Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. december 2., kedd Mozgatható színpad és nézőtér A Pécsi Kamaraszínház technikai újdonságai A régi és az újjáépített pécsi színház Néhány nappal a cente­náriumát ünneplő, újjáépí­tett Szegedi Nemzeti Szín­ház megnyitása után Pé­csett is megnyitottak egy színházat: amelyre — bár fiatalabb és kevésbé pati­nás, mint a Tisza-parti épület — technikai-művé­szeti újdonságai miatt ér­demes figyelni. Meg azért is, mert amíg a csaknem ki­lencvenéves Pécsi Nemzeti Színházat felújítják, addig ebben az új kamaraszínház­ban kell játszania az or­szág egyik legnagyobb vi­déki társulatának. A nagyszínház és a ka­maraszínház egymás mellett áll a pécsi Kossuth Lajos utcában: a rekonstrukció a kettőt közösen működő épü­letegyüttesként fogja föl, és össze is kötötte egy úgy­nevezett nyaktaggal, amely a közönségszolgálatot is magában foglalja. A kama­raszínház épületében koráb­ban étterem, képtár, iro­dák működtek, a hatvanas évek elejétől kezdve a színház társulata játszott az étteremből átalakított né­zőtér előtt. A rekonstrukció 1981-ben kezdődött (a KÖZTI tervei szerint, a munkálatok végösszege 265 millió forint). A főfalak kivételével mindent lebon­tottak és újraépítettek, és viszonylag kis helyen össz­komfortos színházépületet alakítottak ki. A földszinten kapott he­lyet a nagyterem és a ka­maraterem, a stúdióelő­adások színhelye, az utcai frontról nyílik a valaha volt és most újra működő Cor- so Kávéház, Az alagsorban van a színészklub, és egy nagyméretű próbaterem, amely játszásra is alkalmas. Az első emeleten műhelyek, a másodikon irodák, a harmadikon a Pécsi Balett próbaterme a kondicio­nálóterme található. A padlástér a technikai be­rendezéseké. Három, szükség esetén négy játszóhely alakítható ki. s ha hozzáadjuk, hogy a kávéházban irodalmi es­teket, művész—közönség talál­kozókat tartanak, igazi szín­házi nagyüzemről beszélhe­tünk. Ez változatos műsort tesz lehetővé, akárcsak a nagyterem újszerű technikai elrendezése, amely a színházi szakma számára igazi érde­kességet jelent. Hazánkban ugyanis első ízben épült olyan színházi tér, amely­ben a színpad és a nézőtér egymáshoz való viszonya változtatható. A mozgatha­tó nézőtéri és színpadi ku­lisszák, a mobil székrend­szer segítségével felállítha­tó a hagyományos doboz­színház — zenekari árokkal vagy anélkül — éppen úgy, mint az amfiteátrum vagy az úgynevezett keretes el­rendezés: összesen nyolcfé­le variáció. Mindehhez ter­mészetesen a mennyezetet behálózó húzó- és világító­rendszer is alkalmazkodik. A nézőtér befogadóképessé­ge a színpad felállásától függően 217 személytől 334- ig változik Október elején Shakes­peare Lear király című drámájával nyitott a ka­maraszínház. ugyancsak a nagyteremben került színre Ábrahám Pál operettje, a Hawaii rózsája. Itt láthat­juk majd Hernádi Gyula A szent kór című drámáját és Mozart: Figaro házassá­gát. A hagyományos opera- repertoár különben- a ze­nekari árok kis mérete mi­att nem játszható, ezért több kamaraoperát mutat­nak be a pécsiek a kisebb színpadokon. És a balett is alkalmazkodik .ehhez: az idei szezonban két bemuta­tót tart a társulat, az egyi­ket a prágai Pavel' Smok, a másikat Tóth Sándor ko­reográfiájával. Néhány ér­dekesség még az .évad prog­ramjából: Schwajda György: Mari, Vitrac: Victor, avagy a gyermek rémuralma, Ma­met: Amerikai bölény, Ros- csin: Ikrek — ez utóbbi Ga­lina Volcsek, a moszkvai Szovremenyik Színház ren­dezőjének vendégszerep­lésével. A nagyszínházban közben folyik a munka — egyelőre bontanak. Teljes építészeti, gépészeti felújításra kerül majd sor, korszerűsítik az elektromos hálózatot a hang- és világítástechnikát. A neoklasszicista épület külsőre változatlan marad, mert városképi szempont­ból védett, és a belső át­alakítások sem- érintik alapvetően a színház szer­kezetét. Természetesen ma már nem pontosan olyan az épület, mint a megnyitás­kor volt. 1890-ben hirdette meg a pécsi városi tanács a tervpályázatot, az építés­re versenytárgyalást írt ki. majd a színház helyét a Ki­rály utca — ma Kossuth Lajos utca—Széchenyi tér felé eső első harmadában jelölte ki. A pályázatra, amelynek feltételei között szerepelt, hogy csak ma­gyar építészek vehetnek rajta részt, hét terv érke­zett be. köztük Lechner Ödöné. Az első díjat és a rnegbizást Steinhardt Antal és Lang Adolf kapta. A munkák 1893. június 3-án 'kezdődtek, 1895. október 5- én, már ünnepélyes nyitás­ra került sor. Az épület a századvég jel­legzetes színházépítészeti stílusát mutatja. kupolák­kal, oszlopokkal, dúsan dí­szített homlokzattal. Hátsó traktusa a két emelettel mélyebben húzódó Perczel utcára néz, ezt a szintkü­lönbséget a tervezek jól ki­használták- A nézőtér ek­kor 1150 személyes volt. Ké­sőbb a korszerűsítések át­építések csökkentették a nézőteret, a jelenlegi re­konstrukció előtt 608 szék volt összesen. Valamelyest most is kevesebb lesz a székek száma, elsősorban a kakasülő átrendezése miatt, ahonnan jobban lehet majd látni. Kényelmesebbek, tá­gasabbak lesznek a nézőte­ret kiszolgáló helyiségek is. Mivel az irodák az új színházba költöztek, a ré­giben számos öltöző, mű­hely létesítésére lesz lehe­tőség, hiszen ezeket a gon­dokat a 20—25 évenként me­netrendszerűen -bekövetke­ző toldozgatások, bővítések nem tudták megszüntetni. A nagyszínház átépítésé­nek tervezett befejezési ide­je 1991.. költsége 400 millió forint. A centenáriumra már írják a Pécsi Nemze­ti Színház történetét. G. T. jelenet a Lear királyból (Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Markírozunk Z senge ifjúságomban irigyeltem a színházi bonvivánokat, mert ők a második felvonás nagy- jelenetében megcsókolhatták az isteni nőt. Vehemenczey Adélt, aki a primadonna sze­repkörét töltötte be az álta­lam oly sűrűn, s kizárólag az ő kedvéért látogatott szín­házban. Irigységem akkor kezdett lanyhuló tendenciát mutat­ni, amikor megtudtam, hogy I a színpadi csók nem igazi. Csupán markírozzák. Vagy­is úgy tesznek, mintha ... A markírozás egyébként azóta lelépett azokról a bi­zonyos világot jelentő desz­kákról. Megjelent az aszfal­ton, a parketten, s minde­nütt. ahol - élünk, mozgunk. Tessék csak figyelni. A napokban egy külföld­ről érkezett, de magyar szár­mazású emberrel társalog­tam. aki szinte ájultan be­szélt arról, hogy Magyaror­szágon mennyien beszélik az angol nyelvet. „Szinte azt hiszem — áradozott —, hogy önöknek az angol a máso­dik anyanyelvűk." „Honnan veszi ezt a mar­haságot'.’" — kérdeztem tő­le nemes egyszerűséggel, mi­re vendégem kibökte, Buda­pesten is töltött néhány na­pot, más városokban is jól körülnézett már, s meglepe­téssel tapasztalta, hogy mi­lyen sok nálunk az angol szöveg a cégtáblákon. De az említett nézetet erősítette benne az is, hogy ifjoncaink nagy része angol feliratú tri­kóban, dzsekiben díszeleg. Aztán kérésemre egy ilyen angol trikóst leszólított, hogy szpikel-e englisül. vagyis be­széli-e a szigetország nyel­vét. mire ifjú barátunk el- tátotta a száját, majd nem éppen egy angol lord modo­rában válaszul egy kérdést tett fel. ami úgy szólt, hogy: „He?" Hát igen kérem. Ez a sok angol, cégtábla és egyéb fel­irat is a markirozásnak egy formája. Azt próbáljuk mu­tatni. mintha itt minden má­sodik hazánkfia eredetiben olvasná Shakespeare-t. Vagy­is úgy teszünk, mintha ... De még ha csak a nyelv­tudást markíroznánk. A minap egy hivatalban volt dolgom. A kopogtatás után azonnal beléptem, s azt láttam, hogy emberem nagy igyekezettel próbálja a po­cakjával benyomni íróaszta­lának fiókját, miközben ke­zével zavartan matat toll után az asztalon. A rusnya fiók azonban valahol el­akadt, mint a szónok ajkán a szó, amikor összekevere­dik a kezében a papír. Al­kalmam volt tehát észreven­ni a fiókban egy könyvet a jellegzetes sárga fedéllel, mely tudvalévőén nálunk a krimiknek a sajátja. Kide­rült tehát, hogy eme hiva­talnok csak markírozza a munkát, vagyis úgy tesz. mintha dolgozna. íróasztalá­nak tetején ugyanis nyitott akta feküdt, de ő korántsem ebben mélyedt el. hanem fel­tehetőleg abban, hogy Agatha Christie legendás Poirot fel­ügyelője hogyan csípi nya­kon a gyilkost. A markirozásnak egy má­sik példájával is nemrég ta­lálkoztam. Egy kezdődő épít­kezés előtt vártam valakire hajnali fél kilenc órakor. Jobb híján bámulni kezdtem befelé az elkerített terület­re. A korai órák ellenére már négyen-öten is lehettek az építkezésen, de lelkileg még nem lehettek felkészülve a munkára, mert csak beszél­gettek, nézelődtek. Aztán egyikük kivált a csoportból, s mintegy fél perc múlva új­ra feltűnt, hóna alatt egy kétméteres deszkával. (Lehet, hogy csak száznyolcvan cen­ti volt.) A deszkával körbe­sétálta az építkezést, aztán újra eltűnt. De nem ’sokáig kellett nélkülöznöm. mert kisvártatva ismét feltűnt a deszkával, és újfent körbe­járt vele. Hogy ezt hányszor ismételte meg, nem tudom, mert a negyedik deszkás sé­ta után megjött, akire vár­tam. s elhagytam a hely­színt Baloghy Zoltán Györffy Miklós szerkesz­tette és vezette a péntek es­te 22 órakor kezdődő éjsza­kába nyúló ' adást Bagoly estétől hajnalig címmel. Ney György riporternek adta át a battonyai S. O. S. gyer­mekfaluról szóló riport ké­szítését. Az ország közvéle­ménye. a sajtóból, rádióból, tévéadásokból értesült évek­kel ezelőtt, hogy a világon több mint kétszáz gyermek­falut építéttek fel, s a ma­gyarországit Battonyára tervezik. Az építést az ak­kori külügy- és művelődési miniszter szorgalmazta. Az idei gálakoncert — amely a további felajánlásokat volt hivatott előmozdítani — időpontjában ismét hall­hattunk a már elkészült fa­luról, azokról a törekvések­ről, amelyek az állami gon­dozott gyerekek életét könnyíthetik meg. A betele­pítés azonban nem zökke­nőmentes. Nem anyagi ne­hézségekről van itt szó, no­ha manapság inkább effé­le gondajainkat szoktuk em­legetni. ' A műsor bemutat­ta azt a feszült helyzetet, amely a faluvezető és a gyermekfalut irányító egye­sület vezetője között létre­jött. Az otthonteremtés a szülő nélküli gyermekek életének jobbátételére való törekvés helyett egyéni sé­relmek, tisztázatlan jogi kérdések körül folyik a vi­ta, mérgezve a már ott dol­gozók életét, hátráltatva a kialakítandó családias lég­kört. A nemzetközi szerve­zet magyarországi megbí­zottja indulatosan sorolta azokat a hiányosságokat, amelyeket a faluépítések során csak Magyarországon lehetett tapasztalni. Az el­húzódó építkezést, az arra szánt összeg túllépését, de főleg azt, hogy az egyesü­let vezetése képtelen volt a felkészülési idő alatt — két év — megszervezni " az anyák munkába állását, mi több az elkészült faluba csak az avatás előtti utol­só pillanatban — irányítot­ták a lakókat. Ilyen körül­mények között nem lehet megfelelő légkört teremte­ni. Több anya mór távo­zott is. A nemzetközi szer­vezet vezetése három évre vállalta a falu fenntartásá­hoz szükséges összeget, de a különböző felajánlások­ból összegyűjtött több tíz­ezer márkát a helyzet tisz­tázásáig visszatartotta. A Művelődési Minisztérium felügyeletet gyakorló osztá­lya jogkörében olyan intéz­kedéseket tett, mely ígéri a mielőbbi kedvező megol­dást. A nemzetközi szerve­zet egy előbbi felajánlásá­hoz — miszerint újabb gyermekfalut épít Magyar- országon — nem volt jó ajánlólevél az első beindí­tása. Kérdés, mit várha­tunk ezek után? Lövei Gyula Igényes tájékoztatás Valaha — „szakbarbár" lévén — megrettentem at­tól a gondolattól, hogy iro­dalmon, történelmen, azaz, a humán tudományokon kívül bármi mással foglal­kozzam. A sors — szeren­csére — úgy hozta, hogy életközeibe kerültem, s ak­koriban nem mindig kelle­mesnek minősített tapaszta­lataim rádöbbentettek arra. hogy a napoknak tartalmat adó színek. ízek mindenütt fellelhetők. Persze csak ak­kor, ha az ember nyitott szemmel jár. Ezért nem bántam meg, hogy egykor — legalábbis toliforgatóként — a mező- gazdaság szolgálatába sze­gődtem. s meggyőződtem arról — ezt nem elég meg­tanulni —, hogy az érték­szülő tevékenység nemcsak a históriában és a literatú- rában felemelő. Azóta hallgatom rend­szeresen • a Falurádió kora reggeli programjait, s min­den adásban lelek figyelem­re méltó, továbbtöprengés- re késztető mozzanatokat. Legutóbb is tudatosítot­ták, hogy magvas erényük — sajnos ez nem általános a zsurnaliszták körében — a lelkiismeretes, a körülte­kintő, az igényes tájékoz­tatás. Tegnap szintén a pillanat­nyilag leglényegesebb je­lenségekre emlékeztettek. Szóltak — mennyire izgal­mas. milyen nagy jövőjű ez a témakör — a biotech­nológia óriási s kellőképp még nem mérlegelt, s ki sem aknázott lehetőséged ről. Mikrofonhoz kérték a hozzáértőket, akik világo­san. a nagyközönség átlag­szintjéhez méretezve be­széltek erről. Természete­sen nem elégedtek meg ennyivel. .Jegyzetírójuk — igen ésszerűen, elismerésre méltó tömörséggel a holna­pok esélyeit latolgatta, az­az, töprengésre késztette az érdeklődőket. Túllépve az informálás régióit, további meditálásra ösztönözve mindazokat, akiknek tettrer készségétől függ az, hogy az ígéretes elképzelésekből mikor lesz gyümölcsöző gyakorlat. Ilyen összefüggésben. il­letve komplex megközelítés­ben pásztázták az állatte­nyésztés perspektíváját, ér­zékelve a fejlődés már most jelentkező szerény, de csak biztató jeleit. Nem látványos, de szép, sokrétű és fontos küldetési vállaltak, ráadásul sikerük nemcsak az övéké, hiszen az általuk tomácsoltak cselek­vésre sürgető erővé formá­lódhatnak mindazokban, akik hivatásszeretettől ve­zérelve szorgoskodnak a föl­deken. Nem kis érdem . .. Pécsi István Videoprogram a mecseki szénbányáknál Videoprogram megvaló­sításába fogott a mecseki szénbányák. A vállalat el­sőként legnagyobb terme­lőüzemét, a komlói aknákat látta el videokészülékekkel. amelyek információkat és szórakoztató adásokat köz­vetítenek a leszállásra váró bányászoknak. A video­program emellett arra is lehetőséget nyújt, hogy a bányászok az üzemi klu­bokban elsajátítsák a felvé- telkészités és a kamerake­zelés tudnivalóit. s módot ad a brigádközösségek kü­lönféle programjainak meg­örökítésére. Különösen hasznos a korszerű képrögzítő és visszajátszó eszköz az i*i munkavállalók tájékozta­tásában, akik a bányászat minden munkaterületét megismerhetik a szalagra vett képekről. A Mecseki Szénbányák Vállalat á Kom­lón már bevezetett iskolai pályaválasztási foglalkozá­sokat most a szomszédos Somogy megyére is kiter­jesztette. A bagoly huhogása

Next

/
Thumbnails
Contents