Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-22 / 18. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 22., csütörtök Isaura Magyarországon A Budapest Sportcsarnok közönsége előtt A Fontana áruházban (MTI-fotók: Friedmann Endre felvételei A díjnyertes kislány RÓZSASZÍN MESEFÁKKAL INDIÁBAN ..Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk január 3-1 számában az „Egy ősi-új művészet a batik” című cikket olvasva jutott eszembe, hogy itt. Egerben is van egv kislány, aki Indiában díjat nyert az alkotásával. Fajka Zsuzsa, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium l. d. osztályos tanulója". (Név és cím nélkül.) Bár e levél írója nem vállalta a nyilvánosságot, mi mégis ez alapján indultunk el. hogy megkeressük a „batikos lányt”. Meg is találtuk a gimnáziumban a negyedik óra előtti szünetben. Meghökkenve néz, amikor megtudja jövetelünk okát. — Most már értem — mondja — miért kérdezett ma olyan váratlanul a batikolásról a matektanárnő. Itt a gimiben kevesen tudják, hogy valamikor foglalkoztam ezzel, régen volt. még általános iskolában, nem is értem, kinek jutott eszébe ... — Ha jól sejtem az írásról. a nagymamádnak ... — s mutatom a papírt. (Fotó: Tóth Gizella) lenne rajta ez a két fa. Ezek nem hasonlítanak a valóságra. meseszerűek, ezért ugyanilyen figurákat kellett hozzájuk kitalálnom. Például azt. hogy a lányalakon hosz- szú ruha legyen. Ilyenkor mindig előjön a fantáziámban egy királykisasszony, elképzelem annak a ruháját, ennek alapján kidíszítem az én bábujaim öltözékét. A rózsaszín és a kék árnyalataival. — Más színt nem is használsz? ez azóta sem derült ki, bizonyára a Föld másik végében lakik. — Miért nem folytattad a gimnáziumban a batikolást? — Mert tanulni kell. Ez az egyik oka. Elsős vagyok, most ismerkedem a szokásokkal. követelményekkel, tanárokkal. A másik ok, hogy ebben az iskolában egyelőre nincs batikszakkör. — Elég sokat beszéltél sziTágra kerekedik a szeme, picit elpirul, értetlen, csodálkozó arccal böngészi a sorokat. — Hát. igen... ez az ő írása.. . — Nem csináltam sokáig, mindössze másfél évig. Hatodikban jelentkeztem a ba- tikszakkörbe. amit akkor Lukács Lajosné rajztanárnő vezetett. Az első foglalkozásra vinni kellett néhány vázlatot. ezek közül választotta ki a batikolásra leginkább alkalmasat. Olyat akartam rajzolni, amit senki más. Kezembe került egy nagyon régi képzőművészeti könyv, abban volt pár oldal a ruhafestésről. Itt láttam meg két, különös alakú fát.. . — Mit jelent az, hogy „különös alakú”? Válasz helyett felpattan, krétát keres, nem talál, erre tollat, papirost fog és rajzol. Az egyik fa olyan, mintha néhány fagylaltgombócot egy lejtőn megtámasztottak volna. A másik a fenyő és a tölgy érdekes ötvözete, egy oválisban néhány háromszög. — Egyetlen olyan butikom sincs — összesen ötöt készítettem —. amelyiken ne — Nem. Csak ezt a kettőt. Ezeket is a fákhoz találtam ki. A fátyol, a díszek, a csipkék mind-mind e két színformában jelennek meg előttem. De a keverékük, a lila is ide tartozik. — Az indiai díjról még nem beszéltél. — A 9-es iskolában, ahol tanultaim. nyílt egy kiállítás a szakkörök munkáiból. Ott volt az egyik batlkom is. a következő ábrával: két lány egymás kezét fogja, fölöttük virágokból egy koszorúív. a háttérben pedig a földgömb. Arra gondoltam, hogy a virágfüzér, amely körülöleli a Földet, mindenképpen valami kellemes érzést ébreszt az emberekben. Az iskolatársaim szavazatai alapján küldték ezt el az 1984—85-ös békepályázatra. Nyolcadikos koromban, tehát majdnem egy évvel később kaptam egy vastag borítékot. benne egy oklevelet, hogy a világ összes gyermekpályázója közül a 12—13. helyet szereztem meg. valakivel megosztva. Hogy kivel. nekről. formákról. Mennyire fontosak ezek az életedben? — Nagyon. Érzékeny vagyok rájuk. Bármennyire divatos ás például a piros meg a sárga együtt, szerintem nem harmonizál, engem taszít. Mindig sokat töprengek. mielőtt megveszek valamit. ötször is bemegyek ugyanabba a boltba, ötször is felpróbálom ugyanazt a nadrágot, sőt, cipelem magammal a barátnőmet is, hogy nézze meg. mondja el, hogy szerinte milyen. — Ennyire adsz a mások véleményére? — Azt hiszem, túlságosan is. Nagyon sokat számít, mit mondanak rólam, tetszem-e vagy sem ... — Szeretném majd megnézni egy-két munkádat, ha lehet. — Az nehéz lesz. Mindet elküldtem pályázatokra, az egyik Pesten van valamelyik galériában, a másik Zán- kán. a harmadik talán valahol Indiában. Nekem egy sem maradt . . Doros Judit Hurokban II. 1. A késő tavasz szűkmar- kúan bánt a napfénnyel. Hideg esőket ontott az ég csípős szelek kíséretében. Apró szemekkel, kitartóan esett napjában többször is végigverve a falu utcáit. A röpke napsütéses órák feledtették az emberekkel az esőt, a tócsák gyors száradásnak indultak, s a levegő ilyenkor megtelt langymeleg párával, és a madarak hangos csicsergésbe kezdtek. A kutya ott feküdt egy füves, napsütötte partoldalon a tanácsházát övező park kerítése mellett. Szürke volt, szinte hamuszürke, korcs és jellegtelen. Szőre foltokban, loncsos csomókban tapadt a bőrére, és az esőtől még ázottabbnak tűnt. Jobb oldalán feküdt, lábait teljesen kinyújtva, szinte élettelennek hihette volna bárki, ha nem figyeli a szemeit. melyek álmosan le- lehunyódtak olykor, de minden zörejre, lábdöbogásra. beszédre előtűnt az aláereszkedő szemhéjak mögül a szomorú szempár. A vak is láthatta, hogy a szürke ebnek régóta nincs gazdája. S ha valaha látott is jobb napokat, az réges-rég lehetett. Az is elképzelhető, hogy a közelben lökték ki egy kocsiból, hogy haza ne találjon, s azóta is egyre várja a gazdit. A falubeliek ismerték a kóbor kutyát. Utánaszegődött minden biciklisnek. Nyelve lógott a nagy igyekezettől, s tüdeje zihált, egyre kevésbé bírta az iramot. Volt. aki megtérfálta, füty- työgve hívta maga után, csalóka reményt keltve benne, aztán mikor már öröm- vakkantásokkal mellészegődött, jól beletekert a pedálba. és vigyorogva nézett a lemaradó jószágra. Aztán volt olyan is, aki jól oldalba rúgta. Az asszonyok gyerekeiket féltették tőle. — Már megint itt van ez a koszos dög! — kiáltottak rá, amikor az élelmiszerbolt körül sündörgött. A gyerekek- nem féltek a kutyától, neki hajították a kiflivégeket, zsíros és vajas kenyereiket osztották meg vele, s a kutya hálából részt vett hancúrozásaikban, noha láthatóan fáradt volt és öreg, de az is lehet, hogy a magány és a gazdátlanság miatt látszott öregebbnek és elesettebbnek. A vörös hajú Sokovácz Jóska egyszer haza akarta vinni. Még soha sem volt kutyája, ő maga vörös haja miatt mindig kilógott a gyerekek közül. Az iskolában csúfolták, a kompániák sem fogadták be igazán. A kutya mintha megérezte volna, hogy gazdára lel. hűségesen kocogott Sokovácz Jóska után, lesve minden mozdulatát, farkcsóválással és gyors nyalintásokkal köszönve meg a simogatást. Jóska a kapu előtt megállt néhány pillanatra Azután füttyentett, és beengedte a kutyát. Apja éppen a kertből jött kapával a vállán. Komoran kérdezte: — Ez meg micsoda? — Egy kutya, édesapám. Ugye itt maradhat? Még soha sem volt kutyám . -. — Még mit nem?! Takarítsd el azonnal! A gyerek még próbálkozott, de az apja magasra emelte a kapát. A kutya, mintha csak megértette volna, egészen kicsire összezsugorodva som- fordált a kapu felé. Ott leült a kapu elé a földre és vinnyogott. — Várj... mondta Jóska. — Várj csak, kis kutyám .. . Azzal beszaladt, és egy szelet kenyérrel tért vissza. A kutya óvatosan szájába vette, és elindult vele a főutca irányába. Nyilván ott volt neki rejtekhelye valahol a parkban, valamelyik fa alatt, vagy árokparton, ahol elrejthette magának az ennivalót. Egy piaci nap — szerda volt éppen — a kutya lélekszakadva rohant végig a főutcán, majd hirtelen kanyarodással egy mellékutcába futott. — Itt szalad! — Ott van! Ott ül a bolt mellett! — Behúzódott egy kapualjba! — Fogjátok meg! Kapjátok el! Ilyen és ehhez hasonló kiáltások kíséretében egy kerékpáros fiatalember, a falu hivatásos sintére vállára vetett vastag kötélhurokkal, kerékpáron üldözte a kóbor ebet. Az pedig, mintha csak megérezte volna, hogy az életéről van szó, s hogy most halálos ellenségével, hóhérjával áll szemben. utolsó erejével menekült. Szerda volt, piaci nap. Asszonyok jöttek-mentek. bevásároltak, az úton mindenféle jármű tolongott. Így történhetett, hogy a halálra üldözött, gazdátlan kutyának sikerült egérutat nyernie. (Folytatjuk) Új filmsorozatok a tévében Üj filmsorozatok kezdődnek a közeljövőben a televízióban. Január 29-én kezdik sugározni a Mentők című. tizenegy részes csehszlovák produkciót. Ez az ottani mentőszolgálat történetét öleli fel 1960-tól 1971- ig. s a szervezet mindennapi munkáját mutatja be egy fiatal sebész, majd mentőorvos életén keresztül. Az 1984-ben készült sorozat rendezője Jiri Adamec, főszereplője Jaromir Hanzlik. A hetente két alkalommal látható epizódokban a nézők megismerkedhetnek a mentősök szakmájával, s — csakúgy, mint a korábban vetített csehszlovák sorozatokban — a munkahelyi konfliktusok, örömök mellett a szereplők, így az orvosok és a betegek magánéletével. E sorozatot követi majd a Második lehetőség című angol folytatásos film. amelynek hat fejezete egy házasság felbomlásáról, s a válás problémáiról szól. Tavasszal kezdődik A Shogun című amerikai produkció, amely James Clavell regényéből készült, az adással egy időben maga a könyv is megjelenik. Az izgalmas, látványos, tizenegy részes film helyszíne a XVII. századi Japán, főhőse egy angol tengerészkapitány. Az év első felében sugározzák azt a francia ismeretterjesztő dokumentum- film-sorozatot, amelynek címe Az olaj titkos története. Áprilistól — a Renoir-so- rozatot követően — sugározzák a neves amerikai filmszínész. Walter Matthau filmjeiből összeállított ciklust. A sajátos humorú színész hét nagy sikerű filmjét tartalmazza a sorozat. Az 1967-es A furcsa pár után a Kaktusz virága, a Csak azért is nagypapa, a Szenzáció, a Sógorom, a zugügyvéd, a Hallo Dolly és a Férj válaszúton címűt láthatják a nézők. Ugyancsak tavasztól sugározzák a Máriássy Félix filmjeit áttekintő sorozatot. A Kossuth-díjas rendezőnek, a felszabadulás utáni magyar filmművészet jeles alkotójának munkásságát egyebek között az 1955-ös Budapesti tavasz és az Egy pikoló világos, az 1950-es évek végén készült Külvárosi legenda, a Csempészek és az Álmatlan évek. valamint az 1960-as években forgatott Próbaút. Fügefalevél és az lmposztorok képviselik majd.
