Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. december 16., kedd Szobrokban, képekben élé múlt Századunk fordulója táján avattunk fel annyi múl­tunkra emlékeztető szobrot, mint napjainkban. Sokak szemében a szobrászat egé­szében is egyenlő a Kossuth- emlékművekkel, háborúban halt katonákéval, Izsó Mik­lós debreceni Csokonai-szob. rával, a megcsodált kolozs­vári lovas Mátyás királlyal, Fadrusz János alkotásával. Pedig, — bár ne hallanánk szobrászaink tiltakozását, ha éppen az emlékműszobrá­szok között emlegetik őket. Hol ebben az ellentmondás? A társadalom részéről hála illeti Stróbl Alajost, hogy számunkra úgy él Arany Já­nos, ahogy ő láttatja a Nem­zeti Múzeum előtt, hogy Mó­ricz Zsigmond az, akinek Medgyessy Ferenc mintázta a Debreceni Kollégium fa­lára, s Radnóti sem más, mint akinek Varga Imre elénk állította: megtörtén, palánknak dőlve, elgondol- kodón. Gyermekkorom va­sárnapjain Ligeti Miklós Anonymus-szobra elé veze­tett édesapám, kézenfogva, s történelmi tudatom először ennek a végtelen múltba me­redő branzkámzsás barátnak köszönhetem. Az emlékmű­szobrászatnak igen nagy je­lentősége van gondolkodá­sunk alakításában. A szobrászatnak, de álta­lában a művészetnek ebben a világában nincs hetvenke. désnek, kísérletezésnek ál­cázott semmitmondásnak he­lye. Másfelől vett példa: az oslói városháza belső folyo­sóin megörökítették a nor­vég politikai múlt nagyjait. Szép, hűséges portrék ezek, olyan Barabás Miklós-fé­lék, amiket ő még a múlt század első felében festett. De van közöttük egy ki­rívó. expresszíven látott arckép is, vörösekkel, zöl­dekkel lázasan festett, fel- kiáltóan oda nem illő. Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy a festő jó vagy rossz kedvében milyennek látta a modellt ülő, vagy elképzelt emberét, hanem őrá, az em­berre, a modellre, aki felte­hetően embersége egészét ad­ta volt — ebben az esetben — Norvégiáért, s ezért ez a portré legyen bár és csak festőileg remekmű, ebből a sorból kikívánkozik. Az emlékművek művésze­te nagy feladatot ró az al­kotóra. Nem megvetendő feladatot. Tudnánk-e Zala Györgyről, ha nem kísérli meg a honfoglaló magyaro­kat szobrokba önteni a hősök- terei emlékművön ? Bizony, úgy kell szeretni a Balatont, úgy kell ismerni Egry József festészetét, mint Marton László, hogy megörökíthes­se ezt a magányos, vízre néző embert, mint ő tudta a badacsonyi móló tövében álló szobrával. És bizonyo­san úgy is példázható a mo­hácsi pusztulás. mint Kő Pál teszi sírjeleivel a mo­hácsi emlékparkban, s Má- nyoki Ádám Rákóczija bár­milyen idealizált nyalka le­gény, mégis-mégiis a mi fe­jedelmünk elfogadott képét rajzolta emlékezetünkbe. De hát Borsos Miklós Kassák Lajosról. Szabó Lőrincről fa­ragott vörös márvány port­réja, Bernáth Aurél ugyan­csak Szabó Lőrincről fes­tett képmása, s Rippl-Rónai Móricz és Babits portréja va­jon nem parancsolóan köz­vetítik" felénk: lám,* ez volt, ilyen volt Szabó Lőrinc, Mó­ricz, Babits, ha nem is ép­pen emlékműnek eredezet- tek. Társadalmi feladat és küldetés a jó emlékmű. Biz­tos alkotói tudást igénylő, mélyen látó szemet és bősé­ges ismereteket kívánó mű­vészet ez, handabandázó egyénieskedést kizáró, alko­tói szerénységet követelő. Napjaink gyarapodó emlék­művei jó vizsgára készíthe­tik fel az érdeklődőket: va­jon teljesítik-e művészeink a rájuk bízottakat? Termé­szetesen a magunk ízlését is alaposan ellenőriznünk kell, úgy ne járjunk, mint Szántó Kovács szobrával, Somogyi József munkájával Vásár­hely. hogy előbb kiátkozta, végül is megszerette. Koczogh Ákos Borsos Miklós: Kassák Lajos Varga Imre: Radnóti A napokban elhunyt neves itó, művészeti író, Koczogh Ákos évekig számos mű­vészeti írással gazdagította a megyei sajtót. Szerkesz­tőségünknek adott utolsó írása ez a cikk. JELEN VAGYUNK PÁRIZSBAN Új otthonban a Magyar Intézet II/2.' Említettük már, hogy az új épületben kiállításokat is rendeznek. Az elképzelé­sek szerint évente két rep­rezentatív tárlatot nyitná­nak meg. Az épület avatá­sakor például a Nemzeti Galéria XX. századi festé­szeti és gráfikai anyagából nyílik tárlat. Minden bi­zonnyal nagy sikere lesz az Ungarica kiállításnak is, amelyet a Széchényi Könyv­tár, a párizsi egyetem és a Bibliotheque Nationale anyagaiból válogatták ösz- sze. Megnőnek tehát párizsi kulturális jelenlétünk esé­lyei : nemcsak egy szűkebb réteg érdeklődésének felkel­tésére, hanem a magyar kultúra tágaihb megismerte­tésére is léhetőség nyílik. A Magyar Intézet a jövőben sem mond le jól bevált, s idén különösen eredményes kísérletekről, amelyek a ró­lunk alkotott képet, ismere­teket tágíthatják. Az idén tavasszal az Eiffel-torony­ban, most ősszel pedig, csaknem agyidőben, két fran­cia városban rendeztek ma­gyar napokat. Dijonban a gasztronómiái napok dísz­vendégeként arattunk osz­tatlan sikert, felhasználva a lehetőséget nemcsak a ma­gyar konyha megismerteté­sére, hanem a magyar nép­művészet, s országunk pro­pagálására is. A Petőfi-verseket szavaló művész Montmorencyben A Párizstól mindössze ti­zenöt kilométerre levő Montmorency városában pe­dig hazánknak szentelték a novemberi kulturális napo­kat. Elek Judit filmjei, Jean- Francis Maurel által meg­szólaltatott Petőfi-versek, Vasarely kiállítása, a ma­gyar népművészeti bemuta­tók fémjelzik itteni sikerün­ket. Történelmünkben Mont­morency a száműzetés föld­je, menedéke volt 1848 bu­kása után több politikusunk- nak.­Kapcsolatainfcban nem­csak azt kell megmutatni, ami megkülönböztet bennün- iket, hanem azt is, ami ösz- szeköt. (Vége) Cs. A. A vasárnapi ebéd elköltése közben nem háttérrádiózást feltételező témát választott mondandójául Fekete Gyula, aki mindennapi életünk jó megfigyelője. Következte­téseit megfellebbezhetetlen tényanyag birtokosaként vonja le. A szülőföldhöz, gyermekkorhoz való kötődé­se majd minden írásálban, előadásában tetten érhető. Kisiskolás éveire emlékezve egyik iskolatársa jut eszébe, aki maradandóan sérült láb­bal futóbajnoki címet, majd híres középcsatár posztot, tűzött célul maga elé. Minek emlegetni, hogy nem sike­rülhetett, tervei gyermekes ábrándok maradtak. Más te­rületen elképzelhető, hogy jól érvényesült. A gyermek­kori emléket az hozta fel­színre, hogy-látni kell, meg­telik ez a mai világ bicegő, sántikáló, reménybeli futó­bajnokokkal. A lehetetlenre vágyakozókkal. Nem az erőtlen kisfiúról beszél az ípó, aki Toldinak álmodja magát, vagy a bakfisról, aki arról képzeleg, hogy léptennyomon megbaboná­zott férfiak között mozog­hat. Nem az idősekről, akik erejük fogytán szeretnének visszafiatalodni. Mindez addig szép, míg ábránd, de ha komolyan veszi valaki, biztosan csalódik. Közhely, hogy ne tekintsük életcél­nak, ami eleve elérhetetlen, ami biztos kudarc. Bősé­ges választéka a kellemet­lenségeknek, amelyeket a fogyasztói társadalom kínál, és az így ki,válto(tt társadal­mi közérzet, a kielégületlen- ség közérzete késztette az írót a gyermekkori vissza­emlékezésre. A múlthoz ké­pest alig van, ami elérhe­tetlen. A reklám célja, hogy igényeket keltsen, és nem az, hogy kielégítse azokat, új szorongásokat éleszt és nem oldja fel a régieket . A lu­xusigényeknek való hódolás elégedetlenséget kelthet az­zal szemben, amit megen­gedhetünk magunknak. Ha minden igény, kívánság, vágy a megvásárolhatóra összpontosul, az értékek for­dított kiválasztódását hozza létre. Ha nem vigyázunk — fi­gyelmeztet a jegyzetíró — észrevétlen kihullnak az ér­tékek leltárából a legfonto­sabbak, a megfizethetetle­nek, a pénzért nem kapha­tók. Lövei Gyula Színvonalas szórakoztatás Egyszer a felejthetetlen Márkus Lászlóval beszélget­tem, s ő ostorozta — tegyük hozzá joggal — azokat, akik lelkicsinylik, elhallgatják Molnár Ferenc aligha vi­tatható szerzői érdemeit. Egyetértettem vele, hi­szen — hogy csak egy pél­dát említsek — könyvkiadá­sunk meglehetősen mosto­hán bánt ezzel a kivételes adottságú szerzővel, akinél jobban talán senki sem is­merte a színpadi hatás tit­kait. Elképzelhető, hogy épp ezt a ritka tehetséget, ezt az elbűvölő, ezt az utánozha­tatlan eleganciát irigyelték tőle azok, akik hosszú ideig némaságra kárhoztatták. A hálás közönség, s a pal­lérozott ízlésű színészgárda azonban emlékezett rá, s hitt abban, hogy a zseniket vég­legesen még irodalmi diktá­tort szavakkal, paranccsal sem lehet száműzni a litera- túra berkeiből. ö is visszatért, s most méltathatjuk — méghozzá színvonalasan szórakozva — megkésett reneszánszát. Többek között a rádióban! December nyolcadikán, es­te, a Petőfi adó egy na­gyobb műsorblokkjában ör­vendezhettünk A zöld hu­szár című regény dramati­zált változatának. Karcsai Kulcsár István, a prózai anyagiban is meglátta a- nagyszerű lehetőséget, ezért töretlenül mentette át a hangos változatba az erede­tiségével elbűvölő fordula­tokat. Lényeglátóan tömö­rített, megőrizte a cselek­ményszövés ritmusát, a stí­lus sajátos báját, hangulat­teremtő erejét. Tudta: küldetése kizárólag a szolgálat, a magvas érté­kek hiánytalan képviselete. Ennek a dicséretes sze­rénységnek köszönhető, hogy élveztük a sztorit, a század eleji történetet, amelyet életrajzi mozzanatokkal is hitelesített az alkotó, bi­zonyítván azt, hogy min­den mű ezer szállal kötődik teremtője sorsához, s ez a nélkülözhetetlen szubjekti­vitás adja meg savát-borsát. Tisztelet a vállalkozásért, s másokkal együtt remélem, hogy még csak a nyitánynál tartunk. Sok még az adós­ságunk, célszerű lenne mi­nél gyorsabban törleszteni, mert ennek révén mi gyara­podnánk. Nemcsak maradandó él­ményekkel, hanem kikap­csolódást kínáló órákkal, estékkel. Valljuk be: sóvárogjuk ezeket... Pécsi István Heti könyvajánlat CORVINA KIADÓ Mailer, Norman: Marilyn EURÓPA KÖNYVKIADÓ Adams, Henry: Thomas Jefferson első elnöksége 1801—1805. Fejezetek az Amerikai Egyesült Államok történetéből. Vál. és az utó­szót írta Kodolányti Gyula. (Clio. Klasszikus történet­írók). Borges, Jorge Luis: A tit­kos csoda. Elbeszélések. Moravia, Alberto: Levelek a Szaharából Updike, John: Az east­wiki boszorkányok. Regény. (Európa Zsebkönyvek). Volker; Braun versei. Vál. és fordította Petri György. (Üj Pegazus). MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Merényi László: Amiens, 1918. (Csaták). GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Egy ezredév. Magyarország rövid története. írta Benda Kálmán, Hanák Péter stj). Kristó Gyula: Csák Máté. (Magyar História. Élet­rajzok). KÉPZÓ MŰVÉSZETI KIADÓ Láncz Sándor: Tury Má­ria. (Mai magyar művészet). KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Huszár Tibor: Az MSZMP értelmiségpolitikájának né­hány időszerű kérdése Vas (Magyarország me­gyéi). NÉPSZAVA LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ Szabó László: Bandák nyo­mában az Interpol (Bűnö­zés a nagyvilágban II.). \ Somogyi József: Szántó Kovács János (MTI-fotó — KSJ Egy korty tenger

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents