Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. október 8., szerda Termékeik Kínáig eljutnak . . . Dunaplast a lőrinci tó mellett Az egykori erőmű és a lőrinci tó szomszédságában szeré­nyen, csöndben húzódik meg az immár Dunaplast néven jegyzett gumiipari szövetkezet üzemegysége. A csöndnek, a hallgatásnak általában kétféle oka szokott lenni. Vagy azért húzódik vissza a nagy nyilvánosságtól egy gazdaság, egy vállalat, mert rosszul áll a szénája, vagy pedig nem kívánja túlságosan dobra verni termelési, gazdálkodási si­kereit. Nos. a lőrinciek esetében, úgy vélem, az utóbbival állunk szemben. És ahogyan Csorna László szövetkezeti el­nökhelyettes, illetve üzemvezető szavai nyomán mind több nyílt titokra derül fény, úgy bizonyosodik meg ez a feltevé­sünk. Kezdjük mindjárt a dolgok eredeténél, lényegénél...! Sikeres váltás — Az 1980-as évek több­irányú változást hoztak szö­vetkezetünk életében. Ilyen szempontból meghatározó volt, hogy felszámoltuk a gazdaságtalan ékszíj és gu­micsizma gyártását, s bizo­nyos munkaerő-átcsoporto­sítással, különböző beruhá­zásokkal áttértünk a nagyobb termelési értéket, több nye­reséget biztosító tömlőgyár­tásra, valamint a félkész gumikeverék előállítására, forgalmazására — halljuk Csorna Lászlót. — Ez termé­szetesen nem egyik nap­ról a másikra következett be. de a végbement válto­zás igazolt bennünket. Elég talán annyit elmondanom bi­zonyságként, hogy amíg az 1970-es esztendőkben nyolc­száz személlyel 96 millió fo­rintnyi értéket produkáltunk, addig tavaly már 250 millió forint körül mozgott ez az összeg, s megteremtéséhez csupán 220 munkásember szakértelme, jó és becsüle­tes hozzáállása kellett. Piaci partnereit Hogy minő tömlők kerül­nek ki a lőrinci szövetkezet­ből? És miként lehet hasz­nosítani az import nyers­anyag felhasználásával itt előállított, nagy mennyiségű félkész gumikeveréket? Lá­togatásunk során erről is hi­teles képet kaptunk. Az üzemépületekben gyártott tömlőknek például .nemcsak a mérete többféle, hanem a fajtája is. Készül itt gumi­anyagú. szövetbetétes víz- tömlő éppen úgv. mint olaj­álló, drótbetétes minőségű, amelyeknek az értékesítése ugyancsak többirányú. Hasz­nálja a lakosság, alkalmaz­zák üzemi, gyári fogyasztás­ra. És ha mindehhez hozzá­tesszük, hogy piaci part­nerük a győri Rába vagy a diósg.yőri gépgyár, akkor kiderül, hogy ezek a termé­kek — persze beépített ál­lapotban — még Kínába is eljutnak. E nagy érdeklődés­sel, mondhatni „éhséggel" indokolható tehát, hogy szó van jelenleg egy olyan NSZK tömlőfelépítő vásár­lásáról, amely tovább javít­hatja a gyártás feltételeit a Dunaplast lőrinci telepén. Vegytek — Ami az Állami Fejlesz­tési Banktól kapott 58 mil­lió forint hitelünk felhasz­nálását illeti, ez utóbb a félkész gumikeverék előállí­tásának dinamikus fölfej­lesztését tette lehetővé, to­vábbá folyamatosan megva­lósíthattunk olyan infra­strukturális feladatokat, amelyek az új csehszlovák és NSZK gépek beszerzése mellett parancsoló szükség­ként jelentkeztek — fűzte tovább szavait Csorna László. — Mást ne mondjak: elen­gedhetetlenné vált a csapa­dékvíz-levezetés, az ivóvíz- hálózat fejlesztése, továbbá a különböző raktárak létre­hozása, felújítása. Egyéb­ként azt hiszem, itt kíván említést az a tény is, misze­rint tömlőgyártásunk 1982- ben jószerint nulláról in­dult, de az idén már 80 mil­lió forint értékkel szerepel termelési tervünkben. To­vábbá azt sem érdektelen fölemlegetnem, hogy a 95 százalékban import alap­anyag felhasználásával, s a Vegytek segítsége nyomán felfutott félkész gumikeve- rék-gvártásunk népgazda­sági szempontból sem lebe­csülendő. Ez a cikkünk ugyanis a lefutott gépkocsi - gumiabroncsok újrafutózá- sához szükséges, és e célból — a Tszker gesztorságát élvezve — például Szőny. Tab. Kaba, Kótaj tsz-társu- lásainak vagy éppen a Sze­rencsi Állami Gazdaságnak, illetve azok futózóüzemeinek vagyunk állandó nyersgu­mi keverék-szállítói. Csak 1987-re! Milyenek Lőrinciben a megélhetést biztosító kerese­ti lehetőségek? Mit nyújt a szép termelési sikerek, a nem lebecsülendő nyereség mel­lett dolgozóinak a Duna­plast? Amint hallottuk: jó megyei átlagnak felel meg a foglalkoztatottak jelenlegi 64 ezer forint évi átlagjöve­delme. A vezetőség. a gaz­dasági irányítás azonban min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy az ésszerűség kö­vetelményeit figyelembe vé­ve, továbbá tekintettel a különböző elvonásokra, bér- fejlesztést hajtson végre. Ilyenre legutóbb március vé­gén került sor, amikor négy és fél százalékkal növelték az itt munkálkodók keres­ményét. most pedig már azt számítgatják, hogy a har­madik negyedéves mérleg függvényében mit lehetne még ehhez hozzárakni. A ki­látások biztatóak. Amit nem csak az olyan szocialista bri­gádok jó teljesítménye tá­maszt alá, mint a Zrínyi Ilo­na, amely a „kiváló" cím tulajdonosa, vagy az arany­koszorús Béke-brigád, ha­nem a lőrinci termékek iránt való állandó kereslet. Már búcsúzóban hallottuk, hogy új rendelést mind tömlő- gyártás. mind félkész gumi­keverék dolgában csak az 1987-es esztendőre fogad el a szövetkezeti vezetés. Moldvay Győző A Távközlési Kutató In­tézetben a 70-es évek végén megkezdték az optikai hír- kor.lés kutatását és berende.-- zéseinek fejlesztését. A szál­optikás átvitel mellett fel­ismerték az atmoszférikus optikai hírközlés lehetősé­geit. Olyan forradalmi meg­oldásokat kerestek és talál­tak, amelyek segítségével Régi kapcsolatnak adtak a minap hivatalos kereteket a Heves Megyei Tanácsi Erős. áramú Villamos Szerelőipari Vállalat és a Budapesti Elektromos Művek vezetői: együttműködési megállapo­dást kötöttek. Ennek alap­jául az szolgált, hogy az eg­riek a korábbi években jó minőségben és határidőre vé­gezték el a fővárosi vállalat­tól kapott megbízásokat, ugyanakkor azok korrekt fizetőpartnernek bizonyul­tak. Időszerűvé vált tehát egy ilyen .jogi formába önte­kimagasló teljesítményű at­moszférikus hírközlő beren­dezést fejleszthettek ki. A kisméretű, könnyű, hordoz­ható. kisfogyasztású beren­dezés 30 telefoncsatorna egy­idejű átvitelére szolgál és alkalmazása ott előnyös, ahol a hagyományos tele­fonvonalak vagy adatvonal kiépítése nehézségekbe üt­ni e kölcsönösen előnyös kö­zös tevékenységet. Az Elmü saját hálózat- szerelési kapacitását a jövő­ben- sem terjeszti ki vala­mennyi feladata ellátására. Ezért néhány területen to­vábbra is olyan szakipari vállalattal kíván együttmű­ködni. amelyek az előző években már bizonyították, hogy rendelkeznek megfelelő felkészültségű szakember- gárdával és technikai fel­szereltséggel. A várhatóan heves megyeiek által elvég, zendö munkák összértéke mintegy 150 millió forint közik. esetleg nem gazdasá­gos. Ezért a készülék kü­lönösen alkalmas ideiglenes összeköttetések létesítésére, sűrűn beépített területen pl nagy távolságban lévő épü­letek közötti átvitelre. Az intézet által kifejlesztett op­tikai hírközlő berendezés 5—10 kilométer hatótávol­ságú lesz a VII. ötéves tervben. Ezenkívül. a szerződő fe­lek a továbbiakban kölcsö­nösen együttműködnek vil­la mos vezetékek építésén használatos munkagépek kölcsönzésében, hálózat- és technológiai szerelési anya­gok biztosításában és a jelenleginél hatékonyabb, gazdaságosabb techno­lógiák kifejlesztésében. Az okmányban név szerint is megjelölték a célok meg­valósításáért felelős szemé­lyeket. — móró — A megbízhatóság eredménye Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja FRAKCIÓHARCOK, SZEKTÁS ELLENTÁMADÁS (XVI11/3.) A z előzőekben már szól­tunk arról, hogy — az 1953 júniusi for­dulattól kezdve — kisebb- nagyobb, burkoltabb vagy nyíltabb formában kifeje­zésre jutott a pártvezetésben két irányzat, amely Rákosi Mátyás és Nagy Imre sze­mélyében meg is testesült, és fokozatosan frakciószint­re süllyedt. Mindennek meg­volt az objektív, a társadal­mi viszonyokban gyökerező háttere is. Az új szakasz politikáját általában az egész társada­lom elfogadta, hiszen az a megelőző helyzethez képest az életkörülmények javulá­sát és szabadabb közéleti légkört hozott. De például a nehézipari termelés csök­kentése. beruházások leállí­tása nemcsak a gazdasági vezetők, hanem az ezekben a szektorokban foglalkozta­tottak egy részét is aggoda­lommal töltötte el. A ter­melőszövetkezeti parasztság egv része is nyugtalanko­dott az agrárpolitikai vál­tozások miatt. A párt- és ál­lami apparátusban is jócs­kán akadtak olyanok, akik régebbi erőszakos állami in­tézkedésekben játszott — még ha olykor kényszerű — szerepüknél fogva féltek a lakosság esetleges reakciójá­tól. bizonytalanná váltak. A nézeteltérések, felfogás­beli különbségek és az elvi kérdések legfeljebb a külön­böző vezető testületek zárt ülésein kaptak hangot. Ki­felé az egységet hangoztat­ták. Ez volt a helyzet az MDP 1954. májusi III. kong­resszusán is: Rákosi Mátyás referátumában kinyilvání­totta. hogy a párt „a II. kongresszus óta tovább erő­södött. elmélyítette gyöke­reit. tapasztalatait, edzettebb, összekovácsoltabb és egysé­gesebb lett." Ez persze nem felelt meg a valóságnak, és csak arról árulkodott, hogy a pártvezetés — elvtelen komp­romisszumban Rákosi és Nagy! — továbbra is ra­gaszkodik az egységkoncep­cióhoz vagy inkább az egv- ségíikcióhoz. és nem kívánja a tényleges véleményeltéré­seket föltárni és megvitatni Némileg változott a hely­zet 1954 őszén. Az ország gazdasági helyzete ismét fe­szültebbé vált. Elfog.vóban voltak a tartalékok, az élet- színvonalat javító és a pa­rasztság helyzetét könnyítő intézkedések felemésztették azokat. Viszont mindezek kedvező hatása a termelés­re ilyen rövid idő alatt még nem mutatkozott. Az intéz­kedéseknek szükségszerűen volt bizonyos „tűzoltó jelle­gük ", a gazdaság átállításá­nak és az irányításnak hosz- szú távú. átfogó rendszeré­ről akkor mé| csak a ku­tatómunka folyt a tudomá­nyos és szakmai körökben. A helyzet, szinte kínálta, hogy a két póluson elhelyez­kedők egymásra mutogas­sanak, amikor a felelősség eldöntéséről és persze a te­endőkről volt szó. Az egyik szárny — pontosabb híján illésük őket a „baloldali" jelzővel — a nehézségek alapvető okát abban jelölte meg. hogy a júniusi hatá­rozat nyomán az életszínvo­nal emelésében túl nagy lé­pés történt. Ezek a vezetők nem voltak hajlandók arra emlékezni, hogy a bajok gyökere a régi gazdaságpo­litikai koncepció, a feszített ütemű iparosítás, a realitá­sokkal nem számoló terve­zés. A másik szárny — il­lessük őket a jobboldali jel­zővel — az új szakasz po­litikájával szembeni ellenál­lásban. a régihez való ra­gaszkodásban. az újra való átállás és átcsoportosítás nem megfelelő ütemében je­lölte meg a bajok okát. Mon­dani sem kell. hogy Nagy Imre ez utóbbi nézetet vallotta, míg Rákosi Má­tyás inkább az előbbihez hú­zott. bár, mint jó taktikus, ebbeli véleményét álcázta. kifejtésével várta az arra kedvezőbb pillanatot és lég­kört. Ilyen helyzetben ülésezett 1954. október 1—5-án az MDP Központi Vezetőségé­nek plénuma. Emlékezetes tanácskozás volt ez. A tes­tület életében nemigen volt példa arra. hogy ilyen nyíl­tan. szenvedélyesen. ennyi kritikai készséggel és elvi mélységgel elemezzék a párt politikáját. Nemcsak a gaz­dasági kérdések, a mezőgaz­dasági fejlesztés, az iparosí­tás útja. a termelés és a fo­gyasztás viszonya, és még sok g.^ikorlati kérdés ke­rült szóba, hanem az egész gazdasági mechanizmus fe­lülvizsgálatának igénye is. Ezen belül rámutattak olyan, csak sokkal később meg­valósuló feladatokra is. mint a termelői árrendszer re­formjára, az anyagi ösztön­zés fontosságára, a reális ár- és bérpolitikára, sőt még az ipari struktúrának adottsá­gainkhoz jobban szabott át­alakítására is. (Ebből is lát­ható. hogy joggal tekinthet­jük az új szakaszt az 1956 utáni megújulás eszmei és gyakorlati előzményének.) A határozat reformszelle- mü volt. Kijelentette, hogy a korábbi hibák mellett a nehézségek alapvető ténye­zője „az új szakasz végre­hajtásában mutatkozó inga­dozás. az ellenállás, amely vele szemben többé-kevésbé burkolt formák közt meg­nyilvánul. Az intézkedési rész a gazdaságpolitikai fel­adatokat az új szakasz poli­tikájának megfelelően fo­galmazta meg. hangsúlyoz­va az egységes értelmezés lontosságát. a pártfegyelem megszilárdításának szüksé­gességét. Ez a biztató kibontakozási lehetőség pár hónap alatt a visszájára fordult. Rákosi Mátyás, aki az októberi ülé­sen. látva a közhangulatot, az átállás hiányosságait, az új szakasszal szembeni el­lenállást ostorozta, és úgy ítélte meg. hogy emiatt „ti­zenöt hónapot vesztettünk", december elejétől (közben szabadságon volt a Szovjet­unióban) átfogó offenzívába kezdett a jobboldali elhajlás ellen. Jó frakciós hagyomá­nyok szerint, elősorban Nagy Imrét vette célba, de kijutott az elmarasztalásból az októberi plénium plat­formjának. 'és persze ezen keresztül az egész 1953. jú­niusi irányváltásnak is. Rá­kosi jól választotta meg szektás ellentámadása idejét. Nagy Imre, októberi sike­rétől elbizakodva, egy sor jobboldali elhajlásnak mi­nősíthető gesztust tett. Egy cikkében szinte teljesen mel­lőzte a felszabadulás óla elért eredményeket, elhall­gatva termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szere­pét és jelentőségét. szinte egyértelműen a kisáruterme- lő parasztgazdaságokra kí­vánta alapozni a mezőgaz­daság fejlesztését. A Haza­fias Népfront kongresszusán pedig elég demagóg módon igencsak nacionalista felhan­gokkal tűzdelte meg beszé­dét. és a népfrontot mint­egy a párttal szembe. sőt kissé az elé állította a tár­sadalmi életben. A jobboldali hibák elleni küzdelem jegyében, sajnos. Rákosinak sikerült kierősza­kolni a Központi Vezetőség 1955. márciusi és áprilisi ülésén nemcsak Nagy Imre elitélését és fel mentését a miniszterelnöki posztról, majd kizárását a Központi Vezetőségből (decemberben a pártból is), hanem átértéke­lését az 1953. júniusi for­dulatról, az új szakasz kife­jezés hibásnak minősítését, nem is beszélve az 1954. ok­tóberi ülés platformjának el­vetéséről. Mindez persze nem min­dig nyíltan történt: az 1953 júniust nem kárhoztatták, hanem egyszerűen elfelejt­keztek róla, és ettől kezdve a hivatkozás az 1955. már­ciusi, tehát a szektás ellen- támadást kibontakoztató KV-plénum lett. Az „elvi alapvetést" rögtön követték az ennek megfelelő konkrét intézkedések is: megint szi­gorították a begyűjtést, fe­lülvizsgálták a kiskereske­dői engedélyek kiadását, nagy tsz-fejlesztést indítot­tak tagosítással egybeíüzve. visszaállították azt a rend­szabályt. hogy a szövetkezet­ből csak három év után le­het kilépni, előirányozták a parasztok és kisiparosok adó­jának emelését, normaren­dezéssel megnyirbálták a munkások reáljövedelmét, szigorították a fellépést a sajtóban és a kulturális te­rületen az „elhajlók" ellen, lassították a rehabilitációi stb. Megint meghiúsult egy nagy esély, hogy a kétfron- tos harcban kialakult elvi politika megújítsa a szocia­lizmust Magyarországon! (Következik: A huszadik kongresszus és az MDP) Előtérben az optikai hírközlés

Next

/
Thumbnails
Contents