Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 29., csütörtök 3 HARMINCÉVES A MUNKÁSŐRSÉG Korszerűsítés és megújulás (IV /4.) Az ország minden mun- kásőregységének vannak olyan tagjai, akik kiemelkedő társadalmi tevékenységük elismeréseképpen az el- J telt három évtizedben magas állami kitüntetésben j részesültek. Városuk fej- ; lesztése érdekében végzett ! kiemelkedő munkájukért so- : kan kaptak Pro Űrbe díjat. i Ezrekre tehető azoknak a munkásöröknek a száma, akik szabadidejükből ren- igeteget áldoztak iskolák, parkok, játszóterek, óvodák, bölcsődék, napközi otthonok, egészségügyi és sport- létesítmények, művelődési házak, magányos, idős emberek életének megkönnyítését szolgáló intézmények építésére, karbantartására. Sokakat ért közülük az a megtiszteltetés, hogy városuk díszpolgárai lettek. Ez a tendencia — a politikai aktivitás, a társadalmi te. vékenységben tanúsított kiemelkedő részvétel — a harmadik évtizedben tovább erősödött. Tóth Pál Békés megyei parancsnok, .aki feleségével együtt részt vett a testület megalakításában, Ballai István Sza- bolcs-Szatmár megyei, Tóth Gyula Zala megyei parancsnok is az alapítók közül való, Varjú Márton siófoki parancsnok, aki huszonnégy éves kora óta három évtizede áll egységének élén, és sokan mások, személyes tapasztalataik alapján, adatok százaival tudnák bizonyítani ezt a fejlődést. Nyolcvanhat májusában tartották meg Budapesten a parancsnokok legutóbbi országos tanácskozását. A kötelességtudás, az eszmei és cselekvési egység erősítése, az emberközpontúság, a fegyelem és áldozatkészség, a korszerűsítés és a megújulás előtérbe helyezése álltak a tanácskozás középpontjában. Az országos parancsnok emlékeztette a résztvevőket: három évvel korábban Csepelen is arról volt szó. hogy a munkásőrök miként vehebk ki részüket a korábbinál erőteljesebben és eredményesebben a szocialista építés rájuk háruló feladataiból, hogyan láthatják el magasabb színvonalon a szolgálatot. Azóta — mondotta — tovább javultak ennek feltételei. Az év folyamán több mint négyezren nyertek felve.e’t, és kezdték meg az előképzést. „Ami a gazdasági munkában való részvételt illeti — mondta Borbély Sándor —, a munkásőrök szem előtt tartják, hogy erkölcsi kötelességük a főmunkaidő teljes kihasználása, az odaadó, becsületes, jó minőségű munka, s ezután kerülhet sor más, a keresetet kiegészítő tevékenységre munkahelyükön, vagy a k'segítő háttérgazdaságnál, a háztájiban és egyebütt.” Kiemelte, hogy a szolgálati élet összességéből megállapítható tizenhárom és fél évi szol. gálát jut egy-egy munkásőrre, de az is gyakori, hogy a gazdasági munkában helytálló dolgozó huszonöt—harminc éve tesz eleget köte. lezettségeinek a szolgálatban. Örömmel állapította meg. hogy mindenütt megtalálhatók még azok is, akik 1957- ben vették kfezükbe a fegyvert. azóta állnak hűséggel, becsülettel őrhelyükön. Társaik megbecsüléssel és elismeréssel tekintenek az az olyan munkásőrökre, mint Pásti Erzsébet, a budapesti nyolcadik kerületi egység szakaszparancsnoka, a Centrum Áruházak ipari üzemének dolgozója, Tamás Lajos nagyatádi általános iskolai ■t igazgató, Kiss János, a budapesti Állatorvostudományi Egyetem ötödéves hallgatója, Gombás Annamária. az Észak-dunántúli Tégla és Cserépipari Vállalat minőségvizsgáló technikuma, vagy Szatmári Lajos ország- gyűlési képviselő, a várpalotai szénbányák főaknásza, és sokan mások. Huszonhét munkásőr tagja az ország- gyűlésnek, huszonhatan részesültek Állami Díj kitüntetésben, a Szocialista Munka Hőse címet öt munkásőr viseli. Rájuk és a hozzájuk hasonló, kötelességüket példásan teljesítő emberekre gondolt Grósz Károly. a Politikai Bizottság tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, amikor a parancsnokok fent említett tanácskozásán hangsúlyozta: a párt nagyrabeesüli azt az aktivitást, amit a munkásőrök a gazdasági munkában. a közéletben és szolgálatuk során tanúsítanak. Országos tapasztalat bizonyítja, hogy hasonlóképpen vélekednek róluk munkahelyi vezetőik és azok a munkások, dolgozó parasz. tok, értelmiségiek is. akik nem tartoznak a testülethez, de akikre a munkásőrök embersége, segítőkészsége érezhető vonzóerőt gyakorol. Nem ritkán éppen ezek a tulajdonságok keltik fel a kívülállók érdeklődését, rokonszenvét a Munkásőrség iránt. Végezetül, külön kell szólnunk azokról, akik sokéves szolgálatuk után tartalékállományba kerültek, vagy leszereltek. Az előbbiek továbbra is szorosan kapcsolódnak a testülethez, közülük sokan részt vesznek az új munkásőrök felkészítésében, ott vannak a lövészeteken, időről időre szolgálat ellátására is vállalkoznak. Különösen szívesen foglalkoznak a fiatalokkal, s ha az alegységek társadalmi munkára vállalkoznak, vagy együttesen véradásra mennek, ők sem akarnak ezekről az akciókból kimaradni. A leszereltek sem szakadnak el véglegesen régi baráti közösségüktől, gyakran ellátogatnak a parancs, nokságra, örömmel fogadják a meghívást egységülésekre és más rendezvényekre. A fiatalabb korosztályokhoz tartozók jelenlétében legutóbb a januári évfordulós találkozókon a résztvevők ezúttal már egy emberö'.tő- nyi becsületes munkáról, helytállásról és állhatatosságról adhattak számot. Szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük őket, és erőt, egészséget kívánunk valamennyiüknek az elkövetkező évekre, évtizedekre! Áldozatkész, fegyelmezett helytállásukra, példaadó munkájukra ezután is számít a párt és a szocializmus minden igaz híve. Vadász Ferenc V Aranyat érő évek Ha az öregeket — vagy a mostanában divatos szóhasználat szerint időskorúakat — hatvanéves kortól tartjuk öregeknek, akkor a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál megközelíti a háromszázat az ilyen emberek száma. Ennyi a nyugdíjas. (Fotó: Gál Gábor) Nagy István a szakszervezeti bizottság irányításával működő nyugdíjasbizottság vezetője. 67 éves. „Sem fizikailag, sem szellemileg nem érzem magam öregnek” _ t iltakozik tréfásan. Aki nincs elhasználódva és másokért dolgozik, az valóban fiatalos nyugdíjas. A jól végzett munka öröme tartja karban. Az egykori anyagellenőrnek jólesik a napi hatórás elfoglaltság a vállalatnál, de igazán akkor érzi elemébenc" magát, amikor a szakszervezeti bizottság képviseletében útra kel és meglátogatja a gondjaira bízott cimborákat, a volt kollégákat. A munkahelyén kerestük föl. „Karácsony és újév táján a szokásosnál is több volt a munkám. Nagyon vártak azok, akikhez a szakszervezet ajándékával bekopogtam. Betegek, egyedül élők, magányosok. Furcsán indult a beszélgetés. Előbb ő tudakolta véleményemet a családról. ä társadalomról, gazdasági gondjainkról. Kiváncsi volt arra is, hogyan vélekedem a szakszervezeti mozgalomról, a tisztségviselők, a testületek munkájáról. Amikor őszintén feltártam tapasztalataimat — a bizalmába fogadott. Szülei zsellérek voltak Du- napatajon. Nem akart uradalmi cseléd lenni, inkább gyári munkás lett Űjpesten. Mielőtt azonban szakmát szerezhetett volna, kitört a második világháború, fogságba került. A felszabadulás után kitanulta a kőműves szakmát, érettségizett, politikai műveltséget szerzett. Harmincadik esztendejét tölti dolgos igyekezettel az építőiparban. Erről tanúskodik az a két rangos elismerés, amit magával hozott a találkozásunkra. A szakma legmagasabb elismerése mellett a közelmúltban megkapta a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát. „Az ne legyen kitüntetett dolgozó, aki nem végez hasznos társadalmi munkát” — érvel. Tizenkét évig volt titkára1 a vállalat egyik műhelybizottságának, hosszú ideig a munkaügyi döntőbizottságban "tevékenykedett. Vallja, hogy nem elég csak beszélni a termelésre mozgósításról; személyes példamutatással, meggyőzéssel kell agitálni, cselekvővé tenni mindenkit. — Kinek a pártjára állt többször a munkaügyi döntőbizottságban? Az volt a dolgunk, hogy alaposan megvizsgáljuk a bizottság elé kerülő ügyeket. Csakis valamennyi részlet aprólékos tisztázása után hoztuk meg egyetértő vágy elutasító döntésünket. Amikor a tárgyalások a dolgozóknak kedvező döntésekkel zárultak, gyakran panaszkodtak vállalatom képviselői: nincs sok értelme a fegyelmezési akciónak, ha a döntőbizottság úgyis a dolgozóknak ad igazat. Én következetes voltam az ellenkező helyzetekben is. Nagy Istvánnak adtak a szavára mindig. Arra törekedett. hogy egyetlen jogos panasz se legyen megoldatlan. — Amióta a nyugdíjasbizottság élére kerültem, meg- váltdzott az életem — mondja. — Járom a falvakat, sokat utazom. Sajnos, nemcsak erős, gondozott öregség van, hanem elhagyott, gyötrelmes is. Nyugdíjasaink túlnyomó része családban él, lányaiknál, unokáik körében, tisztelve, megbecsülve. Mondhatom úgy is, saját maga gazdájaként. De vannak olyanok is, akik szociális gondozásra szorulnak, alkoholizálnak, szeretet nélkül tengetik életüket. A velük való törődés nemcsak a szak- szervezetünk feladata. Értesítem a hozzátartozóikat, kapcsolatot teremtek a tanácsokkal, a helyi vöröskereszttel. az egészségügyiekkel. — A szakszervezet rendszeresen informálja nyugdíjasainkat a vállalat életéről Az évente megrendezett találkozókon rendkívüli segélyt kap mindenki. Az állandó kapcsolattartás fontosabb lehet, mint az anyagiak. Rendelkezésünkre áll a vállalati klub, elvisszük őket kirándulni is. Amiben tudnak "segítenek a vállalatnak? Kommunista műszakban köztünk tevékenykednek. Azt tartják, hogy azért nem olyan öregek még, hogy elvonják magukat a térítés- mentes munkától. — Miért fáradozik Pista bácsi? — Örömből. Csak így érdemes Mika István MIBEN SEGÍT A KISZ? Gyöngyösi fészekrakók Lakásépítő klubot alakítottak az elmúlt év októberében Gyöngyösön, a városi KISZ-bizottság szervezéséiben. A magánerős lakásépítéssel járó feladatok megoldásában. hitelezési. jogi. építésügyi, szervezési, engedélyezési kérdésekben szakemberek állnak az érdeklődők rendelkezésére a rendszeres foglalkozásokon, amelyeknek a Mátra Művelődési Központ adott otthont. Honnan jött az ötlet volt-e rá igény ... ? A kérdésre Séber József, a KlSZ-bizott- ság munkatársa adta meg a választ: — Az 1986-os városi KISZ- küldöttértekezleten hangzott el az ötlet. A forma kialakításában részt vett apparátusunk. Ezzel párhuzamosan indultunk a KISZ KB egyik ilyen pályázatán. amelyen 30 ezer forintot sikerült nyernünk. Ahhoz, hogy a kapott összegből a fiatalok lakásgondját anyagiakban segítsük, kevés volt. ahhoz viszont elegendő, hogy ötleteket, javaslatokat, tanácsokat tegyünk közzé. így kezdődött. A fő célunk a segítségnyújtás, azoknak az ismereteknek a közzététele: ha valaki elkezd építkezni tudja, mit, mikor, hol, és hogyan kell intéznie! Ajánlott tervekkel, korábban építkezők tapasztalataival, tanácsaival kívánjuk támogatni a már építkezőket, illetve a szándékozókat. A típusterveket és a saját kezűleg végezhető munkákhoz a szakirodalmat beszereztük. — Eddig milyen rendezvényeitek voltak? — Az első foglalkozáson az OTP szakembere elmondta a fiataloknak, milyen kölcsönfajták vannak, melyiket ajánlják a legkedvezőbb kamatterhek miatt. A városi tanácstól a Gyöngyös és környéki építkezési lehetőségeket és azt ismertették, milyen dokumentációk kellenek az engedélyeztetéshez. Ezenkívül jogi témákban is tanácsokkal szolgáltak. A Mátraalji Szénbányák tervezőirodája konkrét információkat adott a típustervekről. A második foglalkozáson Kiss István, a Mátra Gázbetongyár dolgozója tartott alkalmazástechnikai bemutatót. — Milyen az érdeklődés? — Az első foglalkozáson huszonötén vettek részt. Megfelelő létszám esetén segítenénk, támogatnánk egy lakásépítő kisszövetkezet létrehozását is. Jelentkezők már vannak, de nem tolongnak ... A gyöngyösi lakásépítők klubjának további terveiről megtudtuk, szeretnék folyamatosan bemutatni az olcsó, de nem éppen a leggyakrabban használt építési módokat. s a Gyöngyszövvel együttműködve tanácsadással szolgálni lakberendezési kérdésekben. A hasznos ismeretszerzést. a tapasztalatok gyűjtését szolgálta ~a megyei KISZ-bizottsággal közösen szervezétt Fészekrakók című kiállítás is Gyöngyösön a Mátra Művelődési Központban, amelyen a székesfehérvári Álba Regia Állami Építőipari Vállalat és a Mátra Gázbe- tcngyár mutatta be termékeit. és a Gyöngyszöv Áfész kiállította a náluk kapható építkezési anyagokat. (korcsog) Oltványok Abasárról Ezekben a hónapokban nagyüzem van az Abasári Rákóczi Mgtsz oltványágazatában. Március végéig közel 4,5 millió darab alanyvesszőt rügyteleníte- nek és vágnak méretre az asszonyok. Ezenkívül másfél millió csapvesz- szőt készítenek elő exportra a Szovjetunióba (Fotó: Szántó György)
