Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. janitor 8., csütörtök Rekordnevezés az asztalitenisz VB-re Rácz Péter, az MTI tudó­sítója jelenti Üj-Delhiből: Rekordszámú résztvevőt vár­nak az Üj-Delhiben febru­árban nyíló 39. asztalitenisz világbajnokságra. Hatvan or­szág már biztosra jelezte in­dulási szándékát, ám a szer­vezők további tíz nemzet ne­vezésére számítanak. Az ed­digi csúcsot Svédország tart­ja, az 1985-ös göteborgi VB-n 68 ország versenyzői álltak asztalhoz. Indiában harmadszor ren­deznek asztalitenisz-világ­bajnokságot: 1952-ben Bom­bay volt a helyszín, 1975- ben Kalkutta. Most a fővá­roson a „sor” a vendéglátás­ban. A versenyeket az Ázsiai Játékokra épült, kor­szerű Indira Gandhi Sport- csarnokban bonyolítják le február 18. és március 1. között. Ram Nivasz Mir da, textil­ipari miniszter, a szervező- bizottság elnöke sajtóérte­kezleten közölte, hogy most első ízben megváltoztatták a csapatbajnokság lebonyolítá­si rendjét. Megszüntették a kategóriarendszert, az első „lépcsőben” csoportokban körmérkőzések lesznek, majd egyenes kiesést alkal­maznak. Február 18—24. kö­zött a csapatmérkőzésekre kerül sor, 25-én szünnap lesz. majd február 26. és március 1. között az egyéni küzdelmeket vívják. A sor­solást január 10—11 -én tart­ják az Ások Szállodában. A világbajnokságot Rad- zsiv Gandhi indiai kormány­fő nyitja meg, a fővédnök Zail Szingh köztársasági el­nök. Becslések szerint az esemény megrendezésére az ország 12 millió rúpiát költ. Az indiai asztalitenisze­zőket két külföldi — egy- egy jugoszláv és japán — edző készíti fel a világbaj­nokságra. A szervezők igyekeznek mindent megtenni a sport- esemény sikeres és zökkenő- mentes lebonyolítására. A sajtópáholyokban kompute­reket állítanak fel, amelyek képernyőin egy gombnyo­másra megjelennek majd az eredmények és a folyó küz­delmek állásai. Hasonlókép­pen számitógépesí.tik az ér­kezéseket, indulásokat, szál­láshelyeket és egyéb hasz­nos tudnivalókat. Újabb európai labdarúgó-ranglista M agyarország a 22. helyen Az ismert olasz szaklap, a „Gazzetta dello Sport” is összeállított egy európai lab­darúgó-ranglistát, amelyet a mérkőzésenként elért átlag­pontszámok alapján állítot­tak fel. A lista készítői sem­milyen szubjektív elemet nem vettek figyelembe, így a világbajnokságon elért győzelem ugyanolyan súllyal esett latba, mint bármely ba­rátságos találkozón aratott siker. Ebből következően „furcsa” sorrend alakult ki. A vb-döntős NSZK például csak 7:, míg a Mundialon ugyancsak helytállt Szovjet­unió és Belgium az első 15- be sem került. Ugyanakkor Csehszlovákia — amely nem jutott ki a világbajnokság­ra — a listavezető spanyo­lok mögött a második. Magyarország válogatottja Portugáliával holtversenyben a 22. helyet szerezte meg, 1,0-nál alacsonyabb átlaggal. A magyarok mérlege 1986- ban ugyan jobb volt 50 szá­zalékosnál, de a „Gazzetta dello Sport” csak a nemze­tek közötti összecsapásokat vette figyelembe, így a két Magyarország—Ázsia váló. gatott találkozót nem. A ranglista élcsoportja, és a további érdekesebb helye­zések : 1. Spanyolország 1,66, 2. Csehszlovákia 1,55, 3. Anglia 1,50, 4. -Olaszország 1,40, 5. Svédország és Románia 1,37 —1,37, 7. NSZK és Wales 1,33—1,33, 9. Ausztria 1,16, 10. Franciaország 1,15, ... 14. Dánia 1,07, ... 18. Szovjet­unió, Belgium és Bulgária 0,92—0,92, 21. Lengyelország 0,90, 22. Magyarország és Portugália 0,87—0,87. Dél-amerikai viszonylat­ban is elkészítették a hason­ló rangsort, ebben a világ­bajnok Argentína és Brazília 1,50-es értékkel holtverseny­ben végzett az élen. Sífutó- és sílövőverseny Galyatetőn A Mátra lejtőin megren­dezett verseny eredményeit böngészve megyénkbeli ver­senyzők neveivel is talál­koztunk. Az általuk elért ér­tékes helyezések az egyesü­letekben dolgozó „havas” szakemberek eredményes fel- készítömunkájának bizonyí­tékai. Országos utánpótlás sífu­tóverseny. Férfiak. Juniorok (15 km): 1. Komjáthy (H. Zalka) 45:00 .......... 3. Szabó ( H. Zalka) 46:27. Serdülők: I. kcs.: (6,5 km): 1. Vaszil- jevics (GYVSC) 23:14. Nők juniorok (10 km): 2. Szent­irmai (GYVSC) 46:11. Ifjú­ságiak I. kcs.: (7 km): 3. Tóth (Zalka SE) 38:59, Sílö­vőverseny. Férfiak. Junio­rok (10 km): 1. Szabó A- (H. Zalka), 39:01 (5)^ 2. Komjáthy (H. Zalka) 41:28 (6). Ifjúságiak (10 km): 2. Panyik (H. Zalka) 42:35 (6). KORIZÓKNAK Újra üzemel... A Heves Megyei Vízmű Vállalat KISZ-fiataljai a*: idő hi­degebbre fordultával felújították korcsolyapályájukat, amelynek megnyitásáról már korábban tudósítottunk. A korcsolyázás hívei a délutáni órákban használhatják a víz­műtelephely mögötti jégpályát. A legegyszerűbben a 10-es busszal közelíthető meg (a bervai elágazásnál kell leszállni). A víz és az állatok barátja A zebrapintyek harsányan csivitelnek és nyughatatlanul ide-oda röpdösnek, az ék- szerteknőcök méltóságteljes lassúsággal görgetik a kavicsokat az akvárium alján, ugyanakkor a guppik, zebradániók és mexikói kardfarkúak fönséges nyugalom­mal úszkálnak faltól falig. Mielőtt a tisz­telt olvasó riadtan felkapná a fejét, meg­nyugtatjuk, nincs tévedés: a sportoldalt böngészi. Hasonló „csendélet” fo­gadhat bárkit, aki belép a kilencedik emeleti lakásba, ahol Bartha Mónika, az eg­ri Gárdonyi gimnázium 4/a-s végzőse lakik édesanyjával. Sokan tudják róla szerte az országban, hogy kiválóan úszik, azt pedig, hogy a ta­nulásban is az élvonalba tartozik, immár a Jó tanuló, jó sportoló elismerés is bi­zonyítja. Az állatokhoz fű­ződő vonzalmáról azonban eleddig csak szűk baráti kö­rének volt tudomása. — Mióta kedveled az ál­latokat? — kérdem Móniká­tól, akit már apró úszópa­lánta korától ismerek. — Már az általánosban kezembe kerültek olyan könyvek, amelyek felkeltet­ték érdeklődésemet a meg­kapó állatvilág iránt. Kü­lönösen Konrád Lorenz és Durell művei tetszettek. Ak­koriban kedvenc olvasmá­nyaim voltak az utóbbi szer­ző Állatkert a kastély kö­rül és Áttatkert a poggyá­szomban című írásai. Ké­sőbb „benépesítettem” a la­kást ezekkel a kis élőlények­kel, akiket te is látsz és hal­lasz körülöttünk. — Sokan a hiányzó vagy nem kielégítő emberi kap­csolatok pótlására tartják őket és szeretetük nemegy­szer önző. — Biztosíthatlak, hogy az esetemben nem erről van szó. Nekem, hála a sport­nak is, nagyon sok ismerő­söm és közöttük remélem több barátom is akad. Én nyílt szívvel és őszintén igyekszem közeledni az álla­tokhoz is, akárcsak az em­berekhez. Szinte minden hé­ten kijárok az állatkórház­ba, ahol személyes élménye­ket is szerezhetek gyógyí­tásukról, a róluk való gon­doskodásról. Szeretek oda járni, mert nagyon jó, egy­mást segítő a légkör. Az a vágyam, hogy hasonló mun­kahelyen dolgozhassam va­lamikor. — Ehhez el kell végezned az állatorvosi egyetemet. — Igen, és ahhoz, hogy el­végezhessen), át is kell jut­nom a félvételin. Nem pa­naszként mondom, de sza­badidőm már így is csak el­vétve akad. Képzelheted, micsoda „hajtást” kell csi­(Fotó: Szántó György) nálnom az érettségi és fel­vételi előtt, hogy legalább esélyem legyen a bekerülés­re! — Az a mendemonda jár­ja, hogy ebben az évben már több idő jut az úszó­dresszednek a száradásra ... — Ez így jó megfogalma­zás, mert nem kerül végleg a fiókba. Csupán arról van szó, hogy a következő hó­napokban még inkább az is­kolára helyeződik a hang­súly, mint eddig. — Nem sajnálod az így esetleg benned maradó jó eredményeket? Hiszen az év végén az ifjúsági OB-n har­madik lettél a százméteres hátúszásban. Ez azt mutat­ja, hogy még vannak tarta­lékaid. — Nem könnyű döntés előtt állok, de úgy érzem, ha azt akarom, hogy álma­im valóra váljanak, és ké­sőbbi munkámban azzal fog­lalkozzam nap mint nap, amit szeretek, akkor így kell határoznom. — Révedjünk egy kicsit a múltba. Mit kaptál eddig a sporttól? — Büszkén emlékszem vissza az 1984-es lipcsei IBV-re, ahol száz méter há­ton másodikként csaptam a célba, és az egy évvel későb­bi luxemburgi ifjúsági EB-re, ahol ugyanebben a számban döntős voltam. Ezenkívül tiszteletdíjak és érmek soka­sága idézi fel bennem a kor- osztályos bajnoki címek em­lékét, azt, hogy erőfeszíté­seim nem voltak hiábavaló- ak. Mondanom sem kell, hogy rengeteget utaztam, és olyan helyekre is eljutottam, ahová egyébként talán so­ha. Számos értékes emberi kapcsolatot sikerült kialakí­tanom, és megismertem egy sajátos, számomra varázsla­tos, semmivel sem helyette­síthető világot, az uszodák és medencék környékének hangulatát. — Nincs hiányérzeted? „Kiúsztad” magadból, ami benned volt? — Ügy érzem, több má­sodperc is bennem maradt. Nem akarok senkit sem vá­dolni, hibáztatni, de amíg mások leléptek a „süllyedő hajóról”, én itt maradtam, vállalva a nagyon rossz fel­készülési lehetőségeket. Az úszáshoz egyébként is nagy lelkierőre van szükség, de ilyen körülmények között mindenből a duplája emész­tődik fel. Köszönöm vala­mennyi edzőm munkáját, akik becsületesen, odafigyel­ve foglalkoztak velem. — Számítottál ilyen szép elismerésre? — A legszebb karácsonyi ajándék volt. Az első öröm után mindjárt az jutott eszembe, hogy ezt a kitün­tetést nemcsak én kaptam. Kapta az igazgatónőm, dr. Nagy Andorné és osztályfő­nököm, dr. Kovács Istvánná is, akik éveken át segítették azt, hogy ,,két vasat is tart­sak a tűzben”. Irlanda De­zső, tisztelt kémiatanárom, aki ha „betelt a pohár”, mindig lelket öntött belém, de rajtuk kívül valamennyi tanárom és a környezetem­ben mindenki, aki segítette tanulásomat és sportoláso­mat. Buttinger László Seres országos bajnok Decemberben rendezte meg a Magyar Sakkszövet­ség a korcsoportos országos bajnokságot. A 13 éves fiúk kategóriájában Seres Lajos (Eger SE) fölényesen lett első. A megszerezhető 11 pontból 9,5-öt gyűjtött. A fiatal sakkozó sikeréhez nagymértékben járult hoz­zá Vajda Ákos edző munká­ja. Remekül szerepelt a 13 éves lányok között a heve­si Tóth Adrienn. 0 a máso­dik helyen végzett. Adrienn felkészítésében édesapja, Tóth Mihály, a Hevesi SE játékosa nyújtott segítséget. Mindkét fiatal teljesítette az aranyjelvényes ifjúsági spor­toló szintet. Súlyosabb golyót vagy magasabb ketrecet? „Ügy tűnik, hogy ameddig súlyos baleset nem történik, addig az illetékesek nem hajlandók a változtatásra” nyilatkozta a kalapácsvetés világcsúcstartója, a szovjet Jurij Szedih. „A legjobbak egyre messzebb képesek el­dobni a vasgolyót, s ez las­san már a nézők biztonsá­gát veszélyezteti. Csoda, hogy még nem történt sze­rencsétlenség. Mindenképpen szükség van olyan átalakí­tásra, mint amire a gerely- hajításban már sor került.” Szedih javaslata szerint vagy a szer súlyát kell nö­velni (jelenleg 7,257 kg), vagy a kalapács drótját (pil­lanatnyilag hosszú 117,5— 121,5 cm) szükséges megrö­vidíteni. Felmerült olyan terv is. hogy legfeljebb két forgást engedélyezzenek a kidobás előtt, de ez a szov­jet kalapácsvető szerint nem megoldás, mert a golyó már úgyis túljutott a 80 méteren. A Népújság tippjei a 2. hétre 1. Empoli—Como s 2. Ataiantx—Fiorentiaa x 2 3. Brescia—Juventus 2 x 4. Milan—Udinese 1 x 5. Napoli—Aseoii 1 (. Róma—Avellino x 1 1. Torino—Sampdoria X I 8. Verona—Internazionale x 2 1 3. Bologna—Pescara X 2 19. Campobasso—Bari x 11. Lecce—Lazio 1 2 x 12. Parma—Cremonese 1 x 11. Pisa—Cagliari 1 x Pétmérkőzések: It. Lanerossi—Messina x 2 IS. Catania—1Triestina x IC. Sambcnedettese—Modena 2 x LABDARÚGÁS ’86 ŐSZ Nem adta fel az Apc A területi labdarúgó-baj­nokság (Mátra-csoport) egyik újoncának, az Apci Vasas­nak a rajtja rendkívül gyen­gére sikeredett. A premie­ren a Hatvani KVSC 6—0- ra nyert a Qualität gárdája otthonában. A negyedik for­duló után 0—12-es gólkü­lönbséggel, pont nélkül zár­ta a tabellát a jobb sorsra érdemes együttes. A rossz- májúak meg is jegyezték: „Apcon már akkor is ün­nep lesz, ha gólt lőnek”. Az első pontjukat (0—0) a Sa- jóbábony ellenében szerez­ték. Az első találatot pedig a hatodik körben érték el Recsken, ahol ennek ellené­ben nyolcat kaptak. Az első sikerre a hetedik fordulóig kellett várni, amikor 2—1- re legyőzték az újonctárs Borsodi Ép. Volánt... Az őszi idény végére öt pontot gyűjtve az utolsó helyen zárt a Vasas. E „kínos" pozíció elfoglalása után Rezsnyák András ügyvezető elnökkel beszélgettünk a gyenge sze­replés okairól, az egyéni teljesítményekről és a ho­gyan tovább-ról. — Mik játszottak közre a várakozáson aluli idényzá­rásban? — Erősítési terveink a már korábbi fórumokon ál­talam ismertetett okok mi­att nem sikerültek. Csupán Eckertet (Boldog) és Jamb- richot (SBTC) sikerült le­igazolni. Ök be is épültek a csapatba. A kiszemelt to­vábbi 3—4 játékost nem tud­tuk megnyerni. A gólerős Kovács Béla távozása rend­kívül érzékenyen érintett bennünket. Ráadásul a me­gyei bajnokságot nyert csa­patunk öt standardjátékosa különböző sérülések miatt a nyitányon nem állhatott rendelkezésünkre. A soroza­tos fiaskók után lelkileg ösz- szetört a társaság. Ekkor el­ső számú feladatunk volt talpraállításuk. Ez valame­lyest sikerült is. Az idény második felében a szeren­cse sem állt mellénk. Több esetben is szoros küzdelmek­ben úgy kaptunk ki 1—2 góllal, hogy lehetőségeink alapján akár miénk is lehe­tett volna a két bajnoki pont. Ilyen előzmények után a tervezett 12 pontból csak öt lett. — Egyénileg kiket tud di­csérni, elmarasztalni? — A két Szőke, István és László, valamint Varga és Kiss Cs. kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtottak. A többiek a vártnál gyengéb­ben szerepeltek, egyeseknek csak felvillanásaik voltak. — A csapaton belül vár­hatók-e személyi változások? — Elsősorban a támadósor erősítésén fáradozunk, ami nem ígérkezik könnyű fel­adatnak. Nevekkel még nem szolgálhatok. Azt viszont el­mondhatom, hogy saját ne­velésű fiatalokkal frissítjük az első csapat keretét. Ja­nuár 6-tól Országh János edző irányításával — akinek Rezsnyák László segít — a te­hetséges Jancsó Tamás, Me­gyést Tibor, Gyetvai Zsolt és Báli János is a felnőttek­kel készül. — Mint ismert, nyolc pont­tal vannak lemaradva a bentmaradást jelentő 13. he­lyezett Olefin SC-től. Képes­nek tartja-e csapatukat az osztályban maradást jelentő pozíció kiharcolására? — Helyzetünk rendkívül nehéz, de még nem remény­telen. Míg egy százalék re­ményünk van, addig küz­dünk a bentmaradásért. Sok függ az igazolási ter­veink valóra válásától és egy sikeres tavaszi rajttól is. Az eddiginél sikeresebb sze­replés feltételeit biztosítani tudjuk. Szigetváry József

Next

/
Thumbnails
Contents