Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 1., szombat 5. Látszólag az ügy be van fejezve. A döntés megszületett: a gyöngyösoroszi ércbányát leállítják, ahogyan a hivatalos kifejezés megfogalmazza — tartósan szüneteltetik a működését. Nem más ez, mint az a tény, hogy rátehetik a bejáratra a lakatot. Ez a szomorú valóság, ami magával vonz még egy kérdést: mi lesz a bányászokkal? — Az emberekről gondoskodunk — válaszolta az Országos Érc- és Ásványbányák Rézérc Művei körzeti üzemének vezetője, Lovász András. Megkönnyebbülten sóhajthat fel mindenki. Egy pillanat alatt elszáll minden aggálya. Ha máshol és máskor elő is fordulhatott, hogy pont azok nem tudtak a jövőjükről semmit, akiknek a sorsáról döntöttek, itt nem így történt. Visszacsengtek bennem Nagy Emilnek, a gyöngyösi városi pártbizottság titkárának a szavai, aki a kérdésemre ezt mondta: — Állandóan figyelemmel kisérjük az oroszi bánya és az ott dolgozó bányászok sorsát. Törődünk azzal, hogy az emberek minden döntésről tudjanak és a lehetőségeiket ismerjék. Ezt nagyon fontos feladatunknak tekintjük. Mi van azonban a summázott megállapítások mögött? Ahogy szokták mondani, mindig a részletek az „izgalmasak'. — Az oroszi bánya jövőjét illetően már régebb óta folytak tárgyalások — jegyezte meg az üzemvezető. — Igaz, a döntést csak most. az idén februárban hozta meg a gazdasági bizottság, de mi jóval előbb elkezdtük a felkészülést erre az esetre. Mert az volt a kérdés, mi lesz „a bánya utáni időkben”? Csak úgy otthagyni mindent az ebek harmincad- jára. nem lehet. Elég csak az értékes eszközökre és berendezésekre gondolni. Azoknak a „kimentése" a föld alatti részekről már javában folyik. Amit értékesíteni, hasznosítani lehet azt eljuttatják az új helyére. A vágatokat és a fejtéseket is „meg kell őrizni", mert — ha nem is mondják ki hangosan az oroszi- ak — úgy szeretnék, ha bármikor folytatni lehetne a fejtést a telérekből. Erre minden lehetőségük adott. Az emberek pedig .. . ? — Egy részüknek lehetősége nyílik arra. hogy kor- kedvezménnyel kérje a nyugdíjazását. Mindenkit megkérdeztünk és aki a nyugdíj mellett döntött, annak írásban is rögzíteni kellett az elhatározását. Akik pedig nem kérték? — Különböző munkalehetőséget kínáltunk fel nekik. Elmehettek más bányákba dolgozni, de még a határainkon túl is tudtunk nekik foglalkozást nyújtani. De nem ők teszik ki a többséget. A mi bányászaink úgy vannak. hogy itt akarnak maradni. Bányászok bánya nélkül? — Régóta folytatunk különböző kísérleteket. Hogy csak az egyiket említsem: forgácsból vasport állítunk elő. amit a búza tisztításánál alkalmaznak. Kerekre nyílt a szemem. De nem sokáig álmélkod- tam. Kiderült, hogy a vaspor a vékony héjú gyom- magvakba belefúródik. aztán már csak egy erős mágnes kell, aminek révén a „vasporos gvommag" úgy kiröppen a búzaszemek közül, mintha soha ott sem lett volna. Gondolták volna? A legkecsegtetőbb terv azonban a használt akkumulátorok feldolgozása. Így mondják: a HAF-üzem. A részletek bolygatása nélkül: ólom is lenne a feldolgozás során. nem is akármennyi és nem is akármilyen. — Már a pénz sem hiányzik az új üzem megépítéséhez, csupán csak egyetlen „pecsétre" várunk. A környezetvédelmi szerv egyetértésére. Nem értem. Miért kell előzetes engedély ahhoz, ami még sehol sincs? Miért nem elég csupán annak a kikötése. hogy a majdani üzemnek mennyire kell környezetkímélőnek lennie? — Egy nyugatnémet céggel folytattunk tárgyalást, amely kijelentette, hogy az ő berendezése „tudja" azt. amit a mi hatóságaink, szerveink megkövetelnek tőle. Jártunk is kint. ahol ez az üzem egy város közepén működik. Természetesen kifogástalanul. Vittünk magunkkal környezetvédelmi szakembert is. aki a saját tapasztalatai alapján mondhatott véleményt. Ez nem volt elég. Azt ugyan várhatjuk, hogy a nyugatnémet cég kiadja a kezéből a pontos műszaki adatokat. Ki az, aki ilyen módon kiszolgáltatná magát a „koppintás” lehetőségének? Azt mondják, kössék meg a szerződést, akkor minden „titkot" felfednek. De szerződést csak akkor lehet kötni, ha a környezetvédelmi szerv engedélyezi a telepítést. a telepítést a környezetvédelmi szerv pedig csak abban az esetben engedélyezi, ha a kezébe kapja a műszaki dokumentációt, de a műszaki ... Folytassam? Én csak álmélkodni tudok. Ha rám bíznák. azt mondanám a szállító cégnek; ilyen és ilyen követelményeket támasztok a berendezéssel szemben, amit ha nem teljesít, akkor ... Itt következnének azok az ösz- szegek, amelyek ugyancsak elgondolkoztatóak lennének. Ez a korszerűsítés — magyar módra. Az orosziak várnak és közben elmennek szüretelni, almát szedni — teljesítményben. A forintokért meg kell dolgozniuk. Nem kegyelem- kenyéren élnek, ha nem is a fejtőkalapácsot vagy a csákányt markolja a kezük a telérek kincséért folytatott küzdelemben. Milyen bányász az ilyen? Milyen robbantómester az ilyen ? Hát... ilyen, mert az élet ezt a kacifántos játékot találta ki a számára. De akkor sem adják fel. Akkor is ragaszkodnak Gyöngyösoro- sziihoz. ahol az új üzemben új szakmát folytatnak majd. Ha kell. Mert kemény fából faragták őket. Egyelőre győzik türelemmel a huzavonát is. Meddig még? (1. Molnár Ferenc Legtöbbjük autóval zakatol el idáig, aztán kitelepedik a tó partjára, s előkerül nemcsak a pecabot, hanem a kicsi gázforraló, az elmaradhatatlan kotyogó kávéfőzővel. no és a táskamagnó elektromos zajaival. Így aztán a bükki „piramis", a Bélkő lábánál, ahol a szmog fojtogatja a cserjék leveleit, még a megmaradó erdei leheletet is elűzi az Qmnia illata, amit úgy is mondhat- nók: Arábia mérge. A tó körül víkendházak sorakoznak. Fölöttük pedig mintegy kőkorszaki ősemlős gerince. kígyózik a hangulatos csillerendszer, ma talán bizonnyal praktikusabb, de bumfordibb utódja. Kár a csillékért, akár ipartörténeti emléknek is megmaradhattak volna . . . Minden rosszmájúság nélkül le kell írnom: egy természetvédelmi tanácskozáson Bélapátfalva tanácselnöke váltig állította, hogy a helyi tó vize tiszta. Lehet, hogy jóhiszeműen úgy véli, de hadd kérdezzem meg. vajon van-e minden vikendháznak derítője? Mert ha van. akkor nem tudom, hogyan kerülhetnek azok a gyanús dolgok — amelyek nem tökvagy dinnyehéjak — a víz felszínére. Bizony jócskán kell sétálni legalább a Lóczy- forrásig. ha igazán erdőben akarjuk érezni magunkat. Igaz. a forrásvíz kifolyója alatt néhány rekesz sör és bor hűl, de ez már mellékes. A kora délutáni napfényben hangulatos sétát tehet az. aki elgyalogol az apátságig. A kora középkorba lép vissza az illető. Ezt az illúziót erősítik az évszázados, földből kidudorodó fagvöke- rek. jegenyesorok is. Bélapátfalva akár egy országos régész és templomfeltáró, s restaurátor vándortábor színhelye is lehetne. A gyönyörűen helyreállított apátságban amely rr.a is működő szentély, meg lehetne rendezni a hazai gregoriánfesztivált is. De randevút adhatnának itt egymásnak a történelmi témájú szín- és filmdarabok is . . . Ha manapság lenne ilyen, node ez már egy másik jegyzet lapjaira tartozik. írásunk így kezdődött: amikor színes erdők csalogatnak. Ezt a pár gondolatot azért szedtük csokorba, hogy jövőre is. tíz év múlva is. vagy száz esztendő múltán is ugyanígy hívogassanak, de valarnivel jobb feltételek mellett . ..! Soós Tamás Egy természetbarát zsörtölödései Amikor színes erdők csalogatnak A megyeszékhely kiváltságos részeire, ahol még nem építették be a kilátást, ablak néz az Egedre, egy szőlősdombra vagy éppen csak az őszi kertre, netán lugasra, még el tudja küldeni a meghívóját a táj. A. legkényelmesebbeknek is mehetnékje támad. Csupán elég egy pillantás sárga, vörös, mediterrán zöld köpenyes dombhajlatokra, s valahogy így megszületik a döntés: A hétvégét a szabadban töltjük . . . ! A sorok írója, anélkül, hogy messzemenő köz- és családgazdasági számításokat végezne, megkockáztatja azt a megállapítást is: az egyre szűkülő szájú konyhapénzes zacskók is közrejátszanak a növekvő kirándulókedvben. Nem beszélve arról, egy-egy családi túra tehermentesíti a mamákat, a nagyszülőket a konyhai tortúra alól. s szabadban, a nyílt tűznél sült falat a legfinnyásabb kamasznak is jólesik. S ami pláne nem elhanyagolható: még vonatjeggyel együtt is olcsóbb az otthoni hétvégi traktánál. Ügy tűnik tehát, egyre többek kikapcsolódása lesz — no, nem a gyalogtúrázás, attól még messze vagyunk — fogalmazzunk csak reálisan: a kirándulás. S amennyire jó ez a 9. emeleten, a műhelyekben, az íróasztalok mögött zsúfolódó A város föle magasodó Eged embereknek, vajon ugyanolyan egészséges-e a vendéglátó természetnek? Távol álljon tőlem a kedvrontás, de ezzel kapcsolatosan néhány téves társadalmi és egyéni rossz szokásra, beidegződésre hadd térjek most ki: Hovatovább úgy tűnik. Eger és Heiies megye a természet- és tájvédelem harcos fellegvára lesz. Legalábbis tájékoztatási 'eszközeink szerint. Itt rendezték ugyanis a természetvédő úttörők országos találkozóját és ki tudná felsorolni a sok tájvédelemmel kapcsolatos tanákozás időpontját. A nyári táborozás alatt a telkes tanárok, biológusok, erdészek közreműködésével megtanulja a nebuló, hogy mit nem szabad. és melyek a védett erdei állatok, madarak, s mire újra beilleszkedik az otthoni környezetbe „mintha a szél fújta volna el". Azt hiszem, nem állok távol a megállapítástól, ha azt mondom: elegáns konferenciákkal, s hangulatos táborokkal nem szolgáljuk a jövő ügyét. Csak ezzel legalábbis nem. Mert mi történik a gyakorlatban ? Vegyünk két kedvelt kiránduló útvönalat. Szombaton reggel a bíróság épülete mellől induló sárga Volán-buszra felgyö- möszkölödnek a Felsötár- kány felé igyekvők. Ugyanis úgy tűnik, csak néhány jó lelkű álmodozó magánügye marad az. ami az ország többi részében megoldódott. hogy éljen Eger és a Bükki Nemzeti Park nyugati kapuja között a' kisvasút. Fájdalom, az erdőalji település manapság már csak átmenő forgalmat bonyolít le. A tó környéke esténként motoros suhancok találkozóhelye. Pedig er csendesen agonizáló tó még elmúlásában is. még iszaposán is kellemes látvány. Mindezt megelőzendő már két évtizeddel ezelőtt újságíró kollégám a Népújságban ötleteket sorakoztatott fel, amelyek azóta sem valósultak meg. Mint például: meg lehetne rendezni a tó környékén a természetfilmek fesztiválját. Legyen az amatőr természetfotósok évi találkozóhelye. A tó menti fasorban erdei termékbemutatót is lehetne rendezni . . , Azt hiszem, ezek az ötletek nemcsak pénzt vinnének, hanem hoznának is, a községnek, a természetvédelem ügyének, s akkor talán nem volna „gazdaságtalan" az utolsó egri kisvonat sem! Mi van most egy-egy hétvégi piknik után: felborított szemetesek, s zsirpapirokat ráncigái a tóparti szél. Vitathatatlanul népszerű célpont még mindig Bélapátfalva is. Nem riasztja el még az állandó „cementpára" sem a látogatókat. Falunap Boldogon A hagyományőrző Boldogon falunapot tartottak. A népművészek kirakodóvására, a zenés, táncos felvonulás, a helyi amatőrök kiállítása és záróakkordként a tahiba! tette színessé a kétnapos rendezvényt (Fotó: Szabó Sándor) Elveszett remények Mi lesz Gyöngyösoroszival?
