Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 22., szombat J. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata a gazdasági munka megjavításának feladatairól és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről (Folytatás az 1. oldalról) A népgazdaság nem megfelelő teljesítmé­nyében szerepük van a számunkra kedvezőt­len nemzetközi körülményeknek, az értéke­sítési lehetőségek szűkülésének. Az elmúlt két évben jelentős exportcikkeink, például a búza. a kukorica, a hús és húskészítmények, a növényolaj, az alumínium, a kőolajszár­mazékok világpiaci árai 35—50 százalékkal csökkentek. Nehézségeinket fokozta a múlt évi hosszú, kemény tél és a több éve tartó aszály. Az elmaradásban a rajtunk kívül ál­ló tényezők mellett jelentős szerepe volt sa­ját munkánk gyengeségének, az irányítás fo­gyatékosságainak. A népgazdasági tervezés, a szabályozás és az intézményrendszer nem biztosította kellő mértékben a külső és a belső egyensúlyi vi­szonyok javítását, a gazdaság élénkítéséhez szükséges új források feltárását. Nem sike­rült kielégítő módon összehangolni a nép- gazdasági és a vállalati érdekeket. Fontos export- és importgazdálkodási kérdésekben, a piac zavarainak megelőzésében és azok el­hárításában késedelemmel történtek meg a döntések. A gazdaságirányítási rendszer el­határozott továbbfejlesztése nem valósult meg következetesen. Az irányítás fogyatékos­ságaiért, a végrehajtás és az ellenőrzés kö­vetkezetlenségeiért felelősség terheli a Köz­ponti Bizottság végrehajtó szerveit és a kor­mányt. A határozatok végrehajtásának szervezé­se. segítése és ellenőrzése nem kielégítő a helyi párt-, állami és társadalmi szerveknél sem. A vállalati és intézményi kollektívák­ban nem vált még általánossá az a szemlé­let, amely abból indul ki. hogy első az ered­ményes munka. Indokolatlanul nagyok az el­térések azonos adottságú vállalatok, szövet­kezetek teljesítménye között. Sok vállalat nem hasznosítja megfelelően erőforrásait, s nem a hatékonyság növelésével, a költségek csökkentésével, a munkaerő jobb kihaszná­lásával. hanem költségvetési támogatással, indokolatlan áremelésekkel akarja növelni bevételeit. A hatékony gazdálkodást akadályozza, hogy sem az irányításban, sem a végrehajtásban nem érvényesítik az alapkövetelményt, hogy a jövedelemek a teljesítményekkel arányosan alakuljanak, ellenkezőleg, gyakori az elnéző magatartás a kötelezettségeiket nem teljesí­tőkkel szemben. Eltűrik, hogy büntetlenül megsértsék a szocialista normákat, a törvé­nyes előírásokat, az állampolgári és a mun­kafegyelmet. Az ország népgazdaságának gondjai. a rendkívül lassú fejlődés, a kibontakozás ne­hézségei erőteljesen foglalkoztatják és nyugtalanítják közvéleményünket, az általá­nos követelményeket sértő rendellenességek, a helyi visszásságok felháborítják a túlnyo­mó többséget képviselő, becsületesen dolgo­zó embereket, A Központi Bizottság elengedhetetlen és sürgős feladatnak tartja a gazdasági fejlő­dés élénkítésének útjában álló akadályok eltávolítását, az irányítás színvonalának emelését, a munka megjavításához szüksé­ges politikai és társadalmi, szervezeti és személyi feltételek megteremtését. I. A Központi Bizottság a XIII. kongresszus határozatában megfogalmazott, a VII. ötéves tervben konkretizált gazdaságpolitikai célok elérését tartja a szocialista építőmunka leg­fontosabb feladatának. Ezt kell szolgálnia az 1987. "évi népgazdasági tervnek is. Hangsú­lyozza, hogy társadalmi-gazdasági progra­munk teljesítéséhez nincs más járható út, mint a munka megjavításával, az erőforrá­sok ésszerű felhasználásával a gazdasági fejlődés élénkítése. — Társadalmi életünk minden területén, az irányításban és végrehajtásban egyaránt elengedhetetlen a céltudatos, a követelmé­nyéknek megfelelő, jód szervezett, fegyelme­zett munka. — Javítani kell a vállalatok és a dolgo­zók érdkeltségét a teljesítmény növelésében. — Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy többet használunk fel, mint amennyit megtermelünk. I. A gazdasági fejlődés élénkítése megkö­veteli a termelési szerkezet korszerűsítését, a műszaki haladás gyorsítását, a szelektív fej­lesztés érvényesítését, az anyag- és energia­takarékosság fokozását, az exportképesség javítását. Mindezt konkrét, gyakorlati intéz­kedésekkel kell elősegíteni. — Növelni kell a vállalatok érdekeltségét a gazdaságos termelésben, a ráfordítások csökkentésében. Ezt a gazdaságtalan terme­léshez nyújtott támogatások csökkentése ré­vén felszabaduló forrásokból, adókedvezmé­nyekkel. alapjuttatással, kamatvisszatérítés­sel, kamatkedvezménnyel és más alkalmas eszközökkel keld támogatni. Következetesen ösztönözni kell a jövedelmező export bőví­tését, az importot helyettesítő megoldásokat. Az exportképes termelés féjlesztését előse­gítő pályázati rendszert a jövőben is fenn kell tartani, és egyúttal a technológiai kor­szerűsítés szolgálatába állítani. — Programot kell kidolgozni a vesztesé­gesen és az alacsony hatékonysággal gaz­dálkodó egységek tevékenységének gazdasá­gossá tételére, a költségvetési támogatás fo­kozatos leépítésére, a gazdaságtalan terme­lés megszüntetésére. E folyamatban figyel­met kell fordítani arra is, .hogy nélkülözhe­tetlen termékekből és cikkekből hiány ne keletkezzen. A szerkezetváltás nyomán fel­szabaduló munkaerőt a hatékony gazdasá­gi ágazatokban kell foglalkoztatni. — A kutatásra és a műszaki fejlesztésre fordított eszközöket koncentráltan, hatéko­nyabban kell felhasználni. Az érdekeltség növelésével elő kell segíteni, hogy a kutatási eredmények gyorsabban hasznosuljanak a termelésben. A műszaki fejlesztést még in­kább a nemzetközi versenyképesség és a gazdaságosság szolgálatába kell állítani. — Népgazdasági feladataink megoldásá­ban támaszkodni kell a Szovjetunióval, a KGST-tagországokkal folytatott gazdasági együttműködés lehetőségeinek jobb haszno­sítására, a fejlettebb formák — a kooperá­ció, a szakosítás, az üzemek közti együtt­működés — kibontakoztatására, közös vál­lalkozások és közös vállalatok létrehozására. A fejlett tőkés országokkal, valamint a fejlődő országokkal törekedni kell a kölcsö­nösen előnyös kereskedelmi és kooperációs kapcsolatok fejlesztésére, vegyes vállalatok alapítására. — Korszerűsíteni kell a külgazdasági te­vékenység szervezeti és érdekeltségi rendsze­rét, a piacfeltáró és a kereskedelemfejlesz­tő munkát. Az export növelése megköveteli, hogy a vállalatok bővítsék és javítsák szol­gáltatásaikat. 2. A Központi Bizottság az 1987. évi terv és költségvetés legfőbb követelményeinek a gazdasági teljesítmény és hatékonyság növe­lését. a külkereskedelmi és a pénzügyi mér­leg javítását, a gazdasági szerkezet változ­tatását, a műszaki fejlődés gyorsítását, az életkörülmények jobbítását tartja. Az éves terv, a gazdasági szabályozás és az irányítás összpontosítson a gazdasági növekedés sze­lektív élénkítésére. A versenyképes termelés és kivitel erőtel­jesebb növelésével meg kell alapozni a gaz­dasági és pénzügyi folyamatok jobb össz­hangját. A költségvetés hiányát mindenek­előtt a kiadások mérséklésével, széles körű takarékossági intézkedésekkel kell csökken­teni. Az 1987. évi népgazdasági terv a nemze­ti jövedelem legalább 2 százalékos növelését irányozza glő. Az ipari termelés 2,5—3 százalékkal emel­kedjen. Meg kell gyorsítani a versenyképes termékeket előállító ágazatok és vállalatok fejlesztését, az ipar szerkezetének korszerű­sítését. Az energetikai és alapanyagipar egyes területein folytatni kell a gazdaságtalan kapacitások leállítását, a munkaerő átcso­portosítását. A feldolgozóipar, ezen belül a fejlett technikát megtestesítő elektronikai szakágazatok, a gyógyszeripar, a műanyag­feldolgozás, a járműipar és a mezőgazdasági gépgyártás termelése az átlagot meghaladó mértékben emelkedjen. Lehetővé kell tenni az eszközök ésszerű átcsoportosítását is a gazdaságtalanul termelő vállalatoktól. Álta­lában gondoskodni kell arról, hogy a ren­delkezésre álló termelési kapacitásokat a nép- gazdasági céljainknak megfelelően maximáli­san hasznosítsák. A mezőgazdasági termékek termelésének az ideihez képest 4,5—5,5 százalékos növe­kedését kell előirányozni. A termelés szer­kezete rugalmasan igazodjon a minőségi kö­vetelményekhez és az exportlehetőségekhez. Az ideinél nagyobb gabonatermést szüksé­ges elérni. Emelkedjen az állattenyésztés színvonala. Növekedjen a vágósertés- és vágó­baromfi-termelés. A sertés- és juhállomány növekedése járjon együtt a tény észállomány minőségi cseréjének meggyorsításával. Az élelmiszeripar növelje a magas fokon fel­dolgozott és jó minőségű termékek arányát, és csökkentse a termelés fajlagos költségeit. Az építőipar legfontosabb feladata a la­kásépítés minőségének és ütemességének, va­lamint gazdaságosságának javítása. Fokozni kell a munka szervezettségét, emelni az irá­nyító és vezetői munka színvonalát. A termelő infrastruktúra területén a meglevő kapacitások jobb kihasználásával kell a termelés és a lakosság szükségleteit kielégíteni. Nagy figyelmet kell fordítani a távközlési hálózat rekonstrukcióval egybe­kötött fejlesztésére, az áruszállítások éssze­rű szervezésére. A természeti környezetet óvni kell, az ezt szolgáló rendelkezéseket szigorúan be kell tartani. A beruházási eszközöket elsősorban a ter­melés és az azt közvetlenül szolgáló infra­struktúra korszerűsítésére, a jövedelemter­melő-képesség növelésére kell felhasználni, ideértve a hitelnyújtást és az alapjuttatást is. A népgazdaság beruházási ráfordításaiban növekedjen a technológiai korszerűsítést szolgáló vállalati beruházások aránya. A termelés, a jövedelmek és az árak meg­felelő összehangolásával biztosítani kell az 1985—1986. évi életszínvonal stabilizálását és az életkörülmények szerény javítását. Gon­doskodni kell a lakosság kiegyensúlyozott áruellátásáról. Az egyes dolgozók, kollektí­vák jövedelmének alakulása teljesítményük­kel arányos legyen. Béremelésre mindenütt csak a már elért eredmények alapján, az anyagi fedezet megteremtését követően, dif­ferenciáltan kerüljön sor. A gazdaságosan termelő vállalatoknál az átlagosnál nagyobb béremelésre, a foglalkoztatottság növelésére legyen lehetőség; az alacsony jövedelmező­ségű, teljesítményeiket nem vagy alig növe­lő vállalatok a bérek szinten tartására, illet­ve mérséklésére, ésszerű létszámgazdálko­dásra kényszerüljenek. A jó munkahely le­gyen megbecsült érték a dolgozók számára 1987-ben a külkereskedelemre is növekvő feladatok várnak. A külkereskedelmi válla­latok javítsák együttműködésüket a terme­lőkkel. Törekedjenek a piaci lehetőségek jobb kihasználására, új piacok megszerzésére, a külkereskedelmi és kooperációs tevékenység javítására. A rubelviszonylatú kereskede­lemben bővülő és kiegyenlített áruforgalom­ra kell törekedni. A nem rubelelszámolású áruforgalom egyenlegében 1986-hoz képest határozott javulást kell elérni. 3. A csaknem két évtizede bevezetett gaz­daságirányítási rendszerünk működőképes, fo­lyamatosan fejlődik, a gazdaságra és a tár­sadalmi életre gyakorolt hatása összességé­ben kedvező. A megtett útra visszatekintve, a tapasztalatokat értékelve megállapítható, hogy a reform bevezetésekor sem a központi irányító szervek, sem a gazdálkodószerveze­tek nem voltak megfelelően felkészülve az új követelményekből fakadó feladatokra. Ezt a gyengeségünket még a mai napig sem si­került teljesen felszámolni. A kongresszus határozatának végrehajtása, a VII. ötéves és az 1987. évi terv céljainak alátámasztása szükségessé teszi, hogy a gaz­daságirányítás átfogó továbbfejlesztéséről szó­ló 1984 áprilisi központi bizottsági állásfog­lalásban kijelölt feladatok végrehajtása meg­gyorsuljon. — A szabályozó rendszer segítse elő. hogy a vállalatok jövedelmezőségükkel arányosan gyorsabban fejlődjenek. Az árrendszer fej­lesztésével is biztosítani kell, hogy a nyere­ség a valódi .teljesítményt fejezze ki. Gátat kell vetni az indokolatlan áremelésből, költ­ségvetési támogatásból származó vállalati nyereségnövekedésnek. Olyan kereset- és bér- szabályozást kell alkalmazni, amely bizto­sítja a teljesítmények és a jövedelemkiáram­lás összhangját, elősegíti a munkaerő éssze­rű átcsoportosulását, a hatékonyabb munka­erő-gazdálkodást. A bértömeggazdálkodást és a létszámot mérséklő más megoldásokat fo­kozatosan általánossá kell tenni. A szükséges munkaerő-átcsoportosítást központi intézke­désekkel és eszközökkel iis segíteni kell. — A jogi szabályozás is kövesse a fejlő­dést, és segítse a gazdasági munkát. Szűn­jön meg a túlszabályozás. A gazdasági köte­lezettségeket rögzítő szerződéseket be kell tartani és be kell tartatni. Az ellenőrzés a társadalmi-gazdasági élet minden területén tárja fel a szabálytalanságokat. A törvényes előírások megsértését az eddiginél következe­tesebb felelősségre vonás kövesse. — A gazdaságirányításban erősíteni kell a hitel- és a pénzügyi eszközök szerepét. A Magyar Nemzeti Bank pénzkibocsátási és de­vizamonopóliuma változatlanul fennmarad. A működésüket 1987. január elsejével meg­kezdő kereskedelmi bankok tevékenységüket rugalmasan végezzék, és azt az üzleti, jöve­delmezőségi megfontolások vezéreljék. — Elő kell készíteni egy új vállalati és személyi jövedelemadó-rendszer bevezetését. A vállalatoknál olyan adórendszert kell al­kalmazni, amely a jelenleginél egyszerűbb, jobban megfelel mind a vállalati önállóság­nak. mind pedig a szükséges jövedelem- központosítás szempontjainak. A személyi jövedelemadó-rendszer érvé­nyesítse az igazságos közteherviselés elvét. Bevezetése ne csökkentse a bérből és fize­tésből élők főállásból -származó nettóke­resetét. ne gátolja a teljesítmény növelését. — A szociálpolitikában végre kell hajtani azokat a korszerűsítő és módosító lépéseket, amelyek biztosítják, hogy az egyes juttatá­sok. szolgáltatások jobban igazodjanak a szo­ciális helyzethez és a tényleges rászorultság­hoz. Bővüljön a helyi állami szervek szociá­lis tevékenysége. II. A Központi Bizottság hangsúlyozza: leg­fontosabb feladat az elfogadott gazdaságpo­litikai célok és tervelőirányzatok megvalósí­tását szolgáló szemléleti és cselekvési egység megteremtése, a társadalmi aktivitás kibonta­koztatása. Az egész társadalomban nagyobb rendre és fegyelemre van szükség. Ehhez elengedhetet­len a pártfegyelem erősítése, az ellenőrzés, a számonkérés rendszeressé tétele, a központi és a helyi irányítószervek, illetve vezetőik felelősségének határozottabb érvényesítése. A politikai, az állami és társadalmi intézmé­nyek mindegyike adjon meg minden támoga­tást a gazdasági munka megjavításához, a fejlődés élénkítését szolgáló erőfeszítésekhez. 1. A párt társadalmunknak, a szocialista épitömunkának elismert vezető ereje, ezért népünk most is elvárja, hogy utat és példát mutasson az időszerű gazdasági feladatok megoldásában. Előrehaladásunknak alapvető feltétele a párt és a tömegek közötti bizalom, a párt és a nép egysége. A Központi Bizottság és végrehajtó szer­veinek legfontosabb feladata a gazdaságpoli­tika stratégiai céljainak meghatározása, a végrehajtás irányítása és ellenőrzése. A bu­dapesti és a megyei pártbizottságok tevékeny­ségében kapjon nagyobb hangsúlyt a gazda­ságpolitika képviselete, elfogadtatása, helyi érvényesítése és a mozgósítás a végrehajtásra. A területi, vállalati, szövetkezeti és intézmé­nyi pártszervek és -szervezetek legfontosabb feladata a politika, s azon belül a gazdaság- politika képviselete. Munkájuk mércéje, hogy tevékenységi területükön milyen hatásfokkal tudják segíteni a gazdaságpolitika gyakorlati megvalósítását. Az eredményes munka fontos feltétele a káderpolitikai elvek érvényesítése. A Közpon­ti Bizottság végrehajtó szervei, a pártszer­vek és -szervezetek kezdeményezzék a gazda­sági feladatok sikeres megoldását biztosító személyi feltételek megteremtését. Követke­zetesen lépjenek fel azért, hogy a vezetők munkájában az önállóság megfelelő felelős­séggel párosuljon. Ne tűrjék el a káder- és személyzeti munkában az elvtelenséget. az igénytelenséget, a szubjektivizmust. 2. Növelni kell a Minisztertanácsnak a gazdaság irányításában, a fő folyamatok ösz- szehangolásában, az országos tennivalók konkrét meghatározásában, az akadályok elhárításában, a végrehajtás megszervezésé­ben és ellenőrzésében betöltött szerepét, fe­lelősségét. Munkájában erősítse a testületi jelleget és a személyi felelősséget, fordítson különös figyelmet a távlati és a napi felada­tok összehangolt megoldására. A kormányok és irányító szerveinek fon­tos feladata, hogy gondoskodjanak a VII. ötéves tervben előirányzott szerkezetátalakí­tó és hatékonyságnövelő központi gazdaság- fejlesztési programok, többek között az elekt- ronizáció, a gyógyszer- és növényvédőszer- gyártás, az energiaracionalizálás, a hulla­dék- és másodlagos anyagfelhasználás prog­ramjának megvalósításáról. Átgondolt intézkedéseket kell tenni a költségvetési intézmények, intézetek gazdál­kodásának javítására, szervezeti rendszeré­nek korszerűsítésére. A meglevő eszközök célszerű felhasználásával arra kell töreked­ni, hogy feladataikat — kevesebb létszám­mal, takarékosabb gazdálkodással — az ed­diginél színvonalasabban lássák el. A becsületesen élő és dolgozó túlnyomó többség segítségével, a törvényes eszközök alkalmazásával határozottan kell védeni a társadalmi tulajdont, felelősségre kell vonni a munkájukat ehanyagoló, a kisebb és a na­gyobb közösségeket megkárosító, a törvénye­ket. szocialista normáinkat megsértő személye­ket. Ez összehangoltabb politikai, gazdasági, jogi és hatósági tevékenységet és demokra­tikus ellenőrzést igényel. 3. A tanácsok gazdálkodásának korszerű­sítése növelte önállóságukat, felelősségüket, önkormányzati lehetőségeiket. A tanácsok gondoskodjanak arról, hogy az irányításuk, illetve a felügyeletük alá tar­tozó vállalatok a gazdaságpolitikai célokkal összhangban javítsák gazdálkodásukat, ter­melésük, szolgáltatásaik igazodjanak a lakos­ság igényeihez. Az ügyintézést egyszerűsíte­ni, szakszerűségét, gyorsaságát fokozni kell. Ugyanakkor legyen következetesebb a ható­sági jogkörök gyakorlása, valamint az el­lenőrzés. A választott testületek rendszere­sen ellenőrizzék a végrehajtó szervek és a szakapparátus tevékenységét. 4. A vállalatok éljenek a nagyobb önálló­sággal, a gazdasági szabályozás adta lehető­ségekkel. Az új vállalatvezetési formákban gazdál­kodó szervezeteknél a vállalati tanácsok a fő figyelmet fordítsák a rendeltetés szerinti működés kialakítására, a szocialista tulaj­donnal való hatékony gazdálkodásra, a munkáltatói jogok ésszerű gyakorlására, az igazgató hatáskörének és felelősségének ér­vényesítésére. A vezető testületeket meg kell óvni a formális, bürokratikus, öncélú mun­kától. A vállalatok, szövetkezetek gazdálkodásá­nak eredményességét mindenekelőtt a fő­munkaidőben végzett tevékenység határozza meg. Továbbra is szükség van a népgazda­sági érdeket szolgáló, a vállalat hatékony, gazdaságos működését kiegészítő, kisegítő tevékenységekre. Meg kell követelni a tör­vényes előírások szerinti munkát; az állami szervek, a vállalatok, a szövetkezetek veze­tő testületéi lépjenek fel a negatív jelensé­gekkel szemben. 5. A sajtó, a tömegtájékoztatás dolgozói mindennapi munkájukkal szolgálják társadal­mi, gazdasági programunk végrehajtását. Cikkeikben, műsoraikban ismertessék, kép­viseljék és magyarázzák a párt álláspontját, a kormány intézkedéseit, terjesszék az elő­remutató tapasztalatokat, vitatkozzanak a téves nézetekkel, és bírálják a politikánkkal ellentétes gyakorlatot. •ir A Központi Bizottság felhívja a pártszer­vezeteket, a kommunistákat, párton kívüli szövetségeseinket, a szocializmus híveit, a társadalmi és tömegszervezeteket — minde­nekelőtt a szakszervezeteket és a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetséget —, a vállalati taná­csokat. a vállalatok vezetőit, a dolgozó kol­lektívákat, hogy a XIII. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtását, az idei és az 1987. évi terv teljesítését minden termelőegység­ben és munkahelyen következetesen támo­gassák. A Központi Bizottság szilárd meggyőződé­se, hogy a rendelkezésre álló erőforrások jó hasznosításával, a fegyelmezett munkával meggyorsíthatjuk gazdasági előrehaladásun­kat. biztos alapot teremthetünk az életszín­vonal további javításához, népünk boldogulá­sához Budapest, 1986 november 20.

Next

/
Thumbnails
Contents