Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. december 1., hétfő ... . . »JJ 2*2 3. Életünk árnyoldalai Amikor bűn a dofogtalanság Munkakerülők. A s/.ó önmagában is ma­gyarázatra szorul. Kik is so­rolhatók a társadalom java része áltál is megbélyeg­zett. dologkerülők közé? Eb­ben kétségkívül létezik egy erkölcsi norma, egy szokás- jogi vélekedés. De támpont lehel a jogi megítélés is: az kell hozzá, hogy valaki ne rendelkezzék hosszabb időn át a megélhetéséhez szüksé' ges jövedelemmel, és tartó­san — legalább hat hónapon keresztül — egyáltalán ne dolgozzék. A számok igazán beszéde­sek. Megyénkben a . bírósá­gok az elmúlt esztendő ele­jétől idén szeptember végé­ig 74 személyt ítéltek el köz- veszélyes munkakerülés mi­att. A rendőrségi szabálysér­tési hatóságok ugyanakkor csaknem kétszáz embert vontak felelősségre. § A Heves Megyei Főügyész­ség a Hazafias Népfront He­ves Megyei Bizottsága elcAt tárgyalt értékelő elemzésé­hez érdekes és elgondolkod­tató példákkal is szolgált. Jól ismert a hatóságok előtt az a megyénkben kö­zépkorú férfi, akinek 1982 óta nincs munkaviszonya. Mégis gyakori látogatója a különböző vendéglátóhelyek­nek. A lehető legegyszerűb­ben tengeti napról napra életét: guberálással. Egy má­sik, 50 körüli „kolléga" vi­szont vonatokon gyűjtögeti rendre az üres üvegeket. olykor pedig a trapperek foglalatosságát űzi — erdők­ben csapdákat állít fel. Több­ször sújtották már mindket­tejüket jogos büntetéssel. Szemétgyűjtő telepekre járt ki „dolgozni" az a 31 éves egri fiatalember is, aki egyébként analfabéta, és hat kiskorú gyermeke van. A fi­zikai megerőltetéstől és a tanulástól egyaránt irtózik. Ezúttal egy év, két hónap szigorított javító-nevelő munkára ítélték. Legalább addig biztos, hogy munkát kell végeznie . . . A statisztika szerint a he­nye életvitelűek jelentős többsége iskolázatlan vagy alacsony ' képzettségű, és nincs szakmája. Igaz, van azért ellenpélda is: az az eredetileg tanító, most 44 éves ember, akire másfél évi szabadságvesztés büntetés vár. Hivatását már rég el­hanyagolta, inkább csak köl­csönökből élt, végül IBUSZ- lakásokat fosztott ki. Akad olyan rádió-televízió szerelő. aki evek óta jól jövedelme­ző szakmájának gyakorlása helyett szintén a lustálko­dást választotta. S a nők? Rajuk — úgy tűnik — talán kevésbé jel­lemző a munkakerülő élet­mód, hiszen az elmúlt két évben legfeljebb nyolcukkal akadt ilyen probléma. Ta­nulságos eset azonban az ö soraikban is előfordul. Egy 25 éves foglalkozás nélküli hölgy nemrég került rács mögé. Leginkább szórako­zóhelyeken volt látható- “megtalálható. s szívesen lé­tesített élettársi kapcsolatot. Gyerekével nem törődött, munkahelye nem volt, s ezek után az sem meglepő, hogy csupán a nevét tudja leirat... , § Az nyilvánvaló, ez a fajta életmód — tarthatatlan! A büntetőjogi eszközök 1985-ben változtak, ponto­sabban szigorodtak. Addig a javitó-nevelő munka számí­tott az egyedüli határozott megoldásnak Amikor is az elitéit a saját munkahelyén dolgozik ugyan. de keres­ményéből — a bíróság dön­tése alapján — 5—30 száza­léknyit levonnak. A tavalyi esztendő elején bevezetett szigorított javító-nevelő munka már egyféle elkülö­nítést jelent: a férfiak a lencsehegyi bányában, a nők az újpesti cipőgyárban vál­hatnak az ítélet idején a köz hasznára. A súlyosabb ese­tekben viszont — mint az iméntiekben is tapasztalhat­tuk — elkerülhetetlen a sza­badságvesztés büntetés. S mindez már az okokra és a következményekre is utal! Előbbiek sorában em­líthető, amikor magában a családban a gyermek azt ta­pasztalja, nincs igazán be­csülete a munkának. Tehet­séget, érdeklődését a szülők fordítják a könnyebb meg­élhetés felé. Különösen erő­södik ez, ha apuka és anyu­ka maguk is dologkerülők. Ilyen esetben már veszélyez­tetetté válik a kiskorú. Egy felmérés szerint a múlt év végén 3330-an voltak, s a számuk egyre csak növek­szik. Természetesen okozója le­het e káros életmód kiala­kulásának a mértéktelen al­koholfogyasztás is. Egy idő után ugyanis az ilyen ember képtelen lesz a rendszeres munkavégzésre. Elszomorító, de tény: tavaly az alkohol­elvonó kezelésre kötelezettek száma megyénkben megha­ladta az ezret. Nemegyszer történt meg, hogy a züllés útjára jutottak, már csak bűncselekmény árán tudták megszerezni szórakozásukhoz a pénzt. Persze a káros kö­vetkezmények ennél széle­sebb körűek. Nemcsak a népgazdaság szenved csor­bát a munkaerő kiesésével, hanem legtöbbször a család szenved a szó szoros értel­mében. Kezdetben csupán a gondoskodás marad el. majd következik a veszekedések, családi botrányok sora, és lassan felbomlik ez az élet­közösség. Azután az is sok­szor megesik, hogy a válást követően a gyermekek lar- tasdíját ideiglenesen az ál­lamnak kell megelőlegeznie. Csak az elmúlt egy év alatt több mint egymillió forint ment el erre a közös kasz- szából, s abból mindössze 274 ezer forint térült meg Nem kellően megoldott a szabadságvesztés büntetésből szabadultak egy részének a társadalomba való visszail­lesztése sem. A munkálta­tók idegenkedése miatt ugyanis sokan nem tudnak munkába állni § Amint az megfigyelhető, a munkakerülő életmód meg­lehetősen összetett társadal­mi gond. Épp ezért osztjuk az elemzést készítők véle­ményét, hogy a jogi szabá­lyozás önmagában nem elég­séges. Kétségtelen, a mun­kaviszonyban nem állókat, a csavargókat a rendőrkapi­tányságok állandóan ellenőr­zik, és segítséget jelentenek a hivatásos pártfogók is. Eredményt azonban ennél is határozottabb intézkedések hozhatnak. Például a tanácsi szakigazgatási szervek azzal, hogy nyilvántartást vezetnek a munkakerülőkről, s ennek alapjan kezdeményezik el­helyezésüket valamely mun­kahelyen. Vagy úgy. hogy gyorsabbá teszik azt az ál­lamigazgatási eljárást, amellyel elösegitik az alko­holisták intézeti gyógykeze­lését. De munkájuk során a gyámhatóságok is tehetné­nek feljelentést a rendőrség­hez a dologkerülő életmódot folytató szülőkkel szemben. S persze a megelőzésben közreműködhetnek a család­tagok. a környezetben élők. akár azzal, hogy elítélik ezt a fajta magatartást, akár azzal, hogy jelzik a hatósá­goknak. A munkakerülés el­leni küzdelem talán valahol itt válhat társadalmivá. Szalay Zoltán minap már-már ör­vendeztem. Mégsem volt hiába annyi írás, felszólalás sajtóban és rádióban: a hatodik ikszen túli korosztály ha lassan- lassan is. de megkapja az üt illető bánásmódot. Egy­szerű dolog történt. A rá­dió népszerű irodalmi ve­télkedőjében, a műsorveze­tő, amikor a helyes választ adókat bemutatta, szinte mindegyiktől megkérdezte, mi volt az előző foglalko­zása. Hogy el ne felejtsem az aznapi Ki nyer mát egy üdülőből közvetítették, ahol holt szezon lévén csak idős emberek pihentek. Így az­tán megtudtuk hogy a nem is olyan könnyű kérdések­re banktisztviselőnő, vagy épp nyugalmazott öntödei munkás adott feleletet. Az arctalanságból így előlépett játékosok közelebb kerültek hozzánk hallgatókhoz, élőbb lett az adás. Pedig egy ap­ró gesztusról volt szó csu­pán. Az előbb még bátor­talanul bemutatkozókat, az egykori hivatásukat büszkén vállalók sora követte. Persze csak rövid tizenöt percre. Egy rádióműsor ere­jéig. Merthogy bárhol és bármikor megelégszünk az efféle bemutatkozással: nyugdíjas. Sokan — talán a szóban, ki nem mondott társadalmi „közmegegye­zésnek" vetik alá magukat, vállalják az arctalanságot. Mások küzdenek ellene. Más területen akarnak bi­zonyítani, vagy tanácsadó­ként visszatérnek régi kö­zösségükbe. De valljuk be, azok vannak kevesebben, akit szívesen fogadnak. Szellemi és fizikai ener­giája teljében lévő nyugdí­jas ismerősöm is ilyen visz- szajáró. Be-be néz a mun­kahelyére, s mindeddig fia­tal kollégái szívesen is fo­gadták. Nemrégiben külföl­di szakemberek látogattak ahhoz a céghez, ahol még pár hónapja aktív vezető volt. A külhoni szakembe­rekkel nemcsak kollegiális, de baráti viszonyban is volt. Mégsem találkozhatott velük, mert cégének veze­tői elfelejtették meghívni a fogadásra. Pedig jóllehet az egyetlen lett volna, aki ide­gen nyelvtudása . révén be­szélni tudott volna velük. Sérelem? A mások figyel­metlenségéből adódó eset egyelőre csak egy kis tű­szúrást ejtett az illető lel­kén. Ilyen apróságokból te­vődik össze az idősebbek rossz közérzete. Nyugdíj előtt álló peda­gógusnő kopogtatott be a múltkor hozzám. Tele van tervvel, elképzeléssel. Most is ünnepi műsorra készül a gyerekekkel. Főnöke ugyan nem várta el tőle, de ő bi­zonyítani akar, hogy van­nak még ötletei, helyt tud állni. i Jó dolog az, hogy világ­szerte kitolódik az életkor. Míg még csak húsz év előtt is egy hatvanesztendős férfi meglett embernek szá­mított. ma már a civilizá­ciós ártalmak ellenére is számosán vannak olyanok, akik még alkotó energiá­juk teljében vannak. Ta­pasztalataikat nem lenne szabad veszendőben hagy­ni. Hogy ezután is megma­radjanak azoknak, akik voltak, egyéniségeknek, akik­re lehet és kell is számí­tani. Jámbor Ildikó Új híd a Szamoson Négyévi összehangolt munka eredményeként űj vasúti híd épült a Szamoson. Tunyogina- tolcs térségében. A 300 millió forintos költsé gböl épült hídnak, amelyhez 1700 méter új va­súti pálya is épült, jelentős szerepe lesz a Szatmárba és onnan a Nyírségbe irányuló forgalom növekedésében. Az új vasúti pályán és hídon november 4-töl súlykorlátozás nél­kül közlekednek a vasúti szerelvények. (MTl-fotó: Elek Emil) Kozsa József, a kommunista párt hatvani titkára Száz éve született 1886. november 29-én született Hatvanban. Apja cukor- gyári munkás, édesanyja parasztcsaládban nőtt fel. Már gyermekkorában dolgoznia kellett. Iskolás korában be kel­lett segítenie a családi gazdaság munkájába, míg más gye­rekek játszottak, neki a jószágokat kellett etetni, itatni, őrizni. A szülei nem udták taníttatni. Az elemi iskola után magánúton végezte el a polgári iskola két osztályát. Aztán segédmunkás a kőművesek mellett, napszámba jár az ura­dalom földjére, ahol reggel öt órakor már a munkahelyen kellett lenni. Korán megismerkedett a szocializmus eszméivel, A kőműves munkások, mint is­kolázottabb gyermekre, rá­bízták. hogy ebédidőben ö olvassa fel hangosan a Nép­szava cikkeit. A Hatva­ni Cukorgyárban dolgozott, amikor kapcsolatba került a szervezett munkásokkal. Ma- jer Sándor, Papp Kálmán hívó szavára kezdett eljár­ni a szocialisták gyűléseire. Itt hallotta először beszélni Bokányi Dezsőt, akit példa­képül választott magának. A cukorgyári szakszervezet könyvtárából kölcsönzött szo­cialista irodalmat. A hatvani vasutas mun­kások körében vált forradal­márrá. 1907 óta kinevezett dolgozója a MÁV-nak. Ko­rábban csak alkalmanként foglalkoztatták pályamun­kásként, raktárosként, vo­natkísérőként. 1911-től ka­lauzként dolgozott. amíg forradalmi tevékenysége mi­att el nem bocsátották. Jegy­vizsgálói munkája révén ke­rült kapcsolatba Hámán Ka­tóval, aki pénztáros volt a hatvani vasútállomáson. A Hámán Katóval kialakult elvtársi kapcsolat tovább erősítette szocialista meg­győződését. 1918. október 31. én Budapesten volt szolgá­latban. Látta az őszirózsás forradalom megnyilvánulá­sait. Hazatérve Hatvanba, csak­hamar a vasutas munkások egyik vezetője lett. Decem­berben már a vasutasszövet­ség helyi vezetőségének tag­ja. A proletárdiktatúra kikiál­tásakor számára nem volt kérdés, hogy csatlakozzon-e vagy sem. Április 6-án őt is megválasztották tanácstag­nak. delegálták a forradal­mi törvényszékbe pótszava­zó bírónak. Amikor Hatvan­ba telepítették az újonnan szervezkedő III. vörös had­test parancsnokságát. Ko­zsa Józsefet is felkérték, hogy vegyen részt a munká­ban. Vállalta. Járta a kör­nyék falvait. buzdította a pa­rasztokat, hogy adjanak el lovat, élelmiszert, ruhane­műt a Vörös Hadsereg szá­mára. Ezeket nem is bocsá­tották meg neki a Tanács- köztársaság leverése után az ellenforradalmi rendszer urai. 1919. augusztus 26-án letar­tóztatták és bíróság elé ál­lították. Egerben raboskodott a vármegyeháza börtönében és a várban, csaknem egy fél éven át. Néhány napot töltött ezután csak szaba­don. aztán újból letar­tóztatták és bíróság elé ál­lították. négyévi fegyház­büntetésre ítélték 1921. ok­tóber 15-én. Kiszabadulása után kese­rűen kellett tudomásul ven­nie. hogy elbocsátották a MÁV kötelékéből is. A második világháború közeledtével újból fokozták a baloldali meggyőződésűek üldözését. Kozsa Józsefet is behívták munkaszolgálatos­nak. Hazatérve a felszabadulás másnapján a szovjet város- parancsnok biztatására maga köré gyűjtötte a kommunis­tákat. és még 1944 decem­berében megalakították a pártszervezetet, amelynek ve­zetősége Kozsa Józsefet vá­lasztotta elnökének. Nagy kedvvel, hatalmas energiá­val vetette bele magát a mozgalmi munkába. Elő­ször régi munkahelyére, a vasútállofnásra ment el, ahol a munka felvételére buzdí­tott. és hívta a vasutas mun­kásokat! a kommunista párt tagjai közé. Aztán sorra jöttek a fel­adatok. Meg kellett nyerni a demokrácia számára a munkásokat, parasztokat, ér­telmiségieket. kispolgárokat. Létrehozták Hatvanban is a nemzeti bizottságot a de­mokratikus pártok küldöt­teiből. El kellett távolítani a köz­életből a régi rendszer nép­ellenes embereit. Megszer­vezték az igazolóbizottsá­got. Szét kellett osztani a földbirtokosok földjét: föld­igénylő majd földosztó bi­zottságra volt szükség. Meg kellett vívni a harcot a vá­lasztópolgárok megnyerésé­ért. a kommunista párt be­folyásának növeléséért. Mindezeknek a feladatok­nak a megoldását gondosan meg kellett szervezni. elő kellett készíteni. Kozsa Jó­zsef éjt nappallá téve dol­gozott. Szervezett gyűlése- , két. részt vett értekezlete­ken. tervezett, érvelt, vitat­kozott. Közben arra is tel­lett erejéből, hogy újságot alapítson; sőt cikkeket írt a Hatvani Közlöny első szá­maiba. Harcolt Hatvan vá­rossá nyilvánításáért, a hat­vani népi kollégium létreho­zásáért. Szívügyének tekin­tette a szövetkezeti gondola­tot. Kiemelkedő szerepe volt a hatvani fogyasztási és ér­tékesítési szövetkezet létre­hozásában. A marxista—leninista po- tika eltorzításának egyik kö­vetkezményeként sajnálatos módon kezdték háttérbeszo­rítani az 1919-es kommunis­tákat. Ez ellen emelte fel szavát Kozsa József, ami­nek az lett következménye, hogy leváltották a szövetke­zet éléről, a párttitkárságról és végül 1948. december 2-án kizárták a pártból. 1956 után sor került reha bilitálására. 1959-ben kitün­tették Tanácsköztársasági Emlékéremmel. Az elszenve­dett sérelmeket azonban nem tudta elfelejteni. Nyugdíjas­ként még dolgozott ugyan, de mozgalmi tevékenysége ar­ra korlátozódott, hogy visz- szaemlékezéseit mondta el a fiataloknak. Németi Gábor Nyugdíjasok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents