Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. november 11., kedd Szabó Iván: Ágaskodó lipicai Kunkovács László: Kőlábas galambdúc NOVEMBER 16-IG: Paraszti múlt és jelen a Hatvani Galériában* A galéria legújabb kiállításai újféle vállalkozás megjelenéséről tanúskodnak. Két műfaj, a képzőművészet és a fotózás találkozásának lehetünk tanúi. De ez még nem minden. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a két műfaj — egymást fölerösít- ve — a paraszti múltat és jelent célozza meg sajátos eszközeivel, közben pedig történelmet rögzít. Nemzeti múltunkból ragad ki korszakokat, és a nemzeti réte- geződés különleges világát: a földközelt, a kenyeret és a húst asztalunkra teremtő földművelő néjret, annak külső-belső magatartásformáját nyújtja a szemlélőnek. Ha különállóként vesszük a két tárlat anyagát, azt is hozzá kell tennünk az imén- tiekhez. hogy az etnográfus, a szociológus szemével látó, munkálkodó Kunkovács László fotóművész főként az ősi vagy újabb kori paraszti építményekre irányította a figyelmét, masinájával lankadatlanul járva a haza különböző tájait. És amit így kapunk, nemcsak történelem, hanem a szociófotózás olyan mesterdarabjainak gyűjteménye, melyből rideg tényként tükröződnek ugyan a • Dr. Kovács János, a megyei tanács művelődési osztályvezető- helyettesének nyitó beszéde. népi építmények, minden célszerűségükkel, objektivitásukkal, ám érezni a lapokról, hogy minden fotózott tárgy iránt mély, emberi vonzódása van Kunikovács Lászlónak. Személye azonosul az alföldi kerekóllal, szabad kemencével éppen úgy, mint felvételének ama tárgyával, amelyben egy otthonából elűzött szabolcsi szegényparaszt tűnik a szemünkbe. Mondjuk azt, hogy önös munka, amit Kunkovács művel? Csupán a néprajzos csettint a nyelvével, amidőn szembetalálkozik a csányi dinnyéskunyhóval, a Bükkalján lefotózott, kőbe vájt pásztorszállással? Ez így nem igaz. Mert lehet bár. hogy a tudós szeme mást halász ki egy-egy képmező egészéből, de bennünket a lényeg üt szíven: íme. ilyen volt itt és itt az élet, történelmünknek nem is annyira a régmúltjában ez jutott a summásnak, a nehéz paraszti munkát tűrők- nek. Történelem az is. amit a vásárhelyi Tornyai Múzeum festményeinek, szobrainak alkalomhoz illő — negyed- százados a Hatvani Lenin Tsz! — válogatása tükröz mindannyiunknak. Csakhogy ezen anyagot szemlélve látjuk, hogy a paraszti élet — régi és új egyként — nem egyetlen optikán keresztül jelenik meg számunkra, hanem kifejezhető ez úgy: festői. szobrászai szerint. Azért színesebb, ösz- szetettebb. szórakoztatóbb is talán,, mint a fotógyűjtemény. De mégsem vagyunk hajlamosak ilyen rangsorolásra, hiszen mindkét kiállítás magas szinten, szuverénül vall a már jelzett népréteg öröméről, bánatáról. így ekként sorolja elénk embertípusait. tájelemeit, tárgyi környezetét éppen úgy. mint az emberi munkát könnyítő-segítő társat, a lovat, amely Kurucz D. István esetében például egy hangulatos kovácsműhely előtt jelenik meg, fölsejdítve a háttérben a vásárhelyi tanyavilág máig eleven-élő rónáit. Szabó Iván ,,Ágaskodó lipicai" című bronzának tárgya, az arányosan szép csikó modellje pedig kikerülhetett volna akár Hatvan környékéről, amikor még nem volt szennyezett a Zagyva, és egy-egy istállót bíró gazdaember kisbérese talán oda járt szomjúhozó csikajával itatni. A sokszínű festői világ és alkat természetesen formai kísérletezéseknek is teret enged, miközben a „Régi és új aratás” című kompozíción erősen realisztikus megfogalmazásban tűnik elénk ez -a máig embert próbáló munka. Hiszen például Erdős Péter „Körbálák” című műve nem csupán a tsz- mozgalom jelene, hanem a geometrikus elemekkel való kísérlet. Vagy nézzük Fejér Csaba „Romos tanyájá"-1! Csupán ítéletet mond a múlt felett? Harangoz, el- parentál egy világot? A műben ez is benne van. de ugyanakkor arra is rádöbbenünk. hogy csupán a szürkéből és a barnából micsoda színgazdagságot lehet teremteni. Szalay Ferenc „Tükrös” című festménye pedig kérdést is fogalmaz: csak egy konkrét szobabelsö, amit megkomponált a festő? Nem valószínű. Falusi, tanyai kis házakban állt az a tükör Vásárhelytől a nógrádi dombhátakig, és generációk egymást követő leányai. asszonyai járultak eléje mindenütt, hogy munkába. templomba menet másmás kendőt, pártát kössenek a fejükre. így történelem, így életregény, társadalomrajz ez a mű is, természetesen mind a többivel. És emiatt kerül talán nagyon közel hozzánk ez a tárlat éppen úgy mint a tárgyalt másik. Nekünk festették, mintázták, nekünk fotózták. A mi hazánk, a mi népünk ismerhet magára a kiállítások darabjaiban. No, meg — a múltat összevetve a ma ábrázolataival — általuk bizonyosodhatunk meg: hová érkeztünk, ki iránt, miféle eszme oldalán kell naponta elköteleznünk magunkat. PÉNTEK IMRE: A felnőttkor küszöbe III 1. Lajtai átsietett a belvároson. elhaladt a buszmegálló mellett, és megcélozta a sivár betonkockákból kirakott lakótelepet. Maginot- vonal — jutott eszébe, valahányszor ránézett a tízemeletes - épületek erődítményszerű sávjára. Maga sem tudta, miért pont a Maginot-vonal ugrott be neki. talán fotókon látta a történelemkönyvben a híres erődítményeket, de valamiképpen találónak érezte a maga adta elnevezést. Az órájára nézett: öt múlt néhány perce. Még inkább megnyújtotta a lépteit, mert a volt neje nem szerette a késéseit. ..Ha egyszer öt órát mondtál, akkor legyél pontos. És ne hadováij össze mindent halaszthatatlan értekezletekről, váratlan üzemlátogatókról. Akiket nyilván neked kell kísérgetned. gyerek meg itt toporog az ajtóban, hogy mikor jön az apu . ..” Ez a mai látogatás különösen döntő — Rózsi többször kihangsúlyozta: ..Pétiké most lépi át a felnőttkor küszöbét.’’ így, ilyen fellengzősen fogalmazott, mindig is ilyen volt. nem tudott szabadulni az efféle kifejezésektől; Lajtainak a háta borsózott. valahányszor ..belerohant" az ilyen anyai kinyilatkoztatásokba. „Talán, ha ezektől az őszintétlen pózoktól meg tud szabadulni” — gondolta, aztán csak elhúzta a száját. Valóban nem akart elkésni, mert azt ő is elismerte: az iskolatáska megvétele tényleg fontos esemény. S tulajdonképpen Rózsi még rendesnek is mondható, hogy felhívta, értesítette a korszakos fordulópontról. Petinek iskolatáskát vásárolnak. S jöjjön el, ha ráér. Na, most ebben rejlett egy olyan célzás is. kimondatlanul, hogy akkor Lajtai majd lovagiasan a zsebébe nyúl. és kifizeti a legdrágább táskát. Mindezt előre lehetett látni, de ..mindegy" — gondolta — „hadd örüljön a kissrác". Ha nem is a felnőttkor, az iskola küszöbét tényleg átlépi az ősszel, ami valóban határkő. A kisgyermekkor lezárul, s kezdődik a hajtás, a gürizés. Hát igen, amikor ő kezdte ... elvigyorodott. A táska. Igen. az övé fekete lakktáska volt. háton hordható. Aztán hamarosan szétmállott, mert a papundekli nem bírta a gyűrődést. S bizony alig tudta becsatolni. beakasztani a kallantyúját. ehhez mindig „Kistibi” kellett. Ketten csak elboldogultak vele. „Kistibi, Kistibiii" — szinte hallotta a saját gyerekkori visítását, hogy a barátját hívta. Focizni, horgászni, vagy keresni az alagutat a vár körül. „ Istenem, mennyi csíny, mennyi kaland.” Ezek a mai gyerekek pedig itt szenvednek a panel-erődökben. az örökös egyformaságban. Azért neki még volt „gyerekkora". S nem kellett az anyjának a tizedikről liften lekísérni. ha labdát akart kergetni a gyöpön. Pétiké még mindig fél a liftben. Kire ütött? Feltehetően az anyjára. ő olyan megveszekedetten félős. Bennragadt egyszer szegény gyerek! Kí kellett hívni a szerelőket. Na és! Ettől még nem dől össze a világ. Azóta Pétiké inkább fönt kuksol a szobájában — hol volt például neki „gyerekszobája”? — és az istennek sem hajlandó lemenni. A barátai is elmaradtak mellőle. „Jó. a táska tényleg kell.” Volt egy dugi ezrese, ebből talán kifutja. Mert abban biztos volt. hogy Rózsi majd a legdrágábbat próbálja a gyerek hátára ... Némi kísértést érzett, hogy betérjen a Liget sörözőbe — „Hol van itt liget? Kinek támadt ez az örült ötlete?" — és felhajtson egy korsóval, de aztán megszólalt benne a „vasárnapi apa" lelkiismeretfurdalása. „Látod. már megint a kocsmán jár az eszed, az a szegény gyerek meg az ajtóban toporog.” Lelki szemeivel látta is, amint Pétiké az ajtót rugdossa vagy földhöz csapja kedvenc matchboxát. mert nem érkezik meg soha az ő „gonosz” apukája. De végül is megérkezett, s az ajtórésben egy cédula fogadta. Azonnal átlátta a helyzetet: ők ma már nem fognak együtt táskát venni, az biztos. „Megint elkéstél. Nekem nincs időm téged le- segetni, mikor méltóztatsz idecsámborogni. Ennyit ér a te apai szereteted. Rózsi.” Kész, passz. Most mit csináljon? (Folytatjuk) Az oktatási törvény vitájának kapcsán is többször szóba került a középiskolát elérő demográfiai hullám. Az 1992—93-as tanévben több mint százezerrel növekszik a középfokon tanulók száma. Ennek következtében legalább kétezerrel kell növekedniük a tantermek számának. Incze Zsuzsa riportjában azt kutatta, hogyan készülnek fel az oktatás irányítói az újfajta szemléletet igénylő feladatokra, a most épült középiskoláknak hagyományok nélkül hogyan sikerülhet elismerést szerezniük a tanulók, szülök előtt ahhoz, hogy ne küszködjenek beiskolázási gondokkal, felvehessék a versenyt a több évtizede működő patinás iskolákkal. A megkülönböztetett figyelmet mutatja az is. hogy az építésre szánt összegekkel már tervezhetnek a tanácsok. Boldizsár Gábornak, a Művelődési Minisztérium osztályvezető-helyettesének szavaiból kiderült, hogy szeretnék elkerülni az olyanfajta kampányjelleget, amely a hatvanas évek elején létrehozott több jellegtelen iskolát. Már most azon kell gondolkodni, hogy saját, egyéni' arculatú középiskolák épülhessenek, de főleg olyan belső munka alakuljon 'ki. amely mássá tehet egy-egy intézményit, annyifélévé. ahány épül. így elkerülhető az uni- formizáltság. Ehhez azonban úgy kell gondolkodni, ahogyan tették a kőbányai és a pestlőrinci iskola igazgatói, tanárai. A kezdet minden nehézsége ellenére megteremtették azokat a pedagógiai feltételeket is, amelyek feledtették az első lépések bizonytalanságát. A László Gimnázium kihelyezett tagozatából egy általános iskolai épületben kinőtt az új intézet Zrínyi Miklós Gimnázium néven. A szellemi építkezést segítették a régi gimnázium hagyományai is. A lőrinciek új épületben kellemes pihenő- sarkokat alakítottak ki, s a tárgyi adottságok mellett már most megtervezték a kéttannyelvű oktatást. A nyelvi laboratórium méltán büszkesége az iskolának. A speciális rajztanterem úgyszintén. Most rajzolódnak azok a körvonalak, melyek biztosítékai lehetnek egy, a későhbi évek hagyományokban gazdag és vonzó iskolájának. Lövei Gyula Élő örökség Dajka Margitot kivéve egyetlen kiváló művész se hatott rám annyira, mint á varázslatos, az embernek is utánozhatatlan Mezei Mária. Mozgalmas élete során nemcsak seregnyi sikerben, hanem legalább ennyi megpróbáltatásban is volt része. Mások ilyenkor megkeserednek, magukba zárkóznak, mizantrópokká válnak, ő azonban még tisztábbá, nemesebbé edződött. Betegsége leszólitotta a színpadról, küldetése mégsem fejeződött be. Érezte, tudta, hitte:/ számvetése. vallomása, intelme közérdekű. s erről az oxigénpalack fogságában is beszélnie kell. Az elmúláshoz közel is a humánumot hirdette, mindnyájunkat arra intett, hogy ne csak egyéni vágyaink, óhajaink csak azért is teljesüléséért küzdjürfk, hanem adjunk kincseinkből a többieknek is. Erről tanúskodott az az interjú, amelyet 1982. november 26-án sugárzott először a rádió. A műsorvá'o- gatck szerencsére rangjának, értékének megfelelően kezelték a programot. Fontosnak tartották, hogy ez a mindig aktuális testamentum ismét elhangozzék, s arra neveljen valamennyiünket. hogy legyünk megértőbbek egymáshoz, s a hétköznapjainkon becsüljük munkatársaink, barátaink jó szándékú igyekezetét, nekünk is kamatozó buzgalmát, ne vonakodjunk a szeretet íratlan törvényeit betartani, mert a törődés ránk is visz- szasugárzik, hátralévő kevés vagy sok évünket is bearanyozza. Király Györgyinek az nyilatkozott meg, akinek minden mondatát tantaluszi kínok hitelesítették, akit százezrek hittek démonnak, aki vállalta tévedéseit. hibáit, aki nem riadozott attól, hogy látva lássák. Szerkesztői remeklés volt szívdobbanásokkal megsea- kítani a drámai erejű. az expresszív hatású kitárulkozást. Ez a motívum folyvást visszatért, s nyomatékolta a már-már biblikus szárnyalá- sú búcsút. Postázója értünk aggódott, miattunk kárt mikrofont, bízva abban, hogy memen- tójára felfigyelnek, s élő. továbbfejlesztő-re méltó örökséget hagyományoz az utána következőkre. De szívesen írom le, hogy nem hiába tette ... Pécsi István Restaurálják a székesfehérvári Rác templom freskóit Megújulnak Székesfehérvár egyik legszebb egyházi műemlékének, a Rác templomnak a freskói. A bizánci jellegű. Jézus és Keresztelő Szent János életének mozzanatait ábrázoló falfestményeket, valamint a templom rokokó ikonosztá- zát — Jovan Grabovacz és Grigorju Popovicz 1771-ben készített remekeit — restaurálják, színeiket felfrissítik, eltüntetik az idő kártételeit. Magát az épületet az Országos Műemléki Felügyelőség a közelmúltban hozatta rendbe. Felújították a barokk homlokzatot, a templom belső felületeit megtisztították az évszázados gyertyakoromtól, s megkezdték a berendezés felújítását is. Ezt a munkát tetőzi be a freskók helyreállítása. A megújult Rác templom érdekes dísze lesz a körülötte terjeszkedő új lakónegyednek. s középpontja a Rácváros hajdani portáiból létesülő skanzennek. Hagyományok nélkül
