Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 4. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 6., kedd 3. ELMÉLKEDÉS A SZOCIALIZMUSRÓL 218 MILLIÓS ÁRBEVÉTELLEL ... Elosztás a munka szerint Nagyon egyszerű volt a tétel, amikor ezt először tanultam, majd tanítottam: „Mindenki képességei szerint dolgozzék, és mindenkinek munkája szerint fizessenek". A szocializmusban az értékalkotó munka az. amelynek alapján a társadalom tagjait minősíteni kell. Amennyi munkát, értéket adott a társadalomnak valamely (ormában, annyit kap vissza más formában — idéztük Marxot. Vagyis mindenki annyit fogyaszthat a közösen létrehozott javakból, amennyi — legalábbis arányaiban — megfelel az általa végzett munka mennyiségének és minőségének. A kommunizmusban — olvastuk Lenintől is — a munka már annyira az ember lelki szükséglete lesz, a termelékenység pedig olyan magas lesz, hogy a fogyasztási cikkek nagy bőségben állnak majd rendelkezésre. Itt már a ,,mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint" élv érvényesíthető. Kommunista munkán — a szó szoros és szigorúbb értelmében — a társadalom érdekében kifejtett ingyenes munkát értettük. A kommunista munka önkéntes munka, norma nélküli, díjazási feltétel nélküli munka, az egészséges szervezet fizikai és lelki szükségleteként végzett tevékenység. De ettől ma még távol állunk. Most még van munkadíj, és ennek szigorúan igazodnia kell a végzett munka mennyiségéhez, minőségéhez, a munkás szak- képzettségéhez és a munka- feltételekhez. Mert még nincs terméíkbőség. És nem mindenki szeret dolgozni. Aki szeret, az is többnyire szívesebben dolgozna mást és máshol. Szorosan kapcsoltuk a munka szerinti elosztást az anyagi érdekeltség elvéhez és a termelékenység folyamatos növelésének elvéhez. Állítottuk, hogy a munka szerinti elosztás a termelés fejlődésének, a munka társadalmi termelékenysége emelésének legfontosabb eszköze. Ezzel lehet a legjobban összehozni a társadalmi és az egyéni érdeket. Hogyan fest a gyakorlatban? Most már tudjuk, hogy a bérezést, a bérpolitikát. a keresetszabályozást túl sok követelménnyel, funkcióval terheltük. Az embereket más ösztönzi, nemcsak a magasabb kereseti lehetőség. A fiatalok már idegenkednek a nehéz, az egészségre ártalmas, a monoton, a többműszakos munkahelyektől, még ha azok esetleg túl is vannak fizetve. Sokat számít a munkahelyi légkör, a lakóhelytől való távolság, a munka szépsége, kellemessége, alkotástartalma. Azt is beláttuk, hogy a munka termelékenysége elsősorban nem attól nő, ha azt jobban megfizetjük, hanem attól, ha azt jobban megszervezték. Előbb kell létrehozni a folyamatos munka- és anyagellátást, biztosítani az anyagok, gépek, műszerek, szerszámok kifogástalan minőségét, s ezzel párosulhat egy ösztönző bérezés. A hiba ne legyen fogható gépre. szerszámra, anyagra; a teljesítménykiesésért ne legyen okolható a szervezetlenség. A munka szerinti elosztás elvének érvényesülési területe jelentősen kiterjedt, s közben a szocialista szektorban ereje csökkent. Az itt kapott bér, az itt alkalmazott bérrendszer a munkavállalók egyre csökkenő hányada számára biztosítja a családjuk megélhetésének egyedüli alapját. A munkabér jelentősége az elmúlt évtizedben csökkent és továbbra is csökkenőben van. A munka szerinti elosztást az emberek inkább érvényesülni látják a különmunkák- nál, mint a főfoglalkozású főmunkaidőben. Sokan már nem is idegeskednek amiatt, hogy főmunkahelyükön másoknál száz forinttal kevesebb béremelést kapnak, hiszen ezt különmunkában egy óra alatt megkeresik. Majd, ha sikerül helyreállítani a főmunkaidő becsületét, kiderül, hogy nem a munkást, nem a jelenlétet kelj fizetni, hanem a munkát, a tényleges teljesítményt. Nem szabad azért aggódni, hogy egyesek kiemelkedően sokat keresnek, hiszen náluk sem magasabb a művelet vagy termékegységre jutó bérköltség, mint másnál, tehát nincsenek túlfizetve. Inkább azok vannak túlfizetve, akiknél a teljesítményegységre jutó bér magas, még akkor is, ha a borítékban lévő pénzük csak közepes. A munka szerinti elosztás törvényét szolgálja a vállalatvezetés és a szakszervezet, amikor a becsületesen dolgozó többség érdekeit megvédi a folyamatosan érdeksértő — lusta, selej tgyártó, fegyelmezetlen — kisebbséggel szemben; nem hagyja, hogy az alacsony teljesítményű kisebbség kizsákmányolja a magas teljesítményű többséget. A kereseti arányok jelenleg már nem annyira az egyéni teljesítmények, mint inkább a munkás és a munkakörülmények eltéréseit tükrözik. A korábbinál sakkal inkább meg kell fizetni napjainkban a nehéz, egészségre ártalmas munkát, a többműszakos beosztást, egyes munkakörök társadalmi lenézettségét. Sok a bérben az ellensúlyozó, ellentételező elem, a taszító hatásokat ellensúlyozó bérrész. Függ persze a kereset az egyéni mérhető teljesítménytől és óraszámtól is. Befolyásolja a keresetet, hogy milyen az egyén a változó feladatokhoz való alkalmazkodási készsége, fegyelmezettsége, vállalathoz való hűsége, munkában töltött ideje, a szakma keresettsége, az alkalmazott bérforma és keresetszabályozási forma, végül pedig a vállalat olyan közgazdasági körülményei, mint termékeinek árformája, korszerűsége, a szabályozási kiskapuk nyitottsága, kihasználhatósága. Kicsit bonyolultabb lett a munka szerinti elosztás elve, mint megfogalmazása idején. Mi is ludasak vagyunk abban, hogy a köny- nyebb érthetőség, taníthatóság kedvéért — függetlenül az élet mind bonyolultabbá válásától — a klasszikus tételeket még tovább egyszerűsítettük. Amikor pedig az ideológiai tételt tartalmilag gazdagítani, korszerűsíteni kellett volna, ettől a lépéstől idegenkedtünk, eszméink formálását halogattuk. Most kell ezt a feladatot — amennyire lehetséges. felgyorsítva — teljesítenünk. P. O. A Finommechanika és az export A közismert gazdasági nehézségek ellenére is azt kell állítanunk, hogy a Heves Megyei Finommechanikai Vállalat 1986-os eredményei nem mondhatók rossznak. Amint azt dr. Gál János gazdasági igazgatóhelyettes elmondta, az árbevételi terv — várhatóan — 218 millió forinttal teljesül majd, a nyereség pedig valamelyest több lesz az előre számítottnál. A tőkés export az elképzelésekhez képest kisebb lesz. s ennek az az oka, hogy a megrendelések visz- szaestek. A szocialista országokba irányuló kivitel viszont kedvezőbben alakul, mint azt előzetesen remélni lehetett. Különösképpen az orvosi bútorokból és a csont- sebészeti eszközökből származó bevétel mutat pozitívumokat. Jelentős mennyiségű kórházi ágyat szállítanak jelenleg is a Szovjetunióba, amely lényegében a legnagyobb vevő. Az is tény. hogy a vérterápiás szerelékek iránti igény kisebb volt az esztendő során, így ezen a területen némi lemaradás tapasztalható. A műszaki előrelépés sem maradt el, hiszen nemrégiben hoztak be Svájcból — mégpedig lízing-szerződéses formában — egy csontlemezmaró automatát. Ennek segítségével á következő esztendőben jóval több csontlemezt gyárthatnak majd. s szükség is van erre. mert a ^kereslet nagy. Már az 1987-re szóló tervek is kialakultak s — úgy tűnik — nem lesznek termelési gondok. Infroféitykép — mezőgazdászoknak Kifizetődő az infraérzé- kenységű filmek használata a mezőgazdasági nagyüzemekben ; a repülőgépekről készített felvételek ugyanis lehetővé teszik a növényvédelmi és műtrágyázási költségek csökkentését, a terméskiesések mérséklését. Az elmúlt évben több mint húsz mezőgazdasági nagyüzemben éltek a lehetőséggel: légifel- vételéket használtak az ag- ronómusok. A felvételeket különleges kamerákkal készítik, ezeket rezgéscsillapítóvai ellátott állványokon helyezik el a repülőgépek alsó nyílásainál. At- infrakép alapján viszonylag gyorsan és nagy pontossággal mutathatók ki a növényi betegségek és a tápanyaghibák. A kép színei a növényeknek a normálistól eltérő klorofil-szerkezetét rögzítik. A felvételen az egészséges zöld növény színe élénkvörös, a beteg növényé pedig barna, fekete, zöld. szürke vagy éppen fehér. Az elszíneződés mértékéből állapítják meg, hol van szükség azonnali beavatkozásra. és milyen kiterjedésű a fertőzött, beteg növényekkel teli terület. A felvételek megmutatják a talaj víztartalmát is. Mivel a víz elnyeli az infrasugár- zásít, a sötét tónusú fényképrészekből kiderül, hol a leggazdagabb a talaj vízkészlete. A fertőző betegségeket, kártevőket szintén kimutatja a felvétel. A kalászos gabona esetében a vetésfehé- rítő bogár jelenlétéről vagy a lisztharmat jelentkezéséről győződhetnek meg ily módon a mezőgazdák. Megmutatja továbbá az úgynevezett eróziós talajhibákat, valamint a műtrágyázás vagy a növényvédelem hiányosságait. FINNORSZÁGI ÚTIJEGYZETEK 111/2. Dzsessz, ipar és munkanélküliség Jürky Kangas, a dzsesszfesztivál szülőatyja Városkép Poriból, a Kokemäki folyóval és a Rosenlew fémüzemével Ha Pori, akkor dzsessz — gondolhatnák a tájékozottak. Mi sem mulaszthatjuk el felkeresni Jürky Kangast, a Pori dzsesszfesztivál szülőatyját. Irodájában, a Kokemäki folyó partján lévő épületben egy furcsa alakú, kacskaringós asztal mögött ül, s a lézer színpadi fel- használásáról készített videofelvételt nézi. Negyvenéves ha lehet. Haját centiméteresre vágatta, minden megnyilvánulása inkább üzletemberre, mint zenészre, vagy showmanre vall. Ennek a világraszóló rendezvénynek a titkait kívánnánk megfejteni ... — Az első fesztivált még 1966-ban szerveztem — mondja. — Zeneiskolás voltam, bőgőzni tanultam, s arra gondoltam, hogy népszerűsíteni kellene a dzsesszt. Csodálatos színhelynek ígérkezett a folyó szemben lévő szigete. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt a rendezvényt majd évente megismételjük. De esztendőről esztendőre igényelték, hát csináltuk. Azóta szerepelt itt a világ összes muzsikusa. Űjabban már arra törekszem, hogy minden évben rangosabb és rangosabb programokat biztosítsunk. Ennek érdekében új és új ötletek szükségesek. Például 1987-ben száz koncertet rendezünk, július 4-től két héten keresztül. A csaknem ötezer zenész tíz helyen lép fel. Meghívtuk Pege Aladárt és a Budapesti Big Bandet is. Persze, nem ők lesznek az első magyar vendégeink, hiszen játszott már itt Plesz- kán Frigyes és a Dimenzió együttes is. A Pori dzsesszfesztivál a zene nagy ünnepe, ezt bizonyítja, hogy esztendőről esztendőre negyven-ötvenezer ember látogat ide. Bízom benne, hogy a közönség soraiban csakúgy, mint a fellépők között, egyre több magyart köszönthetek. A Kokemäki partján még a régi száz-százötven éves kőépületek ékeskednek, itt található a város művészeti intézményeinek javarésze is. A település peremén új, többemeletes monstrumok emelkednek a régi faházak helyén. Eltűntek a hangulatos kapuk és a fáktól árnyas udvarok is. A négyszáz évvel ezelőtt alapított Pori ma nyolcvan- ezer lakost számlál, s egy nyugat-finnországi járás, Satakunta székhelye. Iparáról és kikötőjéről híres, Martti Sinisalmi polgármestertől azt is megtudjuk: csupán a nagyüzemek, a felnőttlakosság mintegy felének biztosítanak megélhetést. Ezzel együtt a munka- nélküliek száma egyre nő, jelenleg már tíz százalék körüli. — Ez okozza most a legkomolyabb gondot — mondja a polgármester azon a fogadáson, amelyet a tiszteletünkre rendeztek. — Természetesen új kenyérkereseti lehetőségeket igyekszünk kialakítani, de ez nagyon nehezen megy. Kisvárosnak számítunk, kevés nagy vállalat hajlandó ide üzemet telepíteni. A problémáinkat csak fokozza, hogy a munkanélküliek nagy része fiatal, ugyanis ők az iskolák befejezése után nem tudnak elhelyezkedni. Némi derűre ad okot, hogy a kikötőben egy új üzem épül, s itt mintegy ötszáz embernek biztosítunk állást márciustól. A Botteni-öböl partján élő köznapi emberek Eger és Pori kapcsolatát a legaktívabbnak ítélik, a magyar —finn testvérvárosok között. Vajon így látja-e ezt a polgármester is? — Sokat buzgólkodunk azért, hogy ez az 1973-ban létrejött testvérvárosi kapcsolat minél szélesebb körű legyen. Eddig is szép sikereket értünk el az együttműködésben, jelentősek kulturális és sportkapcsolataink. Többek között járt már itt az Egri Építők Kórusa, a tanárképző főiskola női kara, a Harlekin Bábszínház. valamint az Eger SE futballcsapata. Természetesen mi is küldünk jó néhány csoportot, művészeti együttest, hogy ismerjék meg nyelvrokonaink életét. Az utóbbi időben avattuk fel városunkban a Magyar Irodalmi Központot, amely tovább erősítheti a két nép közötti barátságot. Skandinávia legnagyobb bőrgyára, a Friitala. Kilenc- százan dolgoznak itt, többségük nő. Személyesen is meggyőződhetünk arról, hogy varrórészlegükben ugyanolyan gépekkel készítik a ruhákat és a bundákat, mint bármelyik magyar bőrüzemben. Ami viszont más: itt számítógépes nyilvántartást vezetnek a zömében Angliából, Izlandból és Spanyolországból érkező alapanyagokról. — Bundáink, ruháink és cipőink mindenben a nemzetközi divathoz igazodnak — világosít fel Mantynen Jókká, a vállalat személyzeti vezetője. — Nem követjük a finn hagyományokat. Három tervezőt foglalkoztatunk, az egyik itt helyben, a másik Helsinkiben, a harmadik pedig a divat világközpontjában, Párizsban él. Cikkeink hetven százaléka exportra megy, de még ennél is többet szeretnénk külföldre szállítani. Már fél évvel a szezon előtt jelentkezünk a legrissebb modellekkel. Most az őszi divat- bemutatóra koncentrálunk. — És mik lesznek a divatszínek? — érdeklődünk. — Kérem, ezt nem árulhatom el — zárja le a beszélgetést. Lehet, hogy titok, de kifelé piros, barna, fekete és fehér bőröket látni. Persze lehet, hogy csak a megtévesztés kedvéért. Egy másik nagy vállalatot is felkeresünk. A Rosenlew LTD-t, amely Pori ipari üzemei közül az egyik legnagyobb. Martin Hangisto tájékoztatási titkár először azzal büszkélkedik a cég patinás irodaházában, hogy gépipari termékeik hazánkban is ismertek. Többek között melaszsűrítő berendezéseket szállítottak Magyar- országra. — Cégünk egyik legfontosabb jellemzője, hogy több- profilú — mondja Martin Hangisto. — Fémüzemében a kisgazdaságokban is használatos kombájnokat, valamint ipari robotokat gyártanak. Erdészeti és vegyipari részlegünkben készülnek azok a nagyméretű műanyag zsákok, amelyek például műtrágyák, takarmányfélék csomagolására is alkalmasak. Fűrésztelepünk pedig műszaki szempontból Nyu- gat-Európa legmodernebb üzeme. Vállalatunk magán- tulajdonban van, ötezer dolgozót foglalkoztatunk. A többprofilúság azért is fontos, mert ha nem keresik a világpiacon valamelyik termékünket, így megvan az esélyünk, hogy egy másik gyártmányunk kelendő lesz. Nagy becsületnek örvend a Rosenlew itt Poriban, ezt jelzi az is, hogy az apák általában ide hozzák dolgozni a fiúkat is. A fémüzemet végig járva tapasztaljuk: a legveszélyesebb helyekre ipari robotokat állítottak. Mindenütt ezek hegesztenek. Emberi kéz szinte alig nyúl a formálódó lemezhez, vashoz, amelyből mint a gyárlátogatás végén kiderült. kombájn lesz. (Folytatjuk) Homa János