítész aláírása, aki egyébként a debreceni Déri Múzeum tervezője volt. — Szegény diák volt a fér­jem, bizony sokszor korgó gyomorral ment az Iparmű­vészeti Főiskolára. S bár sze­gények völtunk, szépek vol­tak a karcagi évek. hiszen fiatalok voltunk. Nagyon sok képe származik ebből az idő­ből is, több közülük magán­gyűjteményben van. Aztán ihletője volt a Tisza. A nyár­esti kompkikötő különösen kedves a szívemnek. Később már Egerben emlékezetből is festette e tájakat. Több olyan téma van, amelyet új­ra meg újra elővett. Ha megelevenedtek benne az em­lékek, olyankor mindent fél­retett, s újra festette egy-egy kedvenc témáját, csendéle­tét. Amiről azonban úgy érezte, hogy nem sajátja, ab­ba bele sem fogott. Megih- ilette viszont az egri vár ost­roma és újjáépítése. — S hogyan telnek a mű­vész feleségének napjai? — Most válogatok a fér­jem nagy életművéből. A legjellemzőbb alkotáso­kat szeretném kiválaszta­ni mindegyik korszakából. Az egri vármúzeum ugyanis tervezi, hogy a művekből ál­landó kiállítást rendez ... Mikes Márta ákjaival, továbbá szerzői es­tet rendezzenek nemcsak a Hatvani Galériában, hanem Vásárhelyen, illetve Szege­den, ahová a művészklub vezetősége invitálta meg a Déliszigetet. A két város művelődését szolgálja mindezeken túl a Tornyai János Múzeum és a Hatvani Galéria kétévenkén­ti tárlatcseréje, amelynek jóvoltából a vásárhelyi mű- barátok a hatvani országos portrebiennálékat. Hatvan műpártolói pedig az őszi tárlatok gazdag festmény, és szoboranyagát ismerhetik meg. A koncertéletet érint­ve pedig arról adhatunk számot, hogy Vásárhely és Hatvan zeneiskoláinak ta­nárai — felbuzdulva a ta­valyi sikeres példán — köl­csönös hangversenyen mu­tatkoznak be ismét a két városban. Szinte napról napra új meg új elnevezések tűnnek fel nyelvhasználatunkban. Ez természetes velejárója annak a folyamatnak, tár­sadalmi és gazdasági fejlő­désnek, hogy egyre több gazdasági társulás, kisvállal­kozás és munkaközösség ala­kul hazánkban. Természete­sen valamennyinek nevet is adtak. Nem is a névadással van problémánk, hanem a megnevezések módjával, for­máival, s elsősorban azzal, hogy szinte riasztó mérete­ket ölt a névadás gyakor­latában az idegen eredetű nevek járványa. Figyeljük meg pl. ezt a rövid szövegrészletet: „A frizura-automata gép a Bel­ial tcr licencét az isaszegi L ignifer Ipari Szövetkezet megvásárolta, s megbízásá­ból az Elektro-Lux budapes­ti gmk üzemelteti” (Magyar Hírlap, 1986. dec. 2.). Van­nak, akik azt tartják, hogy üzleti fogásból, idegenfor­galmi meggondolásból sza­porodtak el az idegen ere­detű megnevezések. A holt nyelvekből, a görögből és la­tinból átvett szóalakok, s szinte valamennyi világ­nyelvből, főleg az angolból, franciából és németből ösz- szerakott és megkevert szó­formák azonban riogatnak bennünket, s teszik próbára nyelvérzékünket. Hogy ezen a területen .mi­lyen nagy a szóhasználati zűrzavar, s hogy a névadás­nál mennyire nem áll őrt sem ép nyelvérzékünk, sem anyanyelvűnk iránti tisztele­tünk, bizonyíték rá példa­tárunk. Maga a felsorolás is riasztó jelenségről és gya­korlatról tanúskodik: Cont­rol l (Elektronikai Kisszövet­kezet), Sinus (Elektromos Ipari Gmk), Delta Tours (Utazási és Rendezvény Iro­da), Cooptourist (Szövetkeze­ti Utazási Iroda), Technolux (Szolgáltató Ipari Szövetke­zet), Budafrucht GT, Derby GMK stb. A nyelvhasználati ellati- nosodás jelenségéről árul­kodnak azok az elnevezések, amelyeknek alkotóelemei­ben a latin nyelvi formák keverednek egy-egy mitoló­giai névvel: Struktúra (Szer­vezési Vállalat), Utilitas, magyarul: hasznosság, hasz­nálhatóság, (Monor vidéki Áfész Szolgáltató Szakcso­port), Justicia, magyarul: igazság, az igazság isten­nője, (Jogtanácsosi Munka- közösség), Tolerancia, ma­gyarul : türelem, (Családvé­delmi géemká) stb. Ezek a nevek a latin nyelvet isme­rőknek valóban „beszédes” elnevezések, s fogalmi ér­tékben is utalnak a tevé­kenység jellegére. Nyelvérzékünk és ízlésünk különösen ódzkodik az úgy­nevezett öszvér-nevek, a ke­vert mozaikszók ellen, pél­dául: Pszichoteam. A görög és angol szavak furcsa ke­verékének indító okát csak az idegen szavak elvtelen előtérbe helyezésében keres­hetjük, s még egyben: a nyelvhasználati divathóbort­ban. Hogy a divat mennyi­re uralkodik nyelvhasznála­tunkban, példa rá Eger vá­ros latin megnevezése, az Agria. Már túl terhelődik: Agria Bútorgyár, Agria Ci­pő, Agria Taverna, Agria cigaretta, Agria Trans (te­herszállítás), Agrikon (Agri »a« Kon »/ekeié«) stb. A túl hivataloskodó meg­nevezések árnyékában való­ban csak szerénykednek a magyar megnevezésekkel al­kotott fantázianevek, társu­lási megnevezések: Villám (Virág és csomagszállítás), Pille (Ostyakészítő gmk), Ne­felejcs GMK (Női és gyer­mekruházat), Újhullám (Pó­lók és szoknyák készítése), Pufi, Z sóka, Hamupipőke, Güzü (Gyermekruházati vál­lalkozás). Ezek legalább meg­mozgatják képzeletkapcso­lási érzékenységünket is, el­sősorban egyedi, jól megje­gyezhető és kellemes hang­zású nyelvi formájukkal, s nem hivataloskodók, nem sértik nyelvérzékünket sem. Dr. Bakos József A róla készült fénykép és müvei (Fotó: Perl Márton) Tovább bővül Hatvan és Vásárhely művészeti kapcsolata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents