Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

4. Kő Pál és tanítványai . Van valami különösen föl- pezsdítő, lelkesítő abban, ha igazán tehetséges fiatal al­kotók munkáival találkozik az érdeklődő. Nos, Hevesen e napokban látható Kő Pál szobrászmű­vész tanítványainak tárlata A mester — elkötelezett szü­lötte a városnak — úgy pró­bálta, próbálja még szoro­sabbra fonni a kapcsolato­kat az őt valaha útjára bo­csátó vidékkel, hogy kép­zőművészeti főiskolai hall­gatóit visszavitte a számára „tiszta forrást" jelentő tájra. Bő egy héten át dolgoztak e nyáron növendékei Heve­sen, s a végeredményt mu­tatják be most vendéglátó­iknak és az érdeklődőknek a Móricz Zsigmond Művelő­dési Központban. Természetesen Kő Pál is letette ez alkalomból név­jegyét. Különös hangulatú Isronzképén parasztfigura emelgeti poharát heverésző — pihenő gulyára emlékez­tető — nőalakok között. Vanyur István izgalmasan láttatja három agyag kis­plasztikáját. A Dinnyeevö érzékelteti előbb a szomjas mohóság, majd a megelége­dett elernyedés mozdulatait is. Nem különben a mozgás szépsége ragadja meg, ami­kor ugró lovat formáz. Szönyi Endre márvány­lapjain klasszikusokat idéz a megnyilazott, majd a ki- szenvedő oroszlán, s terrakot­tatanulmányaiban is látni, ő a gyökerekhez fordul újat keresni. Sztefánu Stefulisz méltó­ságot sugárzó gipszfejei, -fi­gurái nem is annyira a ka­rakter, mint inkább az idő múlásának megörökítései. Seres János próbál vala­mi népies ízt belelopni a je­lenbe — elhitető erővel —, az anya és fia márványkom­pozícióján. Bronzkeresztje igyekszik összhangba hozni a formát és az ideát — úgy modern, hogy abban sem­milyen keresettség sincs. Kár, hogy a Szórádi Zsig- monddal együtt létrehozott homokozótervéről kevés biztatót lehet elmondani. Kő Pál alkotása Hiányzik az általuk elkép­zelt játszótérből az eredeti ötlet: a térelemek nem iga­zán praktikusak és a komp­lexum látványa maga sem mozgatja meg túlzottan a fantáziát. Remélhetőleg át­dolgozzák, továbbfejlesztik majd, mielőtt megvalósulás­ra kerül. Pedig hát Szórádi „Ködök" című munkája nemcsak har­móniakészségről, de humor­ról is tanúskodik. Épp így két gipsztáblája, a pozitív és negatív ülő ember-virág (Fotó: Kőhidi Imre) motívummal. Valószínűleg effajta szégyellős. játékos kedvvel munkálta meg „fél­szemű” fejét Simorka Sán­dor is. A kis- és nagyplasztiká­kat egyébként rajzok egé­szítik ki, jól érzékeltetve az alkotások egyéb, szándékos kidolgozatlanságaival együtt a művek születésének mi­kéntjét. Remélhetőleg a folytatás mielébb következik. Németi Zsuzsa A betörő kilépett a vil­lanyóra fehér vas­szekrényének takará­sából, és tüzet kért. A cigi már ott volt a szájában, úgy kérdezte, hogy van-e gyu­fájuk. „Gyanús volt vagy nem volt gyanús" — ismételte hangosan Bogosi a nyomin­ger kérdését. „Hát éppen ez az. Nem volt gyanús. Leg­följebb ...” Bogosi nem dohányzott, haverjánál nem volt gyufa, így kislányát küldte vissza, hogy hozzon tüzet a betörő­nek. Azaz. hogy akkor -még nem volt betörő a betörő, csak amikor a gyerek a be­járati ajtónál utolérte őket, azután kezdtek el hülyülni, hogy micsoda egy belevaló betörő ez, még tüzet is kér. „Viccelődtünk ...” — mond­ta Bogosi annak a posztnak, aki először ért a tetthelyre, miután a károsultak észlel­ték. a betörés tényét. „Nem, mi a betörés tényét nem ész­leltük" — magyarázta fél órával később a helyszínelők főnökének, de akkor már mint hatósági tanú, aki nem mehetett föl a lakásába meccset nézni. A betörőről azt sem tud­tuk, hogy betörő. Az ajtó­ról pedig még csak nem is sejtettük, hogy meg van fúrva. „Este kilenc óra volt, Bogosiék a betörőt (vagyis akit most már majdnem biz­tosan annak hisznek, tud­nak) délelőtt tizenegy körül látták. Kábé száznyolcvan magas, szabályos arcú, feke­te divatos frizurával, spor­tos cuccokban . . . Magabiz­tosan, profi módon ..." „Tu­ti, hogy nem ivóit profi — szakította félbe unott arro­ganciával a kesehajú de­tektív —, a menők saját akkumulátorról működte­tik a fúrót”. Szó-se róla, látta be Bogosi. a hatósági tanú, a mi betörőnk a vil­lanyórából szedte le az ára­mot. A butikosné,' aki legin­kább egy kupleráj kivén- hedt Madame-jához hason­lított. unicummal kínálta a helyszínelő elv-társakat. A lakás, akár egy közel-kele­ti bazár. „Ezek pancserek voltak" — szól megvetően Boros, a tetthellyel szembe­ni szomszéd, a másik ha­tósági tanú, miközben a megfúrt zárat vizslatta. „Ezek?" — színlelt csodál­kozást Bogosi, aki már szerfelett unta a banánt. Hát persze, szóltak ki az unicum mögül a daktilosz- kópia nagymesterei, akit maguk láttak, az valószínű­leg csak hesszelt, amíg tár­sa pakolt. Az ébenfekete bu- tikosnén csörögtek a meg­maradt aranyak, úgy szipá- kolt. Hirtelenjében ötszáz­ezerre becsülte a kárt. Ék­szerben, stólában. A frizsi- ben zöldségek közé dugott kétszáz rongyot nem taláLták meg. Mármint a betörők. „A vak is látja, hogy ez egy önbetörés” — hajolt közel Boros Bogosihoz a pin­ce hűs homályában, ahová a két hatósági tanú rendőr­ségi hozzájárulással levo­nulhatott. Hülyeség, gon­dolta Bogosi, Borosnak agyára ment a kárörvendő rosszindulat. „Ebben az év­ben a butikba már kétszer betörtek. Szart se ért a mé­regdrága riasztó. Kibontották a falat” — avatta be őket a butikosné férje, aki utá­nuk jött, hogy borba fojtsa mérgét. „Tudták, hogy hova kell menni ... — kuncogott pofátlanul Boros. — Hoz­zám ugyan hiába jönné­nek ...” „Mi lehet az eredmény? — kérdezte a még mindig ott lábatlankodó poszttól Bogo­si, amikor fölmentek, hogy jegyzőkönyvbe mondják lá­tomásaikat. Paraguay addig­ra megkapta a zakót. A francba is. dühöngött Bogo­si, ez'is emiatt van. „Na, vállalkozna egy ro­botképre ?” — hunyorgott Bogosira (másnap a béeref- kán) az írógépező nyomozó főhadnagy. Már vagy két órája faggatták a hatósági tanút, amitől egyre in­kább elbizonytalanodott. „Hát... nem is tudom.” „Ha látnám, talán meg- ism...” „Nem szeretnék bárkit is kellemetlen ...” A kesehajú méla megvetéssel masszírozta szeme alatt a szürke zacskókat. Közben a tízéves kislány odakint, a nyomozói előszobában már- már toporzékolt, hogy Öt is tessék meghallgatni, hiszen ő látta legközelebbről. „Majd ha meglesz, esetleg a gyerekkel is szembesít­jük” — válaszolta az apá­nak a nyominger. Esetleg, ilyet nem lehet mondani egy gyereknek. morfondírozott magában a hatósági tanú. A butikosné, aki állítólag Londonból szerzi be a lézer­lemezeket, a szomszéd szo­bában mondta föl a leckét. Az eltűnt értékek listája már oldalakra rúgott. A be­mutatóra szóló takarékkönyv viszont az ágy alól került elő. Bogosit a detektív szo­bákon, folyosók labirintusán vezette, miután a hatósági apa fájdalmas vállrándítás­sal búcsúzott egyetlen le­ánygyermekétől, akinek min­den vágya az volt, hogy ta­nú lehessen. Ajtók, liftek, izzadt arcok: Qui vadis, Kafka úr? És ha mégis Borosnak van igaza, töprengett a har­mincöt fokos hőségben a ha­tósági tanú, én (azaz mi, hiszen itt volt leánya és haverja is!) meg itt töket- lenkedek derék állampolgár látszatát keltve ... A bűnügyi nyilvántartó olyan volt, mint egy túlsá­gosan is kivilágított bili­árdterem. Pincér helyett egy bizonyos középcsinos Marika szolgálta föl a kávét. A nyomozónak. (Tényleg. a készséges és szolid hatásági tanúknak amilyen például én is vagyok, önteltkedett Bogosi, miért nem jár ká­vé... ?) Kávét nem kapott, ellenben leültette a nyomo­zó egy kottatartóra hasonlí­tó méternyi faállvány elé, amelyre fekete borítójú, or­mótlan fényképalbumot ra­kott. Szemből és profilból huszonöt és harminc közöt­ti nyilvántartott .férfiarcok moziztak előtte. „Csak néze­lődjön nyugodtan” — szür­csölte kávéját a kese Holmes. A hatodik könyvnél Bogosi bedobta a törülközőt és rá­bökött egy jellegtelen séma­fejre. „Valami ilyesmi lehe­tett ...” A rendőr úgy né­zett rá, mint egy hamis ta­núra. Amikor gyermekével és haverjával végre elhagy­hatta az épületet, úgy érez­te magát, akár egy gyanúsí­tott, akivel szemben hosz- szadalmas tortúrák után ej­tették a vádat. Kislánya sokáig nem tu­dott megbocsátani a bűnül­döző hatóságoknak, ő pedig magának. „Mi az, hogyhogy hazaengedtek — fogadta a kapuban Boros vigyorogva. Különben a naccsád már hétszázezernél tart.” Hetek múltak el betörés­től mentes nyugalomban s a butikosné találkozásaik alkalmával nem mulasztot­ta volna el, hogy beszámol­jon Bogosinak, a listához képest még mi mindene tűnt el akkor. „Bárcsak én tűntem volna el akkor vala­hova. .Én marha ...” — dü­höngött ilyenkor Bogosiban az állampolgári kötelmekre fittyet hányó másik, a Boros­ban alakot öltő cinikus ba­rom. Az apró, fekete betűk­kel szedett FELHlVÁS-t és a fényképet ez újságban vette észre: „A Budapesti Rendőrkapitányság keresi az ismeretlen helyen tartózkodó F. G. 27 éves, budapesti la­kost. aki igen nagy kárt oko­zó lakásbetöréseket követett el. Személyleírása ... Itt a betörőnk, nézzé­tek! — üvöltött föl Bogosi. „Nem egészen ilyen volt ...” — merészelt apjának óvatlanul ellentmondani a kislány. „Hogyhogy nem ilyen” — förmedt rá apai mivoltából kivetkezve a nyomüldözés munkáját segí­tő TANŰ. A gyerekkel há­romszor olvastatta föl a sze­mélyleírást, s eközben arcát elöntötte a jól végzett fel­ismerés állampolgári öröme. Felesége úgy bámulta, mint egy háborodottat, a meg­szeppent leány pedig. föl sem mert merülni a bűnözői szövegkörnyezetből. „Nélkülem ugyan soha­sem kapták volna el” — dö- dögte elégedetten Bogosi, s egy csöppet sem zavarta, hogy a betörő egyelőre még szabadlábon van. NÉPÚJSÁG, 1986. november 4., kedd Az irigység természetrajza A fenti témának nem a természetrajzát, de szerte­ágazó megnyilvánulási for­máit is nehéz tízperces jegyzetben feltérképezni. Ba­konyi Péter vasárnap délben a Kossuth adón már az első mondataiban a dolgok kö­zepét célozta szellemesen, ö is irigy — mondta —, mert regényforma helyett csak né­hány perces értekezésre fu­totta erejéből. A mindenna­pok egyre erősödő jelensé­géről megközelítően a leg­lényegesebbet, a legjellem­zőbbet mutatta be minden mondatában mélyebbre ásva. tovább gondolkodtatva az ér­deklődőket. Mindezt olyan logikai felépítéssel, jó pél­dák megválasztásával, hogy a hallgató beszélgetőpart­nerként nyugtázhatta találó megjegyzéseit. Az egyenet­lenségek nyilvánvaló meg­jelenésekor azonnal műkö­désbe lépnek a lelki reakci­ók. Mások kárára is mű­ködhet, tisztázatlan küzdel­mek elindítója lehet, ugyan­akkor serkentőerőként is hathat. Ez utóbbi, arányait tekintve messze elmarad az előbbiektől. Az autópályák márkaharcában sokszor nyomdafestéket nem tűrő mondatokkal illetik az új gazdagság szimbólumának tar­tott nyugati kocsit. Sok mun­kahelyen a sárga szin a jel­lemző, a színesség helyett. Az irigység mérgező sejt­ként burjánzik intrika, po­zícióharc és ki tudná felso­rolni még milyen formá­ban. A nagyobb függetlensé­get, több pénzt, nevet biz­tosító serkentőerő helyett — mely a személyiség egyre jobb kifejlesztéséből követ­kezik —, az elirigylés nem boldogíthat. Az ilyen módon való célhoz érés után az öröm nem lesz felhőtlen. Fé- lés, szorongás homályosítja a még jogosan megszerzette­ket Is. De hát ki nem irigy manapság? Ismerek önzet­len. jószívű embereket, akik szívesen segítenek, örülnek mások boldogulásának. Nem a máséra fenik fogukat, ha­nem saját energiával köve­telnek többet a holnaptól, mint a mától. Kerülik a fel- hevült. felborzolt hangulato­kat, mások erényei, sikerei inkább ösztönzőerőként hat­nak. mintsem a féltékeny­ség, káröröm köntösében burkolódznának. Helyes az a vitában elhangzott véle­ménynyilvánítás, mely egy fiatalember nézeteit tükrö­zi: „Irigyeljenek, de becsül­jenek is érte." Lövei Gyula A két Verebes Szerencsére nem vagyunk mindnyájan csukaszürkék, bántóan egyformák. így az­tán nincs abban semmi kü­lönös, hogy az egyik ember a sportért rajong, a másik a literatúrát kedveli. Képzettségem, szakmám, hivatásom, érdeklődésem ré­vén az utóbbiak nem túl né­pes táborába tartozom, s egyáltalán nem lelkesedem például a sokak által oly­annyira imádott fociért. A merevséget, az egyolda­lúságot azonban e téren is elutasítom, s a nyitottság egyértelmű híveként örülök annak, ha a különböző né­zetek közelítenek egymás­hoz, ha megleljük a másik­ban az eltérések ellenére is ott búvá azonosságot. Ezért hallgattam október 27-én, hétfőn este különös örömmel a Hívja a 33-43-22- es telefonszámot! című prog­ramot. Csak elismeréssel adóz­hatok a jól felkészült, a talpraesett, az ötletgazdag műsorvezetőnek Wisinger Istvánnak, hogy ez alkalom­mal Verebes István színmű­vészt és Verebes Józsefet, az MTK-VM edzőjét hívta meg a stúdióba. Nem a névegyezés volt fontos — ez végtére is kül­sődleges mozzanat —. ha­nem az, hogy meglátta, fel­fedezte bennük a közös ér­téket, a magvas tettekre sar­kalló egyforma lendületet, s mindenekelőtt erről faggatta őket. Ideális partnerekre talált, hiszen riportalanyai nyíltan beszéltek az őket foglalkoz­tató. de valamennyiünket iz­gató kérdésekről. Szenvedé­lyesen. de mértéktartóan fo­galmaztak, kerülték a ma­napság vészesen terjengő út- széli indulatosság cseppet sem szívderítő stílusjegyeit. Ilyen megvilágításban esett szó — többek között — az elkötelezettségről, az egyéni sors sajátos fordulatairól, a fizetés és a jövedelem ösz- szefüggéseiről, a lassan már elkerülhetetlen önkizsákmá­nyolásról, a legutóbbi fut- ball-világbajnokság nehe­zen feledhető magyar kudar­cáról. Végh Antal vitatott, de tisztes szándékú 'siker- könyvéről. Szinte észrevétlenül suhant el az a százhuszonöt perc. amely tájékozottabbá, megér­tőbbé, higgadtabbá, s egy kissé toleránsabbá formált bennünket. Csoda-e, ha várjuk a leg­alább ilyen szintű folyta­tást . . . ? Pécsi István Heti könyvajánlat Európa Könyvkiadó Az angol postakocsi. An­gol. romantikus esszék. Gondolat Könyvkiadó Condorcet, de Marie Jean Antoine Nicolas: Az emberi szellem fejlődésének vázla­tos története. (Politikai gon­dolkodók) Sugár András: Gép indul (Világjárók) Kossuth Könyvkiadó Ágh Attila: A polgári de­mokrácia mítosza és valósá­ga. Gergely Jenő: II. János Pál Köpeczi Béla: A magyar kultúra útja. 1945—1985. Magvető Könyvkiadó Magyar erato. (Magyar Hírmondó) Ördögh Szilveszter. Titkos értelmű rózsa. (Rakéta re­génytár) Parti Nagy Lajos: Csuk­lógyakorlat. A Pesti művelt társalgó (Magyar Hírmondó) Móra Ferenc Ifjúsági Könyv­kiadó Annus József: Békebeli csaták. Véber Károly: így élt Mikszáth Kálmán Népszava Lap- és Könyv­kiadó Makó István: Az érdekek természete Szépirodalmi Könyvkiadó Kittenberger Kálmán: Af­rikai vadászkönyv (Kentaur könyvek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents