Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 19. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 23., péntek így élt Mikszáth Kálmán és Nagy Lajos Ritkán szoktunk az irodalmi ismeretterjesztés alkotásairól beszélni, s szinte sohasem, ha ezek a művek az ifjúság számára készültek. Pedig annyiszor emlegetjük, hogy csökken az olvasók száma, s ha nem csökken, akkor pedig elfordul a szépirodalomtól. Nyilvánvaló tehát, hogy a szépirodalomnak gondolnia kell arra is, hogy mennyi olvasója lesz a jövőben, s ha lesz, akkor milyen lesz. Tudjuk, hogy az olvasást nem' lehet eléggé korán kezdeni, hogy az olvasóvá nevelés szinte a bölcsőben kezdődik, s így szinte természetes, hogy a gyermek előbb találkozik az irodalmi alkotásokkal, s csak egy bizonyos idő múlva, egy bizonyos fejlettségi szint elérése után érdemes az irodalomról szóló irodalmat a kezébe adni. Ennek az ifjúsági irodalmi ismeretterjesztésnek egyik nagy hagyományú eszköze a Móra Könyvkiadó így élt sorozata. Eleinte a sorozat olyan személyek életrajzait közölte inkább, amely életrajzok pedagógiai szempontból is pozitív példáiként szolgálhattak. Mostanában azonban egyre inkább áthatja egész oktatási szemléletünket is az ősi bölcsesség, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, az pedig tény, hogy az élet sokkal ellentmondásosabb, mint az eszmények. S az ellentmondások idejekorán való megismerése remélhetőleg nem csalódottá, hanem realistává, a gondokkal szemben jobban felvértezetté teszi az ifjúságot. Minderről azért kell szólni. mert az Így élt sorozat két új kötete, amely Mikszáth Kálmán és Nagy Lajos életútját mutatja be, a hagyományos értelemben nem példaképszerű emberekkel foglalkozik. A kötetek szerzői — Véber Károly és Borbély Sándor — azonban megtalálták a módját annak, hogy az ismeretközlésen, vagyis 'az életrajz és a legfontosabb művek bemutatásán túlmenően valamilyen lényeges erkölcsi-eszmei közlendőt is átadjanak. Mikszáth az egyik legnagyobb és legsikeresebb magyar íróként él a köztudat- •ban. Pedig nagyon lassú, tragédiákon átvezető utat kellett bejárnia. Ennek azúrnak az érzékletes felidézése nagy erővel sugallja azt, hogy az élet küzdelem, s hogy bármilyen tehetséges is valaki, ezt a tehetséget egyrészt ápolni, fejleszteni kell kemény és kitartó munkával, másrészt e tehetség érvényesüléséhez megfelelő társadalmi körülmények is szükségesek. S azt is hangsúlyosan mutatja be Véber Károly, hogy Mikszáth számára milyen fontos volt a családi élet, s annak benső- ség essége. Nagy Lajosnak az egyértelmű beérkezés, a siker még érett korában, még 1945 után sem adatott meg. Az ö pályaképe leginkább azt példázza, hogy a fölvállalt eszményekhez, célkitűzésekhez, a következetesen szocialista irodalom megteremtéséhez való hűség. ' ami Nagy Lajos esetében természetesen az önmagához való hűséget is jelentette, fontosabb az érvényesülésnél is. Mikszáth Kálmán legtöbb müvét 12 éven felüliek már nyugodtan olvashatják. s Így természetesen a róla szóló könyvet is. Nagy Lajos munkái inkább 14 éven felülieknek valók, mert megértésükhöz több élettapasztalat és több irodalmi ismeret szükséges. így természetesen Borbély Sándor könyvét is inkább a 14—15 éveseknek lehet a figyelmébe ajánlani. (Móra Könyvkiadó. 1986) V. C. Múlt századi óvoda a jövőnek Kedves invitáló levelet kaptunk a karácsondi óvodából: ha időnk engedi, keressük fel az intézetet. Mondhatnák sokan, miért éppen őket látogattuk meg. hiszen a megyében számtalan hasonló létesítményt mutathatnánk be. Azzal azonban kevés helyen dicsekedhetnek. hogy egy csaknem százéves múltra visszatekintő gyermekintézményben nevelik a jövő generációját. A karácsondi óvoda ugyanis hiteles levéltári adatok szerint 1898 óta működik. Megalakulásakor állandó gyermekmenházként ismerték, az eltelt idő alatt azonban sok minden megváltozott. Szalóki Lászlóné vezető óvónő örömmel fogad bennünket, a gyerekek pedig a mindenkori vendégnek kijáró verssel, énekkel köszöntének. Mielőtt elindulnánk bepillantani az öt gyerek- csoport hétköznapjaiba, még megtudunk néhány fontosabb információt a nevelőkről, az itt folyó munkáról. — Tizenegy óvónővel dolgozunk. ebből két gyesen lévő kismamát képesítés nélküli fiatalokkal helyettesítünk. akik mondhatom, remekül dolgoznak — halljuk Szalókinétól. — Jelenleg 108 kicsivel foglalkozunk, két és fél éves kortól az iskolakezdésig. Mivel a Művelődési Minisztérium munkabizottsági tagjaként részt vettem az oktatási törvény előkészítő munkájában, így az ezáltal kínált lehetőségekkel már korábban is éltünk. Létrehoztuk az úgynevezett totyogó csoportot, ahol 1—3 éves gyerekekkel és szüleikkel közösen készülünk a közösség megszerettetésére. Tizennyolc cigány gyermeket is nevelünk. Örömmel mondhatom. sikerült elérnünk, hogy mindannyian rendszeresen járjanak óvodába. A térítési díjak befizetésekor ugyan akad néha egy kis nézeteltérés a szülőkkel, de ez ritkán fordul elő. Egyébként a legtöbb anyuka, apuka remek partnernek bizonyul a nevelésben. Rengeteg társadalmi munkával segítenek az épületek csinosításában. a parkosításban. Ugyanez elmondható a helybeli társszervekről. Az óvoda fenntartásában. korszerűsítésében oroszlánrészt vállal a helvi tanács és a termelö4 m Orvosságot az influenza ellen szövetkezet. Az elmúlt években alakítottuk át az óvoda melletti parasztházat, illetve szolgálati lakást. A felújított épületszárnyakban így újabb csoportoknak sikerült helyet biztosítani. A „szemlét" a minu soportnál kezdjük, ahol éppen új verset tanulnak a gyerekek. A foglalkozás oldott, nincsenek kötelező programok. Játék akad bőven, így senki nem unatkozik Ezek zöme saját készítésű, és a nevelő fantáziájáról tanúskodik. Ugyanezt tapasztaljuk a következő csoportban is. ahol az egyik sarokban egy mini fodrászszalon „szolgáltatásaira" várnak a leányok. Az ablak előtti polcokon közösen eltett befőttek sorakoznak A születés- és névnapok legnagyobb meglepetése, amikor megkóstolhatják a saját készítményt. Az élősarokban jellel ellátott dobozok. Búza. kukorica csírázik bennük. Naponta összemérhetik. Hogy ki gondoskodik odaadóbban a növényekről. A nagycsoportosok terített asztallal várnak. Az etikett szabályai szerint feldíszített asztal mellett mi is megkóstoljuk a képzeletbeli menüt. A szoba másik részében fehérbe öltözött orvos- palánták és asszisztensek vizsgálják az influenzás betegeket. A saját gyűjtésű gyógyszeres dobozokkal, fiolákkal berendezett gyógv\ vezető óvónő szertárban irka-firkás re- ceptre bárki kaphat orvosságot Akár egy kicsinyített színház. ahol a felnőttek hétköznapjait utánozza, alakítja. ki-ki egyéni tapasztalatai és elképzelései szerint. A kicsinyített postahivatalban udvarias a kiszolgálás, akár csak a megálmodott élelmi-" szerboltban. Az óvó néni mindenkit meggyőz, hogy ez ígv van rendjén. Ha aztán anyu kezét fogva az igazi boltban mást lát a csemete, az már nem az óvoda hibája ... Igazi értelme van a madáretető-készítésnek Az egyetlen bánat, hogy a madarak még nem fedezték fel A konyhában tFotó: Tóth Gizella) a gondosan kikészített elemózsiát, s így az ovisok hiába várják egyelőre a kis vendégeket. A folyosón a tavalyi nagy- csoportosok, kusza műgonddal megalkotott önarcképei, a szertárban a saját készítésű szemléltetőeszközök hívják magukra a figyelmet. Meglep, hogy szinte alig látunk kereskedelemből származó játékokat. A legtöbb dolgot közösen készítik el, gyűjtik a gyerekek, igy minden egyes darabnak nagy a becsülete. Körsétánk utolsó állomása a konyha. A szakácsnénik nem sajnálják a fáradságot, maguk gyúrják a levesbetétet. s az uzsonnára készülő almáslepény tésztáját. A hűtőládában ott sorakozik a még ősz folyamán beszerzett zöldféle. Néhányan az otthoni kertből is hoztak a téli készlet bővítésére. így azon sem csodálkozunk. hogy ebédre húsleves és jókora adag rántottszelet kerül az asztalokra. Igaz. nem mindig ilyen ünnepi a menü, de nem is kivétel ez a mai nap. A karácsondi óvoda aligha lehetne a sokat szidott gyermekétkeztetés célpontja. Ez egy mintaóvoda — állapítjuk meg kolléganőmmel. A vezető óvónő szavai is megerősítik a megállapítást. Nem dicsekvésképpen mondom. de egyes dolgokban valóban megelőzünk néhány társintézményt. Ezt igazolja. hogy jó néhány bemutató foglalkozást tartottunk már a környékbeliek kérésére is. Mit mondhatnánk még? Megértjük az érdeklődést, hiszen van mit tanulni. Barta Katalin »utókban II 2. Hajnal volt. Megint hideg eső szemerkélt és karcos szelek nyar- galásztak a földeken. A fák lombjai között fázósan hallgattak a madarak. Egy kakas valahol hangosat kukorékolt, s válaszul itt is. ott is felhangzott a kakasszó. Ébredt a falu. A csőszkunyhóban fű- és földszag terjengett és meleg volt, jó meleg. A prices keménységét száraz fű enyhítette, a falakon mindenféle szerszám lógott. Ambrus bácsi, az öreg csősz mindig megengedte, hogy Laci itt húzódjon meg, valahányszor apja kikergette a világba. Szegről-végről rokonok is voltak tán, de nem ez számított, hanem a barátság, amely a két embert összefűzte az irdatlan korkülönbség ellenére is. Mert Ambrus, a csősz már nyolcvan felé ballagott, s a téesz tiszteletből, emberségből inkább, mint szükségből tartotta. Laci már egész kiskölyök korában szívesen szegődött mellé kiváncsi társnak, lelkes hallgatóságnak, mikor a dűlőutakat rótta. Az öreg már vagy féléve szép csendesen elaludt, átálmodta magát egy másik világba, de a csószkunyhó ottmaradt, mintegy Laci menedékhelyeként Az éjszakára gondolt, anyjára, testvéreire. Vajon hol húzták meg magukat? Különösen a kicsi rémült meg. Tercsi, mikor az apja ordítani kezdett, és recsegve összetört egy széket. — Piszok ingyenélők’ Csak szívjátok a véremet! Ilyeneket ordított vérbe- borult szemeit forgatva vadul. Hát ilyenkor jobb tágulni a közeléből. Laci már tudta. Egy óvatlan pillanatban kisurrant, és a kertek alatt mezítláb a csőszkunyhó irányába futott. A ruháit is csak útközben szedte magára. Az öreg még biztos nem ébredt fel. Majd csak déltájt. De akkor meg újrakezdi az ivást. E szerint itt töltöm a következő éjszakát is — gondolta a gyerek keserűen. Az, hogy az iskolába ma sem jut el. nem is okozott neki igazi bánatot. Még örült is. hogy az egész napot szabadon, kénye-kedve szerint töltheti a csőszkunyhóban. — Csős2 leszek majd — gondolta magában —, Ambrus bácsitól már megtanul~ tam mindent, amit egy csősznek tudni kell. Kunyhóm már van, a járást is ismerem és nem félek senkitől. tán apát kivéve ... E gondolat megnyugtatta. Nagyot nyújtózott és leugrott a pricesröl. Egy szögön csíkos' tarisznya lógott. A gyerek belekotort és felderült az arca. Szerencsére itt van még egy darabka szalonna, meg a nejlonba csomagolt kenyér. Igen, ehető még, nem száradt ki teljesen. Hagyma is akadt a sarokban. Igen, pontosan úgy csinált mindent, ahogy az öregtől látta. Falatozni kezdett. Akkor valaki megzörrentet- a kunyhó ajtaját. — Jaj! — szaladt végig rajta az ijedelem. — Apám az... Aztán csend lett. Már-már azt hitte, csak képzelődés volt az egész. Ugyan ki a fene jönne ide egy üres kunyhóba hajnalok hajnalán? Apa? Alszik az tökrészegen, mint a bunda.. De aztán megint. És hozzá valami hang is. Valami nyüszögés. Most aztán igazi rémület kerítette hatalmába. Még a szeme is elkerekedett a rémülettől. — Csak nem Ambrus bácsi kisért? Keresztet vetett gyorsan, egymás után háromszor. — Minden jótét lélek az Urat dicséri... így hallotta ezt a nagyanyjától. Biztos óvszer a kísértetek ellen. A kísértet kapirgálni kezdett. és vakkantott. — Egy kutya ... ! Az ajtóhoz szaladt és félretolta a reteszt. Lucskosan, szürkén és ázottan ott ült a küszöbön egy reszkető, horpadt hasú jószág. Ó, istenem, de csúnyácska volt szegény! Laci mégis azonnal valami barátságfélét érzett iránta. Egy lény volt. vele egyívású, akivel láthatóan rosszul bánt az élet. — Hej pajtás, te hogy találtál ide? A kutya barátsága jeléül a farkát csóválta. — Tán kergettek, mi? Na, gyere be, megleszünk itt ketten is. A kutya gondolkodás nélkül belülkerült, de tisztességtudóan megült az ajtó mellett. — Nem harapsz? Megsimogathatlak? — kérdezte a gyerek és az eb piszkos kis tenyere alá hajtotta lon- csos. ázott szőrű fejét. Együtt ettek. Tisztességesen fele-fele alapon. A kutya nem ugrált az ételért, mint neveletlen jószágok, amit kapott. akkurátusán fogyasztotta, ízlelgetve az étel ritkán érzett ízét. Azután elaludt hosszan és nyugodtan. Addig a gyerek rendbe tette a kunyhót elsúrolta a bográcsot, ahogy az öregtől látta, a botot az ajtó közelébe készítette, jó erős. kézbe illő szerszám volt. Ambrus bácsi maga készítette. Segítette a járást, és szükség esetén elriasztotta a tolvajokat. Vizet hozott az üres kőkorsóba, megmosdott, az inge aljába meg- törüíközött. Talált egy üres tányért, azt lerakta a kutya mellé. Ez lesz az ő edénye — gondolta. Aztán, amikor felébredt, Laci füttyentett neki, s elindultak. Szépen, akkurátusán mentek egymás nyomában. elöl a gyerek, utána a kutya. A nap már az ég peremére kapaszkodott, vörös képét egy berkenyebo- ikorra támasztva. Balázs Katalin Kik vagytok ti?
