Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-03 / 259. szám
H ■- NÉPÚJSÁG, 1986. november 3., hétfő 3. 500 millió a gazdaságoknak Ismét jövedelmező a juhtenyésztés Megcsillant a remény — így’ fogalmazott a nyár elején juhászati szakember ismerősöm. Megállapítása kapcsolódott a májusban bejelentett jövede- lemjavitó intézkedésekhez, miután a közgazdasági szabályozás változásával együtt 500 millió forinttal javul a juhászati ágazatok helyzete. A nyár végén újabb reménykeltő intézkedés született, mely szerint jövő év januárjától emelkedik a gyapjú felvásárlási ára. Még a juhászok is elcsodálkoztak a gyors és lényegbevágó változások hallatán, hiszen ilyen mértékű kedvezményeket, rövid időn beliül, még nem kaptak a iuhtartó gazdaságok. Jól fizet a külföld Korábban ugyanis nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 9 százalékkal növekedjen a gyapjú, 21 százalékkal ■a juhhús felvásárlási ára. A termelési költségek viszont ennél jóval nagyobb mértékben növekedtek, így aztán a juhászotok jövedelmezősége fokozatosan romlott. ■Amint az ilyenkor lenni szokott, a jövedelmezőséggel együtt a juhállomány is csökkent: 1980-tól mostanáig 700 ezerrel. Ennél is veszélyesebb, hogy ugyanebben az időben az anyajuhok száma is 200 ezerrel lett kevesebb, s a tenyészállatok kieslésével voltaképpen a jövő is veszélybe került. Végül is a múlt év végén 2,4 millió birkát tartottak abban a 900 mezőgazdasági nagyüzemben, amelyek a romló jövedelmezőség ellenére is vállalkoztak erre. x Ma már nagy biztonsággal megállapítható, hogy a májusban bevezetett intézkedések szinte az utolsó pillanatban születtek meg. A juhtartás fejlesztéséhez ugyanis népgazdasági érdek fűződik, hiszen a hazai juh- fogyasztás csekély — személyenként mindössze 80 dekagramm — így az ágazat termékeinek nagyobb része külpiacon italál gazdára. Ráadásul jó áron, mert a juh- tejből készített kaskavál sajtért kilónként 2,5—3 dollárt fizetnek, s a juhhús ára az ingadozás ellenére is nagyobb, mint más állati termékeké. Elavult hodályok A gazdaságok persze kevésbé figyelnek a külpiaci árakra, hisz ő.k a hazai fel- vásárlási árakon értékelhetik az ágazat jövedelmezőségét. A hazai árak viszont a juhászatok felszámolására késztették a gazdaságokat, hiszen megyénként csupán 2—3 nagyüzemben fedezik a bevételek a kiadásokat. Két éve sok helyen a 350 forintot is meghaladta az egy gnyára jutó veszteség. Tavaly ugyan valamit javult a helyzet, azonban ez korántsem a jövedelmezőség kedvezőbbre fordulásának következménye. Egyszerűen arról van szó, hogy a gazdaságok a legrosszabb telepeiken hagyták abba a juhászkodást, s ezzel a legveszteségesebb állománytól szabadultak meg. Ilyen pedig van bőven, A TOT felmérése szerint a termelőszövetkezeti hodályok- nak csak a 20 százalékában van víz, villany, s vezet hozzájuk bekötőút. Rendkívül elavultak az épületek, és a takarmányozási technológiák is, s ezek következményeként tékozló a takarmányfelhasználás. A szálastakarmánynak 30—40 százalékát az alomba tapossák a jószágok, s evés közben a gyapjú is szennyeződik, ezáltal csökken a textilipari értéke. A szakemberek a romló és gyenge jövedelmezőséget hibáztatják az áldatlan állapotokért. Kétségtelen, nekik is igazuk van, ám az sem felejthető el, hogy a gazdaságok is többet tehetnének a jövedelmezőség javulásáért. Ahol tenni akarnak A száz anyára jutó átlagos szaporulat például alig haladja meg a százat, pedig 130 is lehetne. A megszületett állatoknak 7 százaléka elhullik, vagyis elvész a tenyésztés és az árutermelés számára. A felmérések szerint az anyaállomány 20 százaléka meddő, így tőlük nem várható szaporulat. Ilyen állatokat viszont tartani sem érdemes, hiszen csupán a lenyírt gyapjúból származik bevétel, s ez csak töredéke az éves tartási költségeknek. Szerény eredményinek tekinthető az egy anyától értékesített 22 kilogramm hús, és az egy birkáról lenyírt 4,1 kilogramm gyapjú is. Végül is a felvásárlási árak karbantartásának korábbi elmaradása, valamint a gazdaságokban tapasztalható fegyelmezetlen tartás és takarj nányozás együttesen vezettek az ágazat leromlásához. A májustól érvényes szabályozóváltozások megteszik az első lépést az ágazat fejlesztéséhez. Most már az üzemek következnek. Ahol tenni akarnak a jövedelmezőség javításáért, ott munkához kell látni. V. F. J. BNV-nagydíjat hozott. . Az ízletes és titokzatos hevesi... Házi kenyér a gyárból (Fotó: Kőhídi Imre) A címből önök bizonyára kitalálták, ha valami ízletes, tehát megkóstolható, akkor itt nem lehet másról szó, csak a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat méltán közkedvelt termékcsaládjáról, a hevesi kenyérről, zsemléről és kifliről. S hogy miért titokzatos? Mert recep- túráját gyártói és forgalmazói nem árulják el — jogosan ... A frissen hozott díjat azonban megcsodálhatjuk. Szipszer Imre igazgató szobájában külön polcon sorakoznak a különböző érmek, serlegek, szobrocskák. — Ezt itt a mézes tortalapért kaptuk, ezt meg a rúd- ostya szerezte! — mondja.— Minden évnek van egy-egy győztese. A legkedvesebb, no mert a legmagasabb is, az idei kitüntetés; egy Merkúr szobrocska, rajta a felirat, BNV-nagydíj. A kereskedelem és a tolvajlás mitológiai alakja. „Tolvajlásról” azonban szó sincs, mert e termék ötlete eredeti, s innen az egri gyárból származik lassan már öt éve . . . — Üzletpolitikánk szerves része a vásárokon, élelmi- szeripari seregszemléken való részvétel — indokolja a látottakat. — Hosszú évek óta tudatosan törekszünk az ellátás színvonalának javítására. Ehhez két dologra van szükség, megfelelő minőségre és választékira. — Az innováció vállalatunknál nemcsak követelmény, hanem szemlélet is. Szinte minden dolgozónk úgy érzi, ha jó ötlete van, érdemes közkinccsé tennie. Az újításokat megfizetjük Az évenkénti vásárok pedig ösztönzőek. Mindig ki kell rukkolnunk valamivel, nem akarunk szégyenben maradni. Egyébként ezt követeli tőlünk a piac is. A megszerzett erkölcsi elismerés pedig, mint ez is, új és új lendületet ad. — Van-e gyártmányfejlesztő kollektívájuk? A kérdésre elmosolyodik. Ennek ugyanis története van: — Ügy nyolc évvel ezelőtt létrehoztunk egy 6 tagú „innovációs csoportot’’■ Ezeknek a szakembereknek más dolguk nem volt, csakhogy találmányokkal, módosításokkal segítsék a termelést. A többiek, akik nem voltak benne, úgy gondolták ők is tudnak kitalálni hasonlót. A bélapátfalvi üzemünkben így ötlötték ki az azóta már bevált mézes tortalapot. Ma már nincs fejlesztési csoportunk, de ez a készség általános szemléletté vált. Aztán szó esik a külső környezet változásáról. Arról például, hogy mintegy öt éve létrejött az ország 36 sütőipari vállalatának és egy szövetkezetének együttműködésével a Sütőipari Műszaki Gazdasági Társaság, épp a Heves megyeiek kezdeményezésére. Az ez évben újból önállóvá lett Sütőipari Kutatóintézetre is számUdnak. A jó eredményekhez ugyanis szükség van az iparág együttműködésére. De térjünk vissza a díjnyertesekre! Ha összeállításának fortélyait nem is árulják el, a termék születéséről kérdezzük Nagy Lajos termelési osztályvezetőt. A négy technológus közül ő volt az egyik, aki előbb a hevesi kenyér, majd a péksütemények fejlesztésén dolgozott. — Mint az életben annyi mindent, itt is a kényszer hozta az alapötletet. A hetvenes évek közepén nagyfokú gépesítést hajtottunk végre. A régi szerkezetek kiöregedtek, gondjaink voltak a munkaerő-utánpótlással is. Előbb Egerben, majd Gyöngyösön állitlottunk be új gépsorokat „szaliaorend- szerbenJ\ Csakhogy hiába nőtt a teljesítmény, ha a tészta kevésbé tűrte a gépi gyűrődést, romlott a minősége. Régen te 15 perc volt a dagasztási idő, az új technológiánál egy perc is alig. Így hát változtatni kellett a massza összetételén, hogy a fagyasztók igényei szerinti hagyományos küllemű. finom legyen a kenyér. Töprengtünk, próbálgattuk, csakúgy, mint mikor a háziasz- szony új remeket állít elő. így sikerült! Ez a tészta a gépi feldolgozást jobban bírja, térfogata lazább, frissességét hosszabb ideig megőrzi. — A zsemle, kifli viszont csak két-három éves. — A péksüteményeknél csak később gépesítettünk. Ha jól emlékszem, 1984-ben küldtük az üzletekbe az első ovális hevesi zsemlét. . . — A vevők liogy fogadták? — Vegyesen. A vásárlók két táborra szakadtak. Még olyan is volt, aki azzal érvelt: A magyar ember csak kerek zsemlét eszik ... — Aztán engedtek a nyomásnak .. . — Igen, ez évben új osztrák zsemleautomatát vettünk. Űjra kerek a zsemle, de egy része már az új tésztából készül, csakúgy, mint a kifli. Mindkettő nagyon népszerű. Olyannyira, hogy a Szolnok megyei vállalat át is veszi tőlünk, s érdeklődnek a komáromiak is. Végezetül arról faggató- zom, vajon mivel készülnek a jövő esztendei megméretésre .. . — Egy termékünket beneveztük a kiváló áruik fórumára, a kézi segédlettel készülő házi kenyeret — említi a vezérigazgató. — £ mit visznek a BNV- re? Egy inasra néznek, majd a fejüket csóválják . . . — Csak nem titok ez is? — Egyelőre korai lenne még szólni róla. . így hát nincs más teendőnk, csak figyelni a következő hevesi újdonságot a pultokon . .. (jámbor) A lakóháztüzek vezetnek a statisztikában Megyei tűzvédelmi helyzetkép Köznapi szóbeszédben, de hatósági jelente sekben, összefoglalókban is ismét gyakrabban felvetődő kérdés: milyen a tűzvédelem hazánkban? Az elgondolkodásra ad lak okot a közelmúltban — különösen az idei esztendő első fél évében — igen nagy- kárral és termeléskieséssel járt tüzek, amelyekről eddig is rendre számot kellett adni. Az elmúlt öt év statisztikája is ezt erősíti, 48 ezer alkalommal 2,6 milliárd forintos kárt okozott a népgazdaságnak a tűz. s akkor még nem számoltuk bele a termeléscsökkenést, a helyreállítás költségeit. Az országban tíz évre visszatekintve megállapítható, hogy megduplázódott az esetek száma, az anyagi hátrány pedig a nyolcszorosára növekedett. Többek között ez adott alkalmat arra, hogy a Heves Megyei Tűzoltóparancsnokságon megyénk tűzvédelmi helyzetéről érdeklődjünk. A feltérképezésben Lukács Béla. megyei tűzoltóparancsnok volt segítségünkre. A tűzoltó hatóságoknál pontosan vezetett adatokból kiderül, hogy megyénkben ugyan kedvezőbb az országosnál a kép, de mégsem megnyugtató. 1981—85 között 454-gyel több esethez riasztották a tűzoltókat, mint az előző fél évtized alatt, s a veszteség elérte a 65 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy nálunk is megduplázódott a kárérték. Elszomorító tény, ebben az időszakban 35-en veszítették életüket és 115 ember sérült meg — többségük igen súlyosan, egész életükben viselik majd a következményeit. Sajnos az idei év első nyolc hónapjának statisztikája sem éppen megnyugtató: megközelítően 6 millió forintos értékkel több ment veszendőbe, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. A szakhatóságok tapasztalata, hogy a kedvezőtlen jelenség terjedésében szinte kivétel nélkül bizonyítható az emberi gondatlanság, a figyelmetlenség, nagyon gyakran a munkahelyi vezetők elnéző magatartása, következetlensége. Így például manapság a gazdálkodószervek közül sokan nem tartják érdeküknek a tűzbiztonsági követelmények beépítését a technológiai folyamatokba, a termelésirányítók gyakran a jogszabályi előírásokat figyelmen kívül hagyják, nem tesznek meg mindent a tüzek elkerüléséért, a károk mérsékléséért. Megyénkben a mezőgazdaságban például csaknem ötmillió forintnyi veszteséget kellett elkönyvelniük a gazdálkodószerveknek, az iparban ez a szám megközelíti a másfél millió forintot. Az is kétségtelen tény, hogy a legtöbb eset, amely végül is tűzhöz vezet, a lakóházakban történik. A szakemberek megállapították, súlyos gondot jelent, hogy az emberek tűzvédelmi ismeretei elmaradnak a kor követelményeitől. Együtt jár ez azzal is, hogy mind gyakoribb a gáz, a villamos energia használata, a kisgépek alkalmazása. Természetes, hogy a legfontosabb feladat a tűzvédelmi nevelés és felvilágosítás fokozása. Többek között ennek érdekében rendezi meg a megyei tűzoltóparancsnokság — immár ha- nyományosan — minden év szeptemberében a tűzvédelmi hónapot. Ez idő alatt iskolákban, vállalatoknál, szövetkezeteknél előadásokat, filmvetítéseket tartanak. Óvodások és diákok látogathatnak el a tűzoltólaktanyába, s ők, valamint a lakosság tűzoltási-mentési bemutatókon ismerheti meg munkájukat. Ebben az évben a különböző foglalkozásokon, gyakorlatokon több mint tízezer ember vett részt. Fokozták az ellenőrzéseket is. az idén a közúti szállítást végző szerveknél tartottak vizsgálatokat, amelyeknek központjában a tűzés robbanásveszélyes anyagok fuvarozása során előírt teendők álltak. Bár többségében pozitív tapasztalatokat gyűjtöttek, mégis 26 esetben kellett szignalizálniuk a szabályok megsértése miatt. 58 személyt sújtottak helyszíni bírsággal, öt emberrel szemben pedig szabálysértési eljárást kezdeményeztek. Érthető is a szakhatóságnak ez a törekvése, hiszen csak a fentiekben ismertetett sokirányú tevékenységgel felelhetnek meg azoknak a követelményeknek, amelyek az élet és testi épség. valamint az értékek megvédésében rájuk, a tűzvédelem hivatásos és társadalmi munkásaira hárul. ___________________________\ G yújtáselosztók a Lada Szamarába A Veszprémi Bakony Művek Keszthelyi Gyárában augusztusban kezdték meg a Lada Szamara személygépkocsik elektronikus gyújtáselosztóinak gyártását. Az új gyújtáselosztó nem tartalmaz mechanikus megszakítót, a gyújtáshoz szükséges nagyfeszültséget elektronikus úton állítja elő. Még ebben az évben több mint 23 300-at gyártanak szovjet ■megrendelésre. A képen: Balatinecz Tibor a gyújtáselosztót ellenőrzi (MTI-fotó: Czika László — KS)
