Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 5., szerda 5. Gyurkó Henrik és ked.fll babfigurája A Népművészet Ifjú Mestere i ki­Az egyik helyszín: Eger Szervezik az országos diáknapokat Az országos diáknapokat — ismertebb nevén az ODN- t — 1986—87-re is meghir­dette a KISZ Központi Bi­zottsága. a Művelődési Mi­nisztériummal és az Állami Ifjúsági és Sporthivatallal közösen. A diáknapok. az amatőr művészeti bemuta­tók rendezvénysorozata, a diákfesztiválok programjai hozzájárulnak a régi tra­díciók kialakulásához. A tanintézeti KlSZ-bizott- ságok iskolai diáknapokat rendeznek, amelyeken az adott intézményben tanuló fiatalok amatőr művészeti tevékenységüket, diákköri munkáikat mutathatják be. A megyei KlSZ-bizottsá- gok és a megyei tanácsok művelődési osztályai az egyes művészeti kategóriákban minősítő bemutatókat szer­veznek. Az ODN-t énekkar, kama­rakórus, szólóének, szóló- hangszer, kamarazene, nép­zene, pol-beat, folk-beat rock, jazz, néptánc, diák­színpad, bábjáték, vers- és prózamondás kategóriákban hirdették meg. A jelentke­zési határidő budapestiek­nek november 20., a KISZ budapesti bizottságán, o vi­dékieknek pedig december 20., a KISZ megyei bizott­ságain. A bemutatók 1987 februárjában és márciusá­ban lesznek. Ebben az évben első al­kalommal a KISZ KB pá­lyázatot irt ki a diákfeszti­válok rendezési jogának el­nyeréséért is. Az értékelés szerint Sárospatak, Eger, Gyula, Debrecen, Székesfe­hérvár, Sopron és Keszthely lesznek a programjukban nagyon változatos diákmajá­lisok helyszínei. A hét város­ba a megyei minősítő bemu­tatókon legkiemelkedőbb produkciókból álló. szerkesz­tett műsorokkal érkeznek a körzetünkbe tartozó megyék diákművészcsoportjai. A fesztiválvárosokban a me­gyei műsorokon kívül ka­tegóriánkénti bemutatókat és tanácskozásokat is ren­deznek. A díjak odaítélésé­ről diáktanácsok döntenek majd. Gyurkó Henrik Miskolcon született, munkáscsaládban, s úgy tűnt, ő is folytatja a hagyományt: géplakatos lett a Lenin Kohászati Művek­ben. Ám a munka mellett élt benne a játék szenve­délye is. A gyár színjátszó, csoportjának tagja lett. s volt egy titkos vágya: a szí­nészet. A kohászati művekben ki­tűnő amatőr bábegyüttes is tevékenykedett, s amikor az egyik szereplő megbetege­dett, őt kérték meg, ugorjon be helyette. Bár soseni fo­gott még bábot a kezébe, ki­segítette kollégáit, s maga sem sejtette, hogy ettől kezd­ve életében meghatározó sze­repet fog játszani a bábmű­vészet. — Ügy éreztem, megtalál­tam a műfajomat. A bábo­záshoz kézügyesség kell, ma­nuális érzék, ez megvolt ben­nem. Vonzódtam a közösség­hez, de ezt a műfajt nem le­het csapat nélkül, egyedül játszani. A világosítók. a diszletmunkások. a hangosi- tók összehangolt tevékenysé­ge mind bennünket segít, s nekünk, akik a paraván mö­gött dolgozunk, ugyancsak segítenünk kell egymást, kü­lönben nincs előadás. A beugrásként vállalt el­ső szerepet — a Farkast A három kisgida című bábjá­tékban — még sok követte, míg 1960-ban Budapestre jött, hogy felvételizzen az Állami Bábszínház első szi- nészképző stúdiójába. — Ismerték miskolci tevé­kenységemet, így azonnal fő­szerepet bíztak rám: én let­tem Ludas Matyi. Ezt a báb­játékot többször felújítottuk az év során (legutóbb épp ez év májusában), s én 26 esztendje játszom a furfan­gos parasztfiút, aki három­szor teszi csúffá Döbrögi urat. A Ludas Matyi után jött a többi főszerep: A pagodák hercege, a Petruska, A fából faragott királyfi, a János vi­téz: Sztravinszkij, Bartók, Britten zeneműveinek hősei, Az egykori géplakatosból, aki tizenéves korában el­nyerte a „Szakma Ifjú Mes­tere' kitüntetést, világjáró, ismert (s elismert: Jászai­díjas, 1986. április óta érde­mes művész) bábszínész lett. — Még ma is épp oly örö­met okoz a játék, mint ami­kor elkezdtem a pályát. Nagyszerű érzés lelkes, ne­vető gyerekeknek játszani. Emlékszem az Óz egyik elő­adására, amikor a négy ván­dort: Dorkát, a Gyáva Orosz­lánt. a Szalmaembert és a Bádogembert (ez utóbbit játszottam én) fogságba ejtik a szárnyas majmok, és ők segítségért kiáltanak. A gye­rekek fel akartak rohanni a színpadra, hogy kiszabadít­sák kedvenceiket. A jegysze­dők alig tudták útját állni a „rohamozó" csapatnak. A bábozás nemcsak szép. de rendkívül munkaigényes is. A jeleneteket nagyon pre­cízen, sok-sok próbával kell kidolgozni. Bartók, Kodály, Sztravanszkij és mások mű­veinek bábadaptációjánál a kottafejek szabják meg a mozdulatokat, s elengedhe­tetlen a precíz együttműkö­dés, a lazítás nélküli kon­centráció. — Éppen olyan sokat kell gyakorolnunk, mint a lég­tornászoknak. Elég egyetlen hibás mozdulat, oda nem fi­gyelés, s a produkció, a je­lenet menthetetlenül szét­esik. Sok a szakmai árta­lom: gyengül a szemünk, mert ha úgynevezett „fekete színházat" játszunk, sötét­ben, többszörös tüllrétegen keresztül nézünk. A másik rém: az ízületi bántalom. elhasználódik a nyakcsigolya, a váll, a könyök, a csukló, jönnek a kopások, fáj min­den részünk. Ám, mindeze­kért bőven kárpótol a já­ték, a taps, a gyermekkö­zönség zsivaja, öröme, a kül­földön elért sok siker Játszott már Amerikában és Indiában. Angliában és Egviptomban. fellépett az 1800 személyt befogadó wa­shingtoni Kennedy Center­ben. és Obrazcov bábszínhá­zában. Moszkvában. S szíve­sen játszik itthon, eldugott kis falvákban, iskolák rend­hagyó irodalom óráin, mű­velődési házakban. Mert — mint mondja — nem a he­lyiség nagysága, a csillogás, a bársonyfüggöny, a kris­tálycsillár a lényeg, hanem a közönség, amely odalent ül. és várja a csodát . . . K. Gy. Egy besztercebányai ki­rándulás alkalmával ismer­tem meg. Heves megye nép­művészettel foglalkozó asz- szonyai szlovákiai motívu­mokat gyűjtöttek a kétna­pos kiránduláson. Fehér Já­nosáé. akit idén augusztus 20-án tüntettek ki a Nép­művészet Ifjú Mestere cím­mel, szakértő szemekkel vizsgálta a kézbe adott hím­zéseket. az aprólékos mun­kával készített gyönyörű szőtteseket, futókat, főkötő­ket. — Én főként viseletek ké­szítésével foglalkozom — mondja a fiatalasszony. — Otthon. Fedémesen édes­anyámtól tanultam szőni, fonni, hímezni. Ezt egy el­adólánynak tudnia kellett. Később Borsodnádasdra ke­rültem varrótanulónak, s bár jelenleg az egri Szövtervnél dolgozom titkárnőként, a ta­nult mesterségnek ma is nagy hasznát látom, hiszen az egész családnak én var­rom a különböző ruhadara­bokat. Egy ideig tagja volt az Egri Központi Néptáncegyüt­tesnek, így igazán soha nem szakadt el a népművészettől. Később, pedig egy kiállítá­son figyelt fel egy fedémesi motívumokkal díszített ing­re. Gyűjteni kezdett falu­jában. s az Idősebb asszo­nyok tanácsára, a környező falvakban. Bükkszéken, Ter- pesen, Szajlán is. 1984 má­jusában a Népművészet If­jú Mestere pályázaton mu­tatta be először munkáit, ahol nagy sikert aratott a szak­emberek körében. A XVI. Kis Jankó Bori-pályázaton további biztatást kapott, s azóta szinte minden jelen­tősebb bemutatón feltűnnek jellegzetes viseletéi. — Sokfelé jártam és rá­jöttem, nem becsülik eléggé értékeinket. Sokan hímeznek ma is, de idegen színekkel, mintákkal. Nagy szüléink leg­drágább örökségét nem őriz­zük úgy, ahogy kellene. Val­lom, hogy az az asszony, aki kalocsai motívumot és er­délyi nagyírásost óarany hímzővel hímez, az megta­gadja őseit. (Fotó: Tóth Gizella) Fehér Jánósné. akit isme­rősei. barátai csak lrcsinek szólítanak, határtalan lelke­sedéssel. odaadással dolgo­zik egy-egy ingen, blúzon, szoknyán. Nem a pénzért, nem a hírnévért. Az üzle­telés távol áll tőle. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy darabot „szériában” gyárt­son . . . Pedig nem olcsó kedvtelés az övé. A meg­felelő anyag, a kiegészítő kellékek sok utánjárásba és pénzbe kerülnek, nem be­szélve az egy-egy munka elkészítésére szánt időről. Rengeteget köszönhet fér­jének, aki sokat segít a há­zimunkában, s alaposan ki­veszi részét a gyereknevelés­ből is. — Elmondhatatlanul jó ér­zés, amikor elkészülök egy új darabbal. Egyetlen bána­tom, hogy néha nagyon egyedül érzem magam. Szük­ségem lenne tanácsra, értő útmutatásra. Ezek híján fő­ként a saját elképzeléseim vezérelnek á megvalósítás­ban. Ezért néha kicsit elbi­zonytalanodom. Erre pedig nincs oka. Bi­zonyítja ezt az az egyéni aranyoklevél is, amit a nemrégiben Dunaújváros­ban megrendezett V. szak- szervezeti amatőr népi ipar­művészek országos találko­zóján vehetett át. (barta) Együttesen — a fiatalokért Megállapodás a KISZ és az SZMT között A KISZ-tagok jelentős része a szakszervezeteknek Is tagja. így természetesen indo­kolt, hogy e két szervezet rendszeresen egyeztesse feladatait megyei szinten is. Minden bizonnyal jól szolgálja majd a közös tevékenységet az az újabb^ 1990-ig izóló együttműködési megállapodás, amelyről a napokban tárgyalnak a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának és a KISZ megyei bizottságának vezetői. Mint közismert, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1984. októ­ber 9-én állást foglalt az if­júságpolitikai kérdésekben. Ennek alapján új munka- megosztást kell kialakítani a legfőbb területeken, így pél­dául a fiatalok érdekvédel­mében, a gazdasági építő­munkába való bekapcsolódá­sában, s e korosztály sza­bad idejének hasznos eltöl­tésében. A megállapodás egyebek között leszögezi, hogy a fia­tal szakemberek, a pályakez­dők kapjanak kellő anyagi és erkölcsi ösztönzést a na­gyobb teljesítményekre, tu­dásuk továbbfejlesztésére és annak alkalmazására. Tölt­senek be gazdasági súlyuk­nak megfelelő szerepet a vállalatok irányításában, tár­sadalmi, politikai életük ala­kításában. A két szervezet segíteni kívánja a brigádmozgalom korszerűsítését, támogatja a szerződéses közösségi mun­kavállalások és más újszerű formák elterjesztését. Közös pályázatokat, mukaverseny- akciókat is megszerveznek majd. A szakszervezetek általá­nos érdekvédelmi feladataik részeként ellátják a dolgozó fiatalok és a szakmunkásta­nulók ügyeinek képviseletét, s ebben jelentős önállóságot biztosítanak a 30 éven alu­liaknak. Egyre erősebben tá­maszkodnak majd az ifjúsá­gi tagozatokra. tanácsokra. Fokozott hangsúlyt helyez­nek a munkavállalói és kü­lönösen az egyéni, illetve a területi érdekek védelmére. A KISZ-szervezetek— je­lenlegi jogosítványaik meg­tartása mellett — az egyéni és a kiformálódó kollektív érdektörekvésék megoldását politikai eszközökkel kíván­ják szolgálni. Az ifjúsági szövetség alapszervezetei­ben arra törekednek majd, hogy e generáció kereseté­nek növekedési üteme érje el a foglalkoztatottak egé­szére jellemző átlagot. Tá­mogatják a teljesítményen alapuló differenciálást, a tel­jesítménybérezés nagyobb arányú elterjesztését. Mindkét szervezet nagy fi­gyelmet fordít majd arra. hogy a munkaerő hatékony foglalkoztatására irányuló vállalati intézkedések — így például a munkaerő-átcso­portosítás — ne egyoldalúan csak a fiatalokat sújtsák. E „megegyezés" hangsúlyozza azt is. hogy a vállalati szo­ciálpolitika járuljon hozzá az önálló életkezdéssel, a családalapítással járó gon­dok enyhítéséhez. Többek között a kommunista mű­szakok bevételének- egy je­lentős részét is kulturális és jóléti juttatásokra szánják, hogy visszalépés ne követ­kezzék be e téren. E korosztály egyik nagy nehézsége a lakáskérdés. A megállapodás kiemeli, hogy tovább keld javítani a ma­gánlakás-építés feltételeit, és azt is, hogy a lehetőségekhez képest a legtöbb szociális bérlakást adják át az elkö­vetkező években. Célként fo­galmazták meg egyebek mel­lett. hogy a szakszervezeti művelődési intézményeket még inkább hasznosítani kell kulturális célokra. Már beszámoltunk arról, hogy a szakszervezeti ifjú­sági tevékenység tartalmi fejlesztése érdekében 1987. március 31-ig ifjúsági tago­zatokat, tanácsokat hoznak létre. Ezeket a KISZ azzal is támogatja, hogy segíti az új testületek vezetőségének káderelőkészítő munkáját, ösztönzik a KISZ-tagokat. hogy aktívan, személyes meggyőző tevékenységükkel vegyék ki részüket a tago­zatokban folyó politizálásból, a kedvező légkör kialakítá­sából. Egyébként ez a megálla­podás csak keretet ad a még tartalmasabb tevékenység­hez. A leírtak figyelembe­vételével évenként közös ve­zetői megbeszélésen határoz­nak majd a fontos felada­tokról, s értékelik az eltelt időszak tapasztalatait. Pályázati A Poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Mgtsz 1986. december 22-től 1989. december 21-ig terjedő időre, szerződéses üzemeltetésre átadja a Poroszló. Vörös Hadsereg u. 25. sz. alatt A pályázatokat kérjük 1986. december 3-ig benyújtani a termelőszövetkezet központi irodájába. Poroszló, Vörös Hadsereg u. 2. sz. A versenytárgyalásra 1986. december 15-én. 10 órakor kerül sor, fenti címen. felhívás! lévő Halászcsárdáját és a poroszlói Tisza-hídnál lévő Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a tsz központi irodájában Fehér Amur halászcsárdáját. Or. Batki Istvánná főkönyvelő-helyettes ad. Reflektorfényben - a bábművész

Next

/
Thumbnails
Contents