Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI XXXVII. évfolyam, 293. szám 1986. december 13., szombat ARA: 2,20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bízunk a jövőben, bízunk abban, hogy megoldjuk feladatainkat Kádár János válaszai a Magyar Televízió kérdéseire Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, péntek este interjút adott a Magyar Televíziónak. A riporter Sugár András volt, akinek első kérdése így hangzott: — Kérem, mondja el, hogyan ítéli meg a nemzetközi helyzetet és a kilátásokat? Kádár János bevezetőben a reykjaviki csúcstalálkozóról szólt, ahol — mint mondotta — a béke megőrzésének. s természetesen a két nagyhatalom viszonyának legfontosabb kérdései kerültek szóba. Nyilvánvalóvá vált. hogy az álláspontok bizonyos mértékig közeledtek egymáshoz és úgy tűnt, mintha karnyújtásnyira lenne a megegyezés lehetősége. Ez volt a legfontosabb vonása ennek a találkozónak. Rövidesen egy esztendeje lesz annak, hogy Gorbacsov elvtárs a Szovjetunió nevében. teljesen újszerű és radikális javaslatot tett. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzet és az emberiség érdeke. mindenekelőtt azt követeli, hogy a civilizációt, az emberiség létét fenyegető nukleáris fegyverektől egyszer s mindenkorra megszabaduljunk. A nyugati nagyhatalmak magatartása nem ebbe az irányba mutat. A napokban olvastam a 'NATO egyik leg_ utóbbi tanácskozásának nyilatkozatát. amelyben ismét megállapítják, hogy nekik szükségük van a nukleáris elrettentésre. Tessék ezt a két álláspontot szembesíteni egymással, s akkor nagyon könnyen lehet véleményt alkotni a dolgok menetéről. A KGST-országok pártvezetőinek moszkvai találkozójáról szólva. Kádár János kiemelte, hogy a béke védelmének és az enyhülésért folytatott harcnak a kérdéseiben teljes egység volt. Egyöntetűen helyesnek ítéltük és teljes támogatásunkról biztosítottuk azt az álláspontot — mondotta —, amelyet Mihail Gorbacsov Reyk- javikban képviselt, s amely azóta is napirenden van. A Gorbacsov elvtárssal tartott kétoldalú találkozón is pozitívan értékeltük a pártvezetők megbeszélését és teljes nézetazonossággal, elvtársi egyetértésben, megvitattuk a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Visszatérve a nemzetközi kérdésekre: mi gyakran mondjuk, hogy egyetértünk a szovjet javaslatokkal. Ezt nem illendőségből, s még kevésbé valamiféle nyomás hatására tesszük, hanem teljes belső meggyőződéssel. A szovjet állásfoglalás új, nagyon erős eleme, hogy a szovjet vezetés és személy szerint Gorbacsov elvtárs, nemcsak beszél az új módon való gondolkodás szükségességéről, hanem ténylegesen így is cselekszik. A Szovjetunió merőben új módon lépett fel Reykjavik- ban is. ami némi megrökönyödést keltett a NATO-ban. Számos amerikai és NATO- javaslatot kiindulópontként elfogadott, s azokon túlmenően, radikális leszerelési javaslatokat tett. A moszkvai találkozón megemlítettem, hogy a Reyk- javikban elfoglalt és a jelenlegi szovjet álláspont fontos új eleme a kölcsönös biztonság hangsúlyozása. Tehát nem egyoldalú, hanem kölcsönös biztonságra való törekvésről van szó. ami az összes érdekelt fél számára garantálja a biztonságot. Erőfölényt a mi oldalunkon nem akarunk, és nem engedhetünk a másik oldalnak sem. Az erőegyensúlyt azonban fokozatosan, paritásos alapon, a fegyverzet mind alacsonyabb szintjére akarjuk leszállítani. A magam részéről nagyra értékeltem, hogy a Reykjavi- kot követő időben — különféle viták közepette — Mihail Gorbacsov kijelentette: javaslataink az asztalon vannak és bármely kérdésben, bármikor készek az érdemi tárgyalásra. A nemzetközi helyzet igen fontos jellemzőjének tartom, hogy bár a katonai versengés még tart, létrejött a „köszönőviszony", Gorbacsov és Reagan Géniben általános eszmecserét, Reykjavikban konkrét tárgyalásokat folytatott. Beosztásomnál fogva, sokat foglalkozom nemzetközi ügyekkel. Ez természetes, szükségszerű, s nem is panaszként említem. A napokban is voltak olyan találkozóim, amelyeken megismerhettem jelentős nyugati politikusok véleményét. Felvetették: pillanatnyilag az Egyesült Államok vezetésének bizonyos nehézségei mutatkoznak, vajon nem akarja-e a Szovjetunió a maga előnyére kiaknázni ezt valamilyen formában. akár úgy is. hogy nem hajlandó tárgyalni. Azt válaszoltam, hogy mély meggyőződésem szerint, a szovjet vezetés a kérdéseket teljes felelősséggel közelíti meg, az ügyet nézi, és nem akar a maga számára előnyöket szerezni. A riporter ezután arról kérdezte Kádár Jánost, mit várhat hazánk a nemzetközi kapcsolatoktól? A nemzetközi helyzetet illetően, népünk legfőbb igénye, hogy béke legyen, békében élhessen és dolgozhasson a szocialista építés terveinek megvalósításán — hangzott a válasz. — Ez ugyan automatikusan nem valósul meg, de a békét óhajtó népek akarata és a józan ész végül felülkerekedik, mert az emberiség számára más út nincs, mint a nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldása. A magyar nép nyugodtan élhet, népünk biztonságáról, szövetségeseinkkel együtt, mindig gondoskodunk. Fel szokták vetni, mit tudunk tenni mi. magyarok, ebben a nemzetközi helyzetben. Az természetesen világos mindenki számára, hogy egy ilyen, aránylag kis lélekszámú, kis területű ország alapvető fordulatot egyedül nem tud előidézni semmiféle nemzetközi kérdésben. De a jó ügy javára tud tenni valamit. És, állítom: tesz is. Miként ítéli meg ma Kádár elvtárs, Magyarország harminc évvel ezelőtti helyzetét? — kérdezte ezután a riporter. Mostanában — nem egészen a mi szándékunk szerint — sok szó esett 1956- ról. Azok a propagandaforrások. amelyek nem különösképpen szeretik a szocialista társadalmi rendszert, a kommunistákat, valamiféle kampányt indítottak az események újraértékelése céljából. Az akkori valóságot szeretnék a lényegéből kifordítani, azért kapott nagy sajtót ez a harmincadik évforduló Nyugaton. A hangulat- keltés bizonyos értelemben nálunk is érződött, ezért mi is felidéztük: mi történt valójában 1956-ban. Magyarországon akkor — több ok miatt is — mély társadalmi krízis volt. A Magyar Szocialista Munkáspártnak 1956 decemberében — tehát még a legforróbb napokban — született egy határozata, amely feltárta az események jellegét, s megjelölte az előidéző okokat is. Ezt a határozatot bárki elő- veheti. újraolvashatja és megállapíthatja: a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának akkori értékelése ma is helytálló. Sokan elfelejtik, hogy Magyarországon 1956 októberében nem 10—12 napos válság volt, hanem 1953 nyarától nyílt politikai krízist éltünk át, éveken keresztül. Hathónaponként változtak az irányzatok, hol a szektás, hol a revizionista irányzat nyomult előtérbe. A hibák ismertek voltak, de a nép nem látott komoly szándékot arra. hogy a hibákat kijavítsák, Elkeseredettek és összezavartak voltak az emberek — ez is hozzátartozik 1956 októberének történetéhez. A mi számunkra ezért elsőrendű feladat volt ennek az eszmei zűrzavarnak a felszámolása, hogy mindenki megtalálja az igazi helyét, és ne olyan oldalra sodródjon, ahová talán nem is akart kerülni. ön, mint az elmúlt, harmincesztendős korszak névadója, hogyan értékeli azt az utat, amelynek során az 1956-os válságból kijutva, a mához érkeztünk? A „névadó" címhez nem ragaszkodom — válaszolt a párt főtitkára. — Ettől függetlenül, sok mindenről lehet és kell szólni. Az előállott helyzet egyik jellemzője a teljes anarchia és a társadalom szervezett erőinek bomlása volt. Először ezt kellett megszüntetni. és helyreállítani az országban a törvényes rendet. További nagy eredménynek tartom, hogy egy olyan helyzetből, amelyben már a párt sem volt működőképes, szervezetienné vált az állam, megbénultak végrehajtó szervei, sikerült kikerülni és újjászervezni a pozitív erőket. Rendkívül fontos volt számunkra, hogy szembenézzünk a valóságos helyzettel és felismerjük, hogy szükségünk van a nép megértésére és támogatására, de ezt semmiféle parancsszóval vagy tekintélyre való hivatkozással elérni nem lehet. Az emberekkel meg kell beszélni, miről van szó. Meg kell hallgatni őket, és érvekkel, meggyőzéssel megszerezni a támogatásukat. (Folytatás a 2. oldalon) A szövetkezeti parasztság érdekelt a közös munka eredményességében A mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa A mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa pénteken délelőtt az Építők Rózsa Ferenc Székházában megkezdte munkáját. A kongresszuson csaknem egymillió termelőszövetkezeti tag képviseletében 600 küldött tanácskozik. Az elnökségben helyet foglalt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Szabó István, a TOT elnöke, a Politikai Bizottság tagja, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Hetényi István pénzügyminiszter, Markója Imre igazságügyi miniszter, valamint a szövetkezeti mozgalom, a társadalmi és tömegszervezetek számos képviselője. A tanácskozást Fülöp László, a TOT alelnöke nyitotta meg. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának írásos beszámolójához Szabó István, a TOT elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Bevezetőben megállapította: a legutóbbi kongresszus óta további kedvező változás következett be a mezőgazdaság és a termelőszövetkezeti mozgalom szerepének és helyének megítélésében. Társadalmunk elismeri az agrárgazdaság, ezen belül a tsz-ek eredményeit, erőfeszítéseit. A mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti gazdálkodás gazdasági környezete alapvetően segítőkész, megértő, ám kétségtelenül szigorú, ami a szabályozást illeti. Ez egyre következetesebben közvetíti — az ország gazdasági helyzetével összefüggésben is — a fokozódó követelményeket, s a külső gazdasági környezet hatását. Az utóbbi öt évben tovább nyílott az árolló, növekedtek az elvonások és mérséklődött a közvetlen támogatás. Mindez növelte a tsz-ek terheit, szűkítette felhalmozási forrásaikat. A szabályozás az adott helyzetben mást nem is tehet: mind szigorúbban igényli a teljesítmények fokozását. Ezt a jellegét, mint alapvető tendenciát, el kell fogadnunk, még akkor is, ha részleteket illetően vitáink is vannak. Előnytelen vonása viszont az esetenkénti szeszélyesség és a következetlenség, ami az érdekképviseleti munka napi gyakorlatában is szóba kerül. Arra van szükség, hogy a szabályozó- rendszer elemei összehangol- tabbak legyenek, s egyértelműbben, áttekinthetőbben ösztönözzenek a célok elérésére. Meg kell teremteni az érdekeltség, és az eszközök jobb összhangját, hogy a célok elérését az eddiginél ritkábban kelljen politikai eszközökkel — ag Nációval, meggyőzéssel — elősegíteni. Szabó István utalt arra, hogy a külpiacon az elmúlt években felerősödtek a kedvezőtlen tendenciák, amelyek egyértelműen hátrányosan érintették a magyar mező- gazdasági termelőket. A kialakult viszonyok között óhatatlanul szóba került a kivitelre szánt árutermelés visszafogásának a kérdése. Ez azonban — mutatott rá' — nem bizonyulna helyes lépésnek. agrártermelésünk erejét nem sorvaszthatjuk el, meg kell őrizni, és felkészülten kell várnunk a kedvezőbb fejleményeket. A gazdaság szervezeti és intézményi rendszerének korszerűsödésével kapcsolatban kiemelte: az elmúlt időszakban a vállalati és az igazgatási teendők letisztultak, folytatódott szétválásuk. Egyre nyilvánvalóbb, hogy viszonyaink között mind kevesebb létjogosultsága van a monopóliumoknak, a versenytől felmentett egykéz- szervezeteknek. A tsz-ek kel közvetlen kapcsolatban lévő több központosított nagyvállalati szervezet megszűnése kedvező helyzetet teremtett, mivel felerősítette a partnerek önállósáeét, és nagyobb hangsúlyt adott a felelősségnek és az esélyek egyenlőségének. A mezőgazdasági szövetkezetek elmúlt ötévi gazdálkodása teljesítményét értékelve a TOT elnöke elmondotta : — A tsz-ek az előző ötéves időszakhoz képest növelték a termelést, és — ami jelentős eredmény — összességében teljesítették a VI. ötéves terv reájuk háruló feladatait, összehasonlító áron számolva mezőgazdasági termelésük öt év alatt 13 százalékkal nőtt, úgy, hogy a ráfordítások csak kilenc százalékkal emelkedtek. Az elemzésben azonban itt nem állhatunk meg, látnunk kell, miképpen alakult a teljesítmények íve Az 1984-ig tartó fejlődés után, az utolsó két évben, fordulat következett be. Mérséklődtek a teljesítmények, és sem tavaly sem az idén nem sikerült maradéktalanul teljesíteni a termelési előirányzatot. Tisztáznunk kell, mennyire befolyásolta teljesítményeinket az aszály, amely üzemek százait sújtotta, egy részüket rákényszerítve a tartalékok felélésére is. Ám azt is egyértelművé kell tennünk, mennyiben járultak hozzá a visszaeséshez munkánk gyengeségei is. Az kétségtelen, hogy a szövetkezetek ráfordításai az utóbbi években nem emelkedtek olyan mértékben, mint az azt megelőző időszakban, a hatékonyság azonban mégsem tekinthető kielégítőnek. Továbbra is sok a felhasználásnál a veszteség, és elfogadhatatlanul magas az az értékcsökkenés, amit a termékek az értékesítésig elszenvednek. Az állattenyésztés teljesítményei lényegesen elmaradnak az elfogadható szinttől, például a biológiai produkció tekintetében és a minőségben, és nem engedhető meg az sem. hogy a megtermelt almának alig háromnegyedéből lesz áru. A csökkenő élőmunkafelhasználásnak is akkor lehetne örülni igazán, ha azt a munkaszervezés, illetve a munkateljesítmény javulása eredményezte volna. Ám sokkal inkább arról van szó, hogy az élőmunka egyes munkaigényes tevékenységek megszűnése vagy egyes technológiai elemek kihagyása következtében lett kevesebb. A nem termelői állományban változatlanul tart a létszám gyarapodása, holott erre nincsen semmilyen elfogadható indok. A TOT elnöke foglalkozott a gazdálkodás differenciálódásának kérdésével, kifejtve: az eredmények létrehozásában a gazdaságok eltérő mértékben vettek részt. Amíg az üzemek egy csoportja még ebben a nehéz időszakban is képes volt a dinamikus fejlődésre, addig a termelők jelentős köre nemcsak az élbolytól, hanem a középmezőnytől is leszakadt, és súlyos jövedelmezőségi gondokkal küszködik. Mintegy háromszáz nagyüzemről van szó; ezek egymillió hektáron gazdálkodnak, és százezernyi tsz-tagot foglalkoztatnak Nem maradhatnak magukra az egyszerű újratermelés gondjával. Helyzetük rendezésére az eddigi, egyedi gyakorlat nem bizonyult megfelelőnek, ezért átfogó köz(Folytatás a 2. oldalon)
