Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-24 / 276. szám
Kun Béla-emlékmü a Vérmezőn Kritikus helyzetértékelés Két év nagy időnek bizonyult — a XIII. kongresszus határozataiból fontos célok teljesültek, azonban a gazdaságban nem úgy alakultak, alakulnak a dolgok, ahogy azt szerettük volna, ahogy azt vártuk. A Központi Bizottság ülése kritikus vitakedvvel, őszintén elemezte a fejleményeket, s mérleget vont a helyzetről. Ami a közvélemény számára is azonnal szembetűnik — az értékelésben ezúttal a KB olyan helyzetfeltárást végzett, ami a sürgős, gyakorlati teendőkre mozgósító hátteret nyújt. A határozatból kivilágló- an. a gazdaság egyensúlyi törekvései nem vezettek kellő sikerre, a gazdaság teljesítménye elmarad a VII. ötéves tervben és a XIII. kongresszuson kitűzött ütemektől. A KB értékelése szerint, ebben nem a külső okok játszották a döntő szerepet, hanem a belső munka gyengesége; sőt az úgynevezett külső okokban is megfigyelhető a gazdaság belső problémáinak tükröződése. Például a cserearány-veszte, ség folyamatában nem csupán a világtendencia nyomai mutatkoznak meg, hanem az is, hogy jó néhány területen elmaradunk a versenyképesség dolgában a nemzetközi piacon, még mindig nem megjelelő a gyártmányszerkezet, kevés a jól eladható, nagy szellemi értéket magában rejtő terrné- künk. (Természetesen a világpiaci frontátvonulások mindehhez hozzáteszik a magukét, a mezőgazdasági árak alakulása, a gabona és a hús tartós közös piacbeli túlkínálata, persze, hogy nagyon kedvezőtlen bevételeink szempontjából. S az immáron tartósan nálunk vendégeskedő aszály szintén előre nem látott, s nem beszámított károkat okozott, aminek következményeit sajnos jövőre is viselnünk kell. Ám a figyelmet a KB nem a külvilág elháríthatatlan hatásaira. az égiek rossz kedvére kívánja irányítani, hanem arra, hogy igen fontos teendőnkben bizonyultunk következetlennek, lassúnak, így a termelési szerkezetről megszületett, a VII. ötéves tervben rögzített feladatok vontatottan haladnak, az irányítás munkája elmarad a kívánalmaktól,, a döntési mechanizmus változatlanul nem alkalmazkodik eléggé a mai helyzethez. Az irányítás intézményeinek korszerűsítése — például a vállalati új irányítás — még nem hozott fordulatot az iparban, noha már mutatkozik egy-két sikeres vállalatnál, hogy van fantázia, perspektíva a vagyonérdekeltség fokozásában, az önállóbb, vállalkozó szellemű vezetésben. (Erre az utóbbira egyébként éppen a szövetkezeti ipar hozott fel élénk bizonyítékot az idén: ebben a szektorban régóta érvényesült a szövetkezeti tulajdonnal szembeni nyíltabb és közvetlenebb felelősség, a termelési eszközök felhasználását — a lehetőségek aktívabb kiaknázását mutatja, hogy a szövetkezeti ipar 1986-ban is, mintegy nyolc százalékkal növeli teljesítményét. jelentős az exporttöbblete is.) A nyilvánosságra hozott közleményből kiderül, hogy az 1985—86-os esztendők tehát nem egyszerűsítették, éppen ellenkezőleg, bonyolították. nehezítették a társadalom feladatait. Nem készülhetünk könnyebb esztendőkre — adósai vagyunk önmagunknak. A kritikus helyzetértékelés nem hagy kétséget afelől sem, hogy 1987- ben mindenképpen meg kell törni ezt a rossz tendenciánkat. Ennek — ha javul a társadalom aktivitása, s következetesebb lesz önmagával szemben — a feltételei adót. tak, a VII. ötéves tervben, illetve a XIII. kongresszuson elhatározott irányok helyesek. programja érdemes a követésre. Ismét határozottan megfogalmazta a KB — nincs szükség új keretekre, a gaz- daságpoLitika új nyomvonalára — arra viszont igen, hogy a kialakult helyzetben újragondoljuk feladatainkat, azok sorrendjét és súlypontjait. Milyen válaszokat ad erre a kérdésre a KB? Elsősorban a legfontosabb: folytatni kell a gazdaság élénkítését. de csak ott, ahol ezt a világpiaci és a hazai feltételek indokolják. Végre érvényt kell szerezni — társadalmi érdekből —, hogy a termelés eszközei, a munkaerő és a tőke. oda áramoljon, ahol az a legnagyobb hasznot hajtja, ahol a legtöbb nemzeti jövedelmet képes létrehozni. (Erre határozatok sokaságát dolgozták ki az irányító szervek és a vállalatok. ám ezek végrehajtása késik.) Most lendületet kell adni a szelektív fejlesztésnek és tegyük azonnal hozzá — a visszafejlesztésnek is. A KB politikai támogatást nyújt a kényes és felelősség, teljes munkához azzal, hogy a nem hatékony tevékenységek felszámolását, illetve, ahol az lehetséges — átalakítását, „feljavítását” javasolja, (Ehhez van már megfelelő eszközrendszer, remélhetően a szanálási szervezet. az életbe lépett csődeljárás megfelelően működik majd, s a gyakorlatban is megvalósítja az oly sok munkával kidolgozott elveket.) A második: az életszínvonal alakulását a teljesítménynek kell meghatározni. Ez igaz legyen a konkrét termelői területen: csak annál a vállalatnál növekedjen a fizetés, az életszínvonal, ahol nyereséges a termelés, ahol produktív a kollektíva. Nincs más lehetőségünk az adott helyzétben, mint a differenciálás következetes alkalmazása. Központi támogatást^ nem szabad arra igénybe' venni, hogy a gyenge eredménnyel dolgozó cégeket megmentsük, újabb és újabb időszakokra kivételezéssel, preferenciákkal enyhítsük anyagi problémáikat. Ügy tűnik — egységes társadalmi közhangulat alakult ki a fegyelem, a szilárdabb értékrend megteremtéséhez, a sajnos terjedő nagyvonalúság megfékezésére. Ebben is segíthet a jobb jövedelempolitika. az, ha a pénzhez jutás feltételeit szigorítjuk. Világosan kell látnunk: minderre nemcsak kipróbált elvek, s több területen sikeresen működő gyakorlatunk indít, hanem az is, hogy a növekedéshez szükséges forrásokat nem szabad elfecsérelnünk, azokra sokkal jobban kell vigyáznunk, mint eddig. És ebből származik a harmadik fontos követelmény: a fontos határozatok, a társadalmi előrehaladást szolgáló programok megvalósításához az irányítást is tovább kell javítani. A KB kiáll amellett, hogy a megtett és megteendő lépések ne formálisak, hanem érdemiek legyenek. 1987-ben működni kezd az új bank- rendszer, a már említett eljárás a vállalatok gondjainak rendezésére, sokat várunk a személyi és jövedelemadózástól, illetve a hozzáadott érték alapján számo. ló. vállalati adózástól. Van tehát mozgástér, van eszköz azok kezében, akik cselekedni akarnak és tudnak. Kun Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére állították fel a Vérmezőn Varga Imre Kossutfi-díjas szob. rászművész alkotását. Az emlékmű talapzatára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Kun Megjelent a Pártélet novemberi száma Az egészségügy forintjai Hogyan gazdálkodik a megyei kórház? Gazdasági feladataink megoldásában alapvető fontosságú hogy milyen mértékben tudjuk ehhez biztosítani, a társadalmi feltételeket, céltudatosabb és hatékonyabb cselekvésre késztetni az embereket. Ebben a párt- szervezeteknek, kommunistáknak igen jelentősek a tennivalóik. Erről folytatott beszélgetést Grósz Károllyal, a Politikai Bizottság tagjával, a budapesti pártbizottság első titkárával Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője. Tény, hogy több gazdálkodó egységben a mostani közgazdasági feltételek mellett is jól szervezett munka folyik, a belső ösztönzés megfelelő, a munkafegyelem jó színvonalú, a munkaidő- alap felhasználása racionális. Ezt azonban a tapasztalatok szerint, csupán közgazdasági eszközökkel nem lehet általánossá tenni; szükség van bizonyos központi intézkedésre is. Rdcz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke áttekinti a kormány intézkedéseit. Családpolitikánk tételei közismertek. Szükséges, hogy államunk és társadalmunk jobban védje támogassa a család intézményét. Sokan szélsőségesen fogalmazva úgy látják, válságban van a család. Petrik Ferenc igazságügyi miniszterhelyettes vitába száll a szélsőséges nézetekkel. Hazánkban a párt egyházpolitikája a szövetségi politika fontos elemeként segíti a különböző világnézetű emberek közötti egyetértést és alkotó vitát, tudományos szinten ugyanúgy, mint a hétköznapok gyakorlati együttélésében. Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke elemzi a párt egyházpolitikai elveit és gyakorlatát. A művészi szabadságról szóló gondolatmeneteink rendre történeti bevezetéssel kezdődnek, amely — esetleg az 1945 utáni viszonyok rövid jelzése után — az „ötvenes évek” művészetirányítási gyakorlatának torzulásait részletezi; a továbbiakban e torzulásokat tagadva, elítélve szoktuk kifejteni elképzeléseinket. Szerdahelyi István megvilágítja a művészetirányítás elveit és mai gyakorlatát. A párt vezető szervei már hosszabb ideje foglalkoznak a pártirányítás továbbfejlesztésével, korszerűbbé tételével. Tapasztalatból is tudjuk, hogy a legtöbb területi pártbizottság komoly erőfeszítéseket tesz. de számos jele van annak is, hogy ez a folyamat korántsem zökkenőmentes, nem mindenütt egyformán eredményes. A szerkesztőség vezető pártmunkások részvételével kerekasztal-beszél- getést rendezett a területi pártbizottságok legfontosabb tennivalóiról. Az új kórházi épületek átadásával nagy területet átfogó egészségügyi hálózat alakult ki a megyeszékhelyen. Nemcsak az építés, a műszerekkel való felszerelés, de a folyamatos működtetés is nagy költségekkel jár. s ilyen sokrétű feladatkör mellett valóban nem mindegy, •hogyan szolgálják a gyógyítást, a betegellátást az egészségügy forintjai. Természetes ikövetelmény, hogy a megyei kórháznak jól kell sáfárkodnia a pénzzel, ha a gyógyító munka színvonalát javítani akarja. Tennivalók, újító lehetőségek egész sora tűnik •elő azonban, ha egy ilyen intézmény gazdálkodásáról érdeklődünk. Törekvéseikről, hasznot hozó ötleteikről beszélgettünk Agárdi Istvánnal, az intézmény gazdasági igazgatójával. — A kórház csaknem 350 millió forinttal gazdálkodik. Ebből a legnagyobb részt természetesen a legfontosabb tevékenységre, a betegek kiszolgálására, a gyógyító munkára költjük. Nagyon fontos ugyanakkor annak hátterében egyéb szolgáltatások kiépítése. Kiderült, hogy a szervezettség javításával még szrtbad kapacitások is adódnak, például a mosodában, a szállításnál, vagy a nyomdánkban. Megbízásokat vállalhatunk, ennek ellenszolgáltatását pedig az alapellátás javítására fordítjuk. Ezek a lehetőségek újfajta szemléletet is kívánriak az itt dolgozóktól, hiszen munkánkra közvetlenül hat a költségek alakuláila, az árbevétel. Igyekszünk megfelelő ösztönzőket a gazdálkodói szemléletmód érdekében kialakítani. — Ezek' szerint a kórházi gazdálkodásban is beszélhetünk majd hatékonyságról, eredményérdekeltségről ? — Reméljük mielőbb, bár még sok akadály késlelteti •ennek kibontakozását. Pedig az előnyeit már világosan látjuk: érdekeltség a bevételek alakulásában, a többlettel való szabad gazdálkodás. Év végén az eredmény felosztása lehetőség volna a munka jobb megbecsülésére. így kihasználhatnánk az önállóság. a nagyobb felelősség előnyeit, jobban számon kérhetjük és elismerhetjük a teljesítményeket. — Ehhez azonban változnia kell a számvitel rendszerének és az elszámoltatásnak is. Rendezni olyan fogalmakat, mint például az amortizáció, illetve más szer. vek részére végzett szolgáltatások árképzése. Az igazgatási, irányítási költségek felosztása, fedezeti kulcs meghatározása lenne fontos. A szolgáltatási költségeket pedig leválasztani a gyógyításról. összességében egyébként önállóságunk megerősítéséről von szó. Az intézet pénzellátása ma olyan mutatókhoz kötődik, mint a betegforgalom, a kihasználtság, ápolási napok száma, műszáki felszereltség. A jobb munka érdekében felül kellene vizsgálni: vajon ezek mindig reális alapot adnak-e a döntésekhez. A vonzáskörzeti vág}' regionális feladatok ugyanis nem mindig jelennek meg ezekben a mutatószámokban . — Az érdekeltség ugyanis a mérhetőségen múlik. A bérekre is hatással lehetne az önállóbb gazdálkodás? — A kórház bérköltsége mintegy 130 millió forint. A bértömeggazdálkodást az egészségügyben szokásos úgynevezett belső helyettesítési szabályozás akadályozza, befolyásolja a belső átcsoportosításokat, megbénítja a létszámmozgást, kizárja a mozgóbér elosztásának lehetőségét. Szerintem ez is egyik oka az ismert munkaerőgondoknak. Emellett természetesen azt is el kell mondanunk, hogy nem megoldott a kórházi ikisegítő személyzet oktatása, felkészítése. Éppen a speciális feladatok érdekében oktatnunk •kell őket, s a betanított munkásképesítésről az egészség- ügyi ágazatban is bizonyítványt kellene adni. Ami pedig a vezetőket illeti: a gazdálkodás eredményeinek gya- ro,pításáért megfelelő ösztönzőket kell kidolgoznunk — Mindezekhez megteremtették már a feltételeket a megyei kórházban? — A betegellátás színvonala javult elsősorban azzal, hogy erősödött a specializálódás, magas szinten valósulnak meg a szakmai feladatok. Gazdálkodásunk terén sem szégyenkezhetünk. A nehezedő feltételek mellett is megfelelő eredményességgel dolgozunk. Megteremtettük a gazdasági folyamatok számítógépes feldolgozásának módját, képesek vagyunk az új elszámolási rend fogadására. A változások felgyorsítása, a kötelességtudat erősítése érdekében viszont sokat kell még tennünk. Nemcsak a kiemelkedő teljesítmények elismerésével, de olyan feltételek kialakításával is, hogy o munkájukhoz igazán nem kötődők, a gyengébb teljesítményt nyújtók „ne érezzék jól magukat” közöttünk. Ehhez sök segítséget adhatnak a társadalmi szervezetek is. H. S. Béla-emlékbizottság és a Budapesti Pártbizottság nevében Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a Kun Béla-emlékbizottság elnöke. Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára és Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója helyezett el koszorút. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa részéről Kállai Gyula és Ribánszki Róbert, a HNF OT titkára, a Minisztertanács képviseletében Somogyi László építésügyi- és városfejlesztési, valamint Veress Péter külkereskedelmi miniszter rótta le kegyeletét. HEVES, SZILVÁSVÁRAD A takarékosság jegyében Alig egy esztendeje: a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet megpróbálkozott azzal, hogy kisdiákokat is bevonjon a nagy hagyományokkal rendelkező szövetkezeti mozgalomba. A kísérlet úgy tűnik bevált, hisz a napokban a „körzeti" után, a 3. számú iskolában is megtartották az alakuló taggyűlést. Az intézmény két és fél száz tanulójának több mint 50 százaléka döntött úgy. hogy csatlakozik e sok elöny- nyel járó tevékenységhez, melynek során a legkedvezőbben kamatoztathatják megtakarításaikat vagy — ha éppen arra van szükség például tanévkezdés idején — kaphatnak kölcsönöket. A lehetőségekről Godó Pálné, a szövetkezet elnöke tájékoztatta a gyerekeket, akik a továbbiakban jóváhagyták a szervezeti és a működési szabályzatot, Valamint megválasztották a tisztségviselőket. ¥ Minden ünnepi ceremóniát mellőzve fogadta Szilvásváradon ügyfeleit a Bélapátfalva és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet új fiókja. Az új takarékszövetkezetben továbbra is ketten dolgoznak ám mivel megkapták a szocialista illetve a nyugati valutavásárlási „jogosítványt”, a létszámot a közeljövőben bővítik. A szövetkezet szolgáltatásainak így már teljes skáláját nyújthatja az új helyen. Valamennyi betét-, illetve kölcsönfajtával foglalkoznak. Intézik az Állami Biztosító, illetve a Hungária Biztosító ügyeit is. Itf jegyzik a tv-készülékek meghibásodását, illetve az újak bekötését az ELKO megbízásából. Megoldották a különféle nyeremények helyben történő kifizetését. Jelentősen javultak a szociális feltételek. Korábban a takarékszövetkezet az 1880- as év végén épült, és sokáig a község patikájaként szolgáló épület egyik szobájában működött, mindösz- sze 12 négyzetméternyi területen. Az új épületbe bevezették a vizet, megoldották az egyenletes fűtést, és telefont kaptak. Szilvásvára- diak betétállománya a takarékszövetkezetnél meghaladja a 9 millió forintot, ami az új szolgáltatások bevezetésével várhatóan emelkedni fog.
