Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. december 6., szombat

7

„Alkalmazkodni kell, közelebb kerülni az emberekhez”

Gyöngyösi párbeszéd a művelődésről

— A házunk aladásanak nyolcadik évfordulójára eléggé elhasználódott. Ráférne a felújítás. Szegényes felszereltségünk, nincs magnónk. lemezjátszónk, szükség volna több videóra, számítógépre. Ha a mai kor követelményei szerint föl lenne szerelve intézményünk, nem főne a fejünk. Szolgáltatásokkal ellensúlyoznánk a támogatás értélkenek csökkenését. De ehhez komoly egyszeri beruházás kellene.

— Persze mondok rögtön egy példát, hogy mit tudnánk tenni. Volt egy modern szőnyegtisztító gépünk, amelyet hétvégékre pénzért kölcsönöztünk. Fél év alatt sikerült is 15 ezer forint nyereségre szert tenni, amelyet fontos célokra fordíthattunk. Aztán ..leköröztek” bennünket egy maszek észrevette a keresletet és három. még modernebb géppel kölcsönzőt nyitott.

— Művelődési ház és kölcsönzés? Nem hangzik a kettő együtt különösen?

— A régi fogalmak szerint valóban furcsa a kapcsolat. Ám egyre inkább egy modern szolgáltató és információs központ feladatait kell felvállalni. Szóvá is tették akkoriban több fórumon. hogy nem való ide az „üzletelés”, de a sokszor emlegetett „118-as rendelkezés” lehetőséget kínál erre. Meg aztán mért volna ez rangon aluli?

— Mi akadályozza meg ezt a váltást, hogyan lehetne ezt az új szerepkört megtalálni?

— A szemléleti akadályokat kell áthágni, no meg megfelelő alapokat teremteni. A kultúra nemcsak a színházat. az amatőr csoportot jelenti. Bizony benne van akár a szőnyegtisztító is, vagy a segítség a házi munkához. Föl kell találni magunkat, szakítva a kultúra „arisztokratikus” szemléletével.

— Sok szó esett most a holnapról. A régit és az újat hogyan tudja összeegyeztetni a Mátra Művelődési Központ gárdája?

— Ez bizony feszültséget jelent. Nem nagyon tudunk és nem is akarunk abbahagyni bevált dolgokat. Még akkor sem. ha csökken irántuk az érdeklődés. De ki is gondolna arra. hogy egy Vidróczki Néptáncegyüttest, vagy egy bélyeggyűjtő szakkört csak úgy megszüntessen? Emellett számolni kell a korszakváltással, s rendre újabb szervezésbe vágunk. Erőnk véges, s csupán nyolcán dolgozunk a házban. De a csapat lelkes, s reméljük: megtaláljuk új helyünket.

Gábor László

A hagyományos és magas színvonalú csoportok Icghiresebbike a Vidróczki NepT2.n< együttes

darányi Imrrnc: — Meg kell találnunk új helyünket

Egy mikrorobot a legutóbbi országos szoftver börzéről

(Fotó: Perl—Kőhidi)

egy-eg v ilyen akciónak. Itt még a veszteséges programnak is volna értelme, ha értékes, színvonalas produkcióról van szó. de nem igen engedhetünk meg magunknak sajnos ilyesmit.

— Milyen tapasztalatokra tettek szert, miután ..kimerészkedtek” a falakon kivül- re?

— A helyi kezdeményezésekre minden kulturális intézménynek jobban kell figyelnie. Eddig jobbára a népművelők kitaláltak valamit. aztán vagy bejött vagy sem. Pedig sok törekvést érdemes támogatni. Ilyen volt számunkra a számítógépek iránti érdeklődés, technikai alapok nélkül is országos borzét szerveztünk immár két alkalommal. Ugyanilyen „nyaktörő” vállalkozás a vi- deosélet segítése: ehhez sincsenek felszereléseink. Köl- csönberendezésekkel, szervezéssel próbáljuk mindezt áthidalni.

A gazdálkodás kérdései

— Nagyon gyakran lehet hallani a panaszt a közművelődésben. hogy kevés a pénz. Hogy vélekednek er röl a gyöngyösi népművelők?

— Véleményünk az. hogy nem panaszkodni kell. hanem megtanulni az újfajta szemléletet, nem érzékeltük eddig a súlyát a nélkülöz- hetelen beosztásnak, a takarékos gondolkodásnak. Mindannyiunknak úgy kell felfogni költségvetésünket, mint egy családi kasszát. Addig lehet nyújtózkodni ameddig a takaró ér.

— Ezek szerint nem szűkölködnek?

A Gyöngyösi Mátra Művelődési Központ egyike megyénk legjobb kulturális intézményeinek. Azonkívül, hogy hosszú évek óta eredményesen működő amatőrcsoportokkal, klubokkal rendelkezik, szinte hétről hétre, hónapról hónapra számot adunk valami izgalmas, új kezdeményezésükről. Mintha nem is sújtaná őket a közművelődésben sokszor fölpanaszolt apály, mindig megtalálnák a kivezető utat a nehézségek közül. Azért kerestük fel Baranyi Imrénél, az intézmény igazgatóhelyettesét, hogy megkérdezzük arról: hogyan lehet ma eredményesen tevékenykedni a művelődés területén?

— Először is azzal kel) számot vetni, mennyi idővel rendelkeznek az emberek — kezdi a választ. — Inkább csökkent, nem nőtt a szabad órák száma. Mindenki szeretné megtartani életszínvonalát, túlmunkát vállal, gmk-zik. A fáradtság, a túlhajszoltság rányomja bélyegét a közművelődésre. Ezekkel a körülményekkel nekünk mindenképpen számolnunk kell. Alkalmazkodnunk szükséges, kiterjesztve a kultúra fogalmát, megszabadulni a sémáktól, s közelebb kerülni az emberekhez. Nem könnyű ez, mivel kialakult egy struktúra, amely behatárol: nehéz átlépni a beidegződéseket is.

Haszon és kikapcsolódás

— Müven alapvető változásokra kell iigvelnie a népművelőnek. hoovan alakul at az érdeklődés?

— Kétféle irányban történt módosulás. Egyrészt arra jönnek el sokan, ami közvetlenül érinti érdekeiket: a közhasznú tanfolyamok népszerűek. Ilyen például a szabás-varrás oktatás. a videotechnika alapismeretéit nyújtó kurzus, még folytathatnám a sort. Másrészt mondjuk 12 óra munka után a többség szórakozni, kikapcsolódni szeretne, kiszakadni a mindennapokból Ezért nagy az érdeklődés a könnyedebb programok irá.U is. *

— Ezek szerint néhány forma el is avult, átértékelést kíván...

— Valóban. Ilyen tapasztalataink szerint az ifjúsági klubmozgalom; a fiatalok szokásai megváltoztak^, s nőm pótoltuk még a régi közösségi élményt.

— Milyen kört tud átfogni Gyöngyösön a Mátra Művelődési Központ, milyen a hatékonysága?

—- Tudatosan határoljuk be azokat a korosztályokat. äkÜf* számítunk. A teljes lakosságra úgysem építhetünk: a gyerekek számára ott az úttörőház. Ifjúsági házra is szükség volna, de sajnos az nincs a városban. Hosszabb távon a felnőttekben keressük közönségünket.

— Megvallom, nem könv- nyű elérni őket. Kísérleteztünk már a „nyitott ház"

módszerrel de kevés az. amit kínálni tudunk. Egyetlen televíziókészülékünk van. az előterünket anyagiak híján sem tudjuk közösségi térré átalakítani.

Közvetítő szerepben

— Ha nem tudják vonzani a gyöngyösiek széles rétegeit. milyen módon próbálnak eleget tennj^ feladataiknak?

— Egyre inkább közvetítő szerepet vállalunk. Közeledünk az ipari üzemekhez, az iskolákhoz. Így váltunk például a Neumann János számítástechnikai társaság helyi csoportjának szervezőivé. vagy színházi előadásainkkal igyekszünk támpontokat nyújtani az iskolai oktatásnak. Látva korlátáinkat ki szeretnénk aknázni a kapcsolatokban rejlő lehetősegeket. Egyedül már nem megy. szövetkezni kell az intézményekkel, a tömegszervezetekkel.

— Ilyen elvek szerint kezdtünk lakóterületi munkához: a 7-es iskola ió bázis a környék mozgósításához. Pódiumműsorakat rendeztünk ott. s legutóbb családi hétvégét. A nyolcvanas lakótelep szinte teljesen ellátatlan kulturális téren. így nagy jelentősége van ott

Karácsonyi

hínnes

tojások

Sárközi motívumokkal díszített himes tojásokat készítenek amerikai megrendelésre Decsen. a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetben. A decsi himes tojások — amiből tizenkétezret készítenek erre az alkalomra — a bostoni, a clevelandi, a Los-Angeles-i valamint a Baltimore-i családok fenyőfáit díszítik majd.

(MTl-fotó: Gottvald Károly — KS)

..................*........................................................> "

M

indennapi nyelvünk

„Lepusztult nyelv...!?”

A címben idézett jelzős szerkezetet ebből a szöveg- részletből emeltük ki: „Megtanulunk együtt élni a lepusztult nyelvvel is” (Magyar Hírlap, 1986. nov. 1.). A lepusztult jelző alapszavait, az egyre inkább divatszóvá váló lepusztul igeálakot, fogalmi és használati értékét tekintve, ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illeszthetjük 'bele: lekopik,

leromlik, lezüllik, lealacsonyodik, lehanyatlik. elsilá- nyosodik. elsekélyesedik stb.

Sajnos, napjainkban az idézett igeformák külön-kü- lön és együttesen azt a nyelvhasználati jelenséget és gyakorlatot is minősítik, hogy nyelvi környezetünk szennyeződését már nemcsak az öncélú és sunyi trágárkodás jellemzi, hanem az is. hogy egyre inkább nő azoknak a száma, akik alkalmatlanná válnak arra. hogy a nyelvet emberi módon legyenek képesek felhasználni gondolataik közlésére.

Nem véletlenül éppen egy színdarab. Spiró György Csirkefej című alkotása színpadi előadásával kapcsolatban kerültek újra előtérbe magatartás- es viselkedéskultúránk elsekélye- sedésével. elsilányosodásával is együttjáró s érzelmi életünk eiszikesedési folyamatáról is árulkodó szóbeli nyelvhasználatunk zavarairól tanúskodó jelenségek. A darab szereplői szinte képtelenek az értelmes beszédre: csúnyán beszélnek, s a nyelvhasználati illetlenkedéssel telített szóbeli megnyilatkozásaik valóban egy lepusztult nyelvről árulkodnak. A gondolataik kifejezésének elemi lehetőségeit sem tudják megteremtem. Erről a színpadi előadás kritikusai is szólnak, s egyikük. Koltai Tamás azt is megemlíti, hog.v a szereplők „csonkolt önkifejezési formulákat, elsorvadt nyelvet használnak élőszóbeli közlésük folyamatában” Töltelékszóként használ) drasztikumuk jelentés nélküli salakja, amit spontán öntenek ránk, sajnos. nagyon ismert a darab nézőinek is. Üton-útfélen egyre gyakrabban halljuk „a ronda nyelvi cefrével” terhelt és szennyezett trágárkodást. Ezt tudva, az előadás kritikusa. nem véletlenül említi: maga a szerző is tisztában van azzal, hogy nyelvi látlelete kínos helyzetbe hozza a közönséget, de szándékosan állítja szembe őket. a nyelvi lepusztulás jelenségeivel és gyakorlatával (Élet és Tudomány. 1986. okt. 31.).

A Csirkefej szövege egy folyóirat hasábjain is megjelent. Az olvasóikat még erőteljesebben irritálta a szövegbeli trágár szavak jelentkezése. annál is inkább, mert a részietekben meg jelenő szöveg nem segítette őket az összefüggések meglátásában. s a trágárságot szinte öncélú betétként olvasták az egyes szövegrész- letekben. A hallgató közönség már jobb helyzetben van: látja és érti a darab belső logikáját, és azt a társadalmi hátteret is. amelyben a lepusztult házak között, a lepusztult egyének, lepusztult nyelvvel tengődnek. Ez a folyamat riasztó, s a nyelvhasználat mai állapotát tekintve, felvetődik a kérdés: tehetünk-e valamit azért, hogy nemcsak egyénileg, hanem társadalmilag is útját álljuk e lepusztulás folyamatának. Igen. tehetünk! Egy teljesebb és korszerűbb emberművelés szükségeltetik. Erre is gondoltak azok. akik a Hazafias Népfront felhívását megfogalmazták, a beszéd- és magatartáskultúránk ápolásáért vállalt egyéni és társadalmi feladatok teljesítésére.

Dr. Bakos József