Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. január 6., kedd s. EGY ÁLOM MEGVALÓSULÁSÁNAK TÖRTÉNETE „A kormánygép tartozéka villám ff Katonafogás kétszáz évvel ezelőtt — Mondja Nagyváthy Sán­dor. a Malév 42 éves fedél­zeti mérnöke. — Hogyan kezdődött? — Hosszú ... de röviden a következő: tizenkét éves for­ma legényke lehettem, ami­kor levelet írtam a KPM-be. miként lehetnék repülős, ho­gyan kerülhetnék a Maiév­hez? A légügyi főigazgató válaszolt is. Megírta, milyen képzettség, milyen iskolák, vizsgák szükségesek. Hát.. volt felsorolás rendesen. (Nem kedvetlenítette el a levél, inkább fellelkesítette, hogy válaszoltak neki. Szé­pen. módszeresen nekilátott a nagy álom megvalósításá­nak.) — Gimnázium után a pos­tánál kezdtem dolgozni. Hír­adástechnikai műszerész let­tem. mert tudtam, hogy az utasszállító gépeken hason­ló áramkörök vannak, s így később sokkal könnyebb lesz „átállni”. A vizsgák sorra sikerültek, úgyhogy előkoto­rásztam az öt-hat évvel ko­rábbi levelet, és bementem vele a minisztériumba. En­nek húsz éve már. (Ott emlékeztek ugyan a levélre, csak azt nem gon­dolták. hogy azt valaki eny- nyire komolyan veszi. De, ha egyszer megígérték.?. „Magas szintű” telefonok zaj­lottak gyors egymásutánban, aztán nem sokkal később ér­tesítették. hogy jelentkezzen a Malévnál.) — Azt hiszem, az eltökélt­séget becsülték bennem. Kü­lönböző típustanfolyamokat végeztem — még a földön. Ezután irány a Szovjetunió! Ott vettem csak igazán hasz­nát az áramköri alapismere­teimnek. Ne vegye szerény­telenségnek, de a történet­hez tartozik, hogy már a TU—154-es tanfolyamon is volt néhány módosító javas­latom. amit azóta be is ve­zettek. (Ezekért az „újításokért” kapott a Parlamentben — a magyar—szovjet műszaki együttműködés 25 éves év­fordulóján — díszoklevelet. Jelenleg is vannak olyan újí­tásai. amelyek szintén a re­pülésbiztonságot segítik. A korábbi iskolai végzettsége szinte meg is határozta ké­sőbbi beosztását a gépen. Fedélzeti mérnök lett: IL—2, IL—14. IL—18. TU—134. majd TU—154-es típusokon.) — 1970-től 1972-ig speciá­lis feladata volt. A kormány­járatokon teljesített szolgá­latot. Nagy titkok tudója? — Abban az időben való­ban szinte a gép „tartozé­ka” voltam, és ez megtisztel­tetés. komoly szakmai elis­merés. Egy-egy ilyen útra nagyon fel kell készülni. Hi­bákat gyártottam fejben és azokat oldottam meg — he­tekkel. hónapokkal az út előtt. Indulás előtt a rajzok tömkelegét vittem haza. Nincs egy szegecs, egy veze­ték. egy relé. amiről nem tudnám, hol található, mi történhet vele. és hányféle­képpen javíthatom meg azon­nal. Annak idején én kap­tam a saigoni járatokat. Olyan tartalékalkatrész-lis- tám volt — és van —. hogy nem jöhetek zavarba. Büsz­ke vagyok, hogy tulajdon­képpen még ma is az ahhoz készített összeállításommal repülnek. — Ügy tudom, az első út­ja Bukarestbe vezetett, ami 40—45 perc. Ha mondjuk egy államférfi az utasa, mennyi­nek tűnik ez az idő? — Talán kétszer annyinak, mert az más. mint egy átla­gos Malév-járat. Arra egy ország figyel, sokan szinte percre tudják, mikor száll­tunk fel. merre járunk, mi­kor érkezünk. Amikor pél­dául Indiában jártam Lo- sonczi elvtárssal, majdnem „megbuktunk” a vizsgán — mosolyodik el. — Történt ugyanis, hogy hazafelé jövet a calcuttai repülőtéren — még a földön — indulás előtt észrevettem, hogy le­merültek az akkumulátorok! Az indiai földi szolgálat ugyanis az este folyamán ki­kapcsolta a külső áramfor­rás-ellátást. és a bekapcsol­va maradt akkuk lemerül­tek. Nekünk pedig hétfőn este protokoll szerint 17.30. kor Ferihegyen le kellett szállni! De hát ilyen a meg­érzés .. Még induláskor, nem tudom, miért, „felcsem­pésztem" két tartalék ak­kut a fedélzetre. Így aztán pontosan landolhattunk itt­hon. — Mivel töltik az időt az ilyen különleges utasok az úton? — A gépet ilyenkor álta­lában átalakítják, hogy le­gyen benne tárgyaló, szalon és pihenőrész. Szóval mi re­pülünk, utasaink pedig a megérkezésre, a tárgyalások­ra. a fogadásra készülnek fel. Esetleg pihennek vagy belá­togatnak a pilótafülkébe egy kis beszélgetésre. — Igaz. hogy Kádár elv­társ nemigen kedveli a légi utazást? — Nem vettem észre so­ha. hogy idegenkedett vol­na tőle. Az viszont biztos, hogy nekünk kellemes volt vele minden út. Bejött hoz­zánk a fülkébe, előfordult, hogy viccet mesélt vagy me­sél tetett. Még arra is volt gondja, hogy megérkezéskor a szállodánkba elküldjön va­lakit. rendben van-e minden. — Nehéz pillanatok? — Voltak meleg percek, de azokról az ember igyek­szik hamar megfeledkezni, bár azért bennem többnyire megmaradnak. Íratlan sza­bály viszont, hogy miután magunkban kiértékeltük az esetet, arról többet szó se essék. — Hát. . . egyszer vala­honnan. valamiért előbb in­dultunk haza. Pocsék, télies idő volt, viharban szálltunk fel. Már magyar terület fe­lett jártunk, amikor erős jegesedést észleltünk a gé­pen. Tudni kell. hogy a szárnyon és a vezérsíkon fűtve vannak az úgyneve­zett belépőélek. amelyek a kormányzáshoz nélkülözhe­tetlenek. Valószínűleg ab­ban a viharos, esős időben egy kapcsoló meghibásodha- tott. mert úgy érzékelte, hogy a „földön vagyunk”, s nem indította be automatikusan a fűtést. Erős jegesedés indult meg. a gép egyre jobban re­megett. A navigátor észre­vette. hogy a vezérsíkfűtés nem vesz fel áramot. Egy nyugodtnak ható mosollyal elnézést kértem, hogy meg­zavartam a beszélgetést az utastérben, és hátra men­tem. Szerencsére tudtam, ho­vá kell nyúlni, melyik az a relé... Nehény perc múlva olvadt a jég, gyönyörű utunk volt hazáig. Vagy egy másik eset. Jó néhány évvel ezelőtt történt: a dél-jemeni államfőt vittük haza. A Malévtől bérelte a kormánygépet. Szaúd-Ará- bia felett elromlott mind a két rádiónk. Nem volt ösz- szeköttetés a földdel. Vagyis adni nem tudtunk, de a vé­tel működött. Azt hallottuk, hogy néhányszor igen szigo­rúan figyelmeztettek ben­nünket. válaszoljunk a kér­désükre. Mi hiába mondtuk a magunkét, semmit sem hallottak belőle. Ez a hiba komoly veszélybe sodorhatott volna bennünket, hiszen ak­koriban eléggé feszült volt arrafelé a nemzetközi hely­zet. És megint a megérzés ... Számítottam rá, hogy egy ilyen járaton mindig renge­teget rádióznak, minden or­szág felett le kell adni az üdvözlő táviratokat. Felszál­lás előtt a biztonság kedvé­ért egyet beraktam pluszként a pilótafülkében lévő kis szekrénybe. Ez a tartalék húzott ki a bajból bennün­ket. — Jobb repülni egy „si­ma" járaton? — Már csak azokon telje­sítek szolgálatot, de a fel­adat azonos. A biztonságnak mindegyik járaton meg kell lenni. Tizenkét éves tapasz­talatom — és ötezer repült — Azt szokták mondani, a kivétel erősíti a szabályt. — No. jó. legyen. Persze ne gondoljon nagy dolgokra, meg ki tudja milyen vég­veszélyre. — A levegőben még nem volt zavarban? órám — alapján állíthatom, hogy meg is van! — A legközelebbi cél? — Ferihegy—Isztambul és vissza. Ma délután. (látó) Nagyon érdekes, riportszerü tudósítás maradt ránk 1792-ből. A Tolna megyei Gerjen község elöljárói — mintegy magukat mentegetve — leírták, hogyan is esett a „legközelébb elmúlt regrutérozás”. azaz a ka­tonatoborzás. „őfelsége hadseregének” viszonylag kevés magyar hajdú- és huszárezrede volt. Magyarországon az állandó hadsereg kérdését 1715-ben, a Rákóczi szabadságharc le­verése után szabályozták. Ekkor magyar hadsereg fel­állításáról szó sem lehetett a politikai helyzet miatt. Mivel az esetleges külső tá­madástól az országot a ne­mesi felkeléssel megvédeni nem lehetett, 1715-ben ki­mondták az állandó rendes hadsereg felállítását idege­nekből és magyarokból. A magyar hajdú- és hu­szárezredek feltöltése név- leg szabad jelentkezés alap­ján történt. Az egyes köz. ségekre kivetették az újonc­létszámot, a teljes kiállí­tásért a bíró volt a felelős, akinek, ha másképpen nem, erőszakkal kellett alkalmas legényeket fogni. Amennyi­ben a létszámot nem tudta kiállítani a megadott idő­pontra, az alispán vasra is verethette a bírót. A falu közössége elsősorban a do­logkerülőktől és iszákosok­tól akart megszabadulni, ezeket sorozták be először. Másodsorban az idegen ván­dorlegényeket és útonjáró- kat. A legvégső esetben került sor a földműves családok gyermekeire. A hadi szolgá­latot élethossziglan kellett teljesíteni az osztrák csá­szári birodalom valamelyik tartományában. Általában nagyon kevés kiszolgált ka­tona tért haza az idegen­ben eltöltött évek után. Sza­bad jelentkezésről itt szó sem volt, hanem az újon­cokat „kötéllel fogták”, erő­szakkal kényszerítették a ka­tonaságra. Gerjenben — az elöljárók leírása szerint — mielőtt még a verbuválási paran­csot megkapták volna, a köz­ség legényei megtudták, hogy Pest vármegyében el­kezdték a katonafogdosást. Ezért azonnal „ki hajóra, ki az erdőre vetette önnön ma­gát úgy annyira, hogy kö­zülük csak egyet is alkal­matost” nem tudtak fogni. Az elöljárók megtudták, hogy két legényt az urasági kocs- máros, Faddon rejteget. A gerjeniek elküldték az egyik esküdtet, kérje meg a kocs- márost, küldje a legényeket haza. A kocsmáros nemhogy meghallgatta volna az es­küdt kérését, sőt „azt is ar­ra ösztönözte, hogy vinné oda fiát, mert onnan sem az Nemes Vármegye, sem más hatalmas tisztviselők ki nem vihetik a legényt katoná­nak". Most már két esküdtet küldtek a gerjeniek, hogy az urasági ispánt, Kámy Jó­zsefet kérjék meg. adja ki a két legényt. De a másodszo­ri, sőt harmadszori kérés­nek sem lett semmi ered­ménye. A gerjeni küldöttek meg­tudták, hogy Cseh László főbíró is Faddon van, ezért elmentek hozzá, és kérték, intézkedjen az ügyben. Köz­ben a sorozó hadtisztet is megkérték, legyen türelem­mel, és adjon erősítést, hogy a két legényt ki tudják hoz­ni a kocsmából, „mivel azok közül valamelyik minden bi­zonnyal alkalmatos lészen a katonaságra." A hadtiszt is Cseh Lászlót sürgette, ad­jon vármegyei segítséget, mert az ispán a királyi pa­rancs ellen lázadó. A főbíró kiküldte a vármegye strá- zsamesterét két közlegény­nyel, hogy a gerjen; fiúkat okvetlenül fogják meg ka­tonának. Meghagyta, „hogy­ha pedig az már megneve­zett ispány úr nem engedel­meskedne az felséges kirá­lyi parancsolatnak, és az gerjeniekmek két legényit ki nem akarná adni, magát kötözzék meg mint felsé­ges királya ellen engedetlen. kedőt, és vigyék bé Tolná­ra.” A strázsamester is először a kocsmárost szólította fel. adja ki a két újoncnak va­lót. A kocsmáros nem en­gedelmeskedett, azt mondta: nem tudja hol vannak. A lánya azonban elárulta, hogy a két legény a padláson rej­tőzködik. A padláskulcsot a kocsmáros nem adta oda. Erre a strázsamester az is­pánhoz ment a legények ki­adatásáért. Az ispán éppen vendégségben volt. Amikor a strázsamester felszólítot­ta a legények kiadatására. Kámy József azt felelte: „Isten, Mária, uccse, nem adom én, sem meg nem ha­gyom fogni. Nékem a főbíró parancsolatja csak olyan, mint a haj dinum dánum". A vendéglátó házigazda meg­kérte az ispánt, ne nála lár­mázzon, hanem menjen ha­za. El is ipgult Kámy Jó­zsef, de a kert közepén hir­telen megfordult, „töltött puskáját felfogván a strá­zsamester úrra, ezt mondá: Ebadták, mit kisérgettek en­gem. Mely puska felfogása­kor a strázsamester úr a puskát kitekervén kezéből, úgy kísértette haza." Mivel a legények kiadását a sok kérés ellenére megtagadta, megkötözték, és a kocsmá­hoz vitték. Itt engedve az erőszaknak, elkérte a kocs- márostól a padláskulcsot, és felnyitotta az ajtót, de a két fiú már nem volt ott. Végül az egyik gerjeni legényt megtalálták a szántóföldön. A fiút az elöljárók bevitték Tolnára a sorozó hadtiszt­hez. Mivel megfelelt kato­nának, a tiszt azt mondta az esküdteknek: most már semmi bajuk nem lesz, me­hetnek békével haza. Kámy Józsefet a királyi parancs megtagadása , miatt a törvényszék elé idézték. A katonának befogott legény sorsa pedig hasonló lett a többi erőszakkal katonának állítottéval. elvitték vala­melyik messzi tartományba, ahonnan csak 20—30 év múl­va került vissza hazájába, ha el nem esett az egyik csatatéren. K. É. Nem semmi... Képünk láttán talán úgy tűnhet olvasóinknak, hogy nem ébredtek még fel az új­évi .,kómából”, és amit lát­nak. azt csak képzelik. Meg­nyugtatásukra közöljük. hogy Perl Márton felvétele egy valóságos pénzköteoröl készült az MNB Heves Me­gyei Igazgatóságának széf­jében. még mielőtt a csak­nem 150 milliós összeget fi­zetésként szétosztották vol­na... HEVES MEGYEI MUNKÁCSY! SZOLGÁLTATÓ IRODA ÁLLÁSAJÁNLATAI: Heves Megyei ZÖLDÉRT Vállalat: Eger, Klapka u. 9. Egri Hűtőháza felvesz kiskereskedelmi ügyintézőt; göngyöleg­raktárost; felvásárlási felügyelőt (gépkocsival rendelkezők előnyben). Jelentkezés: Eger, Külső sor 8. Egyesített Szociális Intézmény: Eger, Hajdúhegy, Külterület 2. Azonnali belépéssel alkalmaz szakképzett ápolókat, valamint egy műszakos munkakörbe területi gondozónőket. Révai Nyomda Egri Gyáregysége: Eger, Vincellériskola u. 3. Felvételre keres érettségizett munkaerőket linó-, monó- szedő munkakörbe; magasnyomó gépmestert; géplakatost; kötészeti segédmunkást és bálázót. Szolnoki MEZŐGÉP Egri Gyára: Eger, Lenin út 261. Közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező gépipari technológust keres felvételre. Továbbá alkalmaz forgács nélküli hidegalakítót; esztergályost; lakatost; felületelő­készítő betanított munkást és segédmunkásokat. VILATI Egri Gyára: Eger, Faiskola u. 9. Alkalmaz főiskolát végzett számítástechnikai szakembert SZM—4-es számítógép üzemeltetéséhez; szerkesztő mérnököt és bemérő-élesztő mérnököt; szakirányú középfokú végzettséggel normatechnológust; festő, lakatos, villany- szerelő szakmunkásokat. Eger—Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát: Eger, Széchenyi utca 1—3. Takarítónőt keres felvételre két műszakos munkarendben. Érdeklődni a fenti címen. Eger—Tarnavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat: Eger, Torok köz 5. Felvételt hirdet az alábbi munkakörökre: középfokú végzettséggel rendelkező műszaki adminisztrátor; telepőr: fűtő; nehézgépszerelő. Jelentkezés a társulat központjában, Eger, Torok köz 5. Finomszerei vénygyár: Eger Pétervásári telephelyre felvételre keres olvasztárt; villanyszerelőt; minőségi ellenőrt; raktárkezelőt; esztergályost; géplakatost; szerszámkészítőt; víz-, gázszerelőt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents