Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-21 / 274. szám
Egy sikeres munka és néhány tanulsága Még egyszer a településfejlesztési hozzájárulásról A megyeszékhelyről. Eger városáról, életéről, gondjairól, az itt dolgozó gazdasági egységekről és intézményekről. a dolgozó emberről, viszonyáról lakó. és munkahelyéhez mostanában sok írás jelenik meg a lapokban, leginkább a Népújságban. Nyilván azért van ez igy, mert egy város mindennapjai sok-sok olyan tényezőt tartalmaznak, amely véleményt vált ki belőlünk, örömet vagy bosszúságot koz. Nem kis büszkeség ma a város polgárainak és vezetésének. hogy például a település sok-sok pontját a belvároson kívül is megújulni, építeni, szépíteni látjuk. Ez utóbbi eredmény persze jórészt a többet, jobbat akaró városlakók, egri polgárok nagy,' áldozatvállalása folytán válik részéve városépítésünk nagy orogram- jának. Közös munkánknak vannak eredményei, szép példái. Ezek egy része tárgyi létesítményekben. közművekben, lakóházakban, különféle új, vagy felújított létesítményekben mutatkozik meg, másik része, ami legalább ennyire fontos: lakosságunk nagy részének a városhoz való kötődésében, abban a tényben, hogy az egri emberek nagy része szereti a városát. Ez a kötődés Egerhez, úgy érzem az elmúlt hónapokban tovább erősödött. Régi igazság: magunkénak akkor érezhetünk valamit, ha helyzetének formálásában részt veszünk, ha sorsa alakulását végigkísérjük, közreműködünk benne. A településfejlesztési hozzájárulás szervezésében kifejtett munka 1985-ben. az első próbálkozáskor nem hozta meg a kívánt eredményt. Ennek okait elsősorban önmagunkban kellett keresnünk. s ezeket felszámolva kellett a továbblépés feltételeit megteremtenünk. A nagy erők bevonásával — mintegy ezer aktivista közreműködésével — újraindított munka, amelynek során érvényesítettük a lakosság által korábban felvetetteket — eredményesen zárult. A meghirdetett célokkal a lakosság egyetértett. eredményes volt az a párbeszéd, amelyet a településfejlesztési hozzájárulás elfogadtatása érdekében ismételten szerveztünk. Az eredmény számottevő erkölcsi, politikai siker és évente mintegy 5 millió forint bevételt is jelent a városnak 1990-ig. Milyen tanulságai vannak, miféle konzekvenciák , fo- galmazhátók meg a sikeres szervezőmunka után, milyen további feladataink vannak még e területen és a demokrácia fejlesztésének általánosabb feladatköre vonatkozásában? Lény es tanulság, hogy a jó célon, a célhoz tartozó jó propagandán túl, fontos volt a személyes találkozás az állampolgárral. Fontos, mert, ha adunk, tudni akarjuk mire adjuk a pénzt'. Fontos, mert sajnos nem vagyunk a pénz bővében. S a hozzájárulás anyagi megterhelés, könnyebben vagy nehezebben elviselhető anyagi teher is egyben. Másrészt azt is tapasztalhattuk: Eger lakossága képes és kész áldozni városa fejlesztéséért: Vagyis: jó célokra, felnőttként, igazi döntésképes partnerként kezelve polgártársainkat, hajlandó a város lakossága áldozatokra. ugyanúgy, mint környező községeink lakói is. Eger igent szavazott. Várva és konkrétan megfogalmazva a feladatok „családi szintű" sorolását. Szavazatokban igényelve, hogy jobbá és szebbé váljon az élet, legyen komfortosabb a város. Az igények választéka bőséges, ha értékben kifejezzük. több mint 150 millió forintot tesz ki, szemben a reálisan tervezhető 20 millió forint bevétellel. Ezekből kiderül, hogy az igények mindegyike rövid tavon nem elégíthető ki. tehát sorrendet kell felállítani. Ez meglehetősen nehéz feladat, hiszen — más településhez hasonlóan — Eger különböző területein is más és más gond foglalkoztatja a lakosságot. Alapvető politikai kérdésnek tekintjük, hogy adóként beszedett lakossági hozzájárulást visszajuttassuk azokba a körzetekbe, ahonnan befizették, a városi tanács külön adjon számot a lakosságnak az így befolyt összegek felhasználásáról. Felvetődik. hogy olyan pénzalapot biztosítunk népfrontkörzetenként az egyes városrészeknek, amelyhez további társulást szervezhetnek lakossági összefogással. Ez a pénz kevés ahhoz, hogy nagy beruházásokban gondolkodjunk. Elégséges viszont ahhoz. hogy a kisebb közösségek aktuális igényei kielégítését szolgáljuk vele. így például a Hajdúhegyen élő embereknek víz kell, orvosi rendelő és gyógyszertár. Ebben az egyre fiatalodó kertvárosban is gond betegségek idején a távolság, csak a belvárosban találhatnak orvost, patikát. Érthető és elfogadható tehát az igény a helyzet javítására. s az ott élők véleménye szerint olyan cél is. amely az ott lakó tízezer ember anyagi erejét is képes volt mozgósítani. A felnémeti városrészen iskolafelújítás és -bővítés, az elfogadott cél. Mindenütt gond a növekvő lélekszám- ból és turistaforgalomból eredő szemét elszállítása, a különböző köztisztasági feladatok megoldása. A külső városrészek jogos igénye az úthálózat kiépítése. A Csebokszári városrész lakói parkfenntartást, -gondozást és köztisztasági célú eszközök beszerzését igénylik. a belvárosban élők szj vazatai a köztisztaság gépesítését támogatták. A nagyobb költséget igénylő feladatokat most is a tanácsi és más gazdálkodószervek forrásaiból kell megoldani. A szervezőmunka során is meggyőződtünk arról, hogy felelősségteljesebb együttműködésre van szükség a körzetek, lakossága, társadalmi szervei és a tanácsi adminisztráció között. A nagy ívű városfejlesztési célok kezelése mellett fon- tos. hogy az apparátusok szolgálják és végezzék az „apró ügyeket”, azaz a la kosság napi igényeinek kielégítésére fordítsanak nagy gondot. Ma mindennél fontosabb ez a szervezett összefogás. hisz különösebben nagy anyagi erőforrásokat nem igényel az állampolgárokkal együtt az állampolgárokért végzett közösségi munka. Változatlanul hangsúlyozni kell a peremkerületek fejlesztésének fontosságát. Az élet minőségi jegyeit kifejező ellátásiszínvonal-kü- lönbségeket kell közelíteni egymáshoz a különböző városrészekben. Kell a városi lakásprogram, kell a középfokú oktatási intézményeket bővítő fejlesztés, hosszú távra meg kell oldanunk a város ivóvíz-ellátását. Örömmel fogadjuk a SZOT Gyógyszálló és más országos hatáskörű szerv városunkban tervezett beruházását, minden anyagi lehetőséget mozgósítunk a többlépcsős uszodai programhoz, a belvárosi rekonstrukció befejező munkálataihoz. Ngm folytatom: városi tanácsunknál rendelkezésre áll az a dokumentum, amely tartalmazza a felvetéseket, a lakosság igényeit. Fontos, hogy ezeket nagyon komolyan vegyük és a lehetőségekkel szinkronban, folyamatosan kielégítsük. Elmondhatjuk, hogy a településfejlesztési hozzájárulás Eger város ügye lett. A lakosságnak többsége felelős módon vállalta városának gondjait. Városunk a történelem folyamán többször bizonyította. hogy példa az ország, a világ előtt. Elmondhatjuk. nem törtük meg a hagyományt. Ebben legnagyobb szerepe »talán a lelkes, és türelmes, meggyőző munkát végző aktívagárdának van. tanácsi és népfrontmunkások, pártaktivisták és különböző apparátusok, intézmények dolgozói, pártszervezetek tagjainak, akik segítettek kialakítani egy konszenzust, megteremtve a demokratikus párbeszéd továbbfejlesztésének lehetőségeit is. Munkájukért elismerés és köszönet jár. Németh László az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkára A módosítandó részeket fényceruzával lehet megjeleníteni, kinagyítani, és a kis „tollal" a képernyőn átrajzolni is lehetséges Fényszedést bemutató a RéyflibflHi (Fotó: Köhidi Imre A Révai Nyomdában — amelynek egri gyáregysége a közeli jövőben megszünteti az egészségre káros ólombetűs szedést — a dr. Böger GMBH-cég bemutatta fényszedő rendszerét. Ez nemcsak a betűk, szövegek elektronikus jelekké alakítására alkalmas, de képes nyomtatványok formájának képernyőn való kialakítására is Rajzok, grafikák képernyőn való megjelenítésére alkalmas berendezést is láthattak a szakemberek Lézersugár nyomtatja ki a megtervezeti nyomtatvanyokal — így gazdasági egységek is végezhetnek „nyomdai” munkát. A Népújság is ilyen technológiával készül majd Nagyvállalat, kisüzem Csak feladatok vannak ••• Azt hiszem, az életben nincsenek „kis" és „nagy" feladatok, csupán megbízatások vannak. Ezeknek, azaz a kötelezettségeknek eleget kell tenni, függetlenül attól, -hogy milyen horderejű dologhoz kapcsolódnak. Ilyen szempontból tehát mindegy, hogy valaki egy nagyvállalat élén áll-e. vagy egy kisebb üzemben tevékenykedik. Ügy vélem, e megállapítással ért egyet Sza- lóki Ferenc is, a Mar- kazi Mátravölgye Termelőszövetkezet ipari ágazatvezetője. hiszen esete a fentieket példázza. — Arra kerem, röviden tekintsük át az eddigi pályáját. Annyit tudok. hogy Szolnok megyében született ... — Valóban — feleli —. méghozzá Törökszentmik- lóson 1941-ben, de 1942-től már Jászberényben éltünk. Édesapám közgazdász volt, édesanyám tanítónő. Hatan vagyunk testvérek, egytől- egyig fiúk, s valamennyien diplomások. Azt gondolom, hogy a negyvenes-ötvenes években felnevelni fél tucat gyermeket komoly fegyvertény volt. s nagy anyagilag nem bírták volna a családtól. — Egy találkozásunkkor említette, hogy mindig is erdészmérnök szeretett volna lenni... — Igen, de amikorra odakerült volna a sor, akkor már két bátyám egyetemre járt. egy pedig középiskolába. Ennél fogva szüleim anyagilag nem bírták volna azt, hogy én meg a technikumot végezzem. így aztán az Aprítógépgyárba mentem ipari tanulónak 1956-ban. Az iskola befejezése után — levelezőn — leérettségiztem, majd 20 esztendős voltam, amikor a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium átkért az akkor induló szakközépiskolához technikus tanárnak, s ott is maradtam 1968-ig. Időközben elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetemet is. s a villamosmérnöki karon szereztem tanári képesítést. Szerettem tanítani, s talán még a mai napig is azt csinálom, ha nem nősülök meg, ugyanis így már lakásgondokkal is meg kellett birkóznom. — Ezt követően Jászbol- dogháza lett az újabb „állomáshely" ... — Úgy van. A hűtőgépgyár ott egy radiátor-gyár egység alapozását kezdte meg, Már a beruházás elindításánál is ott munkálkodtam, később pedig az üzem vezetője lettem. 1975-ben elvállaltam a hűtőgépgyár termelési főmérnök-helyettesi beosztását. Ez komoly erőpróba volt, hiszen több mint 3 milliárdos termelés irányításában kellett részt venni. — Ennek utána a jász- árokszátlási gyáregységet vezette, majd eljött Markazra ■ .. — 1979 és 1980 folyamán több műtéten is átestem, az egészségi állapotom megromlott, s — ha őszinte akarok lenni — egy kicsit el is fáradtam. A családomnak és magamnak is aktív nyugalmat kerestem. Ekkor hívtak ide a termelőszövetkezet vezetői. Voltaképpen a már régebb óta tartó kapcsolat alapján gondoltak rám. így végül — ha nem is a hajdani terveknek megfelelően — mégis közelebb jutottam a természethez. Munkatársaim a mai napig nemcsak kollégák, hanem segítőkész barátok is, megkönnyítették letelepedésemet. s a kissé szokatlan feladatok megoldását. — Mennyiben voltak mások az itteni viszonyok? (Foto: Perl Marton) — A méretek eltérőek, de nem teljesen ismeretlenek, hiszen mint valamikori járási pártbizottsági tag, gyakran megfordultam szövetkezetekben. Azt várták tőlem, hogy az ipari ágazat akkori 6—7 millió forintos — anyagmentes termelésről beszélek — árbevételét a VI. ötéves terv végére megduplázzuk. Úgy érzem, nem kellett csalódniuk azoknak, akiktől bizalmat kaptam, mert — támaszkodva az itteni emberek szorgalmára — mára már a 20 milliónál kariunk. — A család hogyan fogadta a „váltást”? — Nekik talán, nehezebb volt, hiányzott a komfortosabb környezet. Lányom kérte, hogy Jászberényben folytathassa a gimnáziumot, jelenleg pedig ott végzi a tanítóképző főiskolát. Feleségem ■ is jó kollektívába került, ma m^r nem menne el semmi pénzért, nem hagyná itt — markazi viszonylatban szerény de mégis csak saját <— otthonunkat. A fiam most nyolcadik osztályos, ő is megtalálta a helyét. Iskolájától megkapta a lehetőséget a sportolásra, s most a Gyöngyösi Sport Egyesületben at- lerizál. Az idén három számban is az országos döntőbe került, s erre nagyon büszke. — Ügy tudom, társadalmi elfoglaltsága is akad bőven... — Tagja voltam — 1955- től — a DISZ-nek, 1957-től a KISZ-nek. Ez utóbbi évben léptem be a szakszervezetbe. Húsz esztendeje pedig felvettek a pártba. Voltam járási pártbizottsági tag, illetve tevékenykedtem a Pedagógus Szakszervezet munkavédelmi felügyélője- ként is. Tavaly megválasztottak a községi HNF titkárának. — Szabadidő? — Valamikor a nagy hobbi a horgászás volt. Amióta itt élek csak háromszor voltam pecázni. Ellenben nagyon megszerettem a szőlőt, annyira, hogy a háztáji telepítés adta elfoglaltságon túlmenően még a szakcsoportban is benne vagyok. Igazán örömmel csinálom. Na. és persze, ott az olvasás, azt sem hanyagolom el— Elismerések? — Nem panaszkodhatok, hiszen amióta dolgozom, mindenütt a maximumot kaptam. Ezt igazolja a rendkívüli előléptetések sora, a társadalmi munkáért ,, begyűjtött” kitüntetések átvétele s az is, hpgy hétszer lettem kiváló dolgozó. — Tegyük fel, teljesülne három kívánsága . .. Mik lennének ezek? — Első, hogy továbbra is igy maradjon együtt a család, segítve egymást. Második, hogy minden területen legyenek kisebbek — vagy szűnjenek meg — a feszültségek. A harmadik, hogy váljon valóra az első kettő Ez nemcsak nekem, hanem másoknak, a nagyobb közösségnek is nyugalmat, békét adna. Sárhegyi István
