Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 1., szombat 9. mint gyerekkoromban (1890). Petiig a földmunka akkor alig volt több a -karistolás- nál«. A búza szára meg olyan volt, mint a nádszál.' Búzából fejadagként kb. 2.60—3 mázsát hagytak meg egy évre. Abban az időben a falu lakosságának fő tápláléka a kenyér, a tésztaféle volt. A levest nagyon szerette a paraszt. Kellett a szervezetének a vízutánpótlás is. Azonban a sűrű levest szerette, s azt ette meg. „A kanál is megállt a tésztától sűrít levesben.” A búza őrlése A múlt század utolsó negyedében csak vízimalom volt a faluban és a környékén. Bodonyban: a Sóskásban. kenderszeren, ré'timalom volt Paridon, a Kanázs vár alatt. Ezekbe a malmokba jártak őrölni a faluból. „A fogásnál (azonos a rétimalomnál, csupán a malomnál, a malom előtt, egyszerű vízfogást, duzzasztást csináltak) levő vízimalomban még én is jártam őrléskor. Levitt 1908—9-ben Andris bátyám 2 zsák búzával. Ezt a 2 zsák búzát egész éjszaka őrölték. Az időt meg azzal töltötték, hogy -mó- nárkalácsot« sütöttek, meg ettek. A mónárné csinálta a tésztát, oszt felváltva sütötték." Ez a malom csak ösz- szedarálta, őrölte a búzát. „Olyan korpa vöt, ha belenyúltál, nem lett lisztes a kezed tőle". Ezt fodorkor- pánaií hívták, mert nem ment át a szitán. „Olyan ézű kenyeret nem eszek, míg a világon leszek, mint abbó’ készüt.’’ ,<Hej alá, haj alá, vízima. lom alá / Gyönyörű barna lány gyér a szűröm alá, / Nem megyek, nem megyek mer sok az irégyem, ' Any- nyi az irégyem, mint a fű a réten.” Mikor bontották le a malmot? ,,Mikor Fejes Bálint János hazajött Ameri- kábó' oszt megvette azt a rétet. Az első háború végén még a malomkerek sokáig ott vöt. A mónárok neveire nem emlékszem." Ezt az „egybeőrlött" lisztet odahaza kellett kiszitálni. Szitafajták: ritkaszita (kenyérszita), sürőszita (selyemszita). A szitákat leginkább Egerben vették, vagy onnan hozták. Drága volt a szita. azért így panaszolták egymásnak: ^Sógorasszony komámasz- szony, vegyék szitát, mert el- nyűvik.” A szitálás nagy munka volt és ezt is az asszonyok végezték. Korán meg kellett ezt tanulni, hiszen 15—16 éves korban már férjhez mentek a lányok, és ettől kezdve szültek és dolgoz: tak. és nagyon kevés örömmel éltek. A fiatalasszonyt bizony néha így biztatták az idősebbek a szitáláskór: i,... no fiacskám, itt a szita, tanujjá meg szitányi ne- csak a farod rázzad”. A szitálást rendszerint pénteken végezték és egv asszony egész nap szitált. A szitálást nagyteknő felett végezték. A korpát kivette a szita. A finomszitával még tovább lehetett finomítani a lisztet. Tulajdonképpen csak egyfajta lisztet kaptak. Kicsit veresszínű volt. de „jó- ézű" kenyér lett belőle. Az első háború előtt majd utána egymás után létesültek a gőzmalmok. Bodonyból még jártak Ver- pelétre is. Később épült R ecsken. M átraderecskén, majd Bodonyban a Csomós-féle gőzmalom”. (az 1920-as években). A búza őrlésében, a liszt minőségében nagy változást jelentett ez. Mint minden újtól, ettől is „húzódozott" a nép. így ijesztgették egymást: „Ne menny a gőzmalomba, mert keveset adnak.” Hé, nem jó lisztéi adnak ott." Természetes, megszokták és megszerették. Akik tehették — ez volt az általános —. legalább „egy félévre beőrölték a kenyérnek valót”. Volt olyan is, aki egész évre őrölt. A gőzmalom már differenciáltan adta az őrleményt: korpa, veresliszt- kenyérliszt, nullásliszt. A korpát a jószágok takarmányozására használták el. A veresliszt és az apróbb korpa keveréke, melyet nem lehetett tovább tisztítani. A Szegényebbek belekeverték a kenyérlisztbe. ezért szegényebb lett a kenyér is. Egyébként a vízimalom lisztjéből sütött kenyér is mindig kissé ..veres- színű" volt. A liszt tárolása Legalább fél éve „beőrölt" a család. Ezt a lisztmeny- nyiséget tárolni kellett. Ha a tárolás nem volt megfelelő, úgy „bedohosodott" a liszt, vagy molylepke előszeretettel petézett bele. Ha a liszteszsákba hagyták ezt a „komrába" vagy a „búzáskomrába" a lócára tették. Nagyobbrészt a ládába, a „szuszékba" tették. Egy-egy ládában 3—4 mázsa liszt is elfért. A ládák szintén a komrában. „búzáskomrában" voltak. Ezek hűvös, hideg helyek voltak. Gyakran mozgatták. vagy lapáttal megforgatták. „Csak többéves liszt avasodott, dohosodon meg." Abban az időben nem könnyen avasodott meg. mert száraz búzából őröltek. Ha nedves volt a búza. addig szárítgatták. forgatták, amíg szárazon nem csörgött. A „pár" készítése A századforduló körül „élesztőt” még nem árultak. nem ismerték. A kenyeret „párral" készítették. A pár alapanyaga: komló, korpa, kovász. A komló (Humulus) „közönséges" komló (H. lupulus) fajtája a patak partján termett. A komló termését az asszonyok és gyermekek gyűjtötték be. A bodonyi két patakmederben. főként a községen átfolyó szakaszán sok helyen volt. Ráfolyt a meder szélén levő bokros részre, „gátra”. Az ilyen magasabb helyre létrát támasztottak és így szedték le. Az ígv összegyűjtött termést megszárították a napon, majd vászonzacskóban. üvegfazékban tárolták. A „párt" a következő módon készítették: a teknóbe korpát tettek, szétterítették az alján és ez kb. ujjnyi vasag volt. erre öntötték a felfűzött komlót, melegen. Majd ősz- szekavarták alaposan. Amikor ez a keverék kihűlt. beletették a kovászt, amit a kenyérsütéskor hagytak meg erre a célra. A korpavízbe három üszökszenet dobtak. Az így nyert párt szétmorzsolták. .majd külön erre a célra használt pártartóra tették, ahol szétterítették. A pártartót szalmából. sásból fonták hasonló módon, mint a szakajtót, csupán ez egy 30 cm átmérőjű körlap körül kb 1—1,5 cm magas széllel. Itt azután megszáradt, kiszáradt az anyag és ezt használták kiskovász készítéséhez. A kiskovász „Émmá mettettem a fcis- kovászt.” így szólt egyik asszony a másiknak. Az év- minden szakában kevés időeltéréssel, estefelé 5—7 óra között „tették" meg a gazdasszonyok. A konyhába vitték a teknőlábat és abba tették a nagyteknőt. A jó gazdánál nem mozoghatott inoghatott a teknőláb. A gazdasszonv gyerek vagy fiatalasszony segítségével behordta a lisztet a „bű- záskomrából", vagy kiadta az utasítást, hogy „hozzák mán be a lisztet, ki van készítve”! A régi nagy családokban hat kenyeret sütöttek egy sütésnél. Ahol 10—15 fős család volt. kétszer is egv héten. 6—10 fős családnál szűkösen egv hétig tartott, Téli időben ez a mennyiség két hétig is elég volt. A Béres-hadnál (Béres lackó András) még a kemence is nyolc kenyérhez készült, mert nagy család volt. A behozott lisztet megszitálták, a szitálást a teknóbe — teknő fölött — végezték. Hat kenyérhez három szakajtó lisztet használtak fel — kissé tetőzve. Amikor beszitáltak. a teknő háromnegyed részére húzták össze a lisztet. A kb. egyharmad üres részében készítették el a kiskovászt. A megszáradt párból minden kenyérhez egv fél marékkai tettek az áztatóba. Ez a száraz pár a bögrében — áztatóban — megkelt. elázott. Volt külön erre a célra egy kis kerek szita. — kb. 12 cm — ezen átszűrték a kiskovászba. így kelt reggelig. Farkas Gábor
