Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
10. í “ J:;: NÉPÚJSÁG, 1986. december 13., szombat SARNEY SIKERE Elnőksirs Brazíliában Sarney elnök belopta magát az emberek szívébe — egyik vidéki útján autogramot osztogat Ha Brazília, akikor Isaura — tartja az új honi szólás, s minden kétséget kizáróan nézettségi csúcsot döntögetett a most befejeződött tévésorozat. Gyanítjuk, hogy Isaura megtalált boldogsága a legkisebb mértékben sem befolyásolja majd a dél- amerikai ország boldogságát, pedig a szabadok és rabszolgák mai leszármazottai is szomjúhozzák a sikert, az örömöt, a nyugalmat. Visszajelzés A felhőkarcolókkal teli városoktól az Amazonas őserdejéig Brazília 70 millió — mind etnikai, mind társadalmi. gazdasági és politikai szempontból — sokszínű népe huszonegy esztendő katonai kormányzata után az őszutón járult az urnákhoz, hogy a két évtizedes kényszerű csend után végre szavát hallassa országos fontosságú kérdésben is. La- tin-Amerika legnagyobb országában új kormányzókat, szenátorokat és szövetségi képviselőket választottak, s az ekóppen összeállt parlament feladata lesz az ország új, demokratikus alkotmányának kidolgozása. A választás mérföldkő a demokratikus fordulatot vett ország életében, hiszen most első ízben kapott „visszajelzést” Jósé Sarney elnök arról. hogyan vélekednek a polgárok kormányzásának másfél esztendejéről. A közvéleménykutatók persze, nemcsak a Rabszolgasorsról. hanem a brazil elnökről is népszerűséget jeleztek. Sőt, azt is megírták, hogy utoljára Juscelino Ku- bitschek elnök tudta magát oly mélyen belopni az emberek szívébe, mint most Sarney. Pedig az előjelek ugyancsak gyászosak voltak. Az ország a hatvanas-hetvenes évek sikerei után a gazdasági káosz határára jutott, miközben a környező államokban — elsősorban Argentínában — megindult demokratizálódás er- jesztőleg hatott a társadalmi helyzetre. Értelmetlen pazarlás és befejezetlen presztízsberuházások fullasztották a gazdaságot, százmilliárdos külföldi adósság nyomasztotta az állam- ' kasszát, az embereket pedig a csillagászati méreteket öltő infláció, a munka- nélküliség és az ezzel együttjáró nyomor keserítette. Aztán jött 1985 tavasza, amikor a katonák átadták az elnöki bársonyszéket a „civileknek”. Ám a megválasztott elnök, Tancredo Neves, a nagy tekintélyű, tapasztalt politikus, a Brazil Demokratikus Mozgalom elnevezésű liberális párt elnöke váratlanul megbetegedett. s beiktatása előtt meghalt. Sokkterápia Sokan azt hitték, hogy a megválasztott elnökkel az újjászületöben levő demokrácia is sírba szállt. Maga az alelnöki posztról előlépő Jósé Sarney is úgy vélekedett ekkor, hogy „Brazília kormányozhatatlanná xált” Ám nem siratóasszonyokért kiáltott, hanem csendes szívóssággal munkához látott. Hírmagyarázók találó kifejezésével élve sokkterápiát alkalmazott az ország ügyeinek rend beszedésére. Első reformlépésként bevezette a cruzado-programot, (amely a cruzeirót felváltó új pénzről, a cruzádóról kapta nevét). s elrendelte az általános ár- és bérbefagyasztást. Ennek eredményeit elsősorban a fogyasztók érezték kedvezően: a tavaly még csaknem 500 százalékos infláció látványosan zuhant, s ma már évi tíz százalék alatt van. Bár új brazil gazdasági csodát emlegetni még korai lenne, bizonyos jelek hőn áhított stabilitásra utalnak. A gazdasági növekedés nyolcszázalékos, az ipar újra teljes kapacitással dolgozik, a kivitel egyre nő, aminek következtében valamelyest mérséklődött a külföldi adósság. Akadnak persze negatív tendenciák is. Az ár- és bérbefagyasztás révén ugyancsak megnőtt a belső vásárlóerő, s az igényeket már-már lehetetlenné vált kielégíteni. A legkülönfélébb termékek, élelmiszerek kerültek a hiánylistára. A legnagyobb konfliktust a húshiány okozta. Egyértelmű válasz Nos, a mostani nemzet- gyűlési választások tétje éppjen emiatt volt nagy: megszilárdult-e a brazil demokrácia, avagy változatlanul törékeny maradt? Az emberek hangulatán mélyebb nyomot^ hagyó húshiány vagy a gazdaság egészének pozitív mutatója alapján ítélik-e meg a választók Jósé Sarney reform- politikáját? Az elnök koalíciós pártjának elsöprő győzelme egyértelmű választ adott. A brazilok nagyon is jól tudják, ma már van mit veszíteniük: talpra álló gazdaságot, a szegényeket támogató szociális programot, a közmunkák szervezését, a lassan bár. de fokozatosan megvalósuló agrárreformot. Hogy az elnök mindennapjai mégsem felhőtlenek? Hogy „liberális” politikája miatt Jósé Sarney magyarázkodni kényszerült saját {jártjának konzervatív szárnya előtt? Mindenkinek egyformán kedvébe járni, úgy tűnik, lehetetlen. Ilyen az elnöksors Brazíliában. Seres Attila Csúcsértekezlet — uborkahabbal Hogyan tegyük érdekessé „Európát”? A megoldás egyszerűnek látszik. Mégis, ezen tűnődött két napon át ezernyi újságíró egy hetet Londonban. A nemrégiben felavatott II. Erzsébet konferenciaközpjont csupa üvegfalú sajtótermeiből nagyszerű kilátás nyílik a Westminster Abbey magasba törő tornyaira. A Big Benre és a Parlament épületegyüttesére. De még a lenyűgöző látvány sem hatott megtermékenyitöen a közös piaci politika útvesztőinek veterán nyomalvasóira. Hogyan tegyék érdekessé azt, amit — kontinensünk nem csekély megcsonkításával és jó adag nagyzolással — „Európának" neveznek? Vagyis az Európjai Gazdasági Közösséget, amelynek legmagasabb rangú vezetői szokásos év végi csúcstalálkozójukra jöttek össze az angol fővárosban. A gyötrelmes agy torna oka ezúttal nem az volt, miként magyarázzák meg közérthetően és érdekesen hazai olvasóiknak, nézőiknek, hallgatóiknak a csúcsértekezlet asztalánál vívott titáni küzdelem tétjeit. Most éppenséggel azt kellett megértetniük, miért nincsenek tétjei ennek a találkozónak. És azt, hogy ha nincsenek, akkor ugyan mivel — és miért — töltik drága idejüket a Tem- ze-p>arton a 12 tagállam vezetői és tanácsadóik. Az első napon még megírhatták, elmondhatták, a tv* riporterek látványosan szemléltethették, hogy a Bucking- ham-palotában adott díszebéden II. Erzsébet királynő jobbján és balján ki foglalt helyet. Arról is beszámolhattak, az állami ebédlőterem 38 személyes asztalánál előételként sherryvel ízesített uborkahabot szolgáltak fel, majd Windsorból származó fácán mellehúsa következett gombamártásban és a gazdag köretek között kitüntető helyet "kapott — talán az EGK-székhely tiszteletére — a brüsszeli kelbimbó. Akinek pedig ennyi jó sem volt elég. az még részletezhette a salátákat, és a desszertként kínált fagylaltkölteményt is. A csúcsértekezlet ünnepélyes megnyitásával tehát nem vo't gondjuk a riportereknek. Csak akkor apadtak ki minden témából, amikor a kormányfők késő délután végre tárgyalóasztalhoz ültek, majd a nehéz perceket átélő szóvivőik megkísérelték közhírré tenni, miről folyt az eszmecsere két és fél órán át. Ugyanez ismétlődött meg másnap délben a befejező ülést követően — királyi ebéd nélkül. Ezután a tudósítók szétkapkodtók a csúcstalálkozó eredményeit összegező szokatlanul vaskos záróközleményt. S mire a 21 oldalas olvasmány végére értek, már csak azon tűnődtek, hogy milyen címet adjanak tudósításuknak. A vasárnapi angol lapok egyetlen összefüggő mondatot sem találtak idézésre méltónak a záróokmányból Pedig ez a csúcsértekezlet, elejétől a végéig — napirendjével, záróközleményével egyetemben — az elnöklő brit háziasszony, Margaret Thatcher rendezvénye, egyúttal Nagy-Britannia féléves elnöki tisztének záróaktusa és megkoronázása volt. „Nagyon építő szellemű és érdemi volt a tanácskozásunk" — állapította meg a brit kormányfő sajtótájékoztatóján. „Csúcsértekezlet — fontos döntések között” — vélekedett Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. Vagyis: „Szünetjel”, a valóságos problémákat, az EGK költségvetésének mind fenyegetőbb hiányát, a mezőgazdasági reform ügyét. Az Egyesült Államokkal kibontakozó kereskedelemi háborúskodást, és az elmúlt fél év „nagypolitikai” ügyét. Nyugat-Európa közel-keleti befolyásának csökkenését, mely szorosan össszefüggött éppen a brit intézkedésekkel Szíria ellen — egyelőre „elnapolták”. Főként azért, mert ugyancsak éppen a brit kormánynak, amely választások elé néz, és a nyugatnémet kormánynak, amely szintén választásokra készül, inkább „harmóniára” van most szüksége, mint vitára És persze, az „európai egység” látványos kinyilvánítására. amikor a megroppant amerikai vezetőszerep éppen „tatarozás" alatt áll. Köves Ferenc FULÖP-SZIGETEK Nyulak és vaddisznók Még majd csodálkozni fognak azon, milyen kemény is tudok lenni — mondta egyszer Aquino asszony, a Fülöp-szigetek elnöke hozzá látogató külföldieknek. Ezek ugyanis, bókolni kívánván. azt mondták neki. hogy azért találják rokonszenvesebbnek korunk más politikus asszonyainál, mert hiányzik belőle az azokra jellemző férfias keménység. Corazón Aquino az idén kétszer is bizonyíthatott: februárban győzelemre vezette a Marcos elleni tömegmozgalmat, november második felében pedig felülkerekedett vetélytársává vált hadügyminiszterén, Juan Ponce Enrilén. aki soha nem titkolta. hogy maga akar elnök lenni. Durva egyszerűsítés lenne azonban az elmúlt napokban tetőzött feszültséget kizárólagosan személyi vetélkedésre visszavezetni. Két különböző irányvonalról van szó, amely — bár politikai tartalmában nem különbözik alapvetően — az alkalmazandó módszerek dolgában homlokegyenest szemben áll egymással. E kérdés megvilágításához szemügyre kell vennünk az előzményeket. Ismeretes, hogy Enrile másfél évtizeden át Mar- cosnak is hadügyminisztere volt, és hogy végül az ő — vagyis a hadsereg — átállása adta meg a végső lökést a diktátor bukásának. Bizonyos, hogy ezzel a lépjésével saját politikai túlélését is biztosítani akarta, de nemcsak erről volt szó. Enrile — . Fidel Ramos jelenlegi vezérkari főnökkel együtt — vezetője volt a hadsereg úgynevezett reformista tiszti mozgalmának. A „reformista tisztek" meg akarták tisztítani a hadsereget — és végső soron az egész társadalmat — a Marcos- rendszer korrupciójától, mégpjedig elsősorban azért, hogy hathatósabban léphessenek fel a baloldal, főleg az Oj Népi Hadsereg (NPA) elnevezésű gerillászervezet ellen. Aquino asszony is fel akarja számolni a félelmetes erővé vált NPA-t. ámde — a katonákkal ellentétben — békés úton. Elképzeléseit megvalósítandó meg is kezdte a tárgyalásokat a gerillákkal. Amire a hadsereg úgy reagált, mint a vadász, aki — miután hosz- szú ideig űzte zsákmányát. — egyszerre csak azt látja, hogy azt az elejtés pillanatában elragadják előle. Minek tárgyalni, minek engedményeket tenni? — kérdezték a tisztek —. amikor itt a soha nem látott alkalom a leszámolásra? Enrile és a hadsereg szerepének megítélésében figyelembe kell venni még a kormányzat első számú külső szövetségesét, az Egyesült Államokat. Washington ugyanis az ország életének talán egyetlen szférájára sem gyakorol olyan nagy befolyást, mint éppjen a fegyveres erőkre. Márpedig — még ha a gerillák elleni fellépjés ügyében nyilvánvalóan inkább Enrile állás- pjontjával rokonszenvezik is — a hivatalos Amerika Aquino asszonyt választotta. A kormányzat összetétele (a „milliomosok kabinetjének” nevezik) és az államfő hangsúlyozottan Ame- niika-barát külpolitikai nézetei mind-mind biztosítékot jelentenek Washington számára, hogy a Fülöpj-szigetek „az övé marad”. Az új rendszer alkotmánytervezete pjéldául lehetővé teszi, hogy fennmaradjanak az országban az amerikai támaszpontok, sőt gyakorlatilag azt is. hogy ezeken atomfegyvereket tároljanak. Washington nem „ejthette" azt az Aquino asszonyt. akit amerikai látogatásakor hősként fogadott, és — mint láthattuk — oka sem volt arra, hogy elforduljon tőle. Enrile mindezzel természetesen tisztában volt. és igyekezett őrizni a látszatot. Elképzelése állítólag az volt. hogy Aquino asszony elnöki tisztségét afféle ceremó- niális — „uralkodik, de nem kormányoz” — jellegű poszttá változtatja, ő maga viszont miniszterelnökként teljhatalmat szerez. Enrilének és tiszttársainak a törekvéseit rendkívül veszélyessé tette az, hogy Aquino asszony tábora fokozatosan lemorzsolódott. A városi és falusi szegénység —, amely az első időkben valósággal csodákat várt tőle — kezdett kiábrándulni. Az igazi csoda pjersze az ellenkezője lett volna, hiszen Aquino asszony — minden rokonszenves vonása ellenére — nem akart szakítani a nagybirtokos oligarchiával. (Ékes bizonyítékul szolgálnak erre a kormányzat földreformtervei, amelyek leginkább korlátozottságukkal és a nagybirtokosok iránti .méltányosságukkal” tűnnek ki.) A hadsereg különböző módszerekkel — időzített hadműveletekkel, egyes baloldali vezetők letartóztatásával — mindmáig meg tudta akadályozni a gerillákkal kötendő fegyverszünetet. Enrilét és társait vádolták egyébként annak a terrorhullámnak a megindításával is, amely szintén a megbékélés akadályává vált. A kormány elleni fegyveres fellépéstől azonban a hatalomra vágyó tiszt sokáig visszariadt. Mint Enrile környezetének egyik tagja mondta, „az erőszakká; való fenyegetés néha többet ér. mint maga az erőszak". Sokáig úgy tűnt. hogy a hadügyminiszter taktikája beválik. Végül is azonban a „politikacsináló elit” visz- szariadt attól a lehetőségtől, hogy egy újabb Marcost ültessen a nyakába, és a döntő pillanatra ismét össze- kovácsölódott az a laza koalíció. amely Aquino asszonyt annak idején hatalomra juttatta. Ez a tény lehetett hatással a hadseregre is. amely nem követte Enrilét veszélyes útján. Legalábbis egyelőre. Nyilvánvaló viszont. hogy ha Aquino asz- szony megállapodásra jut a gerillákkal, akkor a senki által sem fenyegetett sziget- országban alapiosan lecsökken a hadsereg szerepe. Kérdés. hogy a katonák szó nélkül tudomásul veszik-e ezt? Még régen, Marcos fénykorában egy kiábrándult politikus úgy fogalmazott: „A Fülöp-szigetek az ötvenmillió nyúl és az egy vaddisznó országa”. A „vaddisznótól" — vagyis Marcostól — a Fülöp-szigetiek megszabadultak (és már ók sem tekinthetők nyulaknak). ám a hasonlat a közgondolkodásban mind a mai napig eleven maradt: az elmúlt hónapokban Enrilét tekintették „vaddisznónak". Bár most már — talán — tőle sem kell félniük, de azért soha nem tudhatják, nem támad-e majd egy másik vicsorgó agyar rájuk. Kepecs Ferenc MÁTRA VOLÁN IGAZGATÓSÁGA középiskolai végzettséggel és autóközlekedési forgalmi tisztképző tanfolyammal, valamint középiskolai végzettséggel és gépjárműforgalmi szakvizsgával rendelkező dolgozókat alkalmaz közúti főellenőri és közúti ellenőri munkakörökbe. Kereseti lehetőség: 4000 Ft-tól, végzettségtől, szakmai gyakorlati időtől és teljesítménytől függő kereset, jelentkezni lehet: ellenőrzési osztály EGER, Lenin út 13. Telefon: 11-533/21. 36. mellék.
